Juhász- és pásztorkutyák
Román pásztorkutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2011. április 09.

Román pásztorkutyák

A Román Kinológiai Egyesület (Asociatia Chinologica Romana - AChR) Románia területén háromféle hegyi pásztorkutyát különböztetett meg. Közülük kettő - a kárpáti pásztorkutya és a mioritic - ma már az FCI által is elismert fajta.


A harmadik, a bukovinai pásztorkutya standardleírását is elfogadta a nemzetközi szervezet, hivatalos elismerésére azonban egyelőre még nem került sor, a délkelet-európai térségben ugyanis több hasonló hegyi pásztorkutyatípus létezik, melyeknek kategorizálása alaposabb vizsgálatot igényel. 

Kárpáti pásztorkutya
(Ciobanesc Romanesc Carpatin)

Származási hely: Románia
Rendeltetés: A Kárpátokban élő román juhászok által évszázadok óta nyájőrzésre használt kutya, ugyanakkor kiváló őrkutya is.
FCI besorolás: 1. csoport - juhász- és pásztorkutyák a svájci havasi kutyák kivételével. Szekció: 1.1 - juhászkutyák munkavizsga-kötelezettség nélkül.
A fajta rövid története: A kárpáti juhászkutyát a Kárpátok és a Duna közötti régióban őshonos fajtából szelektálták. Évszázadok óta a fő szelekciós szempont a használhatóság volt, így a kutya napjainkig megtartotta karakterét. Az első standardot 1934-ben adta ki a román Nemzeti Állattenyésztési Intézet (Institutul National Zootechnic) Ezt a standardot aktualizálta és módosította 1982-ben, 1999-ben és 2001-ben az AchR. 2002. 03. 30-án az AChR technikai bizottsága az FCI-modellhez adaptálta a standardot.
Általános megjelenés: Nagytestű juhászkutya, mely mozgékony, és soha nem nehézkes. Testfelépítése erőteljes: négyszögletes test, széles, kissé lejtős far, a mellkas mély, a váll hosszú és kissé dőlt. A nemi jellegek jól elkülöníthetők: a kanok magasabbak és erősebbek, mint a szukák.
Fontos arányok:
- Az agykoponya a teljes fejhossz felével egyenlő, vagy egy kicsit több. 
- A testhossz mindig több, mint a marmagasság 
- A szukáknál az ágyéki rész lehet egy kicsit hosszabb
- A mellkasmélység egyenlő a marmagasság felével.
Viselkedés/karakter: Született őrkutya: bátor, ösztönös, feltétlen hűséges a nyájhoz és a gazdájához, büszke, nyugodt és kiegyensúlyozott.
Fej: Lupoid típusú, erős, de nem nehézkes, a homlok széles és kissé domború. A koponya a fülek között szélesebb és enyhén keskenyedik a stop felé, a frontális árok hosszú és kellőképpen meghatározott. A stop közepes, nem túl erős, de nem is elmosódott. Az orr erős, körülbelül ovális keresztmetszettel, kissé csonkakúp alakú, az orr hossza egy kicsivel kisebb, vagy egyenlő az agykoponya hosszával. Az orrtükör nagy, széles és mindig fekete. Az ajkak vastagok, jól pigmentáltak, jól illesztettek, a szájzug jól zárt. Az állkapcsok erősek, szilárdak és egyenesek, erős fogazat, ollós harapás, a metszőfogak ívelése kissé lekerekített. A pofa száraz, a rágóizmok erősek, de nem kiemelkedőek, a bőr feszes.
Szemek: Mandulavágásúak, kissé ferdék, nem túl nagyok a szemüreghez képest, a szemhéjak feketék, és jól fedik a szemgolyót.
Fülek: Nem túl nagyok, háromszög alakúak, a pofához simulók, a szem vonalánál kissé feljebb tűzöttek, a végük kissé lekerekedő.
Nyak: Izmos, nagyon erős, közepes hosszúságú, a vízszinteshez képest 50 fokos szöget zár be.
