Ebtenyésztés jogi környezete
Dr. Torgyán József aláírta az ebrendeletet
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kisbán Kázmér  |  1999. január 21.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1998. december 31-én aláírta a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló rendeletét - 64/1998.(XII.31.) FVM sz. rendelet -, amely az állattenyésztési törvény alapján született meg.


 

 

A rendelet célja, hogy szabályozza az egészséges, a nemzetközi normáknak megfelelő fajtatiszta ebállomány tenyésztését Magyarországon.

A most véglegesült rendelet részletes és sokoldalú előkészítő munka eredményeként korszerű, végrehajtható és a hazánkban kialakult kinológiai viszonyokat rendezni képes kereteket biztosít számunkra.

A legfontosabb a rendeletből az a szemlélet, amely a szakma oldaláról behatárolja az Egyesület mozgásterét, egyértelművé teszi, hogy csakis a fajtaspecifikus kinológiai tevékenység érdekében hozott szervezeti intézkedéseknek van jövője. Fajtákban kell gondolkodni, az ebtenyésztés szabályai és célja alá kell rendelni a szervezeti felépítést.

A rendelet szövetségről szól, fajtaklubok szövetségéről. Nem róhatjuk fel, hogy nincs tekintettel a MEOE meglévő tradícióira, nem konkrét formákhoz akarja igazítani a rendeletet, hanem a rendelet szelleméhez várja el a meglévő és majdan alakuló kinológiai szervezetek hozzáalakulását!

A MEOE a korábbi vezetés merev álláspontjának megváltoztatásával jó érzékkel kezdte meg két éve az Egyesület átalakítását. Ma a MEOE gyakorlatilag szövetségként működik, és egyre inkább így lesz ez a továbbiakban is! Kennel klubként jegyzik a világban, integrálni kívánja a hazai kinológiai szervezeteket, és megőrzi azt a hagyományos szerepet, amit a kinológiai történelem rá szabott, az FCI alapító tagjaként összekapcsolja a magyar kutyázást a világ kutyázásával.

A rendelet korábbi tervezetei híján voltak ennek a felismerésnek, egy törpe, de annál agresszívebb kisebbség nyomásának engedve sokáig úgy látszott, hogy ki akarják hagyni az ország egyik legnagyobb társadalmi szervezetének állásfoglalásait. Ez - természetesen - nem sikerülhetett.

A rendelet hatálya kiterjed valamennyi eb tenyésztésével foglalkozó természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra.

 

Elismert ebtenyésztő szervezet

 

Kutyafajtát csak tenyésztő szervezet tarthat fenn, törzskönyvezhet.

Feladata: a fajtaspecifikus tenyésztési program kialakítása és végrehajtása, továbbá a törzskönyvezés és a tenyészállat bírálatok végzése.

Azt az ebtenyésztő szervezetet ismeri el a szakhatóság, amelyik az adott fajta, illetve gyakorlati szempontok alapján kapcsolódó fajtacsoport tenyésztőinek bíróságon bejegyzett társadalmi szervezete.

 

Fontos:

- hogy a fajta származási országában kialakított tenyésztési célokat valósítsa meg;

- a minisztérium adhat elismerést a feltételeknek megfelelő szervezeteknek;

- egy fajta számára csak egy törzskönyv vezethető;

- a minisztérium csak FCI által elismert szervezeteknek adhat engedélyt;

 

Kinológiai szövetség

 

Feladata a hazai kinológia nemzetközi képviselete, kiállítások, tenyészértékelő rendezvények szervezése, bírók képzése, delegálása. A szövetség fogja össze a hazai kinológiai szervezeteket és képviseli azokat az FCI-ben.

Fölmerül a kérdés: a MEOE alkalmas e arra, hogy a magyar kinológia szövetségeként továbbvigye a stafétabotot? Képes e integrálni valamennyi fajtaklubot, szervezetet, megtartani regionális felépítését, elnyerni az elismerést?

Jelenleg az Egyesület úgynevezett "vegyes modellben" gyakorolja tevékenységét. Regionális szerveződése biztosítja a társadalmi élet, a tenyészértékelő versenyek és kiállítások lebonyolítását, az egyes fajták, fajtacsoportok klubjai pedig a megfelelő tenyésztési programjaikat dolgozhatják ki és működtethetik a fajtanemesítő tenyésztési munkát. Feltétlenül helyükre kell tenni a hangsúlyokat, a kinológiai munka célja a fajtanemesítés, a helyi szervezetek és minden szervezeti formáció ennek van alárendelve.

