Retrieverek, spánielek
Göndörszőrű kincsvadász
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. május 27.

Göndörszőrű kincsvadász

A lagotto romagnolo ősi olasz fajta, bár hivatalosan csak 1993 óta létezik. Magyarul talán olasz vízikutyának nevezhetjük, hiszen egészen a XIX. század közepéig kifejezetten vízi vadászatokon segédkezett, télen még a jeget is áttörve hozta fel a víz alól a meglőtt madarakat.


Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy már az 1600-as években lagottókat használtak Comacchio és Romagna lagúnáiban, mocsaras területein a vallarólók, akik egészen a XIX. századi lecsapolásokig a vadban gazdag vizes élőhelyek adószedői voltak.

Kutyáik hűségesen őrizték házukat és csónakjukat, kiváló kereső- és apportkészséggel rendelkeztek, a leghidegebb téli napokon is lelkesen keresték a lelőtt madarakat. Ezt a szinte kétéltű életformát a lagottók nagyon tömör és göndör, dús aljszőrzetű bundája tette lehetővé.

A vallarólók másik megélhetési forrása a gombászat volt, egészen pontosan a szarvasgomba begyűjtése és eladása. A mocsarak folyamatos lecsapolása miatt, kutyáikkal együtt a vízi vadászatról egyre inkább szarvasgomba keresésre álltak át.

Fokozott keresőösztöne, lankadatlan munkakedve és kiváló szimata révén a lagotto új munkakörében is hatékonyan tudott dolgozni. A vízi életmódhoz szükséges bunda most az aljnövényzet tüskéi ellen védte négylábú viselőjét. Az átmeneti korszak, míg az egykori vízi vadászból hatékony szarvasgomba kereső kutyavált, kb. 1840 és 1890 közé tehető. E folyamat során a lagotto szépen lassan minden vadászösztönét elvesztette, hiszen gombakeresés közben nem foglalkozhatott semmi mással. A vallarólók nyilván nem díjazták, ha kutyájuk a drága szarvasgomba helyett a felbukkanó nyúl után vetette magát.

A korabeli lagotto tenyésztés egyetlen célja az volt, hogy a lehető legjobb kereső kutya szülessen, minél kevesebb vadászösztönnel fűszerezve. A lagotto olyan világban élt, ahol a kutyákkal való munka és foglalkozás nem jelentett egyet a kutyaszeretettel. A szarvasgomba-üzletben nem volt szolidaritás, csak irigység, bizalmatlanság, alattomosság és olykor kegyetlenség. Fajtától függően, egy-egy kiló szarvasgombáért már akkoriban is egy vagyont fizettek. Egy jó kereső kutya akár 70 centiméterrel a föld alatt is megtalálta az értékes gombát.

A két világháború között a szarvasgomba keresők négylábú segítői szinte kizárólag lagottók voltak. Időközben az ökoszisztéma és a környezeti tényezők megváltozásával a szarvasgomba élőhelye a síkságokról, mélyföldekről áttevődött a dombvidékre. 1920-tól a lagotto ott volt Romagna lankáin, Senio, lamone, Santerno völgyében, és Casalfiumanese-ben is, ahol fennmaradt dokumentumok szerint Pippo, a férfifodrász és Bagaretta, a kintornás kezdte el a göndörszőrű, időközben szarvasgomba keresőként is igen tapasztalttá vált mocsárkutyát tenyészteni, ismertté tenni és elterjeszteni. A lagotto a korabeli barbet-tól származhatott, de a XIX-XX. században sok más fajtával keresztezték, használtak például pointert, uszkárt, szettert és spinónét is. A hetvenes évek végén határozta el egy csapat tettrekész kutyakedvelő Romagnaban, hogy megkezdi a lagotto genetikai és morfológiai rekonstrukcióját, mielőtt még teljesen eltűnik ez az ősi fajta.

20 év folyamatos szakmai munka során gyűléseket és találkozókat szerveztek, ahol a kutyákat megvizsgálták, megmérték, lefényképezték és tetoválták, sőt egy megfelelő regisztert is vezettek a fellelt lagottókról. Rekonstruálták a vérvonalakat, és megpróbáltak minél több tenyésztőt rábeszélni, hogy egy kicsit ésszerűbben és tudományosabban válasszák ki a szülőpárokat. Ezekben az években a fajta döntő fejlődésen ment keresztül, az állomány egyre homogénabbé vált. 1988-ban Imolában megalakult a Club Italiano Lagotto, melynek ma már több mint 400 tagja van. 1993 februárjában az olasz kennel klub, az ENCI is hivatalosan elismerte a fajtát, az FCI pedig 1995 márciusában vette fel fajtái sorába a lagotto romagnólót. ugyanebben az évben már egy svájci fajtaklub is alakult, mely 2000 szeptember 16-án minden idők eddigi legnagyobb lagotto kiállítását rendezte, a Lagotto Show 2000-et, hat ország 60 lagottója részvételével.

