Társasági kutyák
Hófehér játékmackó a Bichon-frisé
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2012. március 28.

Hófehér játékmackó a Bichon-frisé

Mintha csak az egyik játékbolt kirakatából kelt volna életre egy tucat hófehér plüssfigura: a Bichon frise 7-10 cm hosszú, dugóhúzószerűen göndörödő szőrét bájos játékmackóra emlékeztető stílusban szokás megnyírni.


Korabeli festmények tanúsága szerint ez az aprócska kutyanem hiányozhatott egyetlen francia és olasz arisztokrata család udvarából sem. Akik a fajtát az uszkárral rokonítják, a Barbet-től vagy valamilyen más vízi spánieltől származtatják. A Barbet és a Caniche (uszkár) szavakból jöhetett létre a Brabichon elnevezés, melyből az előtag elkopott, és maradt a Bichon megjelölés. Korábban a Bichon négy változatát különböztették meg: máltai, Bichon, bolognai Bichon, havannai Bichon és teneriffe-i Bichon. Mindannyian Európa mediterrán részéről származnak. Testalkatuknak köszönhetően már az antik világban is sokat utaztak a hajósokkal kontinensről kontinensre, elsősorban a cserekereskedelem alanyaiként. Ennek köszönhető egyébként a Bichon Teneriffe elnevezés népszerűsége is. A kis fehér kutyák Spanyolországban is hamar sikert arattak, és általános vélekedés szerint spanyol hajósok által jutottak el Teneriffe-re, a Kanári-szigetekre. A Bichon Teneriffe elnevezés egzotikus hangzása növelte az amúgy egyre elterjedtebbé váló kutyák kereskedelmi értékét, így ez a fajtamegjelölés szinte napjainkig fennmaradt.

Az 1300-as években olasz hajósok ismét felfedezték a fajtát, és magukkal vitték Itáliába, ahol a kutyusok az olasz nemesek kedvenceivé váltak. A térség más társasági kutyáihoz hasonlóan, az olaszok szívesen nyírták a Bichont is oroszlános stílusban. A Teneriffe vagy Bichon Franciaországban I. Ferenc uralkodása alatt jelent meg (1515-1547), de a legnagyobb sikert Angliában, III. Henrik udvarában aratta (1574–1589), ahol a kutyákat annyira kényeztették, hogy parfümmel illatosították és szalagokkal díszítették őket. A fehér kutyák Spanyolországban is az uralkodó osztály kedvencei voltak. Számtalan festő mellett, Goya több alkotásán is feltűnnek a Bichonok. Franciaországban III. Napóleon uralkodása alatt még újra fellángol az érdeklődés az arisztokrácia körében a fajta iránt, de aztán a Bichon sorsa éles fordulatot vesz: az utcára kerül, kintornásokhoz csapódva vagy vak koldusokat vezetve, a cirkuszban és vásárokon mindenféle trükkökkel szórakoztatva az alsóbb néposztályt.

A Bichon fajtaazonos tenyésztése Franciaországban indult, mikor az első világháború után négy Bichon-rajongó megkezdte a fajta kontrollált tenyésztését, a tenyészvonalak kialakítását. 1933. március 5-én megszületett a hivatalos fajtaleírás, melyet a Toy Club of France akkori elnöke írt a Friends of the Belgian Breeds tagjainak együttműködve; ezt fogadta el a Francia Kennel klub is. Ekkor a fajtát még két néven ismerték: Teneriffe és Bichon. Az FCI akkori elnöke, Madame Nizet de Leemans úgy döntött, hogy a kutya jellegzetes megjelenésére vonatkozó nevet keres, ez lett a "Bichon Frise". A Frise szó a kutya puha, göndör szőrére utal. 1934. október 18-án a Bichon frise-t felvették a Francia Kennel klub törzskönyvébe, és az FCI is elismerte, mint francia-belga fajtát.

Az Egyesült Államokba 1956-ban, Mr. and Mrs. Francois Picault társaságában érkeztek az első Bichonok. A házaspár az USA közép-nyugati részén telepedett le, ahol Etoile de Steren Vor és Eddie White de Steren Ver párosításából megszületett az első amerikai Bichon alom. 1959-ben és 1960-ban két másik tenyésztő is szert tett néhány Bichonra, az USA két különböző pontján, így elkezdődhetett a fajta újvilági történetének megalapozása. Az AKC ideiglenes csoportjába (Miscellaneous Class) 1971. szeptember 1-én vették fel a fajtát, az AKC törzskönyvében pedig 1972. októberétől regisztrálták, végül 1973. április 4-től vált teljesjogú fajtává az Államokban.

A Bichon frise súlya 5-7 kg, marmagassága 25-30 cm. Ha valamilyen súlyos betegség nem sújtja, 12-15 évig is elélhet. Akinek megtetszik e fehér kutyácska bájos külseje, azért gondolja át a szőrápolással kapcsolatos teendőket, mielőtt elrohanna az első tenyésztőhöz. A Bichon szőrét rendszeresen kell ápolni, ami legalább heti egy alapos átkefélést-átfésülést jelent, de az az ideális, ha ezt naponta elvégezzük. utóbbi esetben ez napi 15 percet vesz igénybe, így megelőzhetjük a szőr összecsomósodását, ami számtalan probléma, akár bőrgyulladás vagy különböző bőrbetegségek okozója is lehet. Szélsőséges esetben, ha egy Bichont egyáltalán nem ápolnak, olyannyira összecsomósodhat a szőre, hogy már csak a borotválás segít szerencsétlen állaton. A kedvencként tartott Bichont 6-8 hetente, a hosszabb szőrű kiállítási kutyákat havonta, vagy még gyakrabban kell kozmetikushoz vinni. De mindkét esetben otthoni fürdetésre is szükség van, vagy emiatt is a kozmetikus segítségét kell igénybe venni. Fürdetés előtt alaposan keféljük át és fésüljük ki a Bichon szőrét, ugyanis a vizes szőrcsomókat már lehetetlen kibontani. Fürdetés után folyamatos fésüléssel szárítsuk meg a kutya szőrét. Kifésüléssel és szárítással együtt a fürdetés másfél-két órát vesz igénybe, mely időtartam még nem tartalmazza a heti körömvágást és a belső fülszőrzet eltávolítását.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)