Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Sohasem csalódtam a hovawartban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2006. október 21.

A Pusztai-Pandúr kennelhez tervezett látogatásom - némileg ellentmondásos módon - nem valahová az Alföldre, hanem Buda egyik lélegzetelállító panorámájú hegyére vezetett.


Felkészültem, hogy a portát őrző hovawartok hangosan teszik majd szóvá érkezésemet, ám ehelyett angyali mosollyal az ábrázatukon, egyenként szállingóztak a kapuhoz kerti őrhelyükről.

 

Elsőként csak egy korosabb skót juhászeb és egy fiatal, rajzos hovawart szuka érkezett, ami kissé elbizonytalanított. Gyorsan feltárcsáztam vendéglátómat, Pálné Tóth Erikát, de mikor feltűnt a teraszon, szőke és rajzos hovik szoros gyűrűjében, megnyugodtam: valóban jó helyen járok. Erika fogadóbizottságának hivatalos tagjaként elém ügetett Dastin is, a "lánycsapat" vezetője, a tekintélyt sugárzó csodálatos kan. Elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen volt, különösen, mikor simogatásra került a sor.

 

- Szerintem a hovawartnak Magyarországon még mindig nincs akkora ismertsége, népszerűsége, mint amit megérdemelne. Gondolom, az induláskor még nehezebb volt információt gyűjteni róla, hát még hozzájutni...

 

- Szerencsémre nem. Nekem gyermekkorom óta mindig volt kutyám. Az első "pedigrés" négylábú a Lassie-élmény hatására skót juhászkutyavolt, így hosszú ideig kitartottam ennél a fajtánál. Kellemes, alkalmazkodó, problémamentes társra leltem benne. Legutolsó skótjuhászom négy éves lehetett, mikor látványosan megromlott az étvágya, válogatós lett. Mivel egészségügyi probléma nem merült fel, ezért családilag arra jutottunk, hogy talán egy társ jó hatással lenne rá. Pont akkoriban '92-ben olvastam a hoviról egy szakfolyóiratban, és teljesen beleszerettem a fajtába. Szerencsémre Szolnokon találtam is egy tenyésztőt, ahol épp voltak kölykök, hat ördögi szuka. Közülük választottam ki az első hovawartomat. Hamar kiderült azonban, hogy a korábban bevált skótjuhászos metodika nem működik a hovi esetében! Bevallom, én a kutyáimat meglehetősen liberális szellemben neveltem, és ezzel nem is volt semmi baj. A collie-kra a mindennapi élet során, különösebb követelés vagy nehézség nélkül valahogy "ráragadt" annyi, amennyi a kulturált viselkedéshez szükséges volt. Ezzel szemben a hovi öntörvényű, önálló akarattal bíró lénye minden kötöttséget és kényszert le akart rázni magáról. Emellett hallatlanul intelligens is volt, egyszóval gyakorlatilag azt csinálta, amit ő akart. A következő kutyámat, mely '97-ben érkezett hozzám, már teljesen más szellemben kezeltem. Elkezdtem kutyaiskolába járni, hogy kezdettől fogva tudatosan szocializáljam, neveljem, képezzem. Ez már megfelelő hozzáállásnak bizonyult, hiszen később IPO I-es vizsgát is tettünk együtt. Régi álmom vált valóra 2000-ben, mikor hosszas levelezés után Drezda mellől megérkezett Dastin, a "férfi" a csapatba.

 

- Nekem egy kicsit gondot okoz a hovawart kategorizálása. Hová sorolhatjuk: családi kutya, házőrző, őrző-védő testőr?

 

- Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindenhová és sehová egyszerre... A hovawart olyan összetett és kiváló képességekkel rendelkezik, melyeknek köszönhetően az eredeti "parasztkutyából" mindenes munkakutyává lépett elő. Nem véletlen, hogy az osztrákok és különösen a németek igen nagy becsben tartják, számos - kifejezetten a fajta számára létrehozott - iskolát üzemeltetnek, de a munkakutyások, illetve profi alakulatok (pl. romkeresők, lavinamentők) is előszeretettel alkalmazzák. Nagyon megtévesztő a félhosszú, puha szőr, a lógó fülek és a bársonyos tekintet. Ez a fajta nem szoba- vagy kertdísznek való, hanem foglalkozást, kiképzést igénylő, komoly munkakutya! Sajnos sokan csak a szépet és jót akarják hallani egy adott fajtával kapcsolatban, de én - saját tapasztalatomból okulva - igyekszem mindenkit felkészíteni arra, hogy mit jelent egy ilyen kutya tartása. Ezzel szerintem mindkét félnek jót teszek, és megkímélem őket a problémákkal, idegeskedéssel teli együttélés kellemetlenségeitől. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a hovi kész istenverése, de tudatosítani akarom az érdeklődőkben, hogy ez a fajta rendszeres és változatos foglalkozást igényel. Az, hogy naponta két-háromszor elviszik sétálni, nem elég neki sem fizikai, de még kevésbé pszichikai téren.

 

- Nyilván nem véletlen, hogy a nehézségek ellenére kitartottál a hoviknál. Mi az a varázs, ami ennyire megfogott?

 

- Ezt nagyon nehéz röviden megfogalmazni. Egyszerűen szeretek velük élni. Lelkesek, kedvesek, egészségesek. Végtelenül családcentrikusak és - különösen a gyerekekkel szemben - teljesen megbízhatóak. Egészséges ösztönkészlettel rendelkeznek, és önálló döntésre képesek. Ha a helyzet megkívánja, igen kemények is tudnak lenni. Én eddig még soha, semmilyen téren nem csalódtam bennük. Ezzel a véleményemmel szerintem nem vagyok egyedül. Legalább hárman-négyen vittek tőlem kutyát olyanok, akiknek korábban is tőlem származó hovijuk volt.

