Terrierek
A "búzaterrier"
Lágyszőrű búzaszínű terrier
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szentivánszky Viktor  |  2007. október 21.

A lágy szőrű búzaszínű terrier borzas, középmagas kutya, amelynek dús, hullámos bundája mókás külsőt ad. Története nem vezethető vissza pontosan, bár azt tudjuk, hogy legalább 200 éves fajtáról van szó.


Kezdetben a farmerek megbecsült kutyája volt, így tenyésztésének körülményeit sokáig nem dokumentálta senki, hiszen nem tartották fontosnak.

Dél-Írországban elsősorban Cork, Kelet-Írországban Wicklow, Észak-Írországban Ballymena környékén éltek nagy számban a hosszú lábú terrierek. A farmerek kemény élete megkívánta, hogy okos, ellenálló kutyájuk legyen, amely elég nagy ahhoz, hogy érvényesítse az akaratát. A görény, róka elfogása, a vadászat vagy a nyájak vízhez, legelőhöz terelése a fajta mindennapjainak fontos része volt. Az "egyik legjobb fajta volt az orvvadászathoz" - így utalnak rá az ír könyvekben.    

Egy régi fajta megszületik

A fajta ősei feltehetően közösek a kerry blue terrierével. Az ír terrierek kiállításon először az 1870-es években jelentek meg, Dublinban. 1880-ig rögzített standard nem létezett. A kerry blue terrier 1914-1922 között vált ki, és nagyon népszerű lett. A búzaszínű terriert azonban érdemtelenül kicsit mellőzték a kutyatartók. Az 1932-ben megrendezett terrier field trial (terep verseny) alatt a "búzaterrierek" rendkívül jól szerepeltek.

Patrick Blake, a kerry blue fajta nagy rajongója le volt nyűgözve a búzaszínű terrierek teljesítményétől. Eldöntötte, hogy a fajtát meg kell menteni a kihalástól.  Barátjával, Dr. G. J. Pierse-szel klubot hoztak létre, és finanszírozták a működését, hogy a fajtát az Ír Kennel klub elfogadja. 1937-re el is érték a céljukat, és a dublini, Szent Patrick-napon rendezett kiállításon már részt vehettek a kutyák. A fajta először az ír búzaszínű terrier (Irish Wheaten Terrier) nevet kapta. Ám az akkoriban már elfogadott ír terrier (Irish Terrier) és Glen of Imaal terrier esetében is megengedett volt a búzaszínű szőrzet, ezért az elnevezés nem volt szerencsés, sőt az ír terrier esetében sokan inkább csak ezt az árnyalatot választották. A helyzeten az enyhített, hogy az ír és a Glen of Imaal terrier egyaránt drótszőrű, így könnyű volt ezektől megkülönböztető nevet találni. A "lágy szőrű" elnevezés egyértelművé tette mindenki számára a fajta önállóságát.

Milyen volt szőkesége...

A 46-48 cm magas soft-coated wheaten terrier feje hosszúkás, és dús szőrzet borítja, amely hasonló színű, mint a testén. A szőre selymes fényű, sohasem durva, trimmelni szokták. A szőrzet búzaszínű, ennek árnyalatai megengedettek, egészen az aranyszínű, vöröses tónusig. Az orra fekete, a szemei sötétek, általában sötét mogyorószínűek, de nem túl nagyok. A fülek nagysága változó, a kis mérettől a közepesig elfogadottak, s a fül az egyetlen hely, ahol aljszőrzetet viselhet a kutya. A teste izmos, nem túl hosszú, a farka hosszú, de sokáig az eredeti hosszúság 2/3-ra kurtították.

A többi fajtához hasonlóan a "búzaterrier" is hullatja a szőrét, de a szezonális bundaváltás nem figyelhető meg nála. Közelében az allergiás emberek kevésbé szenvednek, de az egyéni érzékenység foka különböző lehet, így kutyavásárlás előtt érdemes pár órát eltölteni egy kennelben. A kutyákat évente 4-6 alkalommal trimmelik. A kiállításokra szakember készíti fel a szőrzetet. A búzaszínű terriert teljesen kopaszra nyírni nem ajánlott, mivel a kutyabőre védtelenné válik a napfénnyel vagy a hideggel szemben. ráadásul a túlságosan rövid szőrön nem láthatjuk a selymes csillogást. Néhány tenyésztő azonban azt tanácsolja, hogy nagy melegben nyírjuk rövidebbre a bundát, ezzel is biztosítva a megfelelő szellőzést, bár ekkor nem gyönyörködhetünk a hullámos szőrzetben.

