Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Karakachan, a bolgár pásztorkutya
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Szentivánszky Viktor  |  2011. augusztus 02.

Karakachan, a bolgár pásztorkutya

Tíz évvel ezelőtt többnyire csak a hegyekben tartottak karakachant, a városokban ritkán lehetett tenyésztőkkel találkozni. Az utóbbi években a fajta nagy népszerűségre tett szert, ami abból is látszik, hogy az egykor vidéki kutya megjelent a városokban is, ahol ma már a legtöbbször csak házőrző vagy csak kedvtelésből tartott, nagyra nőtt kedvenc.


Az 1990-es években, Bulgária számos városában - Stara, Zagora, Pernik, Sofia - megalapították a Karakachan Fajtaklubot. 2001-ben Pernik, Stara és Zagora tenyésztői összefogtak, és létrejött a Karakachan Ebek Nemzetközi Szövetsége, amely szervezettebbé teszi a tenyésztést. Az országos fajtaregisztrációs központ szerint jelenleg 2000 tiszta vérvonalú kutya él az országban. Az adatokat a Karakachan Fajtaklub figyeli, és folyamatos tájékoztatást nyújt a populáció növekedéséről. Bulgária-szerte rendszeresen kerül sor fajtakiállítások rendezésére, ahol a tenyésztők és az egymástól távol élő kennelek is megismerhetik egymást.

A Fajtaklub tevékenységének köszönhetően sikerült kutyákat exportálni az USA-ba, Finnországban, Hollandiában, Németországba, Ausztriába, Spanyolországba, Olaszországba, Ukrajnába és Görögországba is. A külföldi kolóniák közül az Egyesült Államokban található a legnagyobb, itt ugyanis a farmerek nagy hasznát veszik a lojális, intelligens, kiváló terelőösztönnel megáldott, mérsékelten agresszív, erős szervezetű kutyáknak. A karakachan ebek társak, partnerek és a gazda barátai. Hosszú életűek, akár 17-20 éven át is kísérnek minket. A legelőt saját területükként kezelik, a nyáj és az emberek védelmére kelnek. A tenyésztők megfigyelték, hogy a kölykök a felnőtt kutyáktól sajátítják el a terelésnek és a terület védelmezésének a módját. A karakachan felveszi a versenyt az anatóliai pásztorkutyával, a maremma-abruzzói juhászebbel és a pireneusi juhászkutyával is.

 

A fajta története

A karakachan kutya(bolgár nyelven "karakachansko kuche") Európa legősibb fajtái közé tartozik, feladata mindig is birkanyájak és a gazdaságok őrzése volt. Életrevaló, könnyen alkalmazkodik a különféle körülményekhez. Az ember által végzett tenyésztési szelekció során a kutyák továbbra is a természet részeként éltek, más fajtákkal ellentétben nem szakadt meg a kapcsolatuk a vadvilággal. A ragadozókkal való sikeres harc megkívánta az erős fizikumot, a kiváló érzékszerveket és jól fejlett ösztönt. A nomád birkatenyésztő életmódot folytató karakachan emberek nagy szerepet játszottak a tenyésztési folyamatban. A karakachan nép a transzhumálás - azaz a nyájnak évszak szerinti költözése a havasi legelőkre és vissza - nagy szakértője volt. A fajta e népcsoportnak köszönheti a nevét. A pásztorok a nyári időszakban Bulgária magas hegyeibe terelték az állataikat, télen pedig a Földközi-tenger partján, Trákia vidékén éltek, vagy a Fekete-tenger déli partvidékét választották pihenőhelyül. A kutyák terelték az ősi karakterüket szintén megőrző zakel juhokat, és őrizték a karakachanok lovait.

A karakachan kutyák múltját kutatva a nyomok a trákokhoz vezetnek, akik a mai Bulgária első lakói voltak, és számos nyájat tartottak. később a nyájőrző kutyák időlegesen a hadseregben töltöttek be szolgálatot, az Ázsiából érkező törzsekkel folytatott harc miatt. A háborúk révén a karakachanok kiléptek az ismeretlenség homályából, majd bekerültek a kereskedelmi vérkeringésbe is. A karavánok kísérőiként új helyekre jutottak el. A VI-VII században az ősbolgárok megérkeztek, és letelepedtek a Balkán-félszigeten, magukkal hozták az állataikat is. kutyáik valószínűleg hasonlítottak a ma Pamír és Hindukush hegyvonulatokon, valamint a Tibeti-fennsíkon élő ebekre. Ezek a kutyák minden bizonnyal hozzájárultak a mai karakachan megformálásához.

