Juhász- és pásztorkutyák
Csehszlovák farkaseb
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Molnár Edit  |  2004. június 21.

Az FCI által 1994-ben hivatalosan elismert, tehát viszonylag új fajtát az 1950-es évek végén kezdték el tenyészteni. A hadsereg és a rendőrség számára használható, egészséges, a kritikus helyzetekben gyorsan és önállóan reagáló, tökéletes munkakutya kitenyésztése volt a cél.


A fajtát német juhászkutya és kárpáti farkas keresztezésével alakították ki, bízva abban, hogy a farkas pozitív tulajdonságait (kitartás, egészség) sikerül ötvözni a német juhászkutyamunkakészségével.

A tenyésztést négy vonalon indították el, (az első alom 1958-ban, a fajta genetikai alapjában utolsóként bekerült farkas kölykei pedig 1983-ban született meg) majd a már meglévő hibridvonalak keresztezésével tiszta vérű tenyésztés folyik.

Alaposan tanulmányozták az utódok és a szülők közötti anatómiai és élettani különbségeket, vizsgálták képezhetőségüket, aktivitásukat és kitartásukat. A harmadik, negyedik generációs egyedeket már szolgálati kutyának használták a hadseregben.

1972-től kezdték a csehszlovák farkaskutya nevet használni a hibridek megjelölésére és később a fajtát ezen a néven is regisztrálták. 1982-ben alakult meg az első fajtaklub Brnoban, ahol rögzítették a fajtastandardot és a tenyésztésbe vétel feltételeit, valamint megtartották az első tenyészszemlét, ahol mindössze egy kan és egy szuka kapta meg a tenyészengedélyt. A fajtát először az 1984-ben a nyitrai CACIB-on mutatták be, az FCI 1989-ben regisztrálta a fajtát, az indítványt a ma már nem létező Csehszlovákia képviselői terjesztették elő, így mind a fajta neve, mind a származási ország is ez maradt, ám a fajta gondozó anyaország 1994-től Szlovákia lett.

 

Viselkedés, tartás, nevelés

Rendkívül aktív, temperamentumos, nagy mozgásigényű kutya, kizárólag kertben tartható! Az időjárás viszontagságait jól tűri, a betegséget szinte nem ismeri. A farkas őstől öröklött tulajdonságai nehézzé és izgalmassá teszik a vele való együttélést, ám aki túljut a kezdeti nehézségeken, az egy csodálatos, ragaszkodó társat kap egy csehszlovák farkaskutyában.

Gazdájához és annak családjához hihetetlen módon kötődik, egy kényszerű gazdaváltás rendkívüli módon megviseli a kutyát. (Saját tapasztalat: egy 9 hónaposan Dániából kapott szuka közel fél év alatt fogadott el, pedig bizony-bizony minden tudásomat és türelmemet beleadtam, és még így, 3 év után sem olyan mint azok a kutyáim akiket én neveltem fel.) Idegen emberekkel szemben bizalmatlan, de nem agresszív, idegen kutyákkal szemben domináns. A kanok nyugodtabbak, a szukák aktívabbak és szinte lehetetlen más szukával együtt tartani őket. későn érő fajta, a szukák 1 a kanok 3 évese korukra érik el a felnőtt kort, a szukák a farkasokhoz hasonlóan egyszer tüzelnek egy évben. Rendkívül hosszú életűek, nem ritka a 16 éves kort megélt egyed.

Falka állat, egyedüli kutyaként nem érzi jól magát és igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy a gazda után mehessen (nálunk a teljesen zárt kennel és a villanypásztor bevált-eddig...).

Nagyon fontos a korai szocializáció. Egészen kicsi kölyök kortól foglalkozni kell a kutyával, idegen emberekhez és kutyákhoz, zajhoz, forgalomhoz, utazáshoz szoktatni. (Ilyen szempontból remek találmány a kutya-ovi!)

Könnyen, gyorsan és szinte mindenre megtanítható, ám nem a klasszikus értelemben vett munkakutya (a kezdeti fellángolás után nem is igen használják szolgálati kutyaként). Apport készsége, bár van, az nem feltétlen akkor nyilvánul meg amikor mi azt szeretnénk, az őrző-védő munkára csak nagyon kevés egyed alkalmas, nyomkövetésben viszont szinte verhetetlenek! Az engedelmes képzéssel nem szokott gond lenni, bár a hosszú, monoton ismételgetéseket nem tűri.

Makacs és önfejű, ugyanakkor érzékeny is ezért határozott, de nem kemény gazdát igényel.

 

Standard

A csehszlovák farkaskutya az FCI I-es fajtacsoportjában tartozik.

 

Külleme, szőrzete, mozgása a farkasra hasonlít.

A marmagasság alsó határa kanoknál 65 cm, szukáknál 60 cm, felső határ nincs. Teste téglalapba írható, a marmagasság és a törzs hosszaránya 9:10.

A fejforma a nem jelleget tükrözi, jellegzetesek a ferdén metszett, borostyán színű szemek és a rövid, felálló, háromszögletű fülek. Fogazata teljes, nagyon erős, feltűnő a metsző fogak mérete. A hát egyenes, feszes, az ágyék rövid. A mellkas szuk és lapos, a has erős és felhúzott. A far rövid, nem lehet csapott, a farok magasan tűzött, szabadon lógva éri el a csánkizületet. Az elülső lábak egyenesek, szukre állítottak, a kissé kifele forduló mancsok nem számítanak hibának.

A szőrzet zárt és tömör, színe a vöröses szürkétől az ezüst szürkéig terjed.

Mozgása könnyed, harmonikus, lépései hosszúak.

 

Két fő típust különböztetünk meg;

A Csehországból származó egyedek magasabbak, erősebb csontozatúak, német juhász jellegűek (azaz kutyásabbak), a szlovák típusúak alacsonyabb, könnyedebb, a farkasra jobban hasonlító kutyák.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)