Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
A boerboel Magyarországon IV.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kocsis Miklós  |  2005. július 21.

Miután az első magyarországi boel-alom megszületett tenyészetünkben, a kölykökről szóló hirdetés megjelenése után (elsősorban persze Bantu képe miatt) érdeklődők valódi tömege keresett meg.


A legtöbben csak kíváncsiskodtak az új, sosemhallott fajta felől, komoly vásárlási szándék nélkül. A fennmaradó telefonálók nagyrészt a "csapjunk le egy kuriózumra, hogy gyorsan szaporíthassuk" klub tagjai voltak, ám az érdeklődők egy kisebb része már valódi tudásszomjjal kérdezgetett.

 

Veszélyben a fajta tisztasága

Miután nagyjából 350 éve, vagyis az első holland telepes bullenbijter-ének Dél-Afrikába érkezésekor megkezdődött a fajta kialakulása, alig egy évszázad alatt az ideözönlő európaiak nagytestű és erős kutyáiból kialakult a ma ismert Boerboel. A természettudományok aranykorának számító késő 1700-as években az utazók, vadászok által készített leírásokból és rajzokból már a maiakkal azonos külsejű kutyákat ismerhetünk meg. Azonban egy fajta kialakulása csak a standard megfogalmazásával zárul le, márpedig a Boel ilyennel egészen 1980-ig nem rendelkezett. Addig is folyamatos behatások érték Európa bulldog- és masztiff típusú kutyáitól, akiket gazdáik ugyanazért vittek az afrikai kontinens déli részére, mint a legkorábbi telepesek : egyszerűen védelemre volt szükségük a vadállatok és az ellenséges bennszülöttek ellen. Ezek a későbbi behatások már nem változtattak jelentősen a Boel küllemén és jellemén, mivel a szelekciót esetükben egészen a legutóbbi két-három évtizedig továbbra is maga a rendkívül kemény környezet (és nem egy mesterséges szépségideál elérése) jelentette. Ebben a folyamatban csak e legerősebb, legvadabb, leghasználhatóbb egyedek maradtak benn (értsd : ők élték túl a sokszor elképesztő körülményeket) és jutottak továbbtenyésztési lehetőséghez. Vagyis az elvégzendő feladatok és a természeti körülmények jelentette szelekció pedig szinte determinálták a kutyák küllemét és jellemét.

 

Ezen változtatott a piacgazdaság: a '90-es évek közepére a világ - hála (?) az internetnek - értesült Dél-Afrika "csodafegyveréről", így a hatalmas és erős kutyák iránt érdeklődők megrohanták a tenyésztőket. Ezekben az években egyszerűen nem volt elég eladható kutya, s mi lehet minden szaporító álma, ha nem ez az állapot? A hatalmas kereslet kielégítésére olyanok is belefogtak a Boerboel-tenyésztésbe, akiket a fajta igazi hívei kivetettek és ma is kivetnek maguk közül: csak értékes és jól eladható árucikket láttak a kutyákban, nem pedig odaadó társat, nagyszerű barátot. Egészen eddig csak a helyi farmerek, a búrok tartották családjuk szerves részeként és eltökélt munkatársként a nagyszerű állatokat. Csak a legjobb egyedekkel tenyésztettek, és nem neveltek fel több kölyköt, mint amire nekik vagy szomszédjaiknak valóban szüksége volt.

 

Mivel a szigorú szelekció révén alig-alig volt Boerboel, s gazdáik ezeket sem adták akárkinek, a szaporítók "nyersanyag" után kutatva válogatás nélkül mindent párosítottak, ami kicsit is hasonlított a Boel-re. A legkülönbözőbb keverékek német dog (2.), rottweiler (3.), angol masztiff és mindenekelőtt bullmasztiff (5.) bevonásával jöttek létre, alaposan "kibővítve" az eladható kutyák számát. A 4. képen például egészen tisztán látszik a pitbull hatása, úgy a fejtípuson (keskenyebb és kevésbé mély arcorri rész), mint a testfelépítésen és méreten. Mivel az eredeti típus (1. - Bantu) semmi mással össze nem téveszthető, az ilyen keverékeket a fajtagazda klub igyekszik kíméletlenül kiszűrni az állományból. A standardban "Kizáró hibák" címszó alatt világosan ott áll: "Más fajták beütésének jele".

A képeken (2-5.) látható egyedek, melyeket - vagy kölykeiket - az interneten mind fajtatiszta Boerboel-ként árulnak, a fent felsorolt fajtákkal való keresztezéseknek az eredményei. Ha összehasonlítjuk őket az igazi Boerboel-ekkel, felfedezhetjük a különbségeket és alkalmazhatjuk a standard idevonatkozó részét.

