Ebtenyésztés jogi környezete
Az egyesülés szabadsága...
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Juhász László  |  2004. december 21.

"...semmilyen módon nem kívánja akadályozni (a MEOE) az államhatalmi szerepkört is betölteni kívánó, ún. államilag elismert tenyésztő szervezetek és szövetség munkáját és tevékenységét..."


"... semmilyen módon nem kívánja akadályozni (a MEOE) az államhatalmi szerepkört is betölteni kívánó, ún. államilag elismert tenyésztő szervezetek és szövetség munkáját és tevékenységét, hiszen ezen szervezetek maguk választották a működés ezen formáját és vállalták magukra nézve kötelező érvénnyel a rendelet hatályát."

(Nagy István akutya 2004 november)

 

Mit jelent ez a mondat? Magyarország közigazgatási határain belül a törvények és rendeletek fakultatívak? Választom vagy nem választom?

 

Félrevezetés? Megalapozott, helytálló jogi érvrendszer? Mint nyuszi a cilinderből, úgy kerülnek elő a hangzatos Egyezmények, Jogok, Törvények. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, Etv., Alkotmány, piff-paff-puff.

 

A hivatkozott - Rómában, 1950. november 4-én aláírt - egyezmény 11. cikkelye szerint - amelyet az 1993. évi XXXVI. törvény kihirdetett, így az a magyar jogrendszer részévé vált - mindenkinek joga van a másokkal való egyesülés szabadságához. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás, vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek.

 

Az Alkotmány XII. "Alapvető jogok és kötelességek című" fejezetében ezt olvashatjuk:

63.§ (1) "A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni."

 

Ezek a valóban nemes és tiszteletreméltó eszmék és gondolatok adják a puskaport ahhoz a "harchoz", amelyet a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vív az FVM 64/1998.(XII. 31.) számú, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló hatályos rendelete ellen. Nos, nézzük, mi van a "szabadságharc" mögött?

 

Mottó

A MEOE 1933-ban úgy lett az FCI tagja az akkori Földművelésügyi Miniszter jóváhagyásával, hogy kötelező jelleggel vállalta az FCI jogosultság közvetítését a többi szervezet felé (a megállapodás száma: 91.383/1933. III).

 

Nem virággal...

Az MKSZ - MEOE jogi képviselőjétől lehetett olvasni azt a bonmot, hogy a kutyás szervezetek (értsd: a többi) "nem virággal" közeledtek a MEOE felé, így hogy is képzelhető el, hogy szerződik velük ez a kiváló egyesület. Azon túl, hogy úgy gondolom egy ilyen jelentőségű kérdésben nem játszhatnak szerepet egyéni szimpátiák: ez egyszerűen hazugság. A napjainkban távol álló szervezetek barátsággal és az együttműködés szándékával közeledtek az egyesülethez. Tanúsítja ezt 18 darab, Nagy István által is aláírt (2000. november eleje) Együttműködési megállapodás tervezet, amely mind a barátságot és az együttműködés szándékát jelzi. Igaz, a MEOE (akkor is) egy "felfüggesztéses" tárgyalás előtt állt, fontos volt a szép, tiszta kirakat. Csakúgy, mint amikor az MKSZ-féle szerződés aláírásra került. Akkor történt ez, amikor a Fajtatiszta Ebek tenyésztésének szabályairól szóló rendelet első tervezetének nyilvános szakmai vitája zajlott, 1997. január. 15-én az FVM épületében. Húsz-harminc érintett szervezet képviselőjével. Jó hangulatú, valóban együttműködő megbeszélés volt, amelyen a MEOE több küldöttel vett részt. Ezen a tanácskozáson az MKSZ jogi képviselője cca. 18 percig sorolta kifogásait, majd mikor lekeverték, távozott.

Két hét múlva, február másodikán a MEOE és az MKSZ több éves pereskedés után aláírták a megállapodást. Véleményem szerint dr. P. A. jó tempóérzékkel felismerte, hogy ebben az új jogi környezetben vége van az MKSZ-nek. Kihasználva a folyamatban lévő felfüggesztéses pert, kicsikart a MEOE akkori vezetőiből azt, amit ki tudott. Ennyit a virágról...

 

Egy kis történelem...

