Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Orosz fekete terrier
Egy új csillag a fajták széles palettáján
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Novákné Takács Lilla  |  2014. január 29.

Orosz fekete terrier

Sokan nézik schnauzernek, óriás pulinak, fekete komondornak vagy elkóborolt medvének az orosz fekete terriert, de az eddigi rekorder a fajta fel-, jobban mondva félreismerésében egy idős bácsi volt, aki büszkén mutatta feleségének a kutyát: nézd mama, egy óriás foxi!


Történetesen egy 75 cm marmagasságú kanról volt szó. Bizony ilyenkor az orosz fekete terrier tulajdonosa magában felsikolt, majd elnézően mosolyog egyet, vagy megpróbálja bővíteni az érdeklődő ismereteit, gyakran láthatóan kevés sikerrel. Egy azonban biztos, minden állatszerető járókelőt rabul ejt ennek a nagyméretű, leginkább mackóra emlékeztető, nyugodt kutyának a nemes megjelenése.

Nagyon sok embernek meséltem már a fajta tulajdonságairól, és láttam, ahogy mosolyogva hitetlenkednek magukban, gondolván, persze mindenki a saját "lovát" dicséri. Lévén azonban, hogy nemcsak több fajtát tartottam, de kutyakiképző is vagyok, pontosan tudtam, ha a hitetlenkedő illetőből orosz fekete terrier tulajdonos lesz, egy hónapon belül felhív majd, hogy elmondja, mennyire igazam volt. Pontosabban, hogy ez a kutya egy csoda.

De minek, illetve kinek köszönhetjük ezt a csodát? A háború után a Szovjetunióban lecsökkent a kutyaállomány, így az ország újjáépítése mellett el kellett kezdeni a katonai, szolgálati célokra, objektumok, gyárak, katonai bázisok védelmére alkalmas, az éghajlati viszonyokat jól tűrő kutyák kitenyésztését. Az ötvenes években, Moszkva tartomány Vesnyáka nevű falujában működő központi szovjet katonai kutyakiképző iskolában, Medvegyev professzor vezetésével indult el a tenyésztés. Az orosz fekete terrier kitenyésztésének első részében különböző fajták keresztezésével néhány átmeneti fajtát alakítottak ki: kelet-európai juhászkutya(német juhászkutyából és kuakázusiból), moszkvai vízikutya (újfoundlandiból, kuakázusiból és kelet-európai juhászból), moszkvai dog (német dogból és kelet-európai juhászból), moszkvai őrkutya (bernáthegyiből és kaukázusiból). Ezekből egyedül a moszkvai őrkutya lett önálló fajta. A fenti "átmenetek" mellett az alábbi keresztezések voltak a legfontosabbak: óriás schnauzer és airedale terrier; óriás schnauzer és rottweiler; óriás schnauzer és moszkvai vízikutya, majd később ezek a fajták és a keresztezésekből született első és második generációs utódok. Végül kiválasztották azokat az egyedeket, melyek tulajdonságait meg akarták szilárdítani, s az így kialakított utódcsoportok továbbtenyésztése és erős szelektálása révén az FCI már 1968-ban elismerte átmeneti fajtaként az orosz fekete terrier. A fajtát kialakító Vörös Csillag kennel civil kutyatenyésztő kluboktól kapott kutyákat munkájához, s cserében ezért civilek is vásárolhattak orosz fekete terriereket, így a fajta hamar népszerűvé vált nemcsak katonai körökben. A Vörös Csillag kennel fő katonai tenyészetként továbbra is a kutyák munkabírásának, jellemének fejlesztését tűzte ki célul, emellett arra is törekedtek, hogy a kutya szőrzete minél kevesebb ápolást igényeljen, ezért a simább, keményebb szőrű egyedeket részesítették előnyben. Ezzel szemben a civil szervezetek a belső tulajdonságok rögzítése mellett a szőrzet meghosszabbításával a küllem elegánsabbá tételére is törekedtek.

A '70-es években a fajta már megjelent Finnországban, majd onnan továbbterjedt európa többi részére is. 1984-ben az FCI már mint önálló fajtát regisztrálta az orosz fekete terriert. 1990 és 1996 között 16 ezer kölyök születését regisztrálták Oroszországban, Magyarországon 2000. január 10-én törzskönyvezték az 1180. kutyát.

