Társunk a kutya
Nem az állatokat fenyegetjük, a fegyelmezetlen gazdákat szeretnénk kordában tartani
Tarlós István polgármester az új óbudai ebrendeletről
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Hegedűs Eszter  |  1999. szeptember 21.

Csak felületesen figyeltem a Naptévé egyik júliusi reggeli műsorát, amikor megütötte a fülemet az óbudai polgármester két félmondata arról, hogy Óbudán nincs sintér, illetve hogy százezer forintos büntetést róttak ki egy renitens kutyatulajdonosra.


 

Augusztus első napjaiban hirdették ki Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Képviselő-testületének 26/1999. rendeletét az ebtartásról.  Fentiek nyomán kerestem meg a Kutya Szövetség lapjának munkatársaként (igyekezvén pártatlan maradni, hiszen nincs kutyám) Tarlós István polgármestert, válaszoljon a kérdéseinkre.

Mégis, kinek az érdeke?

- Mi késztette Önöket arra, hogy ilyen szigorú rendeletet alkossanak? Olyan rossz az állattartási morál a kerületben? A kutyatartók arra hivatkoznak, hogy Óbudán eddig nem történt baleset.

- Nem tudom, muszáj-e megvárni, amíg baleset történik. Az elmúlt fél évben az újságokban, a televízióban egyebet sem láthattunk, mint hogy fegyelmezetlen embertársaink veszedelmes kutyái majd' minden hónapban életveszélyesen - nem egy esetben halálosan - megsebesítettek egy ártatlan embert. Ami a testületet ennek az új ebrendeletnek a megalkotására késztette, az volt, hogy az utcákon járva-kelve azt észleltük, hogy az olyan nagytestű, veszedelmessé is váltható kutyák, mint a rottweiler (évekig rottweilerem volt, jól ismerem a fajtát), a dobermann, a masztiff vagy a német juhász felelőtlen gazdáiktól 50-100 méterre eltávolodva, minden felügyelet nélkül kóborolnak.

- Ötven-száz méter már nem felügyelet?

- Hát, ha úgy tetszik gondolni, hogy egy idős asszonyt vagy egy kisgyereket a kutya 50 méterre a gazdájától megtámad, és ezt a gazda biztonsággal meg tudja akadályozni...

- A kutyatulajdonosok azt mondják erre: miért tételezik fel a rendeletalkotók, hogy nem tudják fegyelmezni, visszahívni a kutyájukat?

- Ezen az alapon eljuthatunk odáig is, hogy bengáli tigrisekkel fognak kószálni az utcán, azt állítva, hogy ők ezt is meg tudják oldani.

- Tehát nem az Ön macskájának megtámadása a szigorúság oka - amint ezt egyes helyi kutyatulajdonosok állítják?

- Köszönöm, hogy ezt szóba hozta. Ezt egyesek elég torz és rosszhiszemű módon vitték be a köztudatba. A rendelet előkészületei már régen folytak, amikor egy nap döbbenten láttam az ablakból, hogy egy hölgy - aki persze szájkosár és póráz nélkül vitte a nagytermetű német juhászát -, szántszándékkal ráuszította a kutyát a macskára. Történetesen tényleg az én macskámra...

- Amiből következik, hogy más macskákra is...

- Erősen feltételezhető. Legnagyobb megdöbbenésemre egyesek mégis azt a következtetést vonták le: a saját macskám miatt haragudtam meg. Még véletlenül sem jutott eszükbe, hogy milyen állatbarát az, aki lényegesen kisebb és védtelenebb állatra uszítja a kutyáját. Kíváncsi lennék, mit szólt volna az illető hölgy, ha az ő kutyájára uszította volna rá valaki a rottweilerét. Valószínűleg más megvilágításba helyezte volna a dolgot.

- De térjünk vissza az állattartási morálra...

- Az utóbbi időben oly módon terjedt el a kutyatartás, hogy érdemes lenne végiggondolni: vajon az állatoknak is jó ez? Én azt tartom állatbarátnak, aki úgy tart jószágot, hogy nemcsak neki jó, hanem az állatnak is. Ma divat lett panel-lakóépületek negyedik, ötödik, tizedik emeletén is nagytestű állatokat tartani. Nem tudom megérteni. Az óbudai ebrendelet egyik legádázabb ellenzője egy olyan úr, aki a tizedik emeleten tart két dobermannt. És akkor még nem beszéltünk egy másik jelenségről: az utcákat ellepő kutyaürülékről.

- Úgy tapasztalom, elsősorban ez az a téma, ami a nem kutyásokat a kutyások ellen fordítja.