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete 1899-ben alakult. 1933-ban az egyesületet felvette tagjai közé a "Federation Cynologique Internationale" nemzetközi szervezet, az FCI. Az "ebpolitikai" helyzet akkoriban sem volt más. Már akkor is volt szervezet, amely nem volt a MEOE tagja, így az 1928-ban megalakult "Magyarországi Ebtenyésztő Egyesületek Szövetsége". Mivel a nemzetközi szövetség minden államból csak egyetlen "csúcs" szervezetet ismer el és vesz fel tagjai közé, ezért szükségessé vált a csatlakozás hatósági jóváhagyása és megerősítése, a MEOE állami csúcsszervé történő kinevezése. A földművelésügyi miniszter 1933. decemberében 91.383/1933. III. sz. alatt a FCI-hez való csatlakozást és a nemzetközi szövetségi tagságot jóváhagyta. Egyúttal megerősítette a Magyar Ebtenyésztők Egyesülete által vezetett ebtörzskönyvet Magyar Eb Törzskönyv (MET) elnevezéssel. Mivel az FCI a MEOE-t vette fel tagjai sorába, ezért a minisztérium kezdeményezésére a "Magyarországi Ebtenyésztő Egyesületek Szövetsége" 1934-ben egyesült a MEOE-val. Ezzel megtörtént a nemzetközi jogosultságoknak a többi egyesület részére való közvetítése. A szövetségi keretek és a törzskönyvezési organizáció érdekében saját szervezetén belül létrehozta az "Országos Ebtenyésztési Tanács"-ot. Ehhez a szövetségi kerethez és a MEOE törzskönyvéhez autonómiájuk érintetlensége mellett csatlakozott a többi ebtenyésztő egyesület is. Ezt a szervezeti átrendeződést és a MEOE szövetségi jellegű alapszabályát a belügyminiszter 184.261/1934. VII. sz. alatt jóváhagyta.

A II. Világháború utáni években az ebek törzskönyvezését az FM eb törzskönyvezési hivatala látta el. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nem működött. A Magyar kutyások Országos Egyesülete 1956 februárjában alakult a TIT egy szakosztályából. Majd 1966-ban a Magyar Kutyások Országos Egyesületéből újra született a MEOE és lett ismét az FCI tagja.

 

Egységes "hazai" és állami

11/1975. (VII. 21.) MÉM-ÁH együttes rendelet a kutyák törzskönyvezéséről és tenyésztésükkel kapcsolatos egyes szolgáltatások díjáról határoz.

1. * (1) A kutyák törzskönyvezését és a tenyésztésükkel kapcsolatos egyes tennivalókat a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (továbbiakban: MEOE) látja el.

(2) A MEOE a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyásával törzskönyvezési és tenyésztési szabályzatot ad ki.

2. (1) A törzskönyvezésért, valamint a tenyésztéssel kapcsolatos egyéb szolgáltatásokért díjat kell fizetni.

(2) Az ország területén rendezett kutyakiállításokon és versenyeken nevezési díj szedhető.

(3) A szolgáltatási díjak a szabad árformába tartoznak, amelyeket a 8/1973. (XI. 21.) AH rendelkezés figyelembevételével kell kialakítani.

3. Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a 18.081/1957 1. (VIII. 2.) FM rendelet hatályát veszti.)

Ezzel ismét kormányzati szintű megerősítésre került a MEOE-n belüli egységes hazai törzskönyvezés.

 

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) megalkotása és az akkori dereguláció nyomán a 2/1989. (II.5.) MÉM rendelet a 11/1975. (VII.21.) MÉM-ÁH együttes rendeletet hatályon kívül helyezte. Ezzel megszűnt a kutyák törzskönyvezésével és tenyésztésével kapcsolatos állami szabályozás és megerősítés.

 

Az Etv. és vele az egyesülési jog korszerű szabályozása új helyzetet teremtett a magyar kinológiai életben. 1989-90-ben sorra jöttek létre az új kutyás szervezetek, amelyek érvényesíteni kívánták a saját érdekeiket és érvényesülésükért küzdöttek. A korábban, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium által engedélyezett és nyilvántartott MEOE-t az Etv. szerint a Fővárosi Bíróság a 6.Pk.60.495/2. sz. végzésében 491. sorszám alatt nyilvántartásba vette.