A lagotto romagnolo roppant intelligens, munkaszerető, vidám kutya. Már kiváló belső tulajdonságai is ideális társsá teszik, de ráadásul szőrzete miatt sem kell dupla annyit porszívózni, ugyanis egyáltalán nem vedlik. Sőt, göndör szőrét fésülni vagy kefélni kifejezetten tilos, csupán évente kétszer, nyár elején és végén kell egészen rövidre nyírni. A fül belső részéből viszont havonta egyszer gondosan el kell távolítani a szőrzetet. Kiállítási kutyaesetén, a kiállítás előtt egy hónappal kell 3 mm-re lenyírni a szőrt, majd előző nap ollóval utánaigazítani úgy, hogy kb. 4 cm hosszú legyen a szőrzet. A szemnek mindig látszódnia kell!

A lagotto számára minden kutyás sportág kapuja nyitva áll, az őrző-védő fázis kivételével, ugyanis ezekből a kutyákból olyannyira hiányzik mindennemű agresszivitás, hogy egy esetleges támadás esetén gazdájukat sem tudnák megvédeni. De sokoldalúságuk hazájukban így is közmondásos, sőt nem olyan régen a svéd hadsereg is lagotto kölyköket vásárolt, hogy drogkereső kutyának képezzék ki őket. Fontos, hogy a lagotto teljes jogú tagja legyen a családnak, így tud igazán kibontakozni.

Minden feladatot teljesít, hogy gazdája kedvére tegyen. Talán csak azzal okozhat némi kellemetlenséget, hogy minden számára szokatlan jelenséget ugatással jelez, és erről az önként vállalt feladatról nem lehet lebeszélni. A lagotto színe lehet egyszínű piszkosfehér vagy barna (minden árnyalat elfogadott), illetve fehér-barna foltos. A kanok súlya 13-16 kg, magasságuk 43-48 cm; a szukák valamivel kisebbek. A fajta legtöbb egyede igen sokáig, akár 16 évig is elélhet.

Bár a szarvasgomba Dél-Olaszországtól egészen Skandináviáig megtalálható, ez még nem jelenti azt, hogy a lagotto romagnolo európaszerte családok eltartójává válhat. Egy megbízható szarvasgomba kereső kutyakiképzése általában két évig is eltart, ha kölyökkortól napi rendszerességgel foglalkoznak a kutyával. A kiképzés négy fő szakaszra bontható. 4-5 hónapos korára a kutyának megbízható behívással kell rendelkeznie és ismernie kell a keresd parancsot. Az első szakaszban a kutyának apró sajtdarabokat kell megtalálnia. Ajánlott Greyerzer sajtot használni, mert az illata egy kicsit hasonlít a szarvasgombáéra, ráadásul száraz, kemény sajt, így könnyen szállítható és a föld is kevésbé ragad rá.

Először úgy dugjuk el a sajtdarabkát, hogy a kutya is lássa, így a keresd vezényszóra automatikusan oda fog rohanni, ahol a sajt van. Mindenféle helyen gyakoroljunk: lakásban, kertben, erdőben, de kezdetben csak a föld felszínén dugjuk el a sajtot.

A kutya hamar megtanulja és megszereti az új játékot, mely finom jutalomfalattal végződik. Miután már tudja, hogy a keresd sajtkockát jelent számára, idővel már úgy is megtalálja a sajtot, ha nem látta, hova rejtettük el. A második szakaszban ugyanígy járjunk el, de a sajt mellé egy erős szagú szarvasgomba darabot is tegyünk. A kutya először a sajtot fogja megenni, így ha elég gyorsak vagyunk, a gombadarabot még megmenthetjük. Teljesen egyedfüggő, hogy kutyánk automatikusan meg akarja-e enni a gombadarabot vagy sem.

Ha a kutya már biztosan megtalálja a zsákmányt, elkezdhetjük elásni a sajtot és a gombadarabot, természetesen először éppen hogy csak befedve földdel. Legyünk mindig nagyon fokozatosak, ha a kutyanem találja meg a gombát, lépjünk vissza egy fázist. És még mindig legyen a sajt a gombadarab mellett, jutalomképpen! A harmadik szakaszban az eddigi lépéseket ismételjük, de a gomba mellé már nem teszünk sajtot.

Érdemes egy-egy ágacskával, kaviccsal megjelölni, hova ástuk el a gombát. Amikor a kutyamegtalálj a gombát, csodálkozva fordul felénk, hol a megszokott sajtdarab; ebben a pillanatban kell kézből jutalmaznunk. Így megtanulja, ha nem is közvetlenül, de a szarvasgomba illata kedvenc jutalomfalatját jelenti. Ezt a fázist sokat kell gyakorolni, de anélkül, hogy túlterhelnénk a kutyát. Sikertelenség esetén mindig lépjen vissza egy fázist! A negyedik szakaszban láb mellett vezessük kutyánkat egy szarvasgomba lelőhelyre. Ha jól reagál, kaparja a földet, ásni akar, sikeres volt a kiképzés.

Azonban arra is volt már példa, hogy az elsőre nem reagáló kutyánál később a legváratlanabb pillanatban leesett a dolog, és kiváló szarvasgomba-kereső kutyává vált. Sikeres kiképzés esetén tehát a kutyaannak ellenére keresni fogja a gombát, hogy nincs mellette a sajt, mert megtanulta összekötni a sajtot a szarvasgomba szagával.

Eredményes keresésnél sohase maradjon el a dicséret és a jutalomfalat! Ha egy kutya egy teljes szezont végigdolgozott, nem fogja elfelejteni a tanultakat a következő évben sem.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)