Rendeletek
Emberszabású ebrendelet
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Hegedűs Eszter  |  2002. július 21.

Budapest IV. kerületének alpolgármesterét, dr. Hock Zoltánt - akit idén Az Év Alpolgármesterévé választottak - az újpesti városüzemeltetési iroda közleménye miatt kerestük meg.


 

"Újpest Önkormányzata szolgáltatási szerződést kötött a Fővárosi Közterület-Felügyelettel. A megállapodás értelmében - bejelentés, észlelés alapján - mind a közterületekről, mind a magánszemélyek lakásáról 24 órán belül és a lakosság számára díjmentesen gondoskodnak a kisállat-hullák elszállításáról és ártalmatlanná tételéről."


- Mi késztette Önöket a szerződés megkötésére?

- Újpesten mintegy négy-ötezer kutya van. Az önkormányzat pedig felelős az általa fenntartott mintegy 4 millió 300 ezer négyzetméternyi közterület - parkok, járdák, utak - rendjéért. Ide tartozik az utcán elütött kutyák, macskák tetemeinek elszállítása is, hiszen nem csak látványnak rossz, de komoly közegészségügyi vonatkozásai - fertőzésveszély, betegség, veszettség - is vannak, főleg nyáron. Ez ösztökélt minket két éve a szerződés megkötésére, s úgy gondoltuk a szolgáltatást ki kell terjesztenünk a lakosság kisállataira is, hiszen Budapesten ez a kérdés megoldatlan. Mert mit csinál vele, ha elpusztul? Legrosszabb esetben berakja egy nejlonzacskóba és beteszi a kukába, vagy éjszaka, titokban elássa valahol, közterületen. Ez senkinek nem jó, főleg nyáron, és a park sem erre való. Veszélyes anyagról van szó, aminek az ártalmatlanítása igen költséges. Sokkal jobb, ha magunkra vállaljuk ezt a költséget, mint hogy mindenféle goromba dolgot csináljanak az elhullott kisállattal. Egy kis cica vagy egy hörcsög még csak "elmegy" a kukában, de egy nagy testű kutya... A felhívást időnként közzétesszük az önkormányzat lapjában. Az elhullott állat tulajdonosa felhívja a megadott telefonszámot, a közterület-felügyelet munkatársai kimennek és elszállítják a tetemet. Tavaly 30-35 elpusztult állatot szállítottak el lakásokból, főleg idős emberektől. Azt gondolom, mindenkinek megnyugtató, hogy van egy ilyen lehetőség. Éves szinten mintegy 600-700 000 forintunkba kerül, de a hozama pénzben nem mérhető. A kutyákkal kapcsolatos problémáknak legalább ezt a részét megnyugtatóan tudtuk rendezni.

 

- És mi a helyzet a többivel?

- Az önkormányzat 1999-ben megalkotta a kisállatokról szóló (azóta többször módosított) helyi rendeletét, amelyben szabályozta az egyes háztartásokban az állatok fajtáját, mennyiségét, tartási körülményeit. Sajnos azonban a kutyatulajdonosokból hiányzik a belső késztetés a szabályok betartására. 2001-ben mintegy 170 szabálysértést kezdeményeztünk (a legmagasabb pénzbírság 15 000 forint volt). Nem túl sok sikerrel, mert átmeneti társadalomban élünk, amikor az emberek már rádöbbentek a jogaikra, de a kötelességeik még nem igazán. Azzal is meg kell küzdenünk, hogy a hivatalból ellenőrző közterület-felügyelők nem kérhetik el a vétkes gazda személyi igazolványát, nincs joguk előállítani, sem kényszerítő eszközöket alkalmazni. Kiskorú kutyasétáltatókkal szemben a jog nem is tud eljárni. Hiányzik az olyan jogszabály, hogy a gondviselő ellen folytathassunk le eljárást, ha leengedi a gyereket a kutyával szájkosár és póráz nélkül. Ilyen körülmények között a gazdák nagyon pontosan tudják, hogyan lehet kibújni az ellenőrzés alól. És nem lehet minden póráz nélkül szaladgáló kutya mellé rendőrt hívni.