 

Az egyesülés szabadsága...

Az egyesülési szabadságjog, ez az emberi jog - mint minden alkotmányos alapjog - a polgári felfogás és az Egyezségokmány szerint nem abszolút, hanem kettős tartalmú jog. Jelenti egyrészt az adott alkotmányos jog gyakorlásának szabadságát, másrészt magában foglalja azt a kötelezettséget és korlátozást, hogy tiszteletben kell tartani mások hasonló szabadságjogának gyakorlását. Így az egyesülési szabadságjog alapján mindenkinek jogában áll másokkal szervezetet alapítani, ilyen szervezetbe belépni, de a működés során nem sérthetik mások jogait, s el kell tűrni mások hasonló jogának gyakorlását és tevékenységét. Nekik ugyanis éppen olyan szabad az alkotmányos alapjog, mint akárkinek.

A már létrejött szervezetek működésére nem a szabadságjog, hanem a jog zavartalan gyakorlására, szervezetek céljára, tevékenységére vonatkozó rendelkezések az irányadóak. Más dolog a szervezetek alapításához való jog és megint más a létrejött szervezetek működésére vonatkozó szabályozás. Az egyesületek céljaikat, feladataikat és az ehhez kapcsolódó tevékenységüket és jogosultságaikat csak a jogszabályokban meghatározott feltételek keretei között gyakorolhatják.

Az aranyhal az akváriumában oda úszik, ahova akar. De, hogy az akvárium hol áll, nos azt nem az aranyhal dönti el... Mindez humanizálva az egyesülési törvény 17. paragrafusában megfogalmazva így hangzik:

Ha a társadalmi szervezet olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz, e tevékenység felett a tevékenység szerint hatáskörrel rendelkező állami szerv a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorol.

 

Állami megbízás?

Ezek azok az évek (1990) amikor a MEOE vezetése sajátos szembenállásra rendezkedett be. A sok évtizedes működési hagyományokra, nemzetközi jogosultságokra, és a FCI-tagsággal járó kiváltságokra építve elzárkóztak a többi ebtenyésztő szervezettel való együttműködéstől, s attól, hogy a korábbiakhoz híven - vállalt kötelezettségüknek megfelelően - közvetítsék feléjük a nemzetközi elismertséget és jogosultságokat. Konfrontálódtak a társ-szervezetekkel és a tagság más nézetet valló részével is. A MEOE vezetése meg sem kísérelte saját helyzetének, jogállásának rendezését, sőt az ennek érdekében tett Legfőbb Ügyészségi felszólamlásokat sorra elutasította. Ez a helyzet a törzskönyvezés, a nemzetközi jogosultságok állami szabályozása és felhatalmazás hiányában sem a legálisan működő többi kutyás szervezet, sem a törvényesség és alkotmányosság szempontjából tovább nem fenntartható.

 

Az 1980-as 90-es évektől Magyarországon arányaiban és jelentőségében is meg növekedett a jövedelem- és haszonszerzési célból történő kutyatenyésztés. Indokolttá vált az állattartásnak és az állattenyésztésnek az ebtenyésztésben történő megkülönböztetése is. A törvényességi és szakfelügyeleti területen mindinkább kezelhetetlenné vált helyzetben a LÜ 1996 júliusában kezdeményezte az eb tenyésztés, és az ezzel összefüggő hatósági feladatok jogszabályi rendezését. Így került sor az 1993-ban megalkotott állattenyésztési törvénynek az 1996. évi módosítására, amely módosítással a földművelésügyi miniszter törvényi felhatalmazást kapott arra, hogy az ebek törzskönyvezési, tenyésztési szabályait, a kedvtelési céllal tartott állatok esetében az Állattenyésztési Törvénytől eltérően is megállapítsa.

A Római egyezményre való hivatkozásnál - azt összefüggései nélkül az adott kérdéskörbe helyezve - bizonyára teljesen véletlenül kimaradt a magyar parlament által 1993-ban elfogadott állattenyésztési törvény 48. paragrafusa; amelynek első bekezdése kimondja, hogy a törvény hatálybalépése előtt érvényben lévő jogszabályok alapján megszerzett jogok, felhatalmazások, elismerések a tv. hatálybalépésétől számított egy évig érvényesek. Ezzel a földművelésügyi miniszter 1933. évi jóváhagyása és megerősítése is hatályát vesztette. A MEOE tevékenységére vonatkozó állami megbízás elenyészet, köddé vált. 1994-ben járunk.

