Kutyafélék
Őskutyák, vadkutyák és dingók
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2005. augusztus 21.

Birken-Honigsessen település után, egy völgyben kanyargó erdei úton, alig észrevehetően mutat egy tábla a balra fölfelé, csak terepjáróval járható meredek, köves útra: "Eberhard Trumler-Station".


A bécsi születésű, de Németországban élő és dolgozó kinológus, Eberhard Trumler (1923-1991), a nobeldíjas Konrad Lorenz, valamint Irenaus Eibl-Eibesfeldt és Otto König alapították meg 1969-ben a "Társaság a háziállatok kutatásért" (németül: "Gesellschaft für HaustierforSchung", közismert rövidítésben "GfH") nevű egyesületet. A GfH 1979-ben építette ki háziállat-biológiai állomását, a Köln és Siegen közötti erdőségben. A kiváló kutyaismerő és -kutató halála után az állomás az ő nevét vette föl és jelenleg Eberhard trumler kutatóállomás néven működik.
A névadó özvegye, Erika Trumler asszony és az egyik tudományos munkatárs, Dirk Roos úr (dipl. biológus) egy szép nyári napon vendégül látta és végigvezette Stefan Simant, lapunk munkatársát a kutatóállomás területén. Az ő beszámolója révén, három egymást követő lapszámunkban Olvasóink is megismerkedhetnek az ott folyó kutatómunkával, megfigyelésekkel, és nem utolsósorban az ott élő állatokkal.

A szerkesztő

Az autóból kiszállva, feltehetően a motorzajra és az ajtócsapódásra reagálva, az egész völgy idilli csöndjét másodpercek alatt fölverő kutyaugatás megerősíti az erre járó idegent abban a tudatában, hogy a keresett helyen jár. A kapu után Trumler asszony jön elénk, saját kutyái társaságában. Azonnal föltűnik, hogy a kutyák közül egyik sem fajtatiszta, hanem különféle méretű, korú és karakterű keverékek.


Rövid ismerkedő szimatolás és csaholás után - engedelmeskedve a gazdinak - elcsitult a falka. Pár perc múlva az épület mögötti erdős kifutókban élő kutyák is abbahagyták az ugatást. csupán egyetlen, border collie/hosszúszőrű németjuhász keverék mutatkozott igazán kitartónak. Fáradhatatlanul ismételte mutatványát 10 éves lányomnak: egy sárga műanyag labdát hozott, letette a lába elé, hátralépett kettőt, leült, és várt mozdulatlanul egy-két percet. Ha nem volt semmi reakció, akkor elgurította saját magának, és elölről kezdte az egészet. Ha a lányom a labdát eldobta neki, akkor is elölről kezdődött minden, csak szemlátomást százszor nagyobb örömmel, és kb. tízszeres gyorsasággal.

A GfH feladata és célja

Miközben Dirk Roos úrra vártunk, trumler asszony tájékoztatott a GfH működéséről. Az egyesület alapításától kezdődően feladatának tekinti, hogy a háziállatok kutatása iránt érdeklődő szakemberek részére olyan fórumot biztosítson, ahol kicserélhetik tapasztalataikat és gondolataikat. A kutatási területek középpontját a háziállataink származásával és viselkedésével kapcsolatos megfigyelések, illetve magának a domesztikáció folyamatának a kutatása teszik ki. A kutyák szociális viselkedésrendszerének további kutatása, valamint a kölyök- és fiatal kutyák fejlődésének megfigyelése is a céljaik között szerepel. Diplomamunkákhoz, iskolai vagy tudományos szakmai gyakorlatokhoz egyaránt biztosít az egyesület lehetőséget. A kutatóállomás rendelkezik szakmai könyvtárral, amelyet az ott dolgozók, megfigyelést végzők vagy programokon résztvevők természetszerűleg használhatnak.

