Rendeletek
Kutyavilág Harkányban
Kilóra, mint a szalonnát?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2005. május 21.

Harkány kicsiny város a Dél-Dunántúlon. Határainkon messze túlnyúló hírnevét nem felhőkarcolóinak, hanem gyógyvizének köszönheti: számos országból érkeznek ide fürdővendégek.


 

Aligha tévedek, ha azt állítom: sok közülük igencsak meglepődne, ha elolvasná a város új ebtartási rendeletét. Harkányban ugyanis mostanában kilóra mérik a kutyát, mint másutt a szalonnát...

Ha valaki Harkányt valamiféle metropolisznak képzelte volna, amelynek aszfaltrengetegében nincs helye állatoknak, akkor tévedett. A település már a hunok, avarok és rómaiak idejében is létezett, nevét 1323-ban említik először írásban. Városi rangba azonban csak 1999-ben, mindössze hat éve emelkedett, s lakosainak száma 3700, azaz háromezer-hétszáz. Alapos okkal feltételezhető, hogy döntő többségük kertes családi házban él, ilyen körülmények között pedig egyáltalán nem számít luxusnak a két kutya.

A város önkormányzata azonban először a nagytestű haszonállatok (ló, sertés) tartását tiltotta be, majd az ebeknek is hadat üzent, méghozzá sajátságos formában. Ha komolyan lehet venni az újonnan alkotott, de máris nagy vihart aratott jogszabályt, akkor az egy háztartásban tartott kutyák közül a másodiknak a testsúlya nem haladhatja meg az 5 kilogrammot.

Tacskók fogyókúrán

Még egyszer, érthetőbben: ha valakinek csak egy kutyája van, az bármilyen és bármekkora lehet, ha viszont kettő, akkor a második már nem nyomhat többet a mérlegen öt kilogrammnál. Nem tévedés: 5, azaz öt kilogramm a súlyhatár, ami nagyjából egy nagyobbacska kandúr testsúlyának felel meg. Fellélegezhetnek tehát a csivavák vagy a törpe pincherek gazdái  a tacskótulajdonosoknak azonban már fogyókúrára kell fogniuk kedvenceiket, ha nem akarnak kívül kerülni a törvényen, hiszen a standard tacskó testsúlya, ha jó kondícióban van, akár 9 kilogramm is lehet, és egyáltalán: a világon ismert közel 500 ebfajta között meglehetősen csekély azok aránya, amelyeknek tömege felnőtt korban is csupán macskányi. Amennyire értelmezni tudom, összegzésre, átlagolásra sincs lehetőség, vagyis egy közel mázsás bernáthegyi meg egy pehelysúlyú bichon elmegy együtt, de két, egyenként 15 kilós spániel már nem.

Mindent a vendégért

A város ebtulajdonosai körében nem ok nélkül keltett felháborodást a rendelet. Megszokhattuk már, hogy a városi önkormányzatok mindennemű szakértelem mellőzésével, hasraütéses alapon (vagy ha úgy teszik, a hatalmi önkény alapján) rendelkeznek az állattartás korlátozásáról vagy éppen tilalmáról, de ennyire értelmetlen jogszabállyal ritkán találkozunk. A testtömeg alapján történő diszkriminációnak legföljebb egy légitársaságnál lehet helye, mert valahol csak meg kell húzni a határt, hogy mekkora kutyát engednek be az utastérbe. Az ügyről készült tévériportban megszólaló polgármester a fürdővendégekre hivatkozik: már a haszonállattartást is azért korlátozták, hogy a turistákat ne zavarja a bűzhatás, a kutyák esetében pedig, úgymond, egyéb kellemetlenségekkel is lehet számolni, mint például a kerítés mögött ugató házőrzők zajával, a közterület szennyezésével, illetve kóbor állatok okozta veszélyeztetéssel. Ismét azzal szembesülünk tehát, hogy a hatóság megvonja a kutyatartóktól az ártatlanság vélelmét, azt feltételezvén, hogy kutyát mások zavarása nélkül tartani nem lehet.