 

A közelmúlt viharai

1957-ben a bolgár kommunista kormány államosította a magánkézben működő farmokat. A juhállomány, a tehenészetek, még a magashegyvidéki állatállomány is átkerült az állam kezébe. A karakachan háttérbe szorult, a hatalmon levők nem ismerték fel fontosságát, sőt, ellenségesen léptek fel a fajtával szemben. A többi őshonos állatfajtára is többé-kevésbé hasonló sors várt. Sok közülük el is tűnt, de szerencsére az 1990-es évek közepén a karakachan kutya, ló és juh a kihalás kapujából visszalépett hozzánk. A kommunista államban a karachan kutyák nagy részét elpusztították, mivel az egyéni gazdálkodáshoz kötődő, kapitalista jelképet láttak bennük. Az állami védelem nélkül maradt kutyákat anyagi érdekből kihasználták, és sokan a prémjükkel kereskedtek.

1991 után, a rendszerváltás ellenére sem változott a helyzet, még mindig sok kutyát öltek meg a bundájáért. A tenyésztők egy része nem törődött az ősi vérvonalakkal, és szentbernáthegyi-vért vitt a karakachan-tenyészetekbe. A karakachan megmentőinek fő feladata az utóbbi 15 évben az volt, hogy hitelt érdemlően megállapítsák, mely kutyák felelnek meg az eredeti típusnak. Népszerűsíteni kell a fajtát, fel kell éleszteni a régi hagyományokat.

Az elzártabb, magasabban fekvő helyeken - Rila, Pirin, Rhodopes, Stara Planina - a hegyek védelme alatt fennmaradt az ősi vérvonal. Az itt élő kutyák még mindig a nyájak mellett élnek, akár az őseik. A kutatást tovább folytatva kiderült, hogy Bulgária szomszédai, Macedónia és Görögország északi részei is megőriztek néhány kennelt az utókor számára. Ezek a kennelek még az első világháború után kerültek át a Bulgáriával szomszédos hegyvidékre.

A karakachan kutyák feladatát kevés fajta tudja megbízhatóan ellátni. Bulgária bizonyos részein még ma is élnek barnamedvék és farkasok, ezért szükség van a segítségre. A pásztorok a karakachanokat nemcsak munkakutyának tekintik, hanem családtagok is egyben. A kutyák általában a természetük és a viselkedésük alapján kapnak nevet. A fajta hőstetteit gyakran említik meg népmesék és balladák.

 

A karakachan munkája és megjelenése

Bámulatba ejtő a karakachan munkavégzése, teherbírása és gyakorlatiassága. Évszázadok szelekciójának köszönhetően ezek a kutyák kiváló ösztönökkel rendelkeznek. Hatalmas, harmonikus felépítésű, izmos testük impozáns megjelenést nyújt. Különösebb erőlködés nélkül akár 20-30 km-t is megtesznek naponta, képesek a farkasok sebességét is elérni. Problémamegoldó képességük jól fejlett, a farkasok módszerei és agyafúrtsága sem fog ki rajtuk.

A karakachannak bozontos, vastag, hosszú és kissé durva szőrük van, ez védi meg őket a zord hegyvidéki telek viszontagságaitól. A téli bunda kicsit hosszabb, mint a nyári. Tipikus, hogy csík található a háton és a combokon. A vállakon is szélesebb, színes sávot viselnek. A hosszú szőrszálak a füleket, az oldalszakáll a pofát teszi karakteresebbé. Az ajkak környékén a szőr nagyon rövid. Az ebek foltosak, gyakran fehér alapon fekete, szürke, vörösesbarna vagy sárgásbarna foltokat viselnek. A fejet karakteressé teszi a fehér, függőleges folt, amely a szemek között helyezkedik el. A fekete maszk nem az ősi típus sajátossága. A színárnyalatok nem a véletlen művei: a pásztorok a könnyen észrevehető színű egyedeket tenyésztették tovább. A farkassal és medvével való harcban a tiszta fekete szín hátrányt jelent, hiszen nehéz megkülönböztetni egymástól a nyájőrzőt és a vadállatot. Télen a hófehér kutya, ősszel pedig a vörösesbarna eb teljesen beleolvad a környezetébe.

A "KaraKitan" kennelnek a képeken látható kutyáin jól megfigyelhetjük a felsorolt jellemzőket. Sider Sedefchev, Atila Sedefchev, Kristina Mateva tenyésztők mindent megtesznek azért, hogy a karakachan kutyák egészségét és küllemi sajátosságaikat megőrizzék. 1994-ben az ősi karakachan kutyákat a Bolgár Nemzeti Biodiverzitás Megőrzésért Stratégia Program is felvette a listájára. A tenyésztői lelkesedés mindenkire ösztönzően hat, ezért ma már két klub is alakult - az egyik Pernikben, a másik Stara Zagorában - a karakachan kutyák számára. A jövő még sok kihívást tartogat, ám reméljük, hogy a fajta elismertsége lassan, de biztosan növekedni fog.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)