Az orosz fekete terrier csodálatosan ötvözi a kitenyésztéséhez felhasznált fajták legkiválóbb tulajdonságait, úgy mint az airedale terrier apportkészségét, intelligenciáját, kíváncsiságát, az újfoundlandi vízszeretetét, nyugalmáét és kiegyensúlyozottságát, a rottweiler erejét és idegenekkel szembeni bizalmatlanságát, végül a schnauzerek dinamizmusát és jó őrző-védő képességét. A fajta belső tulajdonságai nagyon stabilan öröklődnek, de a küllem csak a 80-as évek végétől kezd egységes képet mutatni. Mivel ez egy fiatal fajta, még napjainkban is léteznek különböző típusok, amelyekben egy-egy felhasznált fajta dominál. A fajta homogénné tétele még hosszú tenyésztői folyamatot igényel, azonban a Világ- és Európa-kiállításokon bemutatott állomány már egységes képet mutat.

Az orosz fekete terrier masszív csontozatú és izomzatú, erős testfelépítésű kutya. A kanok kívánatos marmagassága 68-74 cm, míg a szukák 66-72 cm magasak. A fajta testfelépítése kvadratikus, harmonikus egységet alkotva a középhosszú, izmos nyakon ülő fejjel. Kiváló alkalmazkodóképessége révén lakásban és kertesházban is jól tartható. nyugodt természeténél fogva nem rágja szét lakásunkat és nem zavarja ugatásával szomszédainkat, kivéve, ha a mi ajtónkon kopogtatnak. Egy szeretettel felnevelt "orosz" soha nem fog ellenünk támadni, de idegenekkel szemben bizalmatlan. Bár barátságos kölyöknek ismerjük meg, egy éves kora körül már jelentkeznek őrző-védő tulajdonságai, és támadólag léphet fel idegenekkel szemben, ha veszélyesnek ítéli a helyzetet gazdájára nézve. Ezért nagyon fontos, hogy kutyánk feltétlenül engedelmeskedjen nekünk minden helyzetben! Testőr típusú fajtáról van szó, ezt akkor se hagyjuk figyelmen kívül, ha kölyök korától barátságos kutyának neveltük idegenekkel szemben is. Amúgy a fajta nagyon nyugodtés kiegyensúlyozott. Naphosszat képes feküdni. Ezért tarható jól lakásban is, de ha játékról van szó, azonnal szertefoszlik nyugalma, és rohan velünk úszni, labdázni, túrázni vagy éppen kutyaiskolába. Ideális kísérőkutya, megjelenése nem csak elegáns, de tekintélyt parancsoló is. Remekül őrzi autónkat, szállodai szobánkat, illetve bármilyen helységet, ahol huzamosabb ideig tartózkodik. Nagyon intelligens, gyorsan tanul; az embernek az az illúziója támad, hogy érti a nyelvünket. Óriási lelke van, melynek közepében a gazda áll. Azt szoktam mondani, hogy az orosz fekete terrier a legnagyobb méretű öleb.

Azt hiszem, ennyi szépet és jót egyszerre elmondani kevés fajtáról lehet, ráadásul mindehhez elegáns, tekintélyt parancsoló megjelenés társul, mely egyre magasabbra emeli a fajta csillagát. De beszélnünk kell egyetlen hátrányról is, a szőréről! Bizony ez a hosszú és elegáns szőrzet nem öntisztuló. hullámos, hosszú, dús aljszőrzetű bundáról van szó, így a szőrszálak nem tudnak egymás mellett kicsúszni, így ha nem fésüljük rendszeresen, a szőrzet összegabalyodik, elnemezesedik, bepállik, amitől nem csak büdös lesz, de egyéb különböző egészségügyi problémák is kialakulhatnak. Aki nem tudja vállalni ennek a szőrzetnek az ápolását - vagy a kozmetikus költségeit - ne tartson ilyen kutyát! Végül még egy fontos dolog: mivel nagytestű, gyorsan növő kutyáról van szó, felnevelése nagy odafigyelést igényel. Fontos a kalciumban, fehérjében, vitaminokban gazdag táplálék, ami persze nem jelenthet túladagolást. Mindkét véglet egészségügyi problémákat okozhat, ezért kérjük ki tenyésztők, állatorvosok tanácsát. Mindezért a munkáért, törődésért cserébe, semmihez sem hasonlítható, ragaszkodó társat kapunk, aki vidámságával, intelligenciájával és tapintatával sok-sok örömet szerez gazdájának.

 



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)