Rendeletek
Az önkormányzat, a szomszédok és a kutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Hegedűs Eszter  |  2001. augusztus 21.

Leányfalunak nincs ebrendelete. Sem új, sem régi.


 

Fürst György leányfalui lakos. Igaz, csak alig egy éve, de mielőtt megvette a telket, törvénytisztelő polgárként - és mert a fia elsőosztályú, minősített kutyafogat-hajtó versenyző, hét kutya is a családhoz tartozik. 1999 augusztusában érdeklődött jövendő szomszédainál a helyi ebtartási rendelet iránt. Mindenki azt mondta, van, és az ebtartás korlátozott. Biztos, ami biztos, mielőtt az építkezés összes nyűgét a nyakába vette volna, írt egy kérelmet a jegyzőnek, és méltányosságból kérte a korlátozás alóli mentességet. A válaszban a kérelmet a jegyző, megfelelő jogforrás hiányában, elutasította.

- Hogyan kell ezt érteni? - tudakolom Fürst Györgytől.

- Úgy, hogy a nagyközség területén nincs ebtartásra vonatkozó, érvényes jogi szabályozás, azaz a méltányosságnak nincs jogi alapja.

- Ennek ellenére Leányfalun telepedtek le?

- Éppen ezért vásároltunk telket és építkeztünk Leányfalun, mert ezek után úgy véltük, nyugodtan tarthatjuk a kutyáinkat. Természetesen megfelelő, a nemzetközi sportszövetség egész világon elfogadott előírásainak mindenben megfelelő körülmények között.

- Akkor mi a baj?

- A szomszédaink, és másik utcákban lakók is - tizen, tizenketten -, még az odaköltözésünk előtt aláírásgyűjtésbe kezdtek, tiltakozva a kutyáink tartása ellen. Vagyis olyasmi ellen tiltakoztak, amiről még semmit sem tudtak. Az aláírásgyűjtésről azonban hivatalosan a mai napig nem tájékoztatott bennünket a polgármesteri hivatal. Ehelyett idén május elején kiküldték hozzánk az ÁNTSZ illetékes felügyelőjét, vizsgálódni. A felügyelő a helyszínen elmondta: semmi olyat nem talált - beleértve a szakmai feltételek előírásait is -, ami bármilyen intézkedést vonna maga után, a kutyák tartása megfelel minden írott és íratlan szabálynak. E szemle eredményéről sem kaptunk írásos értesítést, a mai napig.

- A szomszédok személyesen is hangot adtak a hivatalhoz küldött tiltakozásnak?

- Amióta ott lakunk, folyamatosan kellemetlenkednek. Az egyik szomszéd, rasszista bekiabálásain túl "kollektív" tiltakozást szervez. Még az olyan nyaralótulajdonosokat is "meggyőzi", akik egyáltalán nem tartózkodnak a faluban, legfeljebb évente egyszer-kétszer jönnek, körülnézni. A tiltakozó listát aláírók is mind nyaralótulajdonosok, azaz nem állandó - bejelentett - lakói a falunak. Egyébként a fent említett szomszéd sem, bár egész évben ott lakik.

- Hogy áll most a "meccs"?

- Mostanra odáig jutottunk, hogy a képviselő-testület egyik legfontosabb feladatának tekinti az ebtartási rendelet sürgős megalkotását. Elterjedtek olyan hírek is, hogy több képviselő - a saját nyugalma érdekében - "egy telek-egy kutya" elven alapuló rendeletet kíván. Tiltakozásul e létszámelvű - európainak nem mondható - ebtartási rendelet megalkotása ellen, a település állandó lakosai (azaz a választópolgárok), körében négy nap alatt 50 aláírást gyűjtöttünk össze. Kérésünk az volt, hogy a készülő önkormányzati rendelet szabja meg az ebtartás műszaki, higiénés és egyéb feltételeit, és csak abban az esetben korlátozza a kutyák létszámát, ha ezeknek a tulajdonos bizonyíthatóan nem tesz eleget. Vagy a kutyák bizonyítható módon zavarják a szomszédok nyugalmát.

- Az önök kutyái zavarják a szomszédok nyugalmát? Ugatnak, kóborolnak, támadnak?

