Juhász- és pásztorkutyák
Kicsi, de erős - és még fekete is
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. július 24.

Kicsi, de erős - és még fekete is

Flamand dialektusban a schipperke - korábban Schäperke - kis juhászkutyát jelent. Valószínűleg a belga juhászkutya és a schipperke közös őse egy régi juhászkutyatípus, a Leuvenaar, amely többnyire fekete színű, és nem túl nagyméretű kutya volt. A schipperke ma is ismert formája valószínűleg a XVII. században alakult ki. 1690 körül már a legkedveltebb kutyafajtája volt a brüsszeli Saint-Gery negyed munkásai és vargái között. Utóbbiak olyan versenyeket rendeztek, ahol kutyáik tekervényes mintákkal díszített, finoman megmunkált sárgaréz nyakörvben pompáztak.


A schipperke a Nemzetközi Kinológiai Szövetség első fajtacsoportjának első szekciójába, a juhászkutyák közé tartozik. Az alkalmazási területnél kisméretű őr- és társasági kutyaként jelölik meg. A jelenlegi, 83-as számú fajtaleírás 2003. június 18-án lépett érvénybe. A schipperke erőteljes felépítésű, kicsi juhászkutya. Feje ék alakú, fangja viszonylag rövid. Teste harmonikus felépítésű, rövid, meglehetősen széles és zömök, a végtagok csontozata ellenben finom. Szőrzete nagyon sűrű, egyenes, gallért, sörényt, nadrágot és "kötényt" képez. A másodlagos nemi jelleg igen kifejezett, a kanok és a szukák első pillantásra megkülönböztethetőek.

Kiváló jelző- és őrkutya, túláradó vitalitással, idegenekkel szemben tartózkodó, nyugtalan, agilis, fáradhatatlan, állandóan azzal foglalkozik, mi történik körülötte, mindenre kíváncsi, ami mozog, vagy ami egy bezárt ajtó mögött van. Éles hangjával, felborzolt sörényével és hátszőrzetével fejezi ki benyomásait.

A fajta legfontosabb jellemzői századok óta változatlanok, hiszen a schipperke kicsinyített mása egy Canis Lupusnak, a legősibb farkasszerű kutyának, azaz nem egy mesterségesen létrehozott változat, nélkülözi az ember akarata és fantáziája által kitalált természetellenes tulajdonságokat. csupán kis mérete - amit fokozatos kiválasztással értek el - az egyetlen olyan jegy, amely tudatos tenyésztésről tanúskodik.


A kutyák farkának teljes csonkolása valószínűleg már a XV. század óta divat volt. Egy szerzetes, Vencel barát feljegyzései szerint, a XV. században nem volt olyan ház Bruges városában, ahol ne élt volna egy kicsi, fekete, farok nélküli kutya. A schipperke kiváló rágcsálóirtóként volt ismert, egér, patkány, vakond nem menekülhetett előle. A XIX. századra a legelterjedtebb házikutyává vált Belgiumban. 1880. július 21-én szervezték a második belga kutyakiállítást, amelyen Beauffort grófja külön osztályt hirdetett a belga nemzeti fajtának, mégis egyetlen schipperkét sem neveztek a kiállításra. A tenyésztők nem tudták elképzelni, hogy a munkások és kézművesek kutyája egy show-kutyarangjára emelkedhessen. Végül két évvel később került sor az első hivatalos "fellépésre": első alkalommal 1882-ben szerepelt a fajta kiállításon, Spa városában. Amikor a belga királynő, Marie-Henriette is szert tett egy schipperkére, a fajta népszerűsége elől minden akadály elgördült. 1882-ben alakították meg a belga kennel klubot (Société Royale Saint-Hubert), s már az első törzskönyvben, amelyet 1885-ben adtak ki, szerepelt a schipperke. 1887-ben ismerte meg Anglia és Amerika a fajtát.

A brüsszeliek Spitzkének becézték kutyáikat hegyes pofájuk miatt, a folyami hajósok pedig Schipperkének. A két becenév összekeverése miatt, német nyelvterületen egy darabig a Schifferspitz (hajós spicc) elnevezés terjedt el, holott a schipperke természete, jelleme semmiféle hasonlóságot nem mutat egy spiccével.

A belga fajtaklub, a Királyi Schipperke klub 1888-ban fogalmazta meg a hivatalos fajtaleírást. Maga a klub is ebben az évben alakult, ez a legrégibb belga fajtaklub. Az évek során egyesítették a különböző típusokat; akkoriban még létezett ugyanis a brüsszeli, az Anvers-i és Louvain-i típus. Korábban a vadászok is használtak schipperkéket hajtókutyaként és a vadászgörények segítőjeként.

A második világháború alatt sokan felhagytak a tenyésztéssel, és a háború után sok nyugati országban az uszkár terjedt el divatkutyaként, és a schipperke feledésbe merült. Pedig napjainkban ideális városi kedvenc lehetne, a legkisebb garzonlakásban is elfér, és megbízhatóan jelez minden idegent. Mindenre felügyel, ami gazdája tulajdona, nagyon okos, ragaszkodó, barátságos a gyerekekkel, könnyen gondozható bundája van, a vedlési időszakot leszámítva szinte nem is hullik a szőre, ezért takarítani sem kell többet miatta, sportos, igen egészséges fajta: egyszóval tulajdonságai ideális házikedvenccé teszik. Amúgy a belga juhászkutyához hasonlóan, a schipperke is nagyon jó agility-versenyző.

Franciaországon kívül farkát már nem kupirozzák. A standard szerint a természetes farok gyakorlatilag olyan, mint a belga juhászoké: legalább a csánkig ér, elkeskenyedő, lelóg, mozgás közben megemelkedhet a hát vonalának meghosszabbításaként, ám a hát fölé nem emelkedhet. A hát fölé kunkorodó, spiccszerű farok megengedett, de nem kívánatos. Ezzel szemben azonban minden kupirozatlan schipperkének ilyen a farka, csupán néhány hetes korukig egyenes.

 

A schipperke szőrzete sűrű, bőséges fedőszőrrel, egyenes, megfelelően kemény, szilárd, az aljszőrzet sűrű és puha. A fejen, a mellső végtagok mellső részén, a csánkon és hátulsó lábközépen rövid, a fülön még ennél is rövidebb. A testen közepesen hosszú, és a bőrhöz simuló a szőrzet, a nyak körül hosszabb és valamivel lazább, gallért, sörényt és "kötényt" (hosszú szőr a nyak alsó részén és a mellkason, amely a mellső lábak közé is kiterjed), képez, a hátulsó végtagokon pedig "gatyát".

A szőrzet színe kizárólag fekete lehet. Az aljszőrzetnek nem kell szénfeketének lennie, sötétszürke árnyalat megengedett, de csak akkor, ha fedőszőrzet teljesen eltakarja. A legapróbb fehér folt, akárcsak a lábujjak hegyén, tenyésztésből kizáró ok.

A standard által előírt méret 3-9 kg, de a közepes, 4-7 kilogrammos testsúly a kívánatos. A 3 kg alatti és a 9 kg feletti kutyák nem kaphatnak kitűnő minősítést a kiállításokon.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)