Celebek és kutyák
Lapozgatás Szász Endre fényképalbumában
"A kép lesz halhatatlan, nem a művész..."
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Mirtse Áron  |  2001. február 21.

A foltos dog még csak kamasz, de lehet vagy nyolcvan kiló. Kis híján felborít, amint légiesen odaszökell hozzám, hogy üdvözöljön.


„

Néha a többi kutyának is meggyulik vele a baja, amikor merő játékosságból a földre hengerli vagy elsodorja őket: ki is osztják rendesen, bár feleakkorák sincsenek, mint ő. A melák sihedert Hollónak hívják - neve a híres Hollóházi porcelángyárat juttatja eszembe, amelyet gazdája, Szász Endre virágoztatott fel...

A házba csak Bogáncs kísér be; a többiek kint maradnak a kastélyhoz tartozó hatalmas kertben, bár Holló kíváncsian beleselkedik a műterem ablakán. A puli leheveredik az asztal alá, rá sem hederítve a körülötte mókázó kölyökmacskára. A művész fényképalbumot ad a kezünkbe, amely a jelenlegiek mellett egykori négylábú társai emlékét is segít felidézni.

- A puli igazából nem benti kutya - meséli Szász Endre -, de a Bogáncs valahogy mégis benti lett. Gyönyörű, zsinóros puli egyébként, volt neki szép szoknyája, csakhogy a nyáron a fehér kuvaszhoz járt "fodrászhoz", az meg lerágta a szőrét; csúnya, vedlett bundája lett. Végül megnyírtuk, de csak így házilag, azért ilyen kócos.

- A puli és kuvasz mellett látok itt vizslát, komondort, magyar agarat. Kifejezetten a hazai fajtákhoz vonzódik?

- Nem mondanám; egyszerűen csak jó házőrzők. De volt sok más fajta is: kaukázusi, dog és így tovább - mindig van vagy hat kutyám. Jó részük nem is tudatos választással kerül hozzám: van olyan, hogy zsákba rakva az árokba dobnak kölyökkutyákat, hát behozzuk őket, mi mást csinálnánk velük? De még ez a jobbik eset: megesik, hogy kikötik a kutyát az erdőbe egy fához, és nem lehet közel menni hozzá, hogy elszabadítsa az ember, mert már szinte megtébolyodott... furcsák az emberek: azzal szórakoznak, hogy autóval macskákra vadásznak, vagy megmérgezik egymás kutyáját. Négy gyönyörű komondorom volt, abból háromnak így lett vége. Az agaramat is megmérgezték. Azt is megtudtuk, hogy ki volt: azért tette, mert azt hitte, hogy az ő kutyáját meg én mérgeztem meg...

Az albumot továbblapozgatva egzotikus macskák képei kerülnek elő. Még leopárd is van köztük: pórázvégen hízeleg a gazdájának.

- Van itt ocelot is, ez pedig egy nagyon szép, dél-amerikai macskaféle, a margay. A képen épp a magyar vizslám regulázza, mert ki akarja szedni a halat az akváriumból - ki is szedte!

- Ezeket az állatokat a Amerikában töltött évei alatt tartotta?

- Kanadában. Az Egyesült Államokban nem volt lehetőségen vadállatokat tartani, mert a szomszéd nem egyezett bele. Igaza is volt: három apró gyereke volt, és ott nincs kerítés, nekem pedig minden állatom szabadon járt-kelt. Volt ugyan ketrecük, de csak akkor csuktam be őket, ha olyan vendég jött, aki félt tőlük. Így aztán Los Angelesben leginkább kutyáim voltak, a dogtól az egészen aprócska uszkárig. előtte nem szerettem az ölebeket, de Washingtonban egy kiállításom alkalmával kaptam valakitől ajándékba egy dobozban egy parányi kölyköt. Ha már olyan nagy szeretettel adták, hát befogadtam. A legkedvesebb kutyám lett életemben! Olyan okos volt, hogy sohasem kellett pórázon vezetni: ha én átmentem a piros lámpánál, még akkor is megvárta, amíg zöld lesz, pedig nem tanította rá senki. Állítólag a kutya nem látja a színeket: biztosan azt tudta, hogy legalsó lámpának kell világítania. Évekig a zsebemben hordtam; sokszor csempésztem fel a repülőgép fedélzetére, mert a csomagtérben megfagyott volna. Amíg a repülő fel nem szállt, addig csöndben volt, azután, amint a kerék elhagyta a földet, előbújt, és két perc alatt mindenkinek a szívébe lopta magát. Vipera végzett vele egy kertben, ahol vendégségben voltam. Mire odaértem, már merev volt...

