Társasági kutyák
Mopsz, a pisze puszedli
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2013. június 14.

Mopsz, a pisze puszedli

A mopsz, e bájos kis ebecske, bár valóban ennivaló jelenség, nem gasztronómiai, hanem rendszertani hiányosságot tölt be: vélhetően ő a hiányzó evolúciós láncszem az ázsiai törpekutyák és a rumos hordó között.


Mivel azonban a fenti felvetésre semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem áll rendelkezésre, meg kell elégednünk annyival, hogy a mopsz sok tekintetben az egyik legpatinásabb múlttal büszkélkedő fajta. További érdekessége, hogy bár megjelenése kissé bulldogos, ráadásul Anglia, a bulldog őshazája a standardot adó ország, egy cseppnyi köze sincs a tömpe orrú bikaharapókhoz.

 

Ahogyan már megszokhattuk, a mopsz kialakulása sem vegytisztán levezethető folyamat, hanem több, hol párhuzamos, hol egymást keresztező elképzelések sűrű szövevénye. Ezek között a legáltalánosabban elfogadott hipotézis, hogy a mopsz egy ősrégi kínai kutyafajta, a lo-sze le-származottja. elődeit - mint értékes és mellesleg igen eredeti ajándékot - kereskedelmi karavánok hozták európába a XVI-XVII. században. Ennek megfelelően a mopszok kezdettől fogva nem egyszerűen "csak" kutyák, hanem dédelgetett nemesi kedvencek voltak. Gazdáik többnyire a felső tízezerből kerültek ki; nem egy közülük igen prominens személyiség, kiknek kutyáiról is legendák szólnak. Egyikük Orániai (Hallgatag) Vilmos Pompey nevű kutyája, aki lármázásával meghiúsított egy gazdája ellen készülő merényletet. Eme tettével a mopsz a holland Orániai uralkodóház szimbólumává vált. De megemlíthetjük Napóleon első feleségének Fortune nevű mopsát, aki állítólag nem átallotta megmarni a mélynövésű császárt, mikor az vélhetően pajzán gondolatoktól vezérelve, megpróbált beosonni felesége hálószobájába. sőt mi több, egy Németországban működő titkos szabadkőműves-társaság tagjai is Mopsz-rendnek nevezték magukat.

A mopsz hirtelen felfutó népszerűsége a XIX. századra csökkenni látszott, ám a század végén új erőre kapott, elsősorban Angliában. Nyilván ennek köszönhető, hogy bár a fajtagazda címéért Kína, Hollandia és Oroszország is csatába szállt, anyaországként végül Angliát fogadta el a Nemzetközi Kynológiai Szövetség (FCI).

 

Haszontalanul is értékes

Ahogyan azt láthattuk, a mopsz tartása kezdettől fogva az úri rétegek kiváltsága volt. A szegények hozzájuk sem jutottak, ha pedig valamilyen tévedés folytán mopszot tarthattak volna, nyilván nem sok hasznát veszik, hisz az alsóbb rétegekben az igazi mércét a teljesítmény jelentette, nem pedig a származás. Ebből a szemszögből a mopszok értékét nehéz lett volna meghatározni, hiszen valódi társasági kutyák, melyek vidám szórakoztatásra, meghitt együttlétre születtek, ilyenformán bármi másra alkalmatlanok. Erről már sajátos testalkatuk is árulkodik. A mopszok zömök kis fickók: apró méreteik ellenére jó esetben 8-10 kiló is beléjük szorul, ami nem kevés az ő kategóriájukban. Hengeres testalkatuk sem kifejezetten az atletikus mozgás segítője, bár kétségtelen, hogy a mopszok ennek ellenére igen élénken és sokat szeretnek mozogni.

A mopsz kerekded feje külön tanulmányt érdemelne. Sötét maszkba burkolódzó arca annyira kifejező, hogy modortalanság volna pofának titulálni. Kölyökkorban oly megszólalásig hasonlít egy humanoid földönkívülire, hogy a megboldogult Déri János vezette, Nulladik típusú találkozások című magazinműsorban nyugodtan lehetett volna illusztráció. Felnőttként azért már jól kivehető kutyaábrázattal rendelkezik, bár néhány kifinomult dramaturgiai érzékkel elhelyezett grimasszal és némi homlokránc-összjátékkal könnyen képes kételyt ébreszteni a felületes szemlélőkben kutya mivoltát illetően. Orra annyira rövid, hogy profilból szemlélve az embernek egyenesen hiányérzete támad. Ezt mintegy ellensúlyozandó, kaméleonokat megszégyenítő hosszúságú nyelvvel rendelkezik, melyet lihegéskor általában elegáns ívben görbít az ég felé. Orra kapcsán meg kell említeni, hogy a bizonyos egyedeknél előforduló szörcsögő, szuszogó, hortyogó hang nem általános jellemzője a fajtának. Való igaz, hogy a mopszok örömükben igen sajátos hangrepertoárt képesek felvonultatni, de ennek semmi köze a fenti jelenséghez, mely a rövid orrhoz olykor szerencsétlenül párosuló szűk orrnyílások következménye. Mindezekből leszűrhető, hogy aki a mopszért rajong, azt nem a külcsín csillogása ejtette rabul...

 

Viccben nem ismer tréfát

Annak ellenére, hogy a mopszok igen előkelő származással rendelkeznek, és világéletükben magas körökben mozogtak, jellemükben nyoma sincs mimóza kényeskedésnek vagy fölényes lekezelésnek. A mopsz tisztában van saját külső adottságaival, és kellő öniróniával rendelkezik ahhoz, hogy mindezt kamatoztathassa a mindennapi életben. Ennek szellemében javíthatatlan optimista, aki még késő öregkorában is kapható játékra, mókázásra, bolondozásra.

A kis turcsi sármőr rendkívül megnyerő modorú, végtelenül kedves állatka. Mivel mindennapjait évszázadokon keresztül díványon kergetőzve, többedmagával töltötte, jellemében nyoma sincs semmiféle agressziónak, emellett kifejezetten filantróp beállítottságú. Legfőbb igénye, hogy bármilyen formában akár díszpárnának álcázva imádott gazdája közelében lehessen, vagy ha mégsem, legalább néhány fajtársával elüthesse az unalom óráit. E tekintetben nincsenek előítéletei: egy csivavával éppolyan jól kijön, mint egy közép-ázsiai juhászkutyával.

A mopsz, bár igen élénken reagál az idegenek érkezésére, aminek heves ugatással ad hangot, ezt leginkább türelmetlenségében teszi, ugyanis szinte bárkit azonnal barátjául fogad. A gyáva, visszahúzódó, vagy támadó, esetleg sunyi mopsz súlyos jellemhibáról tesz tanúbizonyságot, de ez szerencsére nagyon ritka jelenség. Ahogyan minden nagy jellemnél megszokhattuk, időnként a mopsz is szeret a saját feje után menni, és bizony olykor látványosan képes megsértődni, de annyira azért nem veszi komolyan magát, hogy haragtartó legyen.

 

Néha neveletlen, de nem nevelhetetlen

A mopsztulajdonosok nemritkán tökéletesen megelégszenek azzal, hogy egy eredeti fazonú, mindig vidám kis vasgyúró tulajdonosai, akinek szárnyaló egyéniségét nem akarják "nagy kutyáknak való" fegyelmezéssel derékba törni. Pedig bármilyen furcsán hangzik is, egy fegyelmezett kutya sokkal több szabadságot élvez az életben, mint "parlagon" hagyott társai. Ez a mopszra éppúgy vonatkozik, mint bármilyen más fajtára. Mennyivel kényelmesebb és egészségesebb, ha a futtatón nyugodtan elengedhetjük engedelmes kutyánkat, mint állandóan a pórázba csavarodott "kutya-laokóncsoportokat" bogozgatni!

A mopsz nevelése ráadásul nem is ördöngősség, hiszen játékos hajlamából és intelligenciájából adódóan könnyedén tanul. Ha a játék esetleg kevésbé motiválná, akkor is nyugodtan apellálhatunk szinte állandóan korgó gyomrára... Az olykor-olykor rátörő makacsságon leghatékonyabban higgadt következetességgel lehetünk úrrá. Ezzel a kevés többlet-erőfeszítéssel a helyi kutyasétáltató igazi kuriózumává is válhatunk. Nem véletlen, hogy a nagy sikerű Man in Black (Sötét zsaruk) című film első és második epizódjában is szerepelt mopsz (egészen véletlenül földönkívülit játszott)...

 

Hosszúlejáratú konyhamalac

Valószínűleg a társadalmi elit köreiben eltöltött sok-sok év miatt lehet, hogy a mopszok igen fejlett gasztronómai érzékkel rendelkeznek, és felettébb nagyra becsülik a kulináris élvezeteket. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy imádják a hasukat, és jóformán minden eléjük kerülő táplálékot vagy annak látszó dolgot megesznek. Egyes mopszok - sok emberrel ellentétben - még a különféle főzelékeket, zöldségeket és gyümölcsöket is nagy megelégedéssel fogyasztják.

A mopsz számtalan vicces és szórakoztató hóbortja közt van azonban egy, ami nem válik büszkeségére: rejtélyes módon viszonylag nehezen lesz szobatiszta. Míg más fajták egyedei akár már 5-7 hónapos korukban is maguk mögött tudják ezt a problémát, addig a mopszok - mintha gyermekkorukat akarnák meghosszabbítani változatlanul a lakásban intézik ügyes-bajos dolgaikat. Következetesség a megoldás kulcsa: egyszerűen kitartóbbnak kell lenni kutyusunk záróizmainál. A helyzet tehát nem reménytelen, csak kicsit tovább tart a megoldása.

Kistermetű kutyáknál megszokott módon a mopszok örvendetesen hosszú életűek. Akár a 15-16 éves kort is megérhetik, ami már valóban matuzsálemi a kutyák között. Annak érdekében azonban, hogy minél tovább élvezhessük e csodálatos kis kutya társaságát, mindenképpen egészséges életmód és a kutyának szükséges mennyiségű és minőségű táplálás szükséges. Sajnos ugyanis a mopszok életük alkonyán hajlamosak az elkényelmesedésre, és ha ez kiadós étkeztetéssel párosul, akkor amúgy is teltkarcsú formájuk visszafordíthatatlanul gömbölydedre hízik, ami jelentősen megrövidítheti életüket. Egyébiránt a mopsz alapvetően egészséges fajta. Talán csak sajátos elhelyezkedésű és méretű szeme sérülékenyebb az átlagnál. Rövid orra miatt kifejezetten óvni kell a hosszan tartó melegtől és kánikulától, mert az sajnos valóban végzetes lehet számára.

Más társasági fajtákhoz hasonlóan, mérete miatt bárhová magunkkal vihetjük, amit különösen nagyra értékel, hiszen mindenhová szívesen kíséri gazdáját. A mopsz tehát ideális választás városi lakásba, ahol éber jelzőként funkcionál. Kifejezetten alkalmas idős, magányos emberek mellé is, kiknek társasági és szeretetigényét elégíti ki, de fiataloknál, vagy gyermekes családokban is megtalálja helyét, mint mindig tettre kész mókamester. Túlzottan kicsi (6-8 év alatti) gyermekek mellé azonban nem való, mert ők még nem képesek pontosan felmérni saját erejüket, és kárt tehetnek a kutyában, különösen egy 8-10 hetes kölyökben.

Annak ellenére, hogy a mopsz a lakásban érzi magát igazán elemében, kertben is szívesen elvan, főként, ha sok izgalmas dolog történik a környéken, amiről feltétlenül tudnia kell. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha éjszaka bent alhat, a hideget és magányt ugyanis tiszta szívből utálja...



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)