Juhász- és pásztorkutyák
Pumi - Arany Csaba írása
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Arany Csaba  |  2011. május 01.

Pumi - Arany Csaba írása

Nem tehetek róla, de ezek a pom-pom fülű mókamesterek állandóan a híres Ferdinánd bohócot, a halántéktájon kissé kusza üstökű nevettetőt juttatják eszembe. Aki egy-egy turpisság után kajánul a képünkbe kacsintott csibészes vigyorgás közepette.


Talán nem járok messze az igazságtól, de a pumi ilyesmi szerzet. Ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy a középpontban legyen, a maga saját kicsi világában szerepeljen. Kiapadhatatlan serénysége addig- addig terjed, amíg a legdurcásabb állapotban lévő gazdájának is mosolyt csal az ábrázatára. Mellette a rezzenéstelen arcvonás még egy meditáló tibeti szerzetesnek is nehezére esne. Vagy önfeledten élvezzük a társaságát, vagy a papucsot röpítjük feléje, hogy már végre nyugtunk legyen tőle. Körülbelül így zajlik az élete annak, aki pumival osztja meg közvetlen családi fészkét. Ebből következik, hogy a fajta leginkább az aktív, mozgalmas, lendületes életet élő egyéneknek, és famíliáknak ideális. Oda való, ahol a pezsgés, a nyüzsgés, az állandó vélemény nyilvánítás megszokott életvitelt jelent.

 

 

A magyar pásztor terrier

A pumi a hazai fajtáink közül villámkarriert futott be a kilencvenes évek közepétől. Ezt a tendenciát leginkább kutyakiállításainkon mérhettük le, ahol gyakran hatvannál is több pamacskagylójú esélyes közül kellett kiválasztania a bíráknak a győzteseket. Ez hozzávetőleg azt jelentette, hogy a legkedveltebb külföldi fajták nevezési létszámával vetekedett a pumis mezőny. Mi az oka ennek a hirtelen fellendülésnek? A pumi tenyésztők, és tartók egy része valamire nagyon ráérzett. A pumi csak akkor emelkedhet ki üde szigetként a kutyafajták szinte kimeríthetetlen választékot nyújtó tengeréből, ha valami különlegeset tudnak nyújtani a kutyát vásárolni óhajtó rétegnek. Ezek a pumisok jelentették a derékhadát azoknak a lelkes kísérletezőknek, akik elvetették a magvát a terelő kutyaversenyeknek hazai berkeinkben. Még ők sem gondolták előre, hogy ez a magonc ilyen buja hajtásba kezd. A puminak ez a közeg az igazi táptalaj, itt érzi magát elemében. A terelés az igazi kihívás, az igazi hivatás. Óriási lehetőség a fajtában feszülő kimeríthetetlen energia kiaknázására, megzabolázására. És a pumik bizonyítottak. A terelőversenyeken, a terelési ösztönpróbákon a hajtófajtáink közül a legbiztatóbban szerepeltek.

Honnan ez a robbanásközeli vitalitástöltet a pumiban? Minden valószínűség szerint az ereiben csörgedező terrier vér a felelős ezért. A XVII-XVIII. században a merinói juhokat hazánkba kísérő francia eredetű, terrier jellegű terelő kutyafajták a pulival kereszteződtek. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrköntöst viselő, álló, a felső harmadától bicsakló fülű eb. A puli utolérhetetlen intelligenciájából egy jó adag ötvöződött benne a terrierek nyughatatlan, izgő- mozgó természetével. E mixelés a terelőmunkában szinte párját ritkító koktélt eredményezett. Számos pásztorember munkája során az ilyen típusú ebekre esküdött, volt aki azonban a Mudi jellegűeket, vagy a puli terelésben jártas példányait helyezte előtérbe. Mindenféle lábasjószág mellett megállja a helyét. Nem riad vissza a nagytestű kérődzők, így a marhák megzabolázásától sem. A pásztorok szerint a legnehezebben kordában tartható disznókonda mellé találni sem lehet ideálisabbat a fajtánál. A pumi első híres tenyésztője az írott krónikák tanulsága szerint gróf Festetics Samu. Néhány fénykép is megőrizte az utókor számára néhány szép pumiját. Ekkor 1909-et írnak. A 20-as évek elejére teljesen elkülönül a pulitól, s mint önálló fajtát mutatják be a kiállításokon.

 

Szélvész az agility pályákon

A már említett 1990-es évek közepéig tulajdonképpen egy kevéssé ismert, a kiállításokon csekély létszámban felvezetett fajtaként jellemezhetjük a pumit. náluk is megemlíthetjük a mudikról szóló írásunkban már taglalt skandináv jelenséget. Északi barátainknál hihetetlen népszerű, szívesen fogadott hazánkfia a pumi. Egyik leghíresebb képviselőjük Miklós, a finn tulajdonban lévő agility világkupa győztes kutya. S ha már ennél a XXI. századi sportnál tartunk érdemes egy kicsit megállni. Kis túlzással a pumi erre született, már ha nincs lehetősége a terelésre. Szélvészgyors, fordulékony, termetéhez képest hihetetlenül ruganyos. A mindent elsöprő lelkesedés, tenni akarás következtében sokszor egyfolytában csahol az akadályok fölött repkedve. Ez az állandó kommentálása a pályának a nézők számára roppant mókás. Ha a felvezetője eljut kutyájával arra a szintre, amikor már tökéletesen irányítható, akkor nehéz nála eredményesebben szerepelni. De a vérét pezsdítő, kissé csökönyös, önfejű terrier vért nem egyszerű mindig kordában tartani. Sokszor nagyon lelkes, nagyon menne, szinte egyszerre akarja felfalni a pályát, csak nem mindig az előírt irányban. A legnagyobb kihívás az agility-ben, hogy a kutya, gazda összhang működőképes legyen.

E fajta képviselői is megmutatták már magukat a televízió, és a film világán keresztül a közönségnek. A népszerű Kuckó című gyermekadás társműsorvezetője sokáig egy Ancsa nevű pumi volt. Minden idők egyik leghumorosabb magyar filmjében, az indul a bakterházban választani sem lehetett volna odaillőbb figurát, mint a pumit. Ő alakította a bundás névre hallgató világcsavargó kóbor ebet.

A hétköznapi életben a pumi inkább kertes házba javasolható, de ahol a nagyfokú mozgásigényét kielégíteni hajlandó a gazdi, ott emeletes házban is tartható. Rendkívül éber, elsőrangú jelző, házőrző eb. Figyelmét semmi el nem kerülheti. Még egy madár sem repülhet el a telek felett anélkül, hogy ne figyelmeztesse: "ez bizony az én birodalmam." A pumi vásárlása esetén jó ha mérlegeli a leendő tulajdonos, hogy ne a Mézga családból ismert Máris szomszéd típusú emberek éljenek közvetlen közelében, mert a fajta "bőbeszédűsége" miatt sokszor nem kívánt látogatójuk lehet. A színválaszték hiányára sem fogható a pumi vásárlás előtti tanácstalanság, hiszen szürke, fekete, fehér, fakó árnyalatokból válogathatunk. Az ideális testmérete 40-45 cm, ami előrevetíti, hogy nem túl nagy "fogyasztású" ez az eb. Szőrzete több ápolást igényel, mint a mudié, de különösebben nem megterhelő. főleg a kiállításra szánt példányok felkészítésére kell nagyobb gondot fordítani. Az ideális ápolása a kézzel való trimmelés lenne, de ezt nem teszi lehetővé minden egyed szőrminősége, s ilyen esetben bizony az olló is előkerülhet.

A betegségekkel szemben ellenálló, egészséges fajtát vállalók a pumiban hosszú életű, nem mindennapi társra, egy hamisíthatatlan fazonra lelhetnek.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)