Megfigyelhetjük, hogy a lágyszőrű terrier 20-24 hónapos koráig gyapjas, dús aljszőrzetet is visel, ami miatt hetente kétszer érdemes átkefélni a bundáját. Felnőtt korban azonban elegendő, ha tíznaponként ismételjük a műveletet. Fürdetés után sokan tanácsolják a szőrbalzsam használatát, hogy a bunda még szebben csillogjon. A "búzaterrier" karmai elég gyorsan nőnek, ezért rendszeresen ellenőrizni kell őket. A szőr a talppárnák között is megnő, rendszeresen kell nyírni, különben akadályozza az ebet a járásban. A kerry blue terrier szőre kevesebb ápolást igényel, mint a soft-coated wheaten terrieré.              

Munkakutyából családi sportkutya

Habár eredetileg parasztkutyavolt, a legtöbb soft-coated wheaten terrier ma már nem lenne jó terelőkutya. A lakásban nevelkedett eb családtaggá válik, leginkább a család körében szeret lenni, szívesen szundikál a saját heverőjén. Minden nehézség nélkül képes a nagyvárosi életmódhoz alkalmazkodni. A többi terrierhez képest nem túl ugatós. Írországot kivéve, ahol vadásznak és terelnek is vele, sehol máshol Európában nem használják ezeket a kutyákat munkára. A búzaszínű terrier az agility-versenyek sikeres résztvevője, sportos és mozgékony fajta. Nagyon aktív kutya, rendszeres testmozgásra van szüksége. Egy körbekerített udvar ideális hely számára, hogy minden nap fusson egy-két kört, a szocializáció érdekében azonban a napi egyszeri sétára mindenképpen szüksége van. A tenyésztők nagy része azt javasolja, hogy lakásban tartsuk, és mozogjunk vele együtt sokat.

A "búzaterrier" a többi terrierhez hasonlóan nagyon értelmes, azonban intelligenciáját időnként makacskodásra és saját, független döntésének érvényesítésére használja fel. Kiváló orra van, könnyedén kiszagolja a rókát, borzot és a rágcsálókat. Gyakran látjuk különféle versenyeken, szívesen gyakorol az engedelmességi és az ügyességi próbákra. Kemény fajta, nem sérül meg könnyen. A tenyésztők szerint könnyebb engedelmességre szoktatni, mint a kerry blue terriert: a kék terrierek kicsit tüzesebb természetűek. A kutyatartók szerint azonban a wheaten terrierek nagy része is szereti az erejét fitogtatni a kisebb termetű kutyákkal szemben. A lágyszőrű búzaszínű terrier ösztönösen toleráns viszont a gyerekekkel szemben, agresszivitás nélkül játszik velük. A briteknél a kutyaterápiás kezelések során a betegek és öregek is kedvelik. A többi fajtához hasonlóan nála sem szabad megfeledkezni a szocializációról, idegenekhez szoktatásról és az esetleges kiképzésről sem. A soft-coated wheaten terrier gyakori vendége a kutyás ügyességi versenyeknek.

Búzaterrierek a világban

A "búzaterriert" elsősorban Észak-Európában kedvelik, a legtöbb kutya Hollandiában, Németországban, Dániában és a skandináv térségben él. Kanadában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban és más zordabb éghajlatú országban a fajta minden további nélkül megállja a helyét, nem beteges, nem érzékeny a hideg időre. A melegebb éghajlatú államokban kevésbé aktív, szívesen hűsöl kövezett helyiségben. Nagy-Britanniában az említett országokhoz képest már jóval kevesebb búzaszínű terrier van. Svájcban a cairn terrier után a soft-coated wheaten terrier a második legkedveltebb fajta. Itt évente 700-800 "búzaterrier" születik. Olaszországban 2006-ban 29, 2005-ben 38 törzskönyvezett kutyáról tudtak, a kelet-európai országokban alig ismerik.

Az Egyesült Államokba az első lágy szőrű búzaszínű terriert Lydia Vogel importálta, 1947 novemberében. Az Amerikai Kennel klub (AKC) kiállításain a vegyes osztályban sikerrel szerepeltek a kutyái, de a kis létszámú populáció miatt az AKC nem ismerte el a fajtát. Tíz évvel később a brooklyni O'Connor család Maureen Holmes kenneljéből szállíttatott át ebeket. O'Connorsék célja is az AKC-elimerés elnyerése volt, Maureen Holmes támogatta őket a Vogel által már megkezdett úton. 1962. március 17-én megalakult az Amerikai Lágyszőrű Búzaszínű Terrier klub, ekkor még kevesebb, mint 30 kutyaélt az országban.  1965-ben kezdték el vezetni a származási könyvet, s 1968-ban már 250 kutyát regisztráltak. Az AKC végül a fajtát a terrier csoportba sorolta 1973. március 13-án. Az 1990-as évekre a kölyökállomány már elérte a 2000 példányt.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)