Agarak
Mégis érdemes agarat tartani?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Solymosi Annamária  |  2011. március 25.

Mégis érdemes agarat tartani?

Lelkes szegedi és Szeged-környéki agártulajdonosok 2001 júniusában elhatározták, hogy megteremtik a rendszeres mozgás lehetőségét kutyáiknak, és műnyúlhúzó agárversenyek, ún. coursingok rendezésével vállalnak részt az agarászat népszerűsítésében. Azóta sok minden változott?


Az akkor döntően magyar agár- és whipet tulajdonosokból álló kis csapat aktív tagjai lelkes szervezői munkával elérték, hogy az agarak ősi fajtajegyeinek, tulajdonságainak megőrzését, bemutatását szolgáló rendezvényeket egyre nagyobb érdeklődés kísérje Csongrád megyében. 2003-ra a profi versenyeken való eredményes részvétel mellett állandó meghívott vendégei lettek a környező települések rendezvényeinek, ahol alkalmanként akár több száz embernek vált felejthetetlen élménnyé a száguldó agarak látványa...

 

Jómagam négy-öt aktív orosz agárral vonultam ki ilyen alkalmakkor, ebből a szemszögből nézve mutatom be a coursingot, mint olyan új sportolási lehetőséget, melyet nem csak agarakkal lehet végezni. Gyakran már időskorba lépett kedvenceimet is felvonultattam ilyenkor, egyrészt hogy ne érezzék háttérbe szorítva magukat, másrészt ezeknek a pompás állatoknak a látványa mindenkit lenyugözött, különösen ha hét kutyát számláló falkában láthatták őket. Ezenkívül azzal járultam hozzá a bemutatók sikeréhez, hogy pár mondatban bemutattam az agárfajtákat az általunk kínált nagyszerű élmények befogadására felkészült közönségnek. Partnerem a technikát kezelte, a közönség soraiban pedig mindig akadtak lelkes segítők, akik egy-egy futam után visszahúzták a műnyulat a startvonalra.

 

Mi is az a coursing?

A coursing versenyen a kutyák az igazi nyúl mozgását imitáló műnyúl után futnak, amelyet egy zsinór és egy elektromos hajtású berendezés segítségével vonszolunk előttük. A pálya hossza 500-1000 méter, és a célegyenesben az agaraknak lehetőségük nyílik a műnyulat elkapni, hiszen ez a sikerélmény motiválja őket - no meg persze az évezredek óta beléjük kódolt űzési ösztön. Minden futam után, miután agaraink megragadták zsákmányukat, a nyulat vissza kell húzni a startvonalra, s ehhez egy-két ügyes segítőre volt szükségünk. Azt, hogy a műnyúl az igazi nyúlhoz hasonlóan hirtelen tudjon irányt változtatni, előre elhelyezett ún. fordítótárcsák segítségével értük el. A pálya vonalvezetése ilyenformán bármikor megváltoztatható volt, de a futamokat, melyekben a kutyák fajtánként, nemenként általában párosával indultak, azonos vonalvezetésű pályán rendeztük, hiszen a nézők számára így könnyebben összehasonlítható volt az agarak ügyessége, gyorsasága, fordulékonysága.

Egy "valódi", versenyszerű coursing versenyen három bíró bírál, akik fejenként 100 ponttal értékelik a kutyák teljesítményét különböző szempontok alapján. A bírálat legfontosabb szempontjai a gyorsaság, rámenősség, intelligencia, fordulékonyság és a kondíció.

- A gyorsaság megítélésénél az egyik legfontosabb szempont, hogy az agár mélyen fut-e. Érdemes megfigyelni továbbá, hogy a fordulók után hogyan gyorsul fel ismét az agár. előfordul, hogy esetleg előzésre is adódik lehetősége. Az előzést pluszpontokkal jutalmazzák a bírók. A versenyző azonban semmilyen körülmények között nem támadhat vetélytársára, az agresszió első jelére ki kell az agarat a versenyből zárni.

- A rámenősség értékelésekor azt veszik figyelembe, hogy a kutyacsak a nyúlra koncentrál-e. Ezt több ponton is vizsgálhatjuk, például a rajtnál, hiszen a rutinos agár le sem veszi a szemét zsákmányáról, és futás közben sem téveszti azt szem elől. Akadályok előtt nem habozik, és másodikként is, néha bukás árán is megpróbálja a nyulat megszerezni.

- Az intelligencia megítélésénél a coursing bírók azt figyelik elsősorban, hogy az agár a legelőnyösebb fogási pozícióra törekszik-e. Igazán rutinos kutyáknál néha az is előfordul, hogy az agár igyekszik nehéz terepre terelni a nyulat. Különösen összeszokott párosnál fordul elő, hogy mintha összebeszéltek volna, mintegy egymás elé terelik a zsákmányt. Van erre egy régi magyar kifejezés: úgy mondják, hogy ilyenkor az agár "kertel". A kertelést csak bizonyos mértékig tolerálják coursing versenyeken, ennek megítélése tapasztalt bírót kíván.

 

Coursing bemutatóink nézői gyakran megtapasztalhatták, milyen csodálatos látványt nyújt, ahogy egy jól összeszokott páros egymás munkáját segítve ragadja meg a zsákmányt. A magyar agarak igazán profik ebben, különösen jól tudnak összpontosítani. Bár a világon mintegy 30 agárfajtát tartanak számon (ezek közül az FCI tizenhármat ismer el önálló fajtaként), hazánk büszkélkedhet a legnagyobb múltra visszatekintő agaras vadászatokkal. A honfoglalás korától az 1940-es évekig ősi formájában művelték az agarászatot. A háború után megalkotott vadászati törvény azonban megtiltotta az agarakkal történő vadászatot, s ennek következtében nemzeti kincsünk fennmaradása veszélybe került. A fajta a fennmaradását a törvény által üldözött, a közvélemény által pedig lenézett ún. rapsicoknak köszönheti, akik a magyar agárral húsbeszerzésüket végezték. S valóban: agarunk igazi veszélyt jelent nemcsak a nyúlra, hanem az őzre is. Az agarászat egyébként sem állatvédők szemének való látvány, az agár az őzzel brutális módon bánik el. A műnyúlnak szerencsére semmi nem fáj, így nemzeti kincsünk számára maradt a coursing, mint a legnagyszerűbb sportolási lehetőség, ahol űzési hajlamát maximálisan kiélheti.

 Agarak a nagyvilágból

Coursing bemutatóinkon, miután megismerkedhetett a nézősereg azzal a fajtával, amely a magyarság történetét végigkísérte, újabb agárfajtát mutattam be: az angol agarat, mely sok agárfajta kialakításában, nemesítésében vett részt. Testfelépítése is arra utal, hogy futásra termett. Főállásban agárversenypályán fut, ahol a műnyulat végtelenített körpályán húzzák. Túl gyors is ahhoz, hogy a fordulékonyságot igénylő coursing versenyeken nagyobb számban részt vegyen és sikereket érjen el - így volt ez Szeged környékén is. A vékonyabb csontú angol agárral könnyebben történik baleset terepen, de elhivatottságát, állhatatosságát jelzi, hogy akár törött lábujjal is befejezi a futamát. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ami a lovaknál az angol telivér, az a kutyáknál az angol agár. A levegőben elnyúlva vágtázó angol agár látványa felejthetetlen élmény bárkinek, aki az állatok szépsége iránt valamennyire is fogékony. Ezt az élményt néhányszor sikerült is a nézőkkel megosztani, amikor az állatmenhelyről befogadott, idős angol agaram egészsége engedte...

Az agarak klasszikus képviselői után még mindig a rövid szőrű agaraknál maradva legnagyobb létszámban a whippeteket volt szerencsém bemutatni. A whippeteket szokás mini-angolként is emlegetni, hiszen a fajta kialakításában az angol agár játszotta a főszerepet. Az angolszász országokban oly népszerű agárversenyzést is megelőzte egy olyan időszak, amikor tiltották az agárral élő állatra történő vadászatot. Ekkor a brit munkásosztály egy kisebb termetű, így messziről kevésbé felismerhető agárfajtát kezdett tenyészteni, amellyel a lebukás veszélye nélkül tudta a család húsellátását biztosítani. Az apró termetbe annál nagyobb vadászszenvedély szorult. A whippet mellett szól az is, hogy a ma élő leggyorsabb agárfajta. Óriási sebességre képesek ezek a hihetetlen űzési hajlammal megáldott kis fickók! Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a whippetet a nyúlon kívül más sem érdekli, gyorsan hozzáteszem, hogy macskát meghazudtoló módon tud a gazdájának hízelegni. A költségek oldaláról megközelítve a dolgot, tartása sem ró akkora terhet gazdájára, falkában pedig különösen jól mutat. Coursing bemutatóinkon mindig a whipetek váltották ki a legnagyobb ovációt a közönségből. Ahhoz sem fért kétség, hogy a legfordulékonyabb agárfajta a whipet. Ezt gyakran sikerült illusztrálni is: szinte hihetetlen volt látni, hogy ilyen félelmetes gyorsaság mellett milyen gyors irányváltoztatásra képesek ezek a kis kutyák.

