Agarak
Magyar agár, Arany Csaba írása
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Arany Csaba  |  2011. június 11.

Magyar agár, Arany Csaba írása

Ez a fajta többször átélt már látványos felemelkedést és látványos bukást is, oly mértékben, hogy már kihaltnak tekintették. Mindig akadtak azonban megszállottak, vagy a fajtának volt szerencséje, de eddig elkerülte végzetét.


 

Mint éles szemű sólymok, úgy pásztázták szemükkel a ligetes-fás somogyi vidéket az agarak. Csendesen lopózva araszoltunk a patakhoz vezető vadváltó felé, melyen az erdő lakói inni járnak. A két kapitális méretű magyar agár vadat sejthetett a közelben, olyan izgatottan nyújtogatták hosszú nyakukat a csapás irányába. De meglehet, csak az ereikben csörgedező ősi vadászszenvedély forralta vérüket, amit az eldugott somogyi faluban élő cigány rabsicok kezén nap mint nap felpezsdíthettek. Több száz kilométeres autózás után bukkantak rá a magyar agár megmentésére és feltámasztására felesküdött barátaim erre a két csodálatos jószágra. Most itt vagyunk "élesben", bevetés közben. Itt, ahol a kutyáik vadásztulajdonságát magasztaló romák bizonyítani akarták, hogy az agarakról szóló történeteik nem légből kapottak.

Lélegzetvisszafojtva megkerültünk egy facsoportot. Az utolsó fák takarásából a tágas tisztáson őzcsoportot pillantottunk meg. A mennyei csendet a pórázról lecsatolt agarak robbanásszerű startja törte meg. Elkezdődött a ragadozószenvedély szította eszeveszett hajsza. Az őzek meglepetten rebbentek a hozzájuk legközelebb fekvő liget felé, de a csíkos agárnak sikerült egyet leszakítania a menekülés útvonaláról. A visszafordított suta valósággal "karjaiba szaladt" a fifikásan hátrébb maradó fakó kutyának. Rövid, egyenlőtlen küzdelmet sejtető vágta után lemarta a vadat, s a közben segítségére siető tigriscsíkos közreműködésével kirázta a lelket az őzből.

 

Történelmi vadászkutyánk

 

Az elszánt, furfangos vadász, a magyar agár története rendkívül színes és gazdag. Kialakulásáról számos elképzelés látott napvilágot. Egyes nézetek szerint a magyarság a Kaszpi-tenger környékén az ott élő, magas vadászati kultúrával bíró perzsa és kaukázusi népekkel kapcsolatba kerülve ismerkedhetett meg az ázsiai agártípussal. Ezeket a kutyákat magukkal hozva érkezhettek a Kárpát-medence területére. Mások véleménye az, hogy az európai rövidszőrű agarak Kis-Ázsiából vagy Észak-Afrikából származnak, és római valamint egyiptomi közvetítéssel jöttek az öreg kontinensre. A lényeg az, hogy európa közepén létrejött egy sajátos agártípus: erősebb csontozatú, tömegesebb izomzatú, lassúbb, de ugyanakkor kitartóbb, mint a nyugatabbra élő agarak Régészeti leletek már az Árpád-korból is tanúskodtak az agár jelenlétéről őseink mellett.

Államalapító István királyunk idejében a német ritterek (lovagok) kedvenceikkel, az agarakkal érkeztek magyar földre. Ők teremtették meg a hazai nemesek körében az agarászat divatját. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt mindenfajta vadhajsza kedvelt tevékenység volt: a sólymokat, agarakat, kopókat nagyon becsülték. később, Hunyadi Mátyás királysága alatt tetőfokára hágott a kutyás vadászat. Mátyás maga is kitűnő lovas és vadász hírében állt, aki felettébb kedvelte az agaras futtatásokat. Az igazságos király halála után azonban az ország feldarabolása többek között a királyi vadászatoknak is véget vetett Magyarországon. Az elszigeteltebb vidékeken - a Felvidéken, valamint Erdélyben - azonban tovább agarásztak a nemesek. I. Rákóczi György fejedelem és Bornemissza József erdélyi nagyúr is elsőrangú lovas- és agarászhírnévnek örvendett. Az utóbbi 25 pár agárral vadászott farkasra. Ez a nem mindennapi feladat hatalmas igénybevételt támasztott az agarakkal szemben. "Ha az agár feledni tudja véres talpait és szerteszét szakajtott lábujjait a nyúl vagy őz láttára, csakis akkor részesül méltó pártolásba. Kevésbé kitűnő társai eltávolíttatnak" - vallották a korabeli agarászok.

 

Tündöklés és hanyatlás

 

Igazán nemzeti kutyafajtává Széchenyi István, a reformkor nagy alakja tette az agarat. Javaslatára sorra alakultak az agarászegyletek: 1844-ben Budapesten, 1846-ban Győr-Komárom és Abaúj megyében. A vadászatokon gyakran több mint száz lovas száguldott a vadat űző agarak után. Az ország jelentős személyiségei gyűltek össze ezeken az eseményeken, ahol természetesen időt szakítottak a haza dolgainak megtárgyalására is. Az agarászatok tehát a reformkor jelentős színhelyei voltak.