Törzs: erőteljes, tömör, enyhén téglalap alakú. A mar kissé kiemelkedő. A hát megfelelő hosszúságú, egyenes, szilárd és izmos. Az ágyék erős és izmos, nem túl széles, nem túl hosszú, de nem is túl rövid. A far izmos és széles, megfelelő hosszúságú, kissé lejtős, de sohasem csapott. A mellkas jól fejlett, a könyök vonaláig ér, elég széles, szilárd bordákkal, melyek jól íveltek, de soha nem túlzottan. A has megfelelően megemelkedett, de soha nem felhúzott, és nem is megereszkedett.
Farok: Aránylag magasan tűzött, bozontos, dús szőrrel borított. nyugalmi állapotban lelógó vagy enyhén szablya alakban hordott, a csánkig ér, figyelő állapotban vagy mozgásban felemelkedhet a hátvonal felé, de nem hajolhat és nem csavarodhat a hátra.
Végtagok: Az elülső végtagok erős csontozatúak, elölről és oldalról nézve jó szögelésűek és merőlegesek a földre. A vállak szilárdak, megfelelően dőltek. A könyök a testhez jól zárt, nem fordul sem kifelé, sem befelé. Az alkar egyenes, nagyon erős, ovális keresztmetszetű. A lábközép rövid, kissé dőlt, a mancs ovális, masszív, zárt. A hátulsó végtagok izmosak, szilárd csontozatúak, jó szögelésűek. A comb széles, nagyon izmos. A lábszár erős, izmos, megfelelő hosszúságú. A csánk szilárd, határozott, nem túl magas, nem túl alacsony. A lábközép szilárd, függőleges. A mancsok oválisak, jól fejlettek, zártak, a mellsőknél kicsit kisebbek, az ujjak íveltek és szorosak, a talppárnák rugalmasak és ellenállóak. Az esetleges farkaskörmöt el kell távolítani, kivéve azokat az országokat, ahol ezt törvény tiltja.
Mozgás: Szabad és térölelő, az ügetés erőteljes és kitartó, a végtagok párhuzamos síkokban mozognak.
Bőr: Szürkén pigmentált, az orrtükör, a szemhéjak, az ajakszélek feketék, a karmok feketék vagy hamuszürkék.
Szőr: durva, sűrű, egyenes, a fejen és a mellső lábakon rövid és lesimult, a test többi részén dús, megfelelő hosszúságú, a nyakon, a végtagok hátsó élén és a farkon hosszabb és dúsabb. Az aljszőrzet sűrű és puha.
Szín: Az ordas szín különböző árnyalatai, gyakran oldalt világosabb, a test felső részén sötétebb, nem túl nagy fehér foltok megengedettek.
Méret: A kanok ideális nagysága 65-73 cm, szukáké 59-67 cm, a legfontosabb az általános kinézet. A testtömeg arányos a magassággal, erős, de nem nehézkes kutyakinézetét keltve.
Hibák: Minden eltérés a fent leírtakhoz képest, a hiba súlyosságától függően büntetendő.
Súlyos hibák: Minden olyan eltérés a fentebb leírtakhoz, ami befolyásolja a használhatóságot. Túl törékeny vagy túl nehézkes testfelépítés, túl világos szemek, lógó alsó szemhéj, túl húsos vagy lógó ajkak, fontos pigmentációs hibák, túl hosszú test (több mint 10% eltérés) vagy négyzetes testforma.
Kizáró hibák: Agresszív, félős vagy apatikus magatartás, egyértelműen atipikus, molosszoid külső jegyek, túl finom csontozat, nem megfelelően fejlett mellkas, az aljszőrzet hiánya, a rövidtől eltérő szőr a fejen és a végtagok elülső felületén, göndör vagy tincses, szálkás szőr, hosszú, puha, selymes szőr, amely a gerinc vonalán választékot képez, a szemhéjak, az orr, az ajkak vagy a bőr fontos pigmenthiánya, kétféle színű szem. A P3 és egy másik fog hiánya, szemfog hiánya, P4 hiánya, bármelyik M hiánya, három vagy több fog hiánya a P1 kivételével, előre-, hátra- vagy harapófogó-harapás. Barna, csíkos, sárga szín vagy ilyen színű foltok. Kanoknál 62 cm, szukáknál 58 cm alatti marmagasság. A kanoknál követelmény a két normális, teljesen leszállt here.