Bemutatónk végéhez közeledvén felkonferálhattam barzojaimat, akiket, hogy életszerűbb legyen a történet, hármasával engedtem el. Az oroszok ugyanis ún. szvorában vadásztak (általában két kan és egy szuka), amely a vadat, döntően farkast üldözte és megállította, a lovas vadász pedig odalovagolt, és leszúrta a zsákmányt. A bunda a vadászat ilyen módja által kevésbé károsodott, mint lőtt sebnél vagy csapdánál. Éppen ezért a barzoj sokkal inkább hajlamos a kertelésre. Az orosz agár az egyik legrégebbi kutyafajta. Fejlődésében a történelmi események nagy szerepet játszottak. Az 1800-as évek elején alig lehetett fejedelmi udvart találni, ahol ne tartottak volna orosz agarat. Néha több száz állatból álló falkával is rendelkezett egy-egy nagyherceg.

Ha szerencsém volt és gazdáik ráértek, bemutathattam az agarak óriásait, a jámborságukról ismert ír farkasagarakat, vagy a kutyakiállítások Best in Show programjának ügyeletes sztárját, az afgán agarat, akinek szépen ápolt szőre nagyszerűen kiadja akciós mozgását.

 

"Civilek" a pályán

Mindig szakítottam időt arra, hogy prezentáljam: nemcsak a rendkívüli űzési hajlammal rendelkező agarak élvezik a coursing verseny által nyújtott futási lehetőséget. Volt már lelkesen futó briard vendégszereplője műsorainkat, láttunk már a műnyúlra teljesen begerjedt pulit, hősiesen futó angol cocker spánielt, de a pálmát mindig Gyöngyi, a westie vitte el, aki két magyar agár-fiú mellett nőtt fel, így egészen megedződött.

A bemutató végén általában külön figyelmet szenteltünk a fiatal agarak képzésének, mert bár az űzési hajlam mindegyik agárfajtába be van kódolva, azonban ennek a szenvedélynek teret kell adni, felszínre kell hozni, hisz senki nem tudja azt az anyja hasában, mi fán terem a műnyúl (kivéve a whipeteket...). A fokozatosan élénkülő érdeklődés, az egyre sikeresebben lebonyolított rendezvények, valamint a munkánk elismerése mind tovább motivált bennünket. Amiért igazán megérte az egész, az az volt, hogy tudtam, éreztem: az ebkedvelő látogatók soraiból újabb és újabb agártulajdonosok kerülnek ki.

A történet elején bemutatott kis csapat tagjaiban egyre erősödött a vágy, hogy agaraik gyorsaságát és ügyességét országos szinten is próbára tegyék. Akadtak, akik nemzetközi versenyek felé kacsintgattak. A coursing versenyek színvonalasabbá tételére való törekvés hívta életre az igényt, hogy ezentúl nemzetközi szabályok szerint lebonyolított versenyeken készülhessenek az agarak a külföldi megmérettetésekre. Ehhez azonban nemzetközi coursing bírókra volt szükség. Miután három versenybíró is kikerült a szegedi agarasok közül, és már valódi megmérettetés formájában állhattak rajthoz az agarak, éppen csak a baráti találkozó jellegét veszítette el a dolog... Abban a pillanatban, ahogy tétje lett a versenynek, valahogy megváltoztak a viszonyok. Mind a nézők, mind a rajthoz álló agarak száma csökkenni kezdett. És az agarak száma sem nőtt a környékünkön egy idő óta...

Remélem, írásom gondolatébresztő volt azoknak, akik szimpatizálnak az agarakkal és a kutyával való sportolás ilyen formájával. És azon is elgondolkodunk néhányan, miben is különbözik a hobbikutyás a profi kutyástól...



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)