 

Erőből?

Kiterjedt szakmai egyeztetés után a 64/1998. (XII.31.) FVM rendelettel került sor a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályozására. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete akkor Purt Béla vezetésével, Pettkó Csaba ügyvezetésével vető Miklós elnöki tanácsadásával elfogadta a rendelet szabályait. Az 1999. december 11-én megtartott küldöttgyulésén jóváhagyott új alapszabály a 2. § (1) bekezdésében az egyesület céljaként a rendeletben foglaltak szerinti tevékenységet jelölte meg. A MEOE 2000-ben kérte a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól az elismerést. A FVM Mezőgazdasági Főosztálya a MEOE tenyésztő szervezeti elismerés iránti kérelmét elutasította, mert a kérelem nem felelt meg a rendeletben foglaltaknak. A MEOE sem fellebbezést nem nyújtott be, sem később nem ismételte meg kérelmét, bár erre a minisztérium lehetőséget biztosított. A homlokegyenest változás oka az "új", a 2000 februárjában fegyveres pucscsal a székházba került vezetés; "aki" ekkor alakította ki azt az álláspontot, hogy az Állattenyésztési Törvény által felhatalmazott miniszter, nem alkothatott rendeletet az egyesület hobbi tevékenységének szabályozására. (Hobbikutyakontra gazdasági kutya). A MEOE arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind a törzskönyvezés, mind az egyéb jogosultságok tekintetében neki erősebbek a jogai, mert jogosultságát a nemzetközi szervezettől, a FCI-től kapta.

A MEOE a FCI-től semmiféle jogosultságot, hatáskört nem kapott. A valóságos jogi helyzet az, hogy a FCI az országonként felvett egyetlen "csúcsszervezetet" és annak törzskönyveit, származási igazolásait ismeri el. Tehát a FCI nem jogosítványokat biztosít, hanem az adott államban, annak belső törvényei alapján csúcsszervnek minősülő ebtenyésztő tagszervezetének a belső jogszabályok szerint végzett törzskönyvezési, igazolási és kiállítási, stb. tevékenységét fogadja el egyedüli nemzetközi szereplésként. Ezért volt szükség 1933-34-ben kormányzati szinten a MEOE nemzetközi tagságának, törzskönyvezésének, majd szövetségi jellegű alapszabályának az elismerésére és miniszteri szintű jóváhagyására.

Az FCI alapszabályának 8. cikkely a) pontja szerint: A tagokat/szerződéses tagokat az FCI alapszabálya és szabályzatai kötelezik, ezek nem lehetnek ellentétesek a nemzeti törvényekkel vagy az ország rendeleteivel.

A MEOE sem a kérdés ágazati szintű jogi szabályozását, sem a minisztérium és a tenyésztési hatóság jogosultságait, hatáskörét nem fogadta el. Működése során mind a többi kutyás szervezettel, mind tagsága jogkövető magatartást tanúsító részével, mind a szakhatósági, a törvényességi felügyeletet ellátó állami szervekkel és a tevékenységét érintő egyéb hatóságokkal súlyosan konfrontálódott. Különböző magyarázattal, jogértelmezéssel ma is kétségbe vonja a rendelet törvényességét és alkotmányosságát, s annak rá nézve kötelező hatályát. Az Alkotmánybíróságon 1999-ben kérte a rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését, de ez az eljárás még nem fejeződött be. Ettől függetlenül nem hajlandó a tevékenységére irányadó törvényi és más jogszabályi előírásokat betartani, a szakhatósági rendelkezéseket végrehajtani.

 

A jogerő erő?

A bíróságok jogerősen megállapították, hogy a MEOE, mivel nem szerzett elismert tenyésztő szervezeti jogállást, sem az ebfajták tenyésztésére, sem a törzskönyvezésre és a származási lapok kiállítására nem jogosult. (Lásd a Fővárosi Bíróság 11.K.35.624/2000/10. sz. és a Legfelsőbb Bíróság Kf.VI.38.324/2002/5. sz. ítéleteit.)

