Juhász- és pásztorkutyák
A mudi - Mészáros Mihály írása
A fajta kialakulása és története
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mészáros Mihály  |  2013. augusztus 31.

A mudi - Mészáros Mihály írása

Pásztorkutya-fajtáink közül a mudi kialakulásának története a legkevésbé ismert. Nem őshonos fajta, hazánk területén alakult ki. Feltételezések szerint XX. század húszas-harmincas éveiben önállósodott. Kialakulása az ország több részén, hasonló időszakban történt. Fényes Dezső a fajta első leírója Pest, Nógrád, Fejér és Békés megyékben lelt a legtipikusabb egyedekre.


Mivel a század elején, Raitsits ismert munkásságáig a fajták elnevezése nem volt egyértelmű, az eredetet feltáró irodalmi és nyelvészeti oknyomozás szinte lehetetlen. Tájanként is eltérő névvel illették a fajtákat, a puli és pumi név is rendszeresen keveredett. Dr. Fényes Dezső a Balassagyarmati Múzeum igazgatójaként tevékenykedett, s nyitott szemmel járta az országot. elsősorban a palócság népi hagyományait kutatta, így legtöbbet Észak-Magyarország vidékein járt. Útjai során vásárolta fel az akkor még nem ismert pásztorkutyafajta, általa típusosnak vélt egyedeit. Ezeket a változatos színű, ragyogó szőrzetű, felálló fülű rendkívül tanulékony közepes méretű egyedeket egymás között párosította. 1936-ban bizottsági szemlén mutatta be a már általa tenyésztett példányokat. Raitsits Emil, Abonyi Lajos, Anghi Csaba, mint a szemlebizottság tagjai, alapos megtekintés és méret felvételezés után elfogadták Fényes Dezső fajta leírását, sőt a javasolt mudi elnevezést is. A második világháború alatt szinte kipusztult az éppen csak kialakult mudifajta. Balássy Zoltán nevéhez fűződik az 1963-ban elfogadott standard megalkotása. A fajta leírás minta kutyája egy Rigó nevű szuka volt, majd ez lett a törzskönyvben az egyes számú regisztrált tenyész egyed. A fajta törzskönyve ma is nyitott. A törzskönyv nyitottságából adódóan sajnálatosan számos nem típusos egyed is bekerült a fajtába, növelve így a fajta heterogenitását. A mudi populáció az utóbbi tíz évben folyamatos változáson ment át oly módon, hogy a típus többé-kevésbé homogenizálódott, de még ma sem tekinthető egységesnek.

Már a nyolcvanas években néhány lelkes fiatal tenyésztő kezdte újra felkarolni a fajtát. A korábbi évekre jellemző évenkénti 50-60 kölyökszám meg duplázódott. 2001-ben 159 származási lap készült. A kis effektív populáció-méretből adódóan érzékelhetően fokozódott az állomány rokontenyésztettsége, ami olykor általános elfinomodásban, idegrendszeri túlérzékenységben nyilvánult meg. Ennek kiküszöbölésére folyamatosan törekednek a tenyésztők. Érdekes módon a pumihoz hasonlóan külföldön a mudi is a skandináv államokban kezdett népszerű lenni. Finnországban és Svédországban van ma jelentősebb állománya, de Hollandiából is fokozott az érdeklődés iránta. A tenyészállat export ezekbe az országokba folyamatos, de természetesen nem korlátlan. Évente 6-8 mudikölyök, esetleg 1-2 felnőtt tenyészállat kerül külföldi értékesítésre.

 

A fajta különleges jellemzői és értékei

Rendkívül bátor, kifejezetten könnyen tanuló, fogós fajta. Életeleme a mozgás és a munka. Ma is gyakran használt terelő pásztorkutya. Fáradhatatlan ébersége, munkakedve elkápráztatja a gyakorlott pásztorembereket is. Számos törzskönyvezett kutyadolgozik állatok mellett, de sok típusos kutyaszármazásáról semmiféle információ nincs. Mégis amennyire csak lehet, a fajta tenyésztői próbálják elkerülni a rokontenyésztést. A látszatra törzskönyvezése megengedett. A legjobb házőrzők közé tartozik. Okos, igénytelen, egészséges fajta. előszeretettel használják a kutyás ügyességi sportokban, vadászatok, rágcsáló irtás során.