 

- Úgy tudom, hogy az anyaországban három klub működik, és mindhárom különböző típusú hovawart mellett tette le a voksát. Nem árt az egy fajtának, hogy egymás mellett három "változata" is párhuzamosan fut?

 

- Először is le kell szögezni, hogy bármelyik típusról beszéljünk is, mindegyik belefér a hovawart fajtastandardjába. Tisztán, rendezett kereteken belül nem tartom rossznak a több típus létezését, hiszen így mindenki olyat választ magának, amilyet legjobban szeretne. Ezenkívül tudni kell, hogy a klubok nagyon szigorú szabályok szerint végzik tenyésztői munkájukat, melyeket nemcsak megalkotnak, hanem be is tartanak. Egy jó fedezőkan például ötször-hatszor fedezhet az egyesületen belül. Ezzel kerülik el a tenyészanyag, a genetikai készletek beszukülését. "Kívülre", azaz a klub keretein kívül csak akkor fedeztetnek, ha a másik kutyavalamilyen egyesület tagja, ezenkívül természetesen magasra rakják a mércét, különösen idegrendszer és egészség (szurések) tekintetében. Németországban egyébként nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásra is, hiszen a kívánatos mozgás feltétele a kifogástalan anatómia, melynek legapróbb hibái is látványosan jelentkeznek ügetés, futás közben. Ennek talán oka lehet, hogy ott egyre népszerűbb a fajta, és mind többen választják munkára, ami az elegánsabb, sportosabb típusnak kedvez Itthon és Kelet-Európában egyébként nem jellemző ez a tagolódás, mivel ide leginkább régi NDK-beli ősöktől származó, vaskosabb, nehezebb kutyák kerültek.

Magyarországon hazai tenyésztők kezdeményezésével és közös összefogással '99-ben alakult meg a Magyarországi Hovawart Tenyésztők Egyesülete, melynek tenyésztési irányelveit kifejezetten német mintára fogalmaztuk meg, és elsődleges célunk a hovawart tenyésztésének megfelelő irányba terelése, illetve megvalósítása. Természetesen nem kötelező a tagság, de aki belép, arra ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint amelyeket a Nemzetközi Hovawart Szövetség (IHF) is előír. Ennek azonban megvannak a maga előnyei. Az egyesület szakmai téren könnyebb fejlődést, előrelépést tesz lehetővé. Arról nem is beszélve, hogy gyakran szervezünk jó hangulatú hovis összejöveteleket, melyekre nagy igény mutatkozik. Közös erőfeszítéseink eredményeképpen elértük, hogy külföldön már komolyan veszik a magyar hovawartosokat is. Ezen felbuzdulva a közelmúltban kérvényeztük egyesületünk felvételét a Nemzetközi Hovawart Szövetségbe, melyet remélhetőleg el is fogunk nyerni.

Annak érzékeltetésére, hogy Németországban milyen komolyan veszik a kutyatenyésztést, jó példa azaz eset, mikor először szerettem volna kint fedeztetni. Az alapnak számító csípőízület-szurés mellé valóságos önéletrajzot kellett csatolnom, sőt a kutyák otthonául szolgáló házról és kertről is fotót kellett küldenem. Mindezeket az egyesületi tenyészbizottság bírálta el, és csak akkor engedte fedezni a német kant, amikor mindent rendben találtak.

 

- Gondolom, nem egyszer fedeztettél Németországban. Ez azt feltételezi, hogy az anyaországban is megfelelőnek találják a Pusztai-Pandúr kutyákat.

 

- Boldogan mondhatom, hogy igen. Nem volt egyszerű, míg idáig eljutottunk. A kezdeti lépések nagyon nehezen mentek, de sokat tapasztalva és tanulva, fokozatosan sikerült egyre feljebb és feljebb küzdeni magunkat. 2000-ben Bronzkoszorús Mestertenyésztő címet kaptam. Az osztrák bundessieger versenyen - ahol ismert német hovawart-szakbírók bíráltak - 2004-ben Dastin fajtagyőztes, Tekla fiatalosztály-győztes címet, majd 2005-ben Tekla is fajtagyőztes címet nyert. Az idén augusztus 20-án lezajlott IHF kongresszus keretein belül megrendezett jubileumi kiállításon, ahol a német egyesület elnöke bírált, 170 nevezett kutyaközött egy első (legszebb kan: Pusztai-Pandúr Treff) és egy harmadik helyezést (pusztai-Pandúr Zandor Vernon) értünk el. Ma már külföldi érdeklődőm is van, és általában csak előjegyzést követően lehet kiskutyához jutni.

Saját elképzelésem szerint a küllem mellett éppolyan fontos a kutyák természete és egészsége. Ahogy egy ismerősöm találóan megfogalmazta: "A küllem, az egy dolog, de a kutyatermészetével kell együtt élni". A jó hovi makkegészséges, és rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek alkalmassá teszik a munkára. Két évnél fiatalabb kutyát nem fedeztetek, hiszen a hovi testileg és pszichikailag is lassan érő fajta. A tenyésztésbe vétel alapfeltétele persze az egészséges csípő, illetve az egészség megőrzése miatt évente csak egyetlen almot hozok le.

A hovawart magabiztos, ugyanakkor családban maximálisan megbízható és alkalmazkodó fajta. Ennek érdekében nagyon szeretek kölyöktalálkozókat rendezni, valamint kifejezetten szeretem, ha gyermekek foglalkoznak a kiskutyákkal. Ők ösztönös érzékkel és változatos módokon szocializálják a kölyköket, így a tőlünk kikerülő kutyák olyan útravalót kapnak, mely valódi családi kutyává teszi őket a későbbiekben.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)