Ezért a MEOE 2003-tól átalakította törzskönyvezési és származási igazolás kiadási gyakorlatát. Belföldi felhasználásra kerülő okmányairól levette a MET jelzést, ráírták, hogy csak tagoknak és azt, hogy államilag nem elismert. Értelmezése szerint ezt a tevékenységet "házi" adminisztrációnak, belső felhasználású okiratok kiállításának minősíti.

 

A MEOE 1999-es alapszabálya - az elismert tenyésztő szervezeti minőség reményében - számos közfeladatra, közokiratok vezetésére, engedélyköteles tevékenységre feljogosította az egyesületet. A 2004 áprilisában módosított alapszabály továbbra is feljogosítja az egyesületet az "FCI-kompatibilis" törzskönyvek fajtánkénti vezetésére, s a kutyák küllemének, munka- és sportteljesítményeinek elbírálására szolgáló rendezvények tartására.

 

Mindezeket a feladatokat Magyarország határain belül csak az FVM által Elismert Tenyésztő Szervezetek végezhetik, hiszen az állattenyésztési törvény 3. §-a meghatározza a származási igazolás, a teljesítményvizsgálat, a tenyésztési adat, a tenyésztési főkönyv, a tenyésztési hatóság, a törzskönyv és a törzskönyvezés fogalmát. A származási igazolás, a tenyésztési főkönyv és a törzskönyv a tenyésztési hatóság által hitelesített közokirat.

Az állattenyésztési törvény 6. §-a szerint tenyészállat-kiállítást az állategészségügyi, közegészségügyi és egyéb előírások megtartásával, az elismert tenyésztő szervezet hozzájárulásával és a tenyésztési hatóság felügyeletével lehet tartani.

 

A MEOE ezeket a jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva, az állattenyésztési szakhatóságoktól függetlenül jár el és végzi tevékenységét. Újabban hangoztatott érve szerint ezek a jogszabályok nem tiltják az egyesületeknek sem a törzskönyvezést, sem a teljesítményvizsgálatot, sem az állatkiállítások, állatversenyek szervezését, s ilyen tiltás nélkül az egyesület jogszerűen végezheti ezeket a tevékenységeket. Mivel az általa kiadott okiratokra rávezeti, hogy nem hitelesek, így tiltás hiányában ezek egyrészt nem minősülnek közokiratnak, másrészt kiadásuk nem jogellenes.

A MEOE legalapvetőbb tévedése, hogy ebben a jogállásában és szervezeti formájában jogosult közfeladatok ellátására, sőt hatósági engedélyek nélkül is bizonyos tevékenységekre. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét a Fővárosi Bíróság, mint csoportokat tömörítő társadalmi szervezetet vette nyilvántartásba. Az Etv. szerint a társadalmi szervezetek az alapszabályukban maguk határozzák meg céljukat. Nincs rendelkezés arra nézve, hogy a társadalmi szervezetek minden olyan tevékenységet végezhetnek, melyeket törvény, vagy törvényi felhatalmazás alapján számukra nem tiltanak. Ilyen kodifikációs és jogtechnikai megoldást sem az Etv. sem a Ptk. nem ismer. Ezért téves és félrevezető az a jogértelmezés, mely szerint a MEOE akár a közfeladatok területén is minden olyan tevékenységet végezhet, amit törvény nem tilt.

A közfeladat fogalmát sem a Ptk., sem más törvény nem határozza meg. Nyilvánvaló, hogy állami funkcióhoz áll közel. Igazgatási és hatósági természetű feladatokról van szó, melyek gyakorlásához hatósági jellegű jogosítványok kapcsolódnak. Ezeket a feladatokat az állami és önkormányzati szerveknek, vagy azok felhatalmazásával kell megvalósítani. Mindebből következik, hogy a magyar jogrendszerben egyetlen szervezet sem jogosult alapító okmányában önállóan, önmaga elhatározása alapján közfeladatok ellátását a tevékenysége közé felvenni. Ehhez minden esetben külön törvényi, vagy törvényi felhatalmazáson alapuló jogszabályi rendelkezésre van szükség.

 

Közokirat...