Hamarosan, az angol telivér lovak hazánkba érkezésével egyidőben megkezdődött a gyengébb fizikumú, kevésbé kitartó, de lényegesen gyorsabb agárfajta, az angol greyhound behozatala. Ezzel az évszázadok során kialakult, egységes magyar agár sorsa megpecsételődött. Az agárversenyek létrejöttével elkezdődött a két agártípus keresztezése. Ha az agártulajdonos nyerni akart, kénytelen volt a sebesebb greyhound vérét kutyáiba vinni. Ebből kifolyólag szakmai viták sora került terítékre Podmaniczky Frigyes, a "kockás báró", az angol agár nagy pártolója, és Retsky András meg a mögéje tömörülő öreg agarasok között. Retskyék a kitartóbb, "győzős" magyar agarat kedvelték. Tény, hogy a magyar gyepet ezután elözönlötték a félvér és a fajtatiszta angol agarak.

 

Parázs a hamu alatt

 

A huszadik században a vadgazdálkodás átalakulásával és a parlagon hagyott területek megművelésével fokozatosan "szűkült a gyep" az agaras hajszákhoz. Ez az évszázados hagyományokkal büszkélkedő, a magyarságra oly jellemző vadászati tevékenység hanyatlani kezdett. A II. világháború alatt az agarak elkallódtak, de szerencsére néhány elszigetelt területen - leginkább az orvvadászok kezén - megmaradt egy-egy példány. Az utolsó agaras nyulászat 1944-ben, Törökszentmiklóson került megrendezésre.

A háború után a magyar agár megmentését szívügyüknek tekintők felkutattak néhány, a fajtajellegnek megfelelő kutyát, és ezzel megkezdődött a tenyésztés, az ősi fajta feltámasztása. Az elkövetkezendő időben az agaras vadászatok tiltott tevékenységnek számítottak, mégis számos öreg agarászban, akik még nem felejtették el a régi szép időket, tovább élt a vágy az ősi tevékenység után. Ma, a körpályán elektromos nyúl után loholó agarak korában a nosztalgiázó gondolatok végre testet ölthettek: 1998 december 6-án, 54 év után először az Országos Agarász Egyesület Szolnok határában agarászatot rendezett. A fél évszázadon át titkon pislákoló láng újra lobog...


 

 

A furfangos agár

A magyar agár furfangosságáról álljon itt egy történet a háború előtti időkből:

"A gyerekek a vakáció végével Pestre mentek tanulni a szegény kiskunsági tanyavilágból. Mihály bácsi, a birtok mindenese így szólt a fiúkhoz:

Aranyat kéne adnom nektek, de forintra sem futja. Nektek adom Bugát, az agarunkat. Buga úgyis csak nyűg a tanyán. Alszik, vagy csámborog a határban, mert itt bizony senki sem agarászik. Gyönyörű állat. Reggel elviszitek Pestre. Két-három hétig csak kószáljatok vele az utcán, hogy kiismerje magát, tudja, hol laktok. Mindennap adjatok neki cukrot, mert majd megveszekedik érte, úgy szereti. Aztán eladhatjátok akár hetente egyszer, mert kezeskedem: akár a pokol fenekéről is visszaszökik! Mi is odaajándékoztuk már túl a Tiszára, Dunára, de mindenhonnét hazaette a fene. Értjük-e?

Három hét múlva Buga levizsgázott. Jobban ismerte Pestet, mint a fiúk a tenyerüket. Október közepén adták el egy századosnak tizenöt forintért, ami akkoriban szép pénz volt. Mikor hazaértek, Buga már ott vakarózott a kapualjban. Aztán eladták minden héten, majd vérszemet kaptak, és hetente kétszer-háromszor is. Többnyire vénkisasszonyok, földbirtokosok, bankfiúk vették meg, isten tudja hányan. Egyszer jön ám a földbirtokos, csikorog a foga is:

Az istenit az apátoknak, én már megvettem tőletek egyszer ezt az agarat!

Hát persze, azóta is magát keressük, bácsika, ihol az istráng, oszt vigye!

Megy a birtokos, örül a szíve, húzza a kutyát. Mikor száz méterre érnek, elkezd az egyik fiú sípolni az agárnak. Egyszer csak Buga elkezd hátrálni, húzza a tajtékzó birtokost. Feszül a zsineg; a kutya odakap, és egy szempillantás alatt kettéharapja. A földesúr elvágódik, a fiúk meg elsepernek Bugával együtt, de sebesen ám! Az utca meg őrjöng a nevetéstől.

Így nem megy tovább - gondolják a srácok -, mert Bugát már minden kutyabarát, gyerek és rendőr ismeri. Ellenben szépen befestették. először szép nagy sárga foltokat tettek rá, majd az egészet sárgára kenték. később a sárga alapra fekete foltokat, végül az egészet feketére. Öröm volt nézni. Úgy vették, mint a cukrot.

Egyszer aztán Buga véletlenül a tükör elé állt. Mikor meglátta magát, ijedtében az ágy alá bújt. Ettől kezdve folyton mosakodott és dörgölőzött. Mikor aztán látta, hogy semmi nem segít, szörnyen megharagudott. Elkezdte kaparászni az ajtót. Mikor kiengedték a fiúk, meg sem állt a kiskunsági tanyáig..."



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)