 

Az egyik leggyakoribb - nyilván a könnyű hozzáférés okán - a rottweilerrel történő keresztezés volt. A leleményes szaporítók máris kitaláltak egy történetet: a középtermetű kutyák a legjobbak, mert a nagyobbak már lusták, nehézkesek. Ehhez képest a standard csak a szukáknál szab felső határt, a kanoknál nem. Egy Boel kan (kis túlzással) bármekkora lehet, ha megőrzi a kompakt felépítést és a könnyed, fáradhatatlan mozgást. (Példa: Bantu közel 80 kilójával 15-17 kilométert tesz meg ügetésben alig egy óra alatt, a fáradtság legkisebb jele nélkül. Vagyis egy kutyának nem kell törvényszerűen szétesnie 60 kg felett). A másik sűrűn látható behatás a bullmasztiffnak köszönhető (lásd lenti képen balra): az előírt lapos fejtető és 8-10 cm-es orr helyett ezeknél az egyedeknél kerek koponya és a standard-ben szereplőnél lényegesen rövidebb orrhát látható. Azontúl a testfelépítés is zömökebb, esetlenebb, mint a munkára jóval alkalmasabb eredeti típusé. A tömzsibb test egyáltalán nem erősebb, pláne nem mozgékonyabb. Maga az izom struktúrája is sokat elárul: a Boerboel-nek genetikailag hihetetlenül szívós, szemre sűrű rostos, nagyon jól definiált izmai vannak. Attól, hogy egy kutyát elhizlalnak, még nem lesz erős, csak nehéz. A különbség egy ilyen eb és egy Boel között annyi, mint egy adag puding és egy acélkalapács között.

 

A következő számban az SABT hivatalos standard-je és annak magyarázata szerepel majd. Mivel az utolsó cikk óta sokan érdeklődtek a téma iránt, kizárólag orosz kutyák képeivel illusztrálom az írást, mindamellett kitérek a fajtaklubokra is.

 

Helyreigazítás

Az előző cikkben tévesen szerepelt néhány adat a Boel-ek németországi tenyészalkalmassági vizsgájával kapcsolatban. A rendezvény nem júliusban volt, hanem augusztus végén, és nem Stuttgartban, hanem Frankfurtban. Bantu hivatalos értékelése a dél-afrikai bírótól (R. Grabe) kapott és aláírt papíron 82.1%, de a hivatalos listára már 81.9% került. Mivel a magunk részéről ezt a kétévesen szerzett eredményt csak belépőnek szántuk, nem tulajdonítottunk túl sok jelentőséget ennek az eltérésnek, de igyekszünk tisztázni a dolgot az SABT-vel. Bantu ezzel az eredménnyel nem második, hanem negyedik lett a kanok közül.

Mindenkitől elnézést kérek a tévedésekért. Talán nem tűnik mentegetőzésnek : a cikkeket általában este 11 után 10 perc alatt írom (ekkor van időm), és sokszor nem olvasom át elég figyelmesen (éberen?) az anyagot elküldés előtt. Így csúszhatnak be apróbb hibák. Ami a lényeg : a képek Banturól készültek, ami alapján szinte bárki megítélheti kvalitásait.

 

Etüdök telefonra, avagy: kölyökeladás Magyarországon

(Az alábbi párbeszédek nagyobbrészt
vasárnap este 9 óra után zajlottak.)

"- Tessék, Kocsis Miklós.
- Mennyibe kerül egy kiskutya?
- Jó estét Önnek is!
- Azt kérdeztem, mennyibe kerül egy kiskutya?
- Önnek nincs annyi pénze. Minden jót!"

" - Kocsis Miklós.
- A kiskutyák ára érdekelne.
- Önöknél este 9-ig le kell adni a telefont? Vagy csak éjszaka van vonal?
- Tessék?
- Ha megkérhetem, hívjon vissza holnap, emberi időben.
- De én csak...
- Bip,bip,bip..."

"- Kocsis Miklós.
- Jó estét! A kölykök ára után érdeklődöm.
- Jó estét! A becses nevét, ha szabad.
- Az miért fontos?
- Igaza van, nem fontos. Minden jót!"

"- Kocsis Miklós.
- Halló, a kiskutyák árát szeretném megkérdezni.
- Én pedig az Ön nevét.
- Bocsánat, XY. vagyok.
- Üdvözlöm. Egy kölyök nálunk ........ Ft-ba kerül.
- Bip, bip, bip..."

"- Kocsis Miklós.
- Jó estét, XY. vagyok. Mennyibe kerül maguknál egy kölyök?
- Jó estét. ......Ft-ba.
- Nem lesz az egy kicsit sok?
- Látott olyat az én hirdetésemben, hogy kiskutyák olcsón eladók?
- Bip, bip, bip..."

"- Kocsis Miklós.
- Jó estét, XY. vagyok. Én egy olyan kölyköt keresek, ami nagyon szép, díjnyertes szülőktől van, nagyon okos, és húszezer forintba kerül.
- Ha tud ilyet, szóljon nekem is."

Megjegyzés: egy ismert kutyatenyésztő mondta nekem egyszer, hogy ha egy telefonáló - a "Mondjon valamit a szülőkről, eredményeikről, idegrendszerükről, őseikről, a kiskutyák jelleméről, etetésükről stb." mondatok után - nem harmincadiknak teszi fel a kérdést: "És mennyi a kölykök ára?", akkor nyugodtan tegyem le a telefont, mert csak a saját időmet pocsékolom. Néhány év tapasztalat birtokában kijelenthetem, hogy ez volt a legbölcsebb tanács, amit a tágabb értelemben vett "kutyatenyésztéssel" kapcsolatban valaha is kaptam.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 




 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)