A Magyar Ebtenyésztők Egyesületének az előzőek alapján nincs jogosultsága arra, hogy alapszabályában közfeladat ellátására felhatalmazza önmagát, pl. közokiratok kiadását tegye lehetővé. Ilyen jogosítványokhoz külön törvényi felhatalmazásra lenne szükség, vagy arra, hogy a MEOE a törvény által előírt sajátos jogállású szervezeti minősítést kapjon. A MEOE nem állíthat ki és nem adhat ki, még a tagoknak végzett szolgáltatás keretében sem közokiratot. Tévedés az az állítás, hogy akár a törzskönyv, akár a származási igazolás nem közokirat, mert a MEOE "nem hivatalos", "államilag nem elismert" megjelölésekkel látja el saját "magántörzskönyvezési" okmányait. Közben ezeket az okiratokat valóságos közokiratokként felhasználják mind a kutyák fajtatiszta származásának igazolása, mind az értékesítések, a tulajdonváltozások, mind pedig a kiviteli vámkezelések céljából. A közokirat jellege és minősége szempontjából a kiállítási jogosultság, s az alakszerűség mellett további fontos elem a külön, speciális elnevezés, a közokirati cél és felhasználás. Ezért nem lehet az állattenyésztési törvény által nevesített közokiratok kötöttségeit sem a rávezetéssel feloldani, sem megsérteni, miközben azokat valóságos közokiratokként felhasználják. Itt a közokirat külön formájáról, jogszabályi megnevezéséről van szó. Amint nem lehet sem "anyakönyvi kivonatot", sem halottkémi igazolást, sem marhalevelet illetéktelen részéről kiállítani, akkor sem, ha azokra azt vezetik rá, hogy "nem hivatalos" okiratok.

 

A MEOE akkor sem egyedüli szervezete és képviselője a magyar kinológiai életnek, ha mint korábbi "vezetőszervezet" egyedüli tagja a FCI-nek. Belső normái és alapszabálya nem sértheti sem a többi kutyás szervezet, sem a magyar állampolgárok törvényes jogait és érdekeit. Az Etv. 2§ 2.bek. szerint az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak sérelmével. ugyanitt, a törvény 3. bekezdése szerint egyesület csak olyan célra alapítható, amely összhangban van az alkotmánnyal.

A magyar Alkotmány 70/C § (1) bekezdése alapján gyakorolható egyesülési szabadságjog az Alkotmány 70/A § (1) és (2) bekezdése szerint nem sértheti mások jogait és tilos mind a diszkrimináció, mind a hátrányos megkülönböztetés.

A MEOE eltérve a háború előtt, az 1930-40-es évek gyakorlatától nem törekedett a nemzetközi jogosultságok más legális szervezetek felé történő közvetítésére. Tizenhat évvel ezelőtt azt is elszabotálta, hogy Magyarországon az Etv. új rendelkezései alapján megalakuljon a kutyás szervezetek csúcsszerveként működő szövetség. Mind az 1990-es évek első felében, mind a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete után önmaga kívánt szövetséggé "átalakulni". Erre nincs törvényi lehetőség. Sem a Ptk. sem az Etv. ilyen státusváltozást nem ismer. Ragaszkodva kizárólagos jogosítványaihoz, sem ilyen szövetség megalakításához, sem kölcsönös szerződések alapján nem hajlandó a kialakult helyzet megoldására; félti a hátrányos megkülönböztetéssel és kizárólagosságával biztosított törzskönyvezési és rendezvény-szervezési bevételeit.

 