Gazdáját lesve villanásokból is ért. időnként sértődékeny, de jó szóval, simogatással kiengesztelhető.

A fényes fekete szín mellett az utóbbi tizenöt évben megjelent a fehér, a barna, a szürke, a fakó és a márványozottan színes un. cifra színárnyalat is. Kiállításokon tenyész-párban, tenyész-csoportban is egyre gyakrabban látható.

Fontosabb bírált értékmérői: Élénk vérmérséklet, fej forma és arányok, fül tűzése és mozgatása, szőrzet jellege, csontozat, testarányok, típusos mozgás.

 

 

 

 

238 sz. FCI standard
Mudi

 

Származása:
Magyarország
Felhasználása:
Terelőkutya. Bátor viselkedése miatt a pásztorok körében a nagyobb testű, vagy nehezen kezelhető állatok terelésére is igen kedvelt. Vaddisznó hajtóvadászatra is használják. Kitűnő őrző-védő, sport-, és kísérőkutya. Házőrző, és jelzőkutya. Kedvelt házi eb. Viszonylag rövid szőrzete és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt lakásban is nehézség nélkül tartható.

FCI besorolása:
I. fajtacsoport őrző- és terelőkutyák (a svájci havasi kutyák kivételével)
1. szekció
munkavizsga nélkül.
Rövid történeti áttekintés:
A XVIII - XIX. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki.
Általános megjelenés:
Középnagy testű juhászkutyafajta . Feje megnyúlt, elkeskenyedő. Füle felálló. A törzs felső vonala hátrafelé enyhén lejt. szőrzete a végtagok elülső részén rövid, sima, máshol hosszabb, és erőteljesen hullámos, göndörödésbe hajló. Igen sokszínű fajta.
Fontos méretarányok:
Törzshossz/marmagasság: 103/100
Mellkasmélység/marmagasság: 40-45/100
Mellszélesség/marmagasság: 30/100
Fejhossz/marmagasság: 42/100
Fanghossz/fejhossz: 40/100
Fülhossz/fejhossz: 45/100

Viselkedés és jellem:
Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony, bátor, éber, mozgékony, munkát kedvelő, értelmes és alkalmazkodóképes.
TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej

A mudi legtetszetősebb része a feje. A szemlélőben a figyelmes, éber, mindig tettrekész, jókedvű, értelmes állat benyomását kelti, a félénkség, a passzivitás és az agresszivitás legcsekélyebb jele nélkül. A fej ék alakú, az orr irányában elkeskenyedő.
Agykoponya:
Koponya: A koponya és a homlok enyhén domború. A szemboltívek csak kissé fejlettek.
Stop: Enyhe.
Arckoponya:
Orrtükör: Keskeny, elöl lekerekített, közepesen tág orrlyukakkal. Színe a fekete, fehér, fakó és cifra (blue merle) színű mudiknál mindig fekete, a többi színváltozatnál barna, a hamvasnál szürke.
Fang: Közepesen erős, az orrhát egyenes.
Ajkak: Szorosan a fogsorhoz simulóak. A szájzug kissé csipkézett. Az ajkak pigmentáltsága az orrtükör pigmentáltságával egyező.
Állkapocs/Fogak: Teljes, ollós harapás. Szabályos, középnagy fogak.

Szemek: Keskenyek, a belső és külső szemzugon enyhén hegyesen keskenyedőek és kissé ferdén ülőek; ettől kissé csibészes a tekintete. A szemszín lehetőleg minél sötétebb legyen. A hamvas (kék), és a cifra (blue merle) színváltozatnál nem hiba a csókaszem. A szemhéjszélek feszesek, jól pigmentáltak.
Fülek: Magasan tűzött állófülek. Fordított V-alakúak, jól szőrözöttek, a szőrszálak a fülkagyló peremén túlnyúlnak. A fülmozgás igen élénk, a fülkagylót egymástól függetlenül is képes radarszerűen körbeforgatni. A fül kb. 10-15 %-kal hosszabb, mint tövének szélessége.

2. Nyak:
A kissé magasan illeszkedő nyak a vízszintessel 50-55 fokos szöget zár be. Középhosszú, kissé ívelt, jól izmolt. Lebernyege, és szőrnyakörve nincs. Kanoknál kevéssé fejlett sörény előfordulhat, de sohasem lehet feltűnő.