 

Mioritic pásztorkutya
(Ciobanesc Romanesc Mioritic)

Származási hely: Románia
Rendeltetés: Kiváló juhászkutya, megvesztegethetetlen őrkutya és csodálatos kísérőkutya.
FCI besorolás: I. fajtacsoport - juhász- és pásztorkutyák a svájci havasi kutyák kivételével. Szekció: 1.1 - juhászkutyák munkavizsga-kötelezettség nélkül.
A fajta rövid története: A mioritic pásztorkutyát a Kárpátokban őshonos kutyákból tenyésztették ki, a szelekció fő célja a hasznosítás volt. robosztus megjelenésével egyre több kedvelője lesz Romániában. A fajta standardját 1981-ben állította össze a Román Kinológiai Egyesület. Az AChR technikai bizottsága adaptálta és átszerkesztette 2002. március 29-én, a Jeruzsálemben kiadott FCI-modellnek megfelelően, az FCI elfogadta 2004. szeptember 18-19-én.
Általános megjelenés: Nagytestű kutya, de soha sem nehézkes, robosztus és látványos. szőre a fejen, a teljes testen és a végtagokon hosszú és dús. A kanok magasabbak és erősebbek, mint a szukák.
Fontos arányok: 
- A testhossz és marmagasság aránya 11:10. 
- A mellkas mélysége körülbelül a marmagasság 50%-a. 
- Az arckoponya egy kicsit rövidebb, mint az agykoponya.
Viselkedés/karakter: Kiegyensúlyozott és nyugodt. A fajta nagyon megfelel nyájak őrzésére, nagyon bátor és hatásos harcos a ragadozók ellen (medve, farkas, hiúz). Idegenekkel szemben bizalmatlan. Nagyon szereti a gyerekeket.
Fej: erős, masszív, fontos, hogy arányos legyen a testhez. Az agykoponya megfelelő szélességű, kicsit domború. Az arckoponya és az agykoponya felső vonala majdnem párhuzamos. Szemből nézve a fejtető kissé domború. A járomcsont kissé kiemelkedő. A nyakszirtcsont jól kivehető. A stop nem túl kifejezett. Az arcorri rész kicsit rövidebb, mint az agykoponya, jól fejlett, az orrtükör felé keskenyedik, de soha nem hegyes. Az orrtükör széles, jól fejlett, fekete. A pofák nem kiemelkedők. Az ajkak: vastagak, jól illeszkedőek, erősen pigmentáltak. Az állkapocs erős, a fogazat komplett, erős, egészséges, jól beágyazott fehér fogakkal, ollós harapással.
Szemek: Megfelelő méretűek, ferdék, mogyorószínűek, sötét vagy kevésbé sötét barnák, soha nem sárgák. Kifejezésük nyugodtés intelligens. A szemhéjak jól pigmentáltak.
Fülek: Viszonylag magasan tűzöttek, "V" alakúak, 10-15 cm hosszúak, lelógók és a pofához simulók, a végük kicsit lekerekített. A fülvágás tilos.
Nyak: Megfelelő hosszúságú, széles és erős, száraz.
Törzs: Jól fejlett. A felső vonal egyenes, jól alátámasztott. A mar közepesen kiemelkedő. A hát vízszintes, erős és izmos. Az ágyék megfelelően hosszú, széles és nagyon izmos. A far izmos, megfelelő dőlésű a faroktő felé. A mellkas széles, nem túl hosszú, a magassága körülbelül a marmagasság fele, jól ívelt bordákkal. A has kicsit megemelkedett, de nem agárszerűen felhúzott.
Farok: magasan tűzött, nyugalmi állapotban lelógó, a csánkig érő vagy azon túlnyúló, figyelmi állapotban megemelve hordott, kicsit ívelten a hátvonal felé emelkedhet, de soha nem fordulhat a hátra. A farokvágás tilos.
Végtagok: A mellső végtagok elölről és oldalról nézve jó szögelésűek. A lapocka megfelelően hosszú, ferde, nagyon izmos és jól illesztett, lapocka és a karcsont szögelése: 100-105 fok. A felkar megfelelően hosszú, nagyon izmos. Az alkar megfelelő hosszú, erős és izmos. Az elülső lábtő határozott, a lábközép oldalról nézve kissé szögelt. A mancsok oválisak, zártak és masszívak, az ujjak szorosak és íveltek, a karmok hamuszürkék. A hátulsó végtagok nagyon izmosak és erősek, hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak. Kissé nyitott szögelések. A comb hosszú, széles és nagyon izmos. A térd szöge körülbelül 100-105 fok. A lábszár megfelelően hosszú, izmos, jó csontozattal. A csánk közepes magasságú, erős, jól szögelt, nem hajlik sem kifelé, sem befelé. A hátulsó lábközép nem túl hosszú, robosztus, oldalról nézve majdnem függőleges. A hátsó mancsok egy kicsit hosszúkásabbak, mint a mellsők. A farkaskörmök nem számítanak hibának.
Mozgás: Harmonikus, rugalmas, jól koordinált, erős és könnyed. A kedvelt mozgásforma az ügetés, a vágta hosszantartó és kiegyensúlyozott.
Bőr: Vastag, feszes és jól pigmentált.
Szőr: A fejen és a testen dús, erős tapintású, egyenes és hosszú, minimum 10 cm, az aljszőrzet még dúsabb, világos színű. A végtagokon a szőr rövidebb, a farok szőrrel dúsan borított.
Szín: Egyszínű: fehér vagy szürke: Tarka: az alapszín fehér, a foltok jól körülírtak, feketék vagy szürkék.
Méret: A marmagasság kanoknál minimum 70 cm, szukáknál minimum 65, ideális 70 cm. A testtömeg arányos a magassággal.
Hibák: Bármilyen eltérés a fent leírtakhoz képest, a hibát a súlyosságától függően kell értékelni. Vágott farok, túlsúlyos vagy sovány egyed, rövid szőr (kevesebb mint 8 cm), a hátra kunkorodó vagy gyűrűben hordott farok, foghiány (P1 kivételével), kifelé vagy befelé álló könyök, nehézkes mozgás.
Súlyos hibák: Nem kifejezett nemi jelleg, atipikus kifejezés, kerek, kidülledő szemek, nem azonos színű szemek, felálló fülek, göndör vagy a standardtól eltérő szerkezetű szőr, deformált felső vonal, nyitott, kifelé vagy befelé forduló mancsok, nagyon nyitott szögelések a hátulsó végtagokon, tehénállás, apró foltok.
Kizáró hibák: Agresszív vagy félős viselkedés, metszőfog vagy szemfog hiánya, előre- vagy hátraharapás, albinizmus, atipikus pigmentáció, kanoknál 68 cm, szukáknál 63 cm alatti marmagasság. A kanoknál követelmény a két normális, teljesen leszállt heregolyó.