Ez a rendelet megerősíti például a mi törekvé-seink helyességét is, amit a Hunnia Német Juhászkutya Klub kebelében az utóbbi években elkezdtünk: tehát a fajta szerinti szervezeti felépítést országos hatáskörrel. A fajtakluboknak az egész ország területén működjenek helyi szervezetei, ezek egy központi tenyésztési program végrehajtói, illetve képviseletük erre a programra a tervezés és elhatározás időszakában konstruktívan kiterjed. Az elfogadás után következik a végrehajtás, az ellenőrzés, és ha szükséges, akkor a korrekció.

A rendelet egyértelműen szövetségben gondolkodik. Ebben az irányban tevékenykedik az Egyesület új vezetése. A most aláírt rendelet ezt a folyamatot nyilván felgyorsítja és befejezi, hiszen a MEOE-nek 1999. december 31-ig be kell nyújtania az elismerés iránti kérelmét! Ez pedig nem egy formaság lesz, hanem rendkívül részletesen szabályozott feltételrendszer, amelyet az ebrendelet kimerítően tárgyal. Ezt áttanulmányozva semmi új nincs benne, de egybefüggő, részletes és a több fajta képviselete miatt sokrétű és színes program, amely összehangolt, precíz munkát kíván meg az Egyesülettől. Egy olyan szakmai csapat felállítását feltételezi, amelyik kinológiai, közigazgatási, jogi, stb. szakismeretek birtokában olyan versenyképes programot képes letenni a szakhatóság elé, amely révén a MEOE elnyeri az elismerést, tulajdonképpen megtartja a százesztendős tradícióiból következően elvárható folyamatosságot a magyar kinológiai életben.

Versenyképes programról beszélek, hiszen bárki folyamodhat az elismerésért, de a befutó csak egy lehet minden fajta vonatkozásában, és összességében a szövetségi funkció ellátására a továbbiakban is első számú esélyes a MEOE. Ha ez nem sikerülne, akkor azt csak mi magunk - az Egyesület tagsága és vezetése - ronthatjuk el!

A MEOE az ebrendelet szellemében és betűje szerint is, minden paraméterében megfelel a szövetségi funkció továbbviteléhez, az FCI-ben tarthatja a hazai kutyázást, végre - az ebrendelet segítségével - lezárhatja a "disszidensekkel" folytatott terméktelen vitáit. A kicsi, gyenge, de annál hangosabb összeférhetetlenek lemorzsolódnak, és eltűnnek a kinológia magyarországi lomtárában.

Fölmerül a kérdés, hogy szükséges e a MEOE elnevezés megváltoztatása ahhoz, hogy a szervezet a szövetségi státuszt gyakorolhassa?

Halljuk, tudjuk, hogy szövetségek már vannak kis hazánkban, gyanítom, hogy az ebrendelet után - hamis illúziók kergetőiként - továbbiak alakulnak. Én azonban azt gondolom, hogy amiként nem elegendő valakiknek önmagukat kinevezni, és névben a szót fennhangon viselni: szövetség, ugyanúgy nem feltétel egy valódi szövetségi funkciót gyakorló, több tízezres tagságú, a centenáriumát ünneplő társadalmi szervezetnek nevet változtatnia ahhoz, hogy mindenben megfeleljen az ebrendelet és a magyar és nemzetközi kinológiai világ elvárásainak. A MEOE olyan tradíció, nemzeti érték, amely mindenkor képes volt a megújulásra. Neve márkavédjegy, a magyar kinológia szimbóluma szerte a világban. Legyünk büszkék erre a nem túl gyakori életkorra, erre a bizonyos márkavédjegyre, őrizzük meg a MEOE nevet, és töltsük meg új tartalommal, feleltessük meg valamennyiünk nagymúltú egyesületét a jövő elvárásainak. Vegyük fel a kesztyűt, van mit megvédenünk! Van lehetőség a javításra is, de a MEOE ma is rendelkezik azzal a szakmai és szervezeti háttérrel, amellyel megtarthatja, sőt, megerősítheti vezető szerepét Magyarországon és kivívott pozícióit a nemzetközi kinológiai életben!

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)