Ebtenyésztés jogi környezete
Szemesnek áll a világ...
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2013. május 08.

Szemesnek áll a világ...

- tartja a mondás, és habár a border collie-t terelési stílusa miatt hívják szemkutyának, szemfülesnek is nyugodtan nevezhetjük, hiszen az egyik legjobb szellemi képességekkel rendelkező kutyafajta. És tényleg övé a világ! Ősrégi munkakutya, az intelligenciatesztek győztese, az agility versenyek sztárja, vérbeli terelőbajnok - a border collie-ról nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni. Nem véletlenül népszerű sportkutya világszerte.



Az ember egyik legősibb létfenntartó tevékenysége az állattartás, a kecske- és juhnyájak illetve marhacsordák bibliai idők óta a gazdagság jelképei. A háziállatok tömeges tartása kutyák nélkül elképzelhetetlen lett volna, így a brit szigeteken is nagyon hosszú múltra nyúlik vissza a pásztor- és juhászkutyák története. A különböző kelta klánoknak már megvolt a maga jellegzetes pásztorkutya-típusa, melyek kialakulási helyükről kapták nevüket. A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. A XV-XVI. században számtalan háború dúlt Angliában, és a seregek táplálására egyre nagyobb birka- és kecskenyájakra volt szükség, ezzel párhuzamosan erősödött a gyapjúipar is, így egyre több és nagyobb nyájakat lehetett látni. A tulajdonosok érdeke azt kívánta, hogy a jószágok minél jobb kondícióban legyenek, hogy kielégíthessék a piac igényeit. Olyan kutyára volt szükség, mely nem tesz kárt az állatokban, jól irányítható, gyors és fordulékony, ráadásul a zord skót időjárást is elviseli. A juhászok a munkakészség alapján szelektálták kutyáikat.

A border collie szülőföldjén, az angol-skót határvidéken még napjainkban is népszerű munkakutya. Hivatalosan igen fiatal fajtáról van szó. Míg csupán munkára tenyésztettek és szelektáltak a fajtát, nem volt szükség hivatalos fajtaleírásra. Az idők azonban megváltoztak, a fajta intelligenciája és ösztönös munkája nemcsak a pásztorokat nyűgözte le, így a borderek iránti kereslet egyre nagyobb lett, és a farmerek minden maradék kölyköt el tudtak adni a "civileknek". A második világháború után kezdődött a munkaversenyek (obedience) népszerűsége, ahol persze a border colliek vitték el a pálmát. Azonban ezek a rendezvények a Kennel Club égisze alatt zajlottak, így valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. 1960-ban, hosszas tárgyalások után a Kennel Club úgy határozott, hogy csak azokat a kutyákat regisztrálja border collieként, melyek már szerepelnek az ISDS törzskönyvében, de ezeket az egyedeket is csupán az ún. obedience nyilvántartásba veszi fel. Az ISDS regisztrációs szám nélküli kutyákat csak "working collie" vagy "working sheepdog"-ként veszi fel nyilvántartásába. Nagyon sokan ellenezték ezt a döntést, de Whittaker kapitány, az ISDS elnöke, a vezetőséggel egyetértésben elfogadta ezt a határozatot, hogy megőrizze a társaság Kennel Clubbal fennálló jó viszonyát. Ez persze később számtalan problémát okozott.

Harry Glover, nemzetközi bíró elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást és megszünteti ezt a felemás helyzetet. Irányításával megalakult a Border Collie Club of Great Britain-t, mert a Kennel Club csak akkor ismerhet el egy új fajtát hivatalosan, ha azt egy specialista klub kérvényezi, beadványához egy fajtastandardet is mellékelve. Sokan úgy gondolták, mindez az ISDS feladata lenne, ők azonban kutyáikat "Working sheepdog"néven törzskönyvezték. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Southern Border Collie Club, és ekkor a Kennel Club mindhárom társaság képviselőjét összehívta, hogy közös nevezőre jussanak a fajtaleírást és egyéb fontos kérdéseket illetően. Így végül rendeződött a helyzet, megszületett a régi-új fajta fajta, border collie néven. A három klub ülése után, 1980 októberében elfogadták a hivatalos fajtaleírást és 1982-ban, a Cruft's kiállításon kiadták az első CC címeket is a fajtának.

Ami az ISDS-t illeti, a Border Country juhászai 1906-ban hozták létre a Nemzetközi juhászkutyaTársaságot (International Sheepdog Society), mely napjainkban is működik. Céljuk a border collie rendkívüli képességeinek megőrzése és fejlesztése. Az ISDS 1955-től vezeti saját törzskönyvét, a pásztorok kutyáitsokáig "dolgozó pásztorkutyaként" (working sheepdog) regisztrálták, csupán a szőrzet minőségében tettek különbséget, mely rövid, hosszú vagy szakállas (bearded) volt. Mr. Reid, a társaság első titkára adta 1976-ban a border collie nevet a fajtának, hiszen a legjobb kutyák az angol-skót határvidékről származtak, és mivel Reid maga is skót volt, természetesen a collie nevet és nem a sheepdog elnevezést használta. Az ISDS-t azzal a szándékkal alapították, hogy fokozzák a juhász és hivatása iránti érdeklődést és megbecsülést, illetve megkönnyítsék a jószág kezelését a juhászkutya-állomány minőségének javítása által. A Társaság fő célja ma is ugyanez, hiszen egy jó munkakutya nélkül a juhász munkája lehetetlen lenne, dombos és sík vidéken egyaránt. Az ISDS törzskönyve a dolgozó juhászkutyák pedigréit illetően az elsődleges információforrás az egész világon. Felbecsülhetetlen segítség azoknak a tenyésztőknek, akik folytatni akarják a kiválóságra törekvést a dolgozó juhászkutyák tenyésztésében. Az ISDS csak tagjai kutyáitregisztrálja, illetve jegyzi be a törzskönyvbe mint "working sheepdog"; a Társaság ugyanis fajtakérdésekkel nem foglalkozik. náluk csak a kutya munkája, nem pedig külleme számít. Ha egy ISDS-kutyát gazdája kiállításon akar indítani, a Kennel Clubnál is regisztráltatnia kell kedvencét, ami border collie néven történik.