 

Nem csak a jog eszközeivel

 

- Az utcán, a parkokban nem lehet két métert úgy megtenni, hogy ne tornyosulna az ember lába előtt egy-egy kupac kutyaemlék...

- Újpesten - hálistennek - sok a zöldfelület, a nagy egybefüggő park. Hogy mit tudunk tenni a tisztaságukért? A helyi rendelet 10.§. (4) bekezdése szerint "Az eb ürülékét az ebtartó a közterületről köteles azonnal eltávolítani". Ellenkező esetben szabálysértést követ el, amely 30 000 terjedő pénzbírsággal sújtható. A rendelet betartását azonban ellenőrizni kell, mert hiányzik a kutyatulajdonosok belső késztetése.

 

- A saját szememmel láttam, hogy egy idős néni egy reklámújsággal szedte fel a kutyája végtermékét és dobta a szemétgyűjtőbe. Ilyen egyszerű...

- Szerencsére vannak ilyenek is. Mi majd' 10 millió forintért, vettünk egy kutyaürülék felszippantó "mindentudó csodamasinát", de csak sima, szilárd burkolaton használható, füvön nem. És hogy ne csak a jog eszközeivel éljünk, Újpesten és Káposztásmegyeren 6 kutyafuttatót jelöltünk ki. Nem állítom, hogy óriási sikerrel. Mert odáig elvinni a kutyát, az már munka... Sokkal kényelmesebb, hogy elengedem a ház előtt, fut három kört, összepiszkít mindent, aztán visszaviszem a lakásba. Sajnos, manapság leginkább ez zajlik. Pedig az állattartási rendelet 2001. évi módosítása kimondja: "Tilos az ebet parkba - ide nem értve a kutyafuttatóként kijelölt területeket - bevinni vagy beengedni." Továbbá: "Az eb ürülékét az ebtartó a közterületről, illetve az egyéb ingatlanok közös használatú területeiről köteles azonnal eltávolítani."

A világ szabályok szerint működik, a jogi retorziót nyilvánvalóan nem lehet megkerülni, az ellene vétőket pedig meg kell büntetni. Sokkal többet várok azonban városépítési és -működtetési ars poeticánktól: ha az itt lakók nem csak a lakásukat, hanem egész Újpestet fogják otthonuknak tekinteni, akkor nem lesznek ilyen problémáink.

 

- Pedig Újpesten igen erős a lokálpatriotizmus...

- De még nem eléggé. Az alapok jók és az elmúlt tíz évben igyekeztünk ezt az életérzést erősíteni. Az ember fia - nekem most éppen nincs kutyám - nem engedi a kutyáját a lakásban piszkítani, nem szeret a szobában, konyhában, fürdőben kutyapiszkot kerülgetni. Ha eljutunk odáig, hogy a lakóháza előtti járdát, a játszóteret, a parkot, a közterületet is otthonának tekinti, és azt vallja, hogy a 18,5 négyzetkilométerből egy százhétezerhatszáznegyvenkettednyi rész az enyém, akkor nem biztos, hogy jogszabályok ellenek ahhoz, hogy abba a bizonyos papírzacskóba belerakja a kutyapiszkot...

 

- Mikor jön el ez az idő?

- El kell jönnie. A jognak és a társadalmi tudatnak párhuzamosan kell formálódnia. Ha az emberek otthonuknak fogják érezni ezt a várost, akkor ez a gond is megoldódik.

Jóléti társadalmakban már azt is büntetik, ha egy gyereket megijeszt a kutya, mert komoly, egész életére kiható traumát okozhat. Magyarországon még messze vagyunk ettől, mi még mindig baltával igyekszünk jogot faragni. Majd ha eljutunk a sebészkésig, majd ha az emberek valóban otthonuknak fogják érezni ezt a várost, a dolog magától megoldódik. Addig pedig marad a rendelet, az ellenőrzés és az ilyen tárgyú iskolai foglalkozások.