- Nem kóborolnak, nem támadnak, nem ugatnak! A szibériai és az alaszkai huskykat, valamint az alaszkai malamutokat - nekünk ilyen állataink vannak - az eszkimók a tenyésztés során évszázadok óta úgy válogatják, hogy ha egy kutya csak rávicsorgott az emberre, azt kiirtották, a szüleivel és az alomtestvéreivel együtt, hogy a viselkedése véletlenül se öröklődjön. Az eszkimó napokig egyedül megy a szánjával és 15-20 kutyájával. Megengedhetetlen, hogy az állatban akár csak a gondolata is felmerüljön, hogy ellenszegül az embernek. Köztudott az is, hogy ezek a kutyák nem ugatnak, csak az étkezés előtt hallatják jellegzetes farkashangjukat. Kóborolni sem tudnak, mert a szomszédok fenyegetései elől elzártuk őket a kertben korábban építőanyag tárolására használt, elkerített, fedett és lebetonozott területen. Megjegyzem: majdnem minden portán van hasonló, zömében inkább tákolmánynak minősíthető tároló.

- Akkor mi zavarja annyira a szomszédaikat?

- Egyetlen szomszéddal volt módunk beszélni, aki elmondta, hogy a hét kutya ottlétének puszta ténye zavarja. Szó szerint úgy fogalmazott, hogy "nem kíván hét kutya szomszédságában élni". Amúgy ő sem állandó lakos. És ami még cifrább: éppen annak a kutyája ugat órákon át, aki szintén szerepel a kutyatartás ellen tiltakozók listáján. Megjegyzem: egyetlen helytelenül tartott és nevelt kutya is sok, s akár tíz helyesen nevelt és tartott sem lehet probléma.

- Mire számít ezek után?

- Őszintén megmondom, fogalmam sincs. A hivatal mostanában lépett: közérdekű bejelentés alapján meg kívánja vizsgálni, hogy a kutyák elhelyezésére szolgáló építmény fenntartása megfelel-e a jogszabályoknak, és amennyiben nem, kötelez a lebontására. Ez egyben azt jelentené, hogy a szomszédok beválthatják fenyegetéseiket és akár meg is mérgezhetik a kertben szabadon járkáló kutyákat. Mert ilyesmit már ígértek... A kérdés csak az, hogy a hivatal most minek tekinti a kutyák tartózkodási helyét: a kert egy elkerített részének, vagy állatkifutónak. Üdülőterületen (és Leányfalunak ez a része az) ugyanis országos előírás tiltja állatkifutó és állattartó létesítmény építését, a lovasturizmust szolgáló lóistálló kivételével. Nem igazán értem, e vonatkozásban mi a különbség a ló és a kutya között. Ugyanakkor az önkormányzat "nem veszi észre", hogy a közelünkben több helyen kecskét, bárányt és szárnyasokat is tartanak. És biológiai tanulmányaim szerint azok sem lovak...

- Ezek ismeretében milyen kilátásai vannak a leányfalui kutyatartóknak?

- Hosszan elhúzódó jogi vitára számítunk a polgármesteri hivatallal, hiszen ha nincs helyi rendelet, nincs mit megszegni, legfeljebb a kutyák helyének minősítése adhat okot erre. A másik lehetőség: a képviselő-testület rendeletet alkot, s akkor annak visszamenőleges hatálya lehet a vita tárgya, főleg, ha a rendelet 30-60-90 nap határidőt ad a kutyák eltávolítására.

- És ha a hivatal, a tiltakozók "győznek"?

- Ami engem illet, minden jogi lehetőséget igénybe veszek, beleértve az Alkotmánybíróságot is. Végső soron a kutyafogathajtás ugyanolyan sport, mint bármelyik más sportág. Volt már olimpiai szám is, és tudomásom szerint a Magyar Köztársaság Alkotmánya garantálja minden állampolgárának a sportoláshoz való jogot. Elképesztőnek tartom, hogy ezeket a nemzeti értékeket képviselő, a nemzetközi szövetség által leigazolt sportkutyákat néhány akadékoskodó ember miatt ki kelljen irtani. Az összeszokott és nagyszerűen teljesítő falkát szétszedni és egyenként elhelyezni nem lehet, ahogyan egyben sem találni rá befogadót.

- Más lehetőséget nem lát?

- De igen. Amennyiben megvásárolják a leányfalui ingatlanomat, veszem a sátorfámat és továbbállok. Olyan tájra, ahol sem a vallási, sem nemzetiségi hovatartozás, sem a kutyák puszta léte nem zavar senkit.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)