A legvégső cél azonban mindig az, hogy az egyesületen belül és a kutatóállomáson végzett munkák eredménye eljuthasson a szakmai berkeken kívülre is, a szélesebb érdeklődő körökhöz. Eberhard trumler szellemében az egyesület a tevékenységével hidat kíván építeni a tudományos elmélet és az egyszerű háziállattartás gyakorlata között. A komplikált tudományos szakismeretet megpróbálják úgy előadni, hogy az érdeklődő kutyás is megértse. Ennek megfelelően a rendszeresen szervezett előadások, szemináriumok, valamint a különböző kiadványok jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szakmai témák ne csak egy szűk réteg ismeretanyagát képezzék. Az egyesület programjában szerepel, hogy tagjainak és minden érdeklődőnek évente egyszer, szeptemberben az ún. "kutyanapok" keretén belül, különböző témaköröket a központba állítva, külföldi előadókat is meghívva, előadássorozatot szervez. A tavalyi évben "Az ember és a kutya közötti párbeszéd" volt a kiemelt gondolat, az idén "A kutyák tanulása és kommunikációja" lesz a fókuszban.

Évente néhány alkalommal hétvégi szemináriumokat is rendeznek. Az idén márciusban "Eredeti kutyák a mai világunkban", júniusban pedig "A szociális viselkedés fejlődése - partnerünk lesz a kutyánk" címmel tartottak kétnapos szemináriumokat. A novemberi előadássorozat címei: "Játék és tanulás - a nevelés részei", valamint "Agresszió, mint biológiai mechanizmus" . Az előadások után a résztvevők megfigyelhetik a kifutókban élő állatokat, a környező erdőkben pedig kutyás túrákat szerveznek számukra.

Az ausztráliai dingók

A kutatóállomás épületének közvetlen közelében található kifutóban élnek az Ausztráliai dingók: a házikutyától származó, jellegzetes vöröses színét évezredek óta megtartó vadkutyafaj példányai. Elvadult kutyaként jellegüket, viselkedésrepertoárjukat megtartva rendkívül jól tükrözik a kutyák közvetlen a farkastól történt leszármazása utáni állapotát. Ennek megfelelően kiváló lehetőséget nyújtanak az olyan irányú megfigyelésekhez, amelynél fontos, hogy a megfigyelt állat a kutyaősrégi állapotának feleljen meg. Közeledtünkre lelkes és kíváncsi érdeklődést mutattak, majd lassan megnyugodva visszatértek deszkából épített pihenőhelyükre, és folytatták napfürdőzésüket. Dirk Roos úr terepjárójának hangját azonban hamarabb hallották meg, illetve különböztették meg a völgyben elhaladó többi jármű hangjától, mint mi. Azonnal mindegyik izgatottan fölállt, és hajszálpontosan egy irányba nézve, rendkívül figyelmesen várt. A falkavezér természetesen legelöl, példamutató testtartással.

Roos úr és a Kiel-i Egyetem etológusa, Dr. Dorit Feddersen-Petersen asszony közösen látják el a "GfH" és a kutatóállomás tudományos munkájának vezetését. Rövid bemutatkozás és útmutatás után bevezet bennünket a dingók - szavaival élve: a "kutyáink prototípusai" - közé. Az erdős, bokros területen szemlátomást jól érzi magát a hattagú dingófalka. "Christian", a falkavezér kan, két kan testvére, "Michael" és "Roland", a nőstény "Ute", valamint a tavaly december 5-én született ötfős alomból itt tartott két fiatal kan.

Vadon az emberek között

2002 tavaszától élnek az ausztráliai dingók az Eberhard trumler Állomáson. ugyanúgy, mint a kutatóállomáson élő többi állat részére, a dingóknak is biztosítottak a természetes életmódhoz közeli életkörülmények. Kétnaponta kapnak ivóvizet és élelmet, főként vágóhídi nyers hússzármazékokat, esetenként vadhúst, ritkábban élő apróvadat. A kifutókban mesterségesen telepített, de a területen honos, ehető erdei bogyók és különféle gyógynövények is megtalálhatók, melyeket az állatok a megfigyelések szerint több-kevesebb rendszerességgel fogyasztanak. A táplálék biztosításán kívül az állatok nélkülöznek minden más emberi behatást. Nem nevelik vagy tanítják őket, és nem szólítják, vagy hívják őket a nevükön - elnevezésük csak a megfigyelési adatfelvételt könnyíti. Nem játszanak velük, és semmilyen szoktatásban, szelídítésben vagy bármiféle életviteli korlátozásban nincs részük. Nincsenek oltva és féregtelenítve, állatorvosi ellátásuk csak kifejezetten vészhelyzetre korlátozott. A falka egész évben a szabadban tartózkodik. A deszkából ácsolt, fedett, szalmával aljazott búvóhelyüket csak téli havazáskor vagy tartós esőzéskor veszik igénybe, egyébként a tetején tartózkodnak legszívesebben, mert onnan különösen jól figyelemmel tartható a bejárat - ami a kíváncsinak mondható dingóknak nagy érdekességet jelent, mert abból az irányból érkeznek az emberek, akiknek jelenléte mindig különlegességet hoz (új szagok, hangok, formák stb.) a falka különben meglehetősen egyhangú hétköznapjaiba.

