Juhász- és pásztorkutyák
Fürge villám a bárányok hátán: kelpie
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. május 17.

Fürge villám a bárányok hátán: kelpie

A kelpie az európai kutyabarátok számára valószínűleg az ausztrál terelőfajták legismeretlenebbike. Az ausztrál pásztorok és marhatenyésztők azonban nemcsak jól ismerik, hanem igen nagyra becsülik ezt a fajtát intelligenciája és fáradhatatlan munkakedve miatt.


A kelpie kiválóan alkalmazkodott az Ausztrál legelők nehéz munkakörülményeihez: szívósan dolgozik az izzó nyári hőségben és a téli hidegben egyaránt, nem törődve az olykor rendkívüli talajviszonyokkal sem. Figyelemreméltó, hogy a szülőhazájukból elszármazott kelpiek nagyon jól alkalmazkodnak az adott ország klímájához is. Egy svéd farmer, majdnem a sarkkörön, négy, Ausztráliából importált kelpievel őrizteti húszezres rénszarvascsordáját. A kutyák a második télre az otthoninál sokkal vastagabb, "svéd" bundát növesztettek.

A kelpie valószínűleg skót bevándorlók kutyáitól, rövidszőrű colleiktól származik. A skót Rutherford család is magával vitt két fekete vagy fekete-cser színű colliet új hazájába. A kutyák meglepően jól alkalmazkodtak új környezetükhöz, s a farmerek hamar megkedvelték őket kiváló terelőmunkájuk miatt. A Rutherford-kutyákat aztán más európai, főleg angol és skót kutyákkal keresztezték; a Rutherford-vonalú kutyák képezték a kelpie-tenyésztés alapjait. A kelpie nevet egy Gleason nevű farmer "találta ki", aki egy lóért cserébe tett szert egy Rutherford-kutyára. A kelpie szó a skótok ősi nyelvén vízi szellemet jelent. Ez a Gleason-Kelpie kiváló munkakutya volt, kétszer is pároztatták egy Rutherford által Skóciából importált, Moss nevű kannal, majd a fekete-cser színű Caserral, akinek szülei szintén Skóciából érkeztek. utóbbi alomból született egy szuka, akit szintén Kelpienek hívtak: Ő volt az első ausztrál juhászkutyavizsga győztese. 1872-ben, Forbesban 12 hónaposan lett első. Tulajdonosa után King's Kelpienek nevezték. utódait ismét pároztatták a Moss nevű kutyával. Győzelmei révén King's Kelpie kölykei kifejezetten keresetté váltak. későbbi utódai, Brutus és Jenny párosításából született egy Sally nevű szuka, akit szintén Moss-szal fedeztettek. Ebben az alomban látott napvilágot a fekete kelpiek névadója, egy Barb nevű kan, akit gazdája, Jack Davis egy ló után nevezett el, aki 1866-ban megnyerte a Melbourne Kupát.

Ceasar és Gleeson's Kelpie párosításából, John quinn tenyészetében született egy kékszínű kan, Coil, akit Immortal Coilnak is neveztek hihetetlen munkabírása miatt. Coil 1898-ban, Sydney-ben maximális pontszámmal győzött egy munkaverseny első napján. Gazdája túlságosan is megünnepelhette sikerét, és talán emiatt nem figyelt kellőképpen kutyájára: a mámoros estén Coilt elütötte egy szekér, és a kerék eltörte a kutyaegyik mellső lábát. Ha esetleg a konkurencia próbálta így hatástalanítani, nem járt sikerrel. Coil ugyanis a verseny másnapján is kvalifikálta magát a döntőbe, s a bíró beleegyezésével elindulhatott a fináléban, melyet rekord idő alatt, ismét 100 pontos teljesítménnyel nyert meg - törött lábbal!