Az FCI szerepe

A FCI alapszabálya az egyesülési jog nemzetközi szabályozása nyomán azt írja elő, hogy tagjai az államok "csúcsszervei". Azt azonban, hogy egy-egy ország mely kinológiai szervezete minősül csúcsszervnek, nem a FCI, hanem az adott ország jogalkotása határozhatja meg. Ez nem az egyesülési szabadságjog gyakorlásának, s egy szervezet létrehozásának, hanem a működő szervezetek közül a nemzetközi képviseletre, a szakmai követelményeknek megfelelő koordinációra jogosult kinológiai szervezet állami, hatósági kijelölésének a kérdése. Az FCI alapszabálya sem 1933-ban, sem jelenleg nem tiltja, hogy a tagszervezete a más belső hazai szervezetek felé közvetítse a nemzetközi tagsággal járó jogosultságokat, elismeréseket. Viszont a többi szervezet csak az FCI-tag "csúcsszerv"-en keresztül szerezheti meg a kinológiai okmányok, díjak és versenyeredmények bírálatok nemzetközi elismertségét. Ez a magyarázata annak, hogy az 1920-es évek végén és az 1930-as évek elején illetékes kormányzati szerv oly sok huzavonával, hosszadalmas egyeztetések és kompromisszum révén adta hozzájárulását a nemzetközi tagsághoz és hagyta jóvá a belépést. A belső nemzeti igények és az egyesületi követelmények is azt kívánták, hogy garantált legyen a nemzetközi szereplési és elismerési jogosultságoknak a többi hazai kutyás szervezet felé történő közvetítése. Önmagában a nemzetközi szervezet, így az FCI sem jogosult befolyásolni a belső kinológiai kapcsolatokat, meghatározni a tagszervezetének és az egyéb belföldi kutyás szervezetnek az egymáshoz való viszonyát. Ezért nem az FCI ad és adott nemzetközi jogosultságokat a saját tagszervezeteinek, hanem alapszabályában előírta a saját nemzetközi kinológiai tevékenységének mind a hazai, mind a nemzetközi kapcsolatukban irányadó feltételeit. Ezek azonban a nemzetközi tagsággal csak a tagszervezeteket kötik, a többi, országokon belüli szervezet felé ilyen kikötések, előírások nem érvényesíthetőek. Ennek pedig mindenekelőtt az állami szuverenitás az oka és alapja. Az államok szuverenitása azt jelenti, hogy az állam gyakorolja felségterületén belül a teljes hatalmat. Minden külső tényezőtől, így akár más államoktól és nemzetközi szervezetektől függetlenül az állam jogosult megalkotni saját alkotmányát, egyéb törvényeit és más jogszabályait, kialakítani saját jogrendjét stb. E tekintetben csak az államok nemzetközi szerződései, a belsőleg ratifikált alávetések, kikötések jelentenek korlátokat. Mindez azt jelenti, hogy a belső jogrenden belül az állam - jogalkotó szervei útján - maga rendelkezhet a területén élő polgárok és működő szervezetek kapcsolatairól, és szabályozhatja a működési feltételeket, jogosítványokat. Sem külső állami vagy nemzetközi szervek, sem az állami szuverenitás hatálya alatt működő szervezetek nem jogosultak az államtól függetlenül meghatározni működésüket, tevékenységük körét és jogosultságaikat. Alapokmányaik és belső autonómiájuk csak a törvényi korlátok között alakítható, jogi normaalkotásuk, belső szabályozási lehetőségük csak az állam által származtatott körben lehetséges.

Képtelenség a MEOE hadakozása a magyar közhatalommal, az agrárkormányzattal. Hasonlóan képtelenség az az állítás, hogy az FCI. államok feletti hatalom.

 

A 64-es rendelet szeptemberi módosításával (FVM 135/2004.(IX.18.) a MEOE minden eddigi jogosultságát elveszítette. Az állami szabályozás folytán nem végezheti a kutyák törzskönyvezését, saját "nem hivatalos", "államilag el nem ismert" törzskönyvei, származási igazolásai sem adásvételnél és tulajdonváltozásnál, sem az ebek kivitelénél, sem kinológiai rendezvényeken nem vehetők figyelembe. Kiállítások, tenyész-szemlék és bármilyen a "fajtatiszta ebek felvezetésével járó rendezvény szervezése és megtartása tilos".

 

Ez van...

A Legfőbb Ügyészség 2004 szeptemberében polgári pert kezdeményezett a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete ellen, miután hosszú hónapokig tartó vizsgálattal megállapította, hogy annak tevékenysége törvénybe ütköző. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az FVM 135/2004 számú rendeletéből adódó kötelezettségének eleget téve megkezdte a tiltott rendezvények szankcionálását. Az első hírek 49 millió forint, adó módjára behajtandó bírságról szólnak.

Arra a kérdésre, hogy ki felel azért, hogy a törvénnyel, a hatóságokkal szembe menve, az egyesület, annak vidéki tagszervezetei, fajtaszervezetei elveszíthetik vagyonukat és a 103 éves MEOE esetleg felszámolásra is kerülhet, nos, hogy ezért ki a felelős, erre a kérdésre most már a tagságnak kellene felelni.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)