- Nem szabad így fogalmazni, hogy kutyások és nem kutyások. Akinek nem áll módjában állatot tartani, még nem biztos, hogy nem szereti az állatot. Nagyon kérem, még véletlenül se keverjük össze az állatszeretet és -nemszeretet kérdésével azt a szándékot, hogy a társadalom alapvető érdekeit és az emberi együttélés szabályait szándékosan semmibe vevő embereket szeretnénk  megrendszabályozni.

Tolerancia és személyiségi jog

- Egyeztettek-e a rendelet megalkotása folyamán jogászokkal, szakemberekkel? Nem tűnik-e az "egy lakás - egy kutya" rendelkezés diktatórikusnak? Sokan ugyanis úgy gondolják: az én házam az én váram, s ott azt csinálok, amit akarok. Kikérték az ombudsman véleményét, nem sértenek-e személyiségi, állampolgári jogokat?

- Vannak divatos kifejezések: normakontroll, személyiségi jog, meg ombudsman. Végtelenül becsülöm az ombudsmanokat, bírálni sem szeretném őket, de nem tudom, hol élnek. Valószínűleg ritkán utaznak a metrón, s kevés időt töltenek el külvárosi panelos lakótelepeken. Egy polgármesternek mégiscsak az a dolga, hogy a többség érdekeit képviselje. Mélységesen tisztelem a kisebbségi jogokat, legyen szó vallásról, kultúráról vagy bármi másról. De azért jusson eszükbe, hogy amikor kisebbséginek mondott jogokat vagy szokásokat egyes kisebbségek elkezdenek ráerőltetni a többségre - tulajdonképpen ezt nevezik diktatúrának. Én semmi mást nem szeretnék, mint a többség érdekeit érvényesíteni. Ha soha nem kezdjük el, akkor tíz év múlva is tele lesz kutyagumival a homokozó és dobermannok elől fognak menekülni az utcán az emberek. Bár lehet, hogy akkor már farkasok elől...

- Egyenlőségjelet tesznek  a gazdával, de póráz nélkül sétáló, szelíd ebek, az otthonról elszökő, kóborló állatok és az agresszívvá nevelt, bikaláncon vezetett, fémszájkosaras pitbullok közé?

- Hiszen pont erről beszélek! Azt nem mondhatjuk, hogy az egyik farkaskutyára érvényes valami, a másik farkaskutyára meg nem. ugyanakkor a kérdésében - más oldalról - nagyon nagy igazságtartalom van. A rendőrkapitány urat kifejezetten és nagy nyomatékkal megkértem, az önkormányzat mezőgazdasági osztályát pedig határozottan utasítottam: nem akarom meghallani, hogy vizslákra, tacskókra vagy pointerekre utaznak! Aki ezekre utazik, az nem érti meg a rendeletet.  Az elvárás kifejezetten az, hogy a nagytestű, potenciálisan támadónak minősíthető őrző-védő kutyák esetében a szankcionálás szigorú legyen. Ezeknek a - szájkosárra kötelezett fajtáknak - listáját mellékeltük a rendelethez, amelyek mellé egy valószínű módosítással a keverékeik is felkerülnek.

- Egy óbudai kutyás véleménye, hogy nem léteznek harapós fajták, csak harapós egyedek. ráadásul a lista összeállítása meglehetősen esetleges: szerepelnek rajta nagy testű, de szelídnek ismert ebek, hiányzik viszont néhány, a harci kutyások által igen kedvelt fajta. Milyen alapon válogattak?

- A listát szakemberektől, egy ezzel foglalkozó szakmai cégtől kértük meg. De gyorsan hozzáteszem: nem gondolom, hogy a rendelet tökéletes. Az arányos kritikákat - és főleg a szakmai tanácsokat - készséggel fogadjuk. Azt sem vitatom, hogy a mellékletben felsorolt kutyafajták jegyzékét módosítani és aktualizálni kell.

- Mikor?

 - Folyamatosan. Hiszen nem is az volt a cél, hogy első lépésre tökéleteset alkossunk. ugyanakkor újra kiemelem, hogy  egyetlen egy sora nincs ennek a rendeletnek, amely az állat léte, biztonsága ellen irányulna.

- Hogyan találták ki a százezer forintos maximális büntetést - kérdezik a III. kerületi ebtartók -, amikor a 17/1968. sz. kormányrendelet húszezer forintban szabja meg a maximumot, s azt is csak akkor, ha az eb nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott?

- Úgy, hogy az 1957. évi IV. törvény lehetővé teszi. Az önkormányzati törvény pedig lehetővé teszi, hogy az önkormányzat önálló rendeletet alkosson a saját illetékességében. De mire kötelezi az önkormányzatot 1999-ben egy 1968-as minisztertanácsi rendelet? Az égvilágon semmire!