A búvóhelyet egyébként egyetlen alkalommal "Ute" szülőszobának, majd azt követően kölykei gondozásához is használta. Ekkor néhány hétig a falka többi tagjai, a falkavezér apaállat példamutatása eredményeként, a téli évszak ellenére tudomásul vették, hogy csak a pihenőhelynek épített deszkalap alatti alacsony, minden oldalról nyitott helyet használhatják, nem éppen meleg alvóhelyként.

Vadállat vagy háziállat?

A természetes, szándékos emberi behatást nélkülöző tartási körülmények eredményeként eredeti falkaélet valósul meg. Ennek következtében a falkatagok szociális viselkedésrendszere nem alakul át, nem változik meg, tehát a megfigyelésekhez és tudományos munkához ideális alapot nyújtanak. Noha megszoktam, hogy naponta találkozom különféle kutyákkal, a zsiliprendszerű biztonsági bejáraton belépve mégis különös érzés tölt el. A dingók azonnal hozzám sietnek, és a két fiatal kivételével igyekeznek azonnal testi kapcsolatba kerülni velem. Néhány másodperc múlva a falkavezér egyenként ellökdösi, elűzi őket közelemből, kizárólag saját magának fönntartva a jogot az "idegennel" való első közvetlen kapcsolatfelvételre. Miután elegendő szagmintát és egyéb, számára fontosnak vélt információt gyűjtött rólam, és egyben meggyőződött róla, hogy nem ellenségként jöttem a területükre, sok házikutyát meghazudtoló őszinte barátsággal bújik hozzám. Meglepődöm, amikor kifejezi alárendeltségét, és kifejezetten igényli, hogy simogassam.

Közben Roos úr nyugodthangon folytatja rendkívül informatív tájékoztatóját a dingók "háziállat vagy vadállat?" kérdésének témaköréből.

A biológiai besorolás szerint a 
- gerincesek törzsébe Vertebrata
- emlősök osztályába Mammalia
- méhlepényesek alosztályába Placentalia
- ragadozók rendjébe Carnivora
- hasadtujjúak alrendjébe Fisspedia
- kutyafélék családjába Canidae
- farkasok nemzetségébe Canis
- dingók ajába Canis dingo

tartozó állat. A dingó az ausztrál földrész legnagyobb testű, vadonélő ragadozó állata. első hallásra komplikáltnak tűnik a "háziállat vagy vadállat?" kérdés megválaszolása, ám Roos úr magyarázata után egyértelmű a dolog. A farkasból a domesztikáció során kialakult a kutya. Az évezredekkel ezelőtti, feltehetően kelet-ázsiai egyedek átkerültek Ausztráliába, és ott visszavadultak. Példányaik kereszteződése, elszaporodása során új állatfaj jött létre: a dingó.

Barátkozás a falkavezérrel

Még egyszer átfut a fejemen, hogy én most vadonélő ragadozó állatok között vagyok, de ahogy körbepillantok, kevesebb okom van az aggodalomra, mint egy panellakásban tartott, beltenyészetből származó, támadási félelmet mutató rottweilernél tett házi látogatás alkalmakon.