- Ez a kastély a hatalmas parkkal igazán mennyei életteret kínál a kutyáknak - meg persze az embernek is...

- Tíz hektár a park területe, van is benne munka bőven. Amikor megvettem, elhanyagolt dzsungel volt. Most is dzsungel, csak most már rendezett dzsungel. Hétszáz fát ültettünk azóta; időnként kijövök, és nézegetem, hogy nőnek. A természet nagyon érdekes - azt szokták mondani rá, hogy szép, de a "szép" nehezen körülírható fogalom. Nincs semmi szép abban, hogy az aranyos kiscicám megeszi az aranyos mókusomat, márpedig az egész természet ebből áll. Viszont nagyon érdekes az, hogy milyen szerkezetek alakulnak ki annak érdekében, hogy el tudjanak szaladni, vagy hogy utolérjék azt, aki szalad.

- Tanulmányozza a világot?

- Nem lehet jól alkalmazni egy szakmát, ha nincs általános rálátásom a világra. Nem tudnék jól festeni, ha nem tudnám, hogy az orvosok mivel operálnak. tudnom kell, hogy nem babfőzelékkel hajtják a rakétát, mert ha nem tudom, ha nem vagyok benne az egészben, akkor nincs biztonságérzetem, és festeni sem tudok, ez biztos. Ezért volt könnyű dolguk Michelangelo-éknak hozzánk képest: a reneszánszban az ember 14 éves korára szőröstül-bőröstül ismerhette a saját kultúráját. Most már ez nem lehetséges, így egyre több intuícióra is szükség van, mert mindent nem tudhatok. De azok mindent tudtak, és ez meg is látszik a festmények tisztaságán.

- Nemcsak a jó pap, hanem a jó festő is holtig tanul?

- Fiatalon törekedni kell arra, hogy anyagot gyűjtsön az ember, és én ezt ösztönösen csináltam. Rettentő sokáig tanultam például azt, hogy mi a különbség a szőke, a barna vagy a vörös haj ritmusa között, és mi különbözteti meg a hajat a kutyaszőrtől - ezek mesterségbeli tanulmányok. Manapság mindenki "absztrakt" akar lenni; bár már ezt a szót is rosszul használjuk, hiszen minden festő absztrakt. Absztrakció nélkül nincsen művészet: kiemelni a lényeget, visszanyomni a lényegtelent. Leonardo nem volt kevésbé absztrakt, mint Picasso, csak másképpen absztrahált. Aki nem tanulta meg a Mindent, az nem tud absztrahálni: mi az ördögből vonná ki a lényeget, ha nem ismeri az Egészet? A művészetben az egyéniség a fontos: amikor csoportokban sorolható, az már gyanús. Nincsenek izmusok: azokra csak a műtörténészeknek van szükségük, hogy utólag kategorizálhassanak. Az egyéniségnek van egy saját nyelve: azon beszél. Keresi a kontaktust: "találkoztam a lényeggel, és meg akarom mutatni". Ez különbözteti meg az alkotó tehetséget az ügyességtől. Az ügyes embert meg lehet tanítani rajzolni, festeni, komponálni, de műalkotásra nem lehet megtanítani. A kép lehet mesterségbelileg kifogástalan, de ha nem kapok tőle semmit, akkor nem műalkotás. A hatásától lesz az. Onnantól kezdve, hogy aláírtam, a kép önálló életet él, és ha jó, akkor megmarad - a kép lesz halhatatlan, nem a művész...

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)