A border collie világszerte a legnépszerűbb és legeredményesebb fajta az agility-versenyeken. A legtöbb európai országban, maxi kategóriában ez a fajta uralja a mezőnyt. Magyarországon ez a "rendszerváltás" még nem történt meg, de már érkeztek az országba - kimondottan ebből a célból - külföldi, munkavonalú border collie-k, akiket egy-két éven belül már viszont láthatunk a versenyeken is.

 

 

 

Minden színben szinte minden

Mivel a border collie tenyésztésére nem a küllemi szelekció, hanem a munkakészség és az intelligencia előtérbe helyezése jellemző, szőrzetének színe, mintázata és hosszúsága óriási változatosságot mutat. A border collie szőrzete a standard szerint rövid (smooth) vagy mérsékelten hosszú (rough) lehet, de a gyakorlatban a két variáció közötti különböző átmenetek is előfordulnak. Mindkét változatnál a fedőszőr közepes vastagságú, az aljszőrzet puha és sűrű, melyet nyáron a kutyateljesen levedlik. A mérsékelten hosszú szőrváltozatnál a dús szőrzet sörényt, nadrágot és zászlókat képez. Az arcon, a fülön és a mellső végtagok elülső részén és a hátsó lábakon a csánktól a földig a szőrzetnek rövidnek és simának kell lennie. Az FCI standard szerint a színek sokasága megengedett, azonban a fehér sohasem lehet uralkodó. A gyakorlatban léteznek szinte teljesen fehér egyedek is, és az igazi munkatenyészetek szerencsére ma sem szelektálnak szín vagy mintázat alapján. De nézzük meg közelebbről a különböző színeket és mintázatokat!

Fekete (fekete-fehér): A border collie leggyakoribb színváltozata, gyakran a juhászok is ezt kedvelik a legjobban. A fehér minden más színnel együtt előfordul, jellegzetes collie-jegyekként: fehér csillag a homlokon, vagy a pofára is kiterjedő fehér szín, fehér nyakörv, fehér zoknik, harisnyák a lábakon, fehér mellkas és farokvég. Ha a fehér jegy a fejen nagyon széles, kiterjed a homlokra és a fejtetőre, akkor a juhászok az ilyen kutyákat gyakran Cap-nek hívták, ami sapkát jelent. De a szőrzet lehet foltos vagy pettyes is. Az ilyen kutyák gyakran úgy születnek, hogy szőrzetük fehér része kezdetben teljesen fehér, majd ahogy növekednek, kezdenek megjelenni a fekete - vagy más színű - pöttyök a fehér területeken. Az olyan kutyákat, melyeknek a fél feje teljesen fehér, félig fehér arcúnak (half-white face) hívják. A juhászok gyakran szándékosan választották ezt a mintázatot, ha két kutyával dolgoztak egyszerre: ha az egyik fekete volt, a másik pedig fehér fejő, akkor messziről is meg tudták különböztetni őket.
Trikolor: A fekete-fehér színkombináció mellett talán a fekete-fehér-cser szőrzet a leggyakoribb. Ennek egyik változata a "saddle patterned", azaz nyergesen mintázott szőrzet, amikor a fekete szín, a német juhászkutya szőrzetéhez hasonlóan, nagy nyerget alkot a háton.
Vörös: A vörös szín a border collie esetében máj vagy barna színt jelent, mint például a springer spánielnél, de Ausztráliában csokoládé színnek hívják. A vörös trikolor kombinációban is létezik (vörös-fehér-cser).
Kék vagy szürke: Ez egy kevésbé gyakori színváltozat a fajtánál. Ez is előfordulhat trikolor változatban (kék-fehér-cser), ami azt jelenti, hogy a fekete részek ebben az esetben kékek.
Blue merle: Ez a márványozott kék szőrzet ugyanolyan, mint a skót juhászkutyák azonos nevű színváltozata.
Red merle: Ez a vörös márványozott változata.
Sable: Ez a skót juhászkutyánál is ismert színváltozat olyan sárgás-cser szőrszálakat jelent, melyeknek fekete a vége. A sable színű kutyáknak feketén pigmentált az orra és a szájszéle.
Tan vagy sárga: Ez a szín a világos sable változatra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a szőrszálakban nincs fekete rész; olyan, mint a golden retriever szőrzete. Nagyon különböző árnyalatokban fordulhat elő, a sötét vöröses sárgától egészen a már rózsaszínesen világosig.
Brindle (csíkos): Sokak szerint a csíkos, brindle szőrzet - mint például a boxereknél - nem eredeti border collie szín. Ennek ellenére, például az Egyesült Államokban, léteznek ilyen színű, törzskönyvezett border collie-k.
Lila: Ezt a ritka színt a weimari vizslánál ezüstnek, a dobermannál izabellának, a kelpie-nél fawnnak hívják. Macskáknál és nyulaknál használják a "lilac" (lila) megnevezést. Ennek a színnek a genetikai képlete "bb dd", vagyis egyszerre barna és kék.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)