 

bukovinai juhászkutya
(Ciobanesc Romanesc de bukovina)

Származási hely: Románia
Rendeltetése: juhok és szarvasmarhák őrzésére használt hegyi pásztorkutya, kiváló őrkutya.
FCI besorolás: II fajtacsoport - Pincherek, schnauzerek, molosszoidok, svájci havasi kutyák és egyéb fajták. Szekció: Molosszusok, hegyi típus, munkavizsga-kötelezettség nélkül.
A fajta rövid története: A bukovinai pásztorkutyaa Kárpátokban alakult ki, bukovina területén, Románia északkeleti részén. A fajta szelekciója és kialakítása kitüntetett figyelemnek örvendett, ez vezetett az aktuális típushoz. Ebben a régióban a fajta egyedeit nagy sikerrel használják a nyájak és a tulajdon őrzésére. Az AChR az első standardot 1982-ben adta ki, 2001-ben aktualizálta. A jelenlegi standard 2002. 03. 29-i kiadású, az 1987-es jeruzsálemi FCI általános gyűlésen kiadott modell szerint hozták létre. Az FCI elfogadta 2004. szeptember 18-19-én.
Általános megjelenés: Nagytestű kutya, impozáns megjelenésű, félelmetes és büszke, a nemi jelleg jól elkülöníthető.
Fontos arányok: 
- Az agykoponya és az arckoponya aránya 1:1
- A testhossz kicsivel több, mint a marmagasság, a lapocka és a vállcsont szöge kb. 100-110 fok.
Viselkedés/karakter: Kiegyensúlyozott, nyugodt, nagyon hűséges, szereti a gyerekeket, idegenekkel bizalmatlan, kiváló nyájőrző kutya, bátorsággal teli és nagyon harcias az esetleges ragadozókkal szemben (medve, farkas, hiúz). ugatása erős, mély tónusú, nagyon nagy távolságról is hallható van, ezzel jelzi az idegen emberek vagy a vadállatok közeledtét. Éjjel járőrözik a nyáj vagy az őrzött terület körül.
Fej: Masszív, kissé a hát vonala felett hordott. Az agykoponya megfelelő szélességű, szemből nézve kissé domború, oldalról nézve majdnem lapos, az agykoponya és az orr felső vonala enyhén összetartó. A koponya szélessége kanoknál 16-18 cm, szukáknál 15-17 cm. A járomcsont megfelelően fejlett, a nyakszirtcsont kissé kivehető. A stop mérsékelten kifejezett. Az arcorri rész csonkakúp alakú, az agykoponyával azonos hosszúságú, jól fejlett, kissé vékonyodik a vége felé, de soha nem hegyes. A pofák nem kiemelkedőek. Az orrtükör jól fejlett, széles, fekete. Az ajkak: vastagok, jól illesztettek, erősen pigmentáltak. Az állkapcsok erősek, a fogazat komplett, egészséges és jól beágyazott, fehér fogakkal, ollós harapás, a harapófogó-harapás megengedett.
Szemek: A fej méreteihez képest kicsik, mandulavágásúak, ferdék, gesztenyeszínűek vagy kicsit világosabbak, soha nem sárgák. A szemhéjak jól pigmentáltak.
Fülek: Viszonylag magasan tűzöttek, V alakúak, lelógók és jól a pofához simulók, a végük kissé lekerekített. A fülvágás tilos.
Nyak: Megfelelő hosszúságú, vastag és erős, redőmentes.
Törzs: Masszív, erőteljes, a felső vonal vízszintes. A mar kissé kiemelkedő. A hát jól alátámasztott és nagyon izmos. Az ágyék erős nagyon izmos. A far izmos, a farok felé enyhén lejtős. A mellkas széles és mély, eléri a könyököt, a bordák jól íveltek. A has kissé megemelkedett.