Coil története mellett több legendás kelpiet is számon tart a történelem. Egy korabeli újságcikk egy marhakereskedő eltűnéséről számolt be, aki állatait ment ellenőrizni, de leesett lováról és több helyen is eltörte a lábát. Három nap múlva megtalálták a lovat felnyergelve, a kereskedő farmjának közelében legelészett. A lovat azonosították, majd megindult a keresés. Mikor a szerencsétlenül járt embert megtalálták, kiderült, hűséges kutyája tartotta életben. A nagy vörös kelpie el-elszaladt a közeli patakhoz, bemártotta fejét a vízbe, s a farmer bundájáról nyalogatta le a vizet. A kutyának volt annyi érzéke, hogy nem merült el teljesen a vízben, így éjszaka ő melegítette gazdáját, hozzábújva a farmerhez. Pilbarában szobrot is állítottak egy kelpienek, aki mindenki kutyája volt, főleg a bányászoké, akik számlát nyitottak etetési és orvosi költségei fedezésére. Sajnos a kutyahalálát egy sztrichnines csalétek okozta. Az 1930-as években Alec Ansons Judy nevű kutyája volt Daylesford kis városkájának büszkesége. Az utca lakói órát igazíthattak Judy szokásaihoz. A kutya minden iskolanap elkísérte Alec Ansons Bob nevű fiát az iskolába, majd ott várt rá a nap végén. Judy arról is híres volt, hogyha meghallotta a vonatfüttyöt, azonnal lerohant a helyi állomás mellékvágányához, ahol a birkákat és marhákat terelték ki a vagonokból, készen arra, hogy segítse be- vagy kiterelni a jószágot. Mindig meg tudta különböztetni, mikor érkezik utasszállító vonat, és mikor állatszállító szerelvény. Mondani sem kell, Judy természetesen több terelőversenyt is nyert. Egy Red Hope nevű kelpiet egyszer kölcsön adtak Melbourne-be, a gazda egyik barátjának. A kutya azonban egyik éjjel elszakította láncát, és visszagyalogolt otthonába, Heathcote-ba, 70 mérföldet megtéve, maga után húzva láncát.

Manapság mintegy 70-80 ezer kelpie dolgozik Ausztráliában, főleg hatalmas birkanyájak mellett, de marhacsordák terelésére is használják a fajtát.

Óriási munkakedvvel rendelkezik, de nagyon önálló, olykor makacs kutya, így városi hobby-tartásra nem kifejezetten ajánlott, mert ilyen körülmények között lehetetlen munkakedvét kielégíteni. A kelpie amúgy kellemes és különösen szociális családi kutya: intelligens, vidám, aktív, kitartó, ragaszkodó - mindig kész arra, hogy a számára kitűzött feladatot a gazda megelégedésére végrehajtsa. Mindenesetre mint juhászkutya szereti az önállóságot. Az unalmas, egyhangú élet a hátsó udvarban vagy az ágyon heverészve, gyűlölt dolog a számára. Az aktívan dolgozó vonalakból származó kelpiek csak juhászok kezébe valók, mivel olyan magas a terelési ösztönük, hogy azt egy egyszerű kutyatartó nem tudja kielégíteni. Hatásos "pótlék" az agility, de ismerünk mentőkutyaként vagy terápiás kutyaként dolgozó kelpiet is. Türelmük és kitartásuk olykor végtelennek tűnik. A kelpie nem kedveli, sőt lenézik a kemény nevelési módszereket, anélkül, hogy túlságosan érzékeny lenne. Ezek a kutyák intelligenciával, sokszínű feladatokkal és örömmel akarnak dolgozni, a gazda által állított kreatív feladatoknak önfeláldozó módon próbálnak megfelelni. Nagyon gyors a felfogóképességük, fáradhatatlanok, képesek napi 50 kilóméter megtételére szuszszanásnyi pihenőkkel. Teljesen munkájuknak szentelik magukat, egész nap hajtanak, gyorsak és fürgék. Képesek a birkanyáj hátán szaladni, hogy mihamarabb a nyáj elébe kerüljenek. Karámban és szabad területen egyaránt jól dolgoznak. A fajta fontos tulajdonsága a "tekintet" és a "hang". A szemkutyák elsősorban a legelőn dolgoznak, bizonyos távolságból őrzik a nyájat. Pillantásukkal szinte hipnotizálják az állatokat. Az ugatók feladata a nyájak vagy egyes állatok egyik karámból a másikba hajtása. Ideális esetben egy jó kelpie mindkét feladatot képes ellátni. A szukák 43-48, a kanok 46-51 cm magasak. Színük lehet fekete, fekete-cser, vörös, vörös-cser, csokoládé, füstös kék, fawn (sárgásbarna, fakó).



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)