Ebtenyésztés jogi környezete
Miért nem ebtenyésztő szervezet az Ebtenyésztő szervezet?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Juhász László  |  2001. december 21.

Ahhoz, hogy megértsük, mitől működik abnormálisan a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, mitől rúg fel minden kinológiai rendszert illetve mennyire nem törődik a kutya és kutyafajták tenyésztésével...


...meg kell ismernünk a világ által elfogadott és helyesen működő kutyatenyésztő egyesületeket, szövetségeket.

Szinte valamennyi országban működnek olyan klubok, egyesületek, szervezetek amelyeknek célkitűzése a fajtatiszta ebek tenyésztése és nemesítése. Ezek a klubok, szervezetek többnyire egy-egy fajtára szakosodtak, egy-egy fajtát törzskönyveznek. Ezek a klubok, szervezetek az adott országokon belül egy laza szövetségi rendszerbe tömörülnek más fajtaklubokkal, szervezetekkel, így oldva meg az elengedtethetetlen adminisztratív feladatokat, pl. nemzetközi képviselet, a klubok által vezetett törzskönyvek elfogadása és elfogadtatása, rendezvények egységesítése, koordinálása.

Minden fontos döntéshozatal, amely az adott fajtát érinti, a fajtaklubokban dől el. A fajtaklubok tömörítik a tenyésztőket, akik a munkájukból adódóan az adott standard alapján meghatározzák a fajta minőségét, jelenét és jövőjét. A klubokon belül folyik az érdemi törzskönyvezési munka is. Ez a tenyésztői tömörülés, azaz fajtaklub határozza meg a bírók működését, illetve folytatja képzésüket. A bíró hívás, bíró csere és küldés is kizárólag a fajtaklub hatáskörébe tartozik a Szövetség csak adminisztrálja.

Világviszonylatban, akár a FCI országokat, akár az angolszász országokat nézzük, mindez így működik. Az USA és Nagy Britannia nem tagjai az FCI-nek, nem is ismernek el annyi kutyafajtát, mint az FCI országok. A kutyafajták csoportokba történő felosztása is más elvek alapján történik. Most azonban az FCI országokat kell nagyító alá vennünk, mert a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete is a Federation CynologiqŰe International (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) tagja. Az FCI koordinálja és organizálja a nemzetközi kiállításokat tagországain belül, amelyek a nemzetközi szépség championátŰshoz várományt (CACIB) adnak ki nemenként a kutyafajták részére. A különböző országokban lévő szövetségek törzskönyvezési rendszereit elfogadtatja egymással, illetve a tagországokon belüli törzskönyvek elfogadottságát fémjelzi.

Az FCI tagja egy adott országon belül minden esetben egy kinológia szervezet, amely képviseli az országot a szervezeteben. Az FCI egy adminisztratív jellegű nemzetközi szövetség, amely szakmai irányítást nem ad a tagjainak, ám soha nem avatkozik bele tagjai belügyeibe, nem tud és nem is akar állást foglalni úgynevezett belviszályokban. Bizonyos szabályzatok természetesen az FCI-től is erednek, de ezek mindig a tagországok képviselőinek jóváhagyásával, illetve előterjesztésével születnek. Ezek a szabályzatok vonatkoznak a kiállítások rendjére, a bírói munkára, bírói működésre, a standardek ápolására, a sportkutyázás és a sporttenyésztés fejlődésére és a nemzetközi állatkereskedelem tiltására. Nagyon fontos, hogy az FCI alapszabályzatában tiltