Társasági kutyák
Egy kínai Angliából
A mopsz
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2013. október 17.

Egy kínai Angliából

Európa és az Újvilág egyik legnépszerűbb fajtája, a mopsz az ősi Kínából származik. A Londoni Zoológiai Társaság állásfoglalása szerint is a legrégebbi kutyafajták közé tartozik. Rövid pofájú kutyákról már időszámításunk előtt hatszáz évvel készültek feljegyzések; valószínűleg ezek lehettek a mai mopszok ősei.


A Tang dinasztia korából származó írásos emlék szerint (kb. i.sz. 950) akkoriban nyolc fajtát különböztettek meg; ezek egyike volt a lo-sze. Ezeknek a kínai kutyáknak a külsejét csupán a korabeli ábrázolásokból ítélhetjük meg, amelyek azonban más keleti alkotásokhoz hasonlóan meglehetősen stilizáltan jelenítették meg a négylábúakat. A legfőbb fizikai követelmény az volt, hogy a lo-sze olyan kicsi legyen, amennyire csak lehetséges, rövid szőrrel és ruganyos bőrrel rendelkezzék. Kívánatos volt a kompakt test, a jó csontozat, a lapos arc és a szögletes állkapocs is. Sok kutya farka kurta volt, de kunkorodó vagy duplán csavart is előfordult és megengedett volt. A füleknek egy korabeli író szerint akkorának kellett lenniük, mint egy fél aszalt sárgabarack, és némileg jobban oldalt tűzöttnek, mint a pekingi és más rokon fajták esetében.

 

A homlokára van írva

Kína az 1500-as évek végén és az 1600-as évek elején kezdett kereskedni Portugáliával, Spanyolországgal, Hollandiával és Angliával. A kereskedők ajándékba kapott kiskutyákkal tértek haza keletről. Ekkor kezdődött a mopsz típusú kutyák népszerűsége európában. Az 1900-as években jelent meg egy könyv a kínai és japán kutyákról. A mű elsősorban Wang Hou Chun tapasztalataira alapult, aki 75 éven keresztül szolgált a kutyák mellett, és vett részt tenyésztésükben a császári palotában. Ő is a lo-sze kifejezést használta a mopsz típusú kutyákra. Szerinte a mopsz és a pekingi közötti egyetlen különbség, hogy a mopsznak mindig rövid szőre és nagyon ruganyos, nyúlékony bőre volt. A rövid szőr miatt a mopsz homlokán lévő ráncok sokkal szembetűnőbbek voltak, mint hosszúszőrű rokonáé, ezért nagyobb figyelmet is fordítottak rá. A kínaiak az olyan ráncokat szerették, amelyek a kínai írásjelekre hasonlítottak. A legjobban azt kedvelték, ha a kutyafején három ránc együtt a "herceg" szót adta ki. Sok keleti kutyán nagy mennyiségű fehér szín volt, sőt némelyikük teljesen fehér volt. Ezek a fehér és pinto típusok Európában is megjelentek az 1800-as évek végén, ám ezeket a vonalakat hagyták elveszni, mert nem tartották tiszta mopsz típusnak.

 

Mentőangyal helyett mentőmopsz

Az első mopszok Európán belül valószínűleg Hollandiába érkeztek, a híres Dutch East India Company kereskedő cég révén. A hollandok Mopshond-nak nevezték a kutyácskákat, ahogy napjainkban is. Egy anekdota szerint Orániai Vilmos herceg (Hallgatag Vilmos, 1533-1584) életét Pompey nevű mopsza mentette meg: amikor észrevete a merénylőket, ugatásával fellármázta gazdáját. Sir Roger Williams "Action in the Low Countries" című művében, 1618-ban publikálta ezt a történetet. Az eset valamikor 1571 és 1573 között történhetett, a holland-spanyol háború alatt. A spanyolok rajtaütöttek a hollandok táborán. Orániai Vilmos mopsza, mielőtt bárki is észrevette volna a hollandok közül a támadást, felkeltette alvó gazdáját, aki így megmenekült a spanyol fogságtól. Pompey-t az egész országban hősként tisztelték. A büszke kis jószág a holland orániai uralkodóház szimbólumává vált. Az uralkodó képmása, lábainál a mopsszal, kifaragva látható Vilmos sírja felett a Delft katedrálisban. Egy századdal Vilmos herceg kalandja után dédunokája, III. Vilmos és II. Mária 1688-as angliai trónralépéséről a családi kutyák sem hiányozhattak: mindegyik narancsszínű szalagot viselt nyaka körül.

 

Egy fajta, több név

A fajta egész Európában népszerűvé vált, Franciaországban Carlin néven, Spanyolországban mint Doguillo és Turquet, Olaszországban Gaganlio Camuso-nak is nevezték. A camuso egyébként a nagyon rövid pofájú kutyák általános megjelölése. Egyes vélemények szerint a Pug a latin pugnus (ököl) szóból származik, hiszen a mopsz pofája ökölbe szorított kézre hasonlít. Olaszországban 1550 táján jött létre a commedia dell'arte nevű népies színjáték, amelyben a különböző cselekményű darabokban is ugyanazon megszabott jellemtípusok szerepeltek. A majom is ilyen kötelező tartozék volt, s ezt a nehezen beszerezhető kelléket gyakran mopsz helyettesítette. Évszázadok múltán a holland mopsz-klub is a Commedia nevet vette fel. Az olasz színjáték Arlecchino nevű szereplőjének német megfelelője Harlekin, francia változata pedig a Carlin. Ez a figura egyébként, akárcsak a mopsz, fekete álarcot visel a darabokban.

Angolul a "to mope" ige annyit tesz, unatkozni. Ez viszont az életvidám mopszra nem éppen illik, talán csak olykor-olykor hatalmas világfájdalomról tanúskodó arckifejezésére utalhat rá. Inkább a holland "moppern" szó állhat közelebb az igazsághoz, mely mogorvát, bosszúst jelent, hiszen a kutya arckifejezése olykor rosszkedvűnek tűnik, bár a valóságban éppen ellenkezőleg, kifejezetten játékos, vidám állatról van szó.

Fekete mopszokról már az 1700-as évektől tudunk, William Hogarth festő révén. A művész büszke mopsztulajdonos volt, és sok festményén ábrázolta kutyáit, így kiváló ábrázolásaink vannak arról, milyen volt a mopsz típusa 250 évvel ezelőtt. Az 1800-as évek elején már kezdett egységessé válni a fajta megjelenése, a fawn, az izabella vagy a fekete szín volt gyakori. A mopszok fekete maszkja is olyan volt, mint napjainkban, sőt emiatt holland masztiffnak is hívták a fajtát, a jóval nagyobb masztiff maszkjához való hasonlatosság miatt.

 

Kínaiból angol fajta

Kínai származása ellenére sok keleti fajtához hasonlóan a mopszért felelős, fajtagazda ország Nagy-Britannia. A fajta először 1861-ben szerepelt kiállításon, Angliában. Az első, 1871-es törzsköny 66 mopsz nevét tartalmazza. Nagy-Britanniában a modern mopsz fejlődése alapvetően két vonalra, a Willoughby-ra és a Morrisonra alapul. előbbit Lord Willoughby d'Eresby tenyésztette ki, és a vonalra jellemző szín "kormos" volt, mert fawn és fekete szőrszálak egyaránt voltak a kutyák bundájában. Az árnyalat angol lenevezése "stone fawn"volt. A kutyák feje szinte teljesen fekete volt, sőt fekete nyereg is volt a hátukon. Testük viszonylag vékony volt, lábuk hosszú. A Willoughby vonal Mops és Nell nevű kutyája még sok mai mopsz törzskönyvében megtalálható. A Morrison-mopszok ezzel ellentétben szép, telt apricot színűek voltak, nagyon kevés fekete szőrszállal, és zömök testfelépítéssel. Ez a vonal inkább jellemző a mai, modern kutyákra. 1860-ban két "tiszta" mopsz érkezett Kínából Angliába: Lamb és Moss. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Tőlük született egy Click nevű kan, amely nagyon sokat fedezett, és segített elegyíteni a két fenti vonalat, kialakítva a modern típust. Napjaink szinte mindegyik angol és amerikai mopszot vissza lehet rá vezetni. Az angliai Pug Club 1883-ban alakult, és hamarosan a standard is megszületett. A jelenleg érvényben lévő fajtaleírás 1987-es keltezésű. Eszerint a mopsz ideális súlya 6,3-8,1 kilogramm, színe ezüst, apricot, világos fakó (fawn) vagy fekete.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)