3. Törzs
Felső vonal: Enyhén lejt a far irányába.
Mar: Kifejezett és hosszú, izmolt.
Hát: Egyenes, rövid.
Ágyék: Középhosszú, és feszes kötésű.
Far: Rövid, csapott, közepesen széles, jól izmolt.
Mellkas: Elülső része kissé domború. Mélysége a könyökig ér. Bordázata csak kis mértékben dongás, inkább lapos.
Alsó vonal: Hátrafelé kismértékben felhúzott.

4. Farok
Középmagasan tűzött. nyugalmi állapotban lóg, a farok alsó harmada ilyenkor a vízszinteshez közelít. Feszült figyelem, és élénk mozgás közben farkát sarlósan a vízszintes síkja fölé emeli. A farokkurtítás nem hiba, de nem kívánatos. A kurtított farok 2-3 ujjnyira van csonkolva. Elvétve születnek kiskutyák rövid farokkal, illetve farok nélkül is. A farok dúsan szőrözött, alsó élén a szőrszálak hossza akár a 10-15 cm-t is elérheti.

5. Végtagok
Elülső rész:
Lapocka, váll: A lapocka mérsékelten dőlt, jól izmolt. A szügy első része lekerekített, a mellcsont csúcsa csak kissé áll ki.
Felkar: Középhosszú.
Könyök: Szorosan a testhez simul.
Elülső lábtőizület: Feszes, száraz.
Elülső lábközép: Meredek.
Elülső mancsok: Kerek, szorosan egymás mellett álló ujjakkal. Az ujjak között és alatt csak kevés szőr található. A talppárna rugalmas. A karmok palaszürkék és kemények.

Hátulsó rész:
Általános: A hátulsó végtagok kissé hátraállítottak.
Comb: Hosszú, gazdagon izmolt.
Hátulsó lábközép: Rövid és meredek.
Hátulsó mancsok: Az elülsőkkel azonosak. A fattyúujjak nem kívánatosak, 2-3 napos korban eltávolítandóak.

6. Mozgás
A mudi mozgását az aprózó ún. tipegő lépés, lendületes ügetés, és térnyerő vágta jellemzi.

7. bőr
Feszes, ránctalan.

8. szőrzet
A fejet, és a végtagok elülső részét rövid, egyenes lefutású, simán fekvő szőr borítja. A test többi részén egységesen erősen hullámos, esetleg csigás lefutású, dús és mindig fényes, mintegy 3-7 cm hosszú a szőr. Helyenként szőrléceket, forgókat alkot. Leghosszabb az alkar, a comb hátulsó részén és a farok alsó élén, ahol határozott szőrzászlót alkot.
Szín:
- Fekete
- Fehér
- Fakó
- Cifra (blue Merle), azaz sötétebb, vagy világosabb kékesszürke alapon feketével spriccelt, csíkozott, sávozott, vagy foltozott.
- Hamvas (kék)
- Barna
Kisméretű fehér jegyek megengedettek, de nem kívánatosak, 5 cm-nél kisebb átmérőjű mellfolt, és fehér tűzés a lábujjakon megengedett.

9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 41-47 cm, ideális méret: 43-45 cm
szukák: 38-44 cm, ideális méret 40-42 cm
Testsúly:
Kanok: 11-15 kg
szukák: 8-12 kg

10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

11. Kizáró hibák
- Fekete, fehér, cifra, fakó, vagy hamvas színű kutyáknál hússzínű, májszínű, vagy foltos, a barna mudiknál a hússzínű orrtükör.
- előreharapás, vagy a 2 mm-t meghaladó hátraharapás. Hiányzó metszőfogak, szemfogak, a 2-4 premolar, vagy az 1-2 molar hiánya.
- A fekete színű kutyáknál a sárga szem.
- Lógó fülek
- Rövid, sima, fekvő szőrzet az egész testen; hosszú szőr a fejen; nemezesedésre hajlamos szőrzet.
- Ordas szín; fekete és cserszín a sárga és a barna közötti színtartományba tartozó jegyekkel.
- A standard leírásban rögzített méretektől való eltérés.

Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)