Egy idő múlva "Christian" már megengedi a többieknek is, hogy egy-egy percre a közelemben tartózkodjanak, megszagoljanak vagy megnyaljanak. De mihelyt úgy véli, hogy a falkatárs már többet foglalkozik velem, mint amennyit ő jónak lát, azonnal föláll, energikus, határozott léptekkel közeledve közénk jön, és megáll. Ha ez nem elég, fejével ellöki a másikat, vagy rámorog. Meglepő számomra, hogy egyetlen esetben sem ellenem fordul, nem engem választ el a dingótársától, hanem mindig a rangsorban alatta lévő falkatársa ellen lép föl. Egy idő után fölbátorodom, és szándékosan én kezdeményezem a kapcsolatfelvételt egy alacsonyabb rangú állattal, aki minden esetben szívesen is fogadja közeledésemet, de minden esetben "Christian" vet véget a bizalmaskodásnak, elhessegetve mellőlem a társát. Egy-egy ilyen akció után viszont ő maga mindig odajön, odabújik hozzám, lefekszik a lábam elé. Tüntetőleg mutatja az egész világ számára, hogy itt csakis kizárólag ő, mint falkavezér engedheti meg magának ezt. ráadásul mindezt rendkívül kifinomult testbeszéddel és imponáló eleganciával teszi. Az egyes kutyafajtáknál oly gyakran látható, gőgös és értelmetlen domináns pózolásnak, erőszakos és vad mozdulatoknak semmilyen nyomát nem tudom fölfedezni nála. Aranysárga szemével keresi a szemkontaktust velem, figyeli és követi minden mozdulatom. Úgy érzem, nem ellenségnek, nem betolakodónak vagy versenytársnak tekint, nincsenek velem szemben előítéletei. Partnernek ismert meg rövid, de elegendő ismerkedésünk után, ennek megfelelően viselkedik velem - természetesen én is vele.

Példakép is lehetne

Külön kell szólni a két fiatal, nyolc hónapos kanról. Kíváncsiságuk újra és újra a közelembe hajtja őket, igyekeznének minden hasznos és haszontalan információt begyűjteni rólam. Szájukba veszik a kamera objektívsapkáját, megnyalják a fülem, tappancsukkal kaparják a cipőmet, bele akarják dugni a fejüket a hátizsákomba. Mindezeket rendkívül gyorsan teszik, mert tapasztalatuk szerint "Christian" ezeket a cselekvéseket csak nagyon rövid ideig engedi meg nekik. Tartanak attól is, hogy én bármely pillanatban megmozdulok vagy rájuk nézek - mindkettő elég ahhoz, hogy csupán néhány lépésnyi távolságra, de elmeneküljenek tőlem, majd várva a következő alkalmasnak látszó pillanatot, újrakezdjék kíváncsiskodásukat.

Dirk Roos magyarázatként elmondja, hogy ez törvényszerű és természetes viselkedésforma. A fiatal, a falka rangsorában legalul helyet foglaló állatoknak a falkavezér nem engedi meg, hogy kellő tapasztalat hiányában idegenekkel kapcsolatba kerüljenek. Ennek megfelelően csak rendkívül lassan tudnak tapasztalatok birtokába jutni. Ez egyfajta biztosítékot jelent a falka fennmaradása érdekében, mert a fiatal állatok túlzott bizalma nem sodorhatja veszélybe a falkát.

Testközelből figyelve szembetűnő ezeknek az állatoknak a kifinomult, de minden részletre kiterjedően megtervezett mozgása. Egy millimétert sem tesznek meg fölöslegesen, és mindig ott tartózkodnak, ahol a számukra a legjobb. Gyorsak, ha arra van szükség, és lassúak, ha fölösleges lenne gyorsnak lenni. Magabiztos, életörömöt sugárzó viselkedésüket sok-sok kutya(és kutyatulajdonos) megirigyelheti.

Nem farkas, nem napjaink fajtatiszta kutyáinak egyike: valahol a kettő közötti átmenet, mindkettő legjobb tulajdonságait magában hordozó állat - ez maga a dingó. Annak ellenére, hogy a '60-as évek végén - az emberek téves vagy nem létező ökológiai ismeretei miatt -, hasonlóan az európai farkasokhoz, majdnem a teljes kipusztulás fenyegette, jelenleg megfelelő populáció él mind a négy változatából (sztyeppi dingó, Cap York-dingó, hegyi dingó és északi dingó). Világszerte próbálkoztak ugyan tenyésztésével és különböző kutyafajtákkal, vagy magával valamelyik farkas-alfajjal való keresztezésével, de szerencsére ezidáig ebből nem sok valósult meg. Ezzel szemben Ausztráliában több ezer éve úgy és olyan formában élnek ezek az állatok, mint amilyenek valójában.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)