Miről is beszélünk?

Anélkül, hogy elrágódnánk azon, hogy a kistestű kutya tényleg halkabban és kevesebbet ugat-e, mint a nagy, és vajon jobb-e dakszligumiba lépni, mint komondortrágyába, tegyük fel a kérdést: miért van az, hogy ha kutyákról van szó, a hatalom (bármilyen kicsinyke hatalom is) mindig a törvénytisztelő emberek életét szorítja egyre szorosabb korlátok közé, ahelyett, hogy a valós problémákat igyekezne orvosolni? Magyarországon jelenleg törvény tiltja az állat elhagyását, és előírás van az állat által közterületen okozott szennyeződés eltávolítására is. Az emberek életét számtalan  olykor logikus, máskor teljességgel értelmetlen  építési előírás keseríti: kényelmesen elférne közöttük egy olyan, amely arra kötelezi a fürdővendégek útvonalai mellett lakó ebtartókat, hogy kertjüket vegyék körül zárt, nem átlátszó kerítéssel, amivel jelentős mértékben csökkenthető a kutyák területvédő ugatása a kicsiké és a nagyoké, sőt, még az egyedül tartott, vagyis a rendelet által nem érintett ebeké is. (Azt már csak zárójelben tenném hozzá, hogy ha Harkányban lennék fürdővendég, kimondottan felüdülésnek tekinteném a kutyaugatást a sokkal kellemetlenebb, nagyvárosi utcazaj után.)

 

Iustitia szemet huny

A polgármester a riporter kérdéseire válaszolva biztosítja a lakókat: nem fognak razziákat tartani az udvarokban, nem követelik meg senkitől, hogy megváljon évek óta családtagként dédelgetett kedvencétől. Nagyon szép tőle ez a jóindulat, de akkor hát mi értelme is van ennek az egésznek? Unalomig ismert a szituáció: az önkormányzat hoz egy képtelen rendeletet, és nem is igyekszik titkolni, hogy majd ő eldönti, mikor huny szemet, és mikor sújt le a törvény szigorával. Ha valaki, hát a magyar kutyások tudják jól, milyen könnyű valakiből törvényenkívülit csinálni: csak olyan törvényt kell alkotni, amelyen kívül reked. Tegnap még szabályos volt két spánielt tartani, holnaptól viszont szabálytalan: aki eddig még tisztességes polgár volt, mostantól bármikor megbírságolható. Az eredmény jóvátehetetlen morális deficit: a kutyatartók beletörődnek a szabálysértés tényébe, rosszakaróik pedig kezükbe kapják a feljelentés csodafegyverét, és spicliségüket álszent módon még állampolgári kötelességként is elkönyvelhetik.

Mégis, kinek az érdeke?

A helybeli lakosok némelyike tudni véli, hogy a rendelet mögött személyes ellentétek húzódnak meg: vannak, akik azt állítják, egy állatbarát asszony számtalan befogadott kutyája váltotta ki a szomszédok haragját, s ennek közvetítésével a hatóság intézkedését. Nehéz azonban elhinni, hogy egy olyan emberléptékű településen, mint Harkány, az emberek ne élhetnének békességben egymással és választott elöljáróikkal. Nehéz elhinni, hogy a sok kis kertes házban több szemforgató, hátulról támadó, gyulölködő alak lakna, mint törvénytisztelő, tisztelhető törvényekre vágyó állatbarát. Nehéz elhinni, hogy egy városka vezetése ne volna képes belátni, hogy túllőtt a célon. Hogy a polgármester, a képviselő nem uralkodik, hanem szolgál: az a feladata, hogy a választóinak, a település lakosságának az érdekeit képviselje, akár a fürdővendégekével szemben is. Azokét, akiktől 1323 óta valószínűleg először vették el a jogot, hogy lovat, disznót, tehenet tartsanak s most a kutyáikat is el akarják venni tőlük. És akik jövőre ismét szavazni fognak.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)