 

Szabad a gazda?

 

- Mi a helyzet a kóbor állatokkal?

- Lekopogom, de hónapok óta nem láttam kóbor állatot az újpesti utcán. Volt időszak, amikor sok volt. Újpesten és Káposztásmegyeren is, de mára sikerült megoldani ezt a gondot. Megállapodást kötöttünk a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telepével, ők szállítják el a befogott kóbor kutyákat.

 

- Ahol nyolc nap múlva elaltatják őket...

- Tudom, és bármennyire nem szimpatikus ez a megoldás, mint a város működéséért felelős vezetőknek, elsősorban az embereket kell megvédenünk. Ezzel a véleményemmel nem mindig vagyok népszerű az állatbarátok körében. A kóbor állatok nem teremnek. Az ember az, aki kidobja őket az utcára, mert az aranyos kiskutyamegnő, sok a gond vele, nincs kedve reggel hatkor és este 11-kor sétáltatni. A kóbor állat előbb-utóbb éhes lesz, turkál a szemétben, összeszed mindenféle betegséget, megharap valakit, és kész a baj. Jó lenne, ha vissza tudnánk vezetni, hogy ki volt a kóbor kutya gazdája...

 

- Sokan ebadóért kiáltanak, mások a chipet javasolják a gazda kilétének megállapítására.

- Nem tudom, melyik lenne a jó megoldás, de ahogy az embernek is van személyi igazolványa, a kutyát is valahogy hozzá kellene kapcsolni a gazdához. El kellene érni, hogy ne kerülhessen kutyaaz utcára úgy, hogy ne lehessen tudni, ki volt a gazdája.

 

- Ha az önkormányzatok részt vállalnának a kötelező oltás vagy chipbeültetés költségeiből, talán előbbre jutnánk...

- Erre akkor kerülhet sor, ha a magyar gazdaság és a társadalom is oly mértékben megerősödik, hogy ilyen kérdésekkel is tud foglalkozni.

Elismerem, hogy sok idős embernek akár az egészsége megóvásában is segít a kedvenc kutya, macska, a gyerekeket pedig segít felelősségre nevelni. De azt, ugye, kimondhatjuk, hogy a kisállat tartása kedvtelés, és nem szigorúan a létfenntartáshoz kapcsolódik. Egy bizonyos életnívón felül, amikor már lakunk, eszünk, akkor tartunk állatokat is.

Ma még rangsort kell állítanunk: működtetni kell az intézményeinket, az egészségügyi és szociális ellátó rendszert, fenn kell tartanunk az iskoláinkat, fizetnünk kell a segélyeket, csatornát és utakat kell építenünk. Amikor Magyarországon még vannak olyan családok, akiknek nincs hol lakniuk, vagy nincs mit enniük, amíg nincs pénz az egészségügy, vagy éppen az utak rendbetételére, addig nehéz ilyesmire pénzt fordítani. Addig csak reménykedhetünk, hogy belátható időn belül eljutunk a fölöslegnek és a tudatformálásnak arra a szintjére, amikor ez a gond már nem lesz gond.

 

 

 

Újpest ebtartási rendelete - az elmúlt évek riasztó példáinak ismeretében - igazán "emberszabású". Nem találni benne goromba, beavatkozó, teljesíthetetlen szabályokat. Kimondja: lakásban csak egy eb tartható (kettő a szomszédok hozzájárulásával), családi házban legfeljebb kettő, ennél több csak külön engedéllyel. A rendelet - az együttélés szabályainak megfelelő, általános előírások mellett - nem tartalmaz fajtára és méretre vonatkozó tilalmakat (csak azon apró termetű fajták felsorolását, amelyeknek nem kötelező a szájkosár). A rendeletet lakókörnyezetben vagy közterületen megszegők 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatók. Jogellenes állapot megszüntetése, kötelezettségek elmulasztása, államigazgatási végrehajtási eljárások (eb eltávolítása, elkobzása) esetében az eljáró illetékes a polgármester.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)