- Lehet tudni, milyen vétségbe esett többszörösen vissza az az ebtartó, akit ekkora összegre bírságoltak? Hogyan hajtják be a büntetést, ha az illető nem tud fizetni? Jön a végrehajtó?

- Az eset egy dobermannosra vonatkozott, akit nem egyszer, nem kétszer rajtakaptak, hogy súlyosan megsértette az ebrendeletet, s a magatartása azt sugallta, hogy nem hajlandó semmiféle szabályt figyelembe venni. Ha mindenki a legszélsőségesebb módon úgy élne, ahogy akar, akkor egyszerűen nem lehetne emberi társadalomban élni. Nem csak tolerancia kell, hanem alkalmazkodóképesség is. De jelentkezzen nálam az a vizslás, akit egyszer is megbüntetnek százezer forintra! Személyesen fogom elintézni, hogy ne érvényesítsék ezt rajta! Nem a barátságos, kedves, szeretetreméltó állatokat és gazdáikat akarjuk megfegyelmezni, de nem lehet egyedekre bontva rendeletet hozni.

- Vannak, akik félnek a kutyától, de a polgárok többsége állatbarát. A televízió nap mint nap mutat be filmeket a gyerekek és a kutyák meghitt kapcsolatáról, amelyből a póráz mindig hiányzik. Mit üzen a polgármester úr azoknak a gyerekeknek, akik ezt a kapcsolatot a valóságban is szeretnék átélni? - teszi fel a kérdés egy kutyatartó.

- Azt üzenem, hogy ép lelkületű családokban nem dobermannokat, pitbullokat és rottweilereket ölelgetnek a gyerekek és mivel - többedszer mondom - én is állatbarát vagyok, soha senkit nem fogunk bántani, akinek viháncol a kis pointere, vizslája vagy uszkárja. Az idő megmutatja, hogy ez valóban így lesz.

Nem tűrök sintérkedést!

- Ön mondta a televízióban, hogy a kerületben nincs sintér. De Budapest egyik kerületében sincs: az elegánsan Állategészség-ügyi Ebrendészeti Telepnek nevezett fővárosi sintértelep gyűjti be a kóbor (és nem kóbor) ebeket. Azt jelenti ez, hogy Önöknél nincsenek kóbor kutyák?

- Nem emlékszik pontosan. Azt mondtam, hogy a kerületben nem tűrök és nem pártolok sintérkedést. Ilyeneket nem hívunk ki és nem engedünk működni. Messze nem értek egyet azokkal a módszerekkel, ahogyan a kóbor állatokat kezelik és tartják.

- Mi történik akkor az Óbudán kóborló ebekkel? Mert - gondolom - azért csak vannak...

- Régóta tervezem - az ebrendelettől függetlenül - egy olyan állatmenhely létrehozását Óbudán, ahol emberi körülmények között, saját magunk kezeljük és látjuk el a területünkön talált kóbor kutyákat. Nyilvánvaló, hogy minden állatot nem tudunk befogadni, csak kutyákat és macskákat.

- Megteremtette az önkormányzat a kulturált és rendelet-kompatibilis ebsétáltatás feltételeit, mielőtt megalkotta a szabályozását?

- Közvetlenül az ebrendelet előtt jelölte ki a mezőgazdasági osztály a kutyafuttatókat. Ebben a kérdésben hajlandó vagyok egyeztetni a kutyások képviselőivel: elegendő-e a kutyafuttató, vagy hol és mennyi legyen.

- Az óbudaiak arról panaszkodnak, hogy az utóbbi időben a rendőrök és a közterület-felügyelők kifejezetten zaklatják és fenyegetik - okkal, ok nélkül - a kutyásokat. Túlkapásokról is beszámolnak, például olyan esetről, amikor egy idős nénit - mert nem volt nála személyi igazolvány és "feleselt" - reggel hat órakor feljelentéssel és bekíséréssel fenyegetett meg a rendőr.

- Nem lehet kizárni, hogy előfordult, bár én csak közvetve értesültem ilyesmiről. Egyet azonban tudok: mivel éppen túlkapásokat akarunk megakadályozni a rendelettel, bármi ilyesmi előfordul, az ellen szigorúan fellépünk.  A kerületi rendőrkapitánynak is vannak javaslatai. Szeptember elején konzultálunk erről, és észre fogják venni a kutyások, hogy az ebrendeletet olyan módon fogjuk időről-időre aktualizálni, hogy az a jóérzésű kutyatulajdonosokat egyre inkább meg fogja nyugtatni.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)