Farok: Elég magasan tűzött, nyugalmi állapotban lelógó, eléri vagy akár meg is haladja a csánkot, figyelő állapotban vagy mozgás közben, sarló alakban felemelkedett, túlléphet a hát vonalán, a farokvágás tilos.
Végtagok: erős csontozatúak. Az elülső végtagok elölről és oldalról nézve jó szögelésűek, a lapockák hosszúak, erősek és dőltek, jól illesztettek, nagyon izmosak, a lapocka-karcsont szög 100-110 fok. A felkar megfelelően hosszú, nagyon izmos. A könyök jól közelített, könnyed mozgású. Az alkar erős és nem túl hosszú, a lábtő: szilárd. A lábközép rövid, oldalról nézve kissé dőlt. A mancsok oválisak, zártak, erős, fekete vagy szürke karmokkal. A hátulsó végtagok nagyon izmosak és erősek, jó szögelésűek. A comb megfelelően hosszú, nagyon izmos, a combcsont és a lábszárcsont szöge kb 110 fok. A lábszár megfelelő hosszúságú, izmos. A csánk oldalról nézve széles és megfelelő szögelésű, hátulról nézve a test középső síkjával párhuzamos. A lábközép robosztus, határozott, tökéletes szögeléssel, a farkasköröm nem hiba. A mancsok oválisak, zártak és erősek, fekete vagy szürke karmokkal.
Mozgás: Szabályos és szabad, elölről és hátulról nézve a végtagok egyenes vonalban mozognak, az ügetés közepes amplitúdójú, ez a kedvelt jármód. A keresztező vagy túl magas lépés hibának számít.
Bőr: Vastag, feszes, sötétszürke.
Szőr: A fejen és a végtagok elülső felületén rövid, a testen dús, egyenes, vastagabb és erősebb, az aljszőrzet rövidebb, dúsabb és világosabb, a nyakon hosszabb és gallért alkot, a végtagok hátulsó élén közepes zászlót képez, a farkon dús, hosszabb és vastagabb.
Szín: A klasszikus színezet a fehér alapon jól körülhatárolt foltok, amelyek lehetnek ordas, csíkos vagy fekete, színűek, a végtagokon megengedettek a fekete vagy más színű, apró foltok (spricceltség). Az egyszínű: tiszta fehér vagy tiszta fekete megengedett de nem kívánatos.
Méret: A marmagasság kanoknál 68-78 cm, az ideális 71-75 cm. Szukáknál 64-72 cm, az ideális 66-68 cm. A testtömeg a marmagassággal arányos.
Hibák: Bármely eltérés a fent leírtakhoz képest, a büntetésük arányos legyen a hiba mértékével. Túl finom vagy túl nehézkes felépítés, nem kellően elkülöníthető nemi jelleg, foghiány (P1 kivételével), vágott fül és/vagy farok, túlsúly vagy gyenge kondíció. Összefilcesedett vagy túl rövid (kevesebb, mint 6 cm), illetve túl hosszú szőr (több, mint 9 cm), a gallér vagy a végtagokon a zászlók hiánya. Görbe, gyűrű alakú farok, nyitott, kifelé vagy befelé forduló mancsok, kifelé álló könyök, nehézkes mozgás.
Súlyos hibák: Fajtaidegen jelleg, kerek, kidülledő szemek, felálló egyenes fülek, nyerges vagy túl hosszú hátvonal. Nagyon rövid szőr, göndör vagy a standardtól eltérő szerkezetű szőr, sárga vagy kétféle színű szemek, tehénállás.
Kizáró hibák: Agresszív vagy félős viselkedés, atipikus jelleg, előre- vagy hátraharapás, metszőfog vagy szemfog hiánya, albinizmus, a standardtól eltérő szín, hiányzó vagy csökevényes farok, kanoknál 65 cm alatti vagy 80 cm feletti, szukáknál 62 cm alatti vagy 75 cm feletti marmagasság. Kanoknak követelmény a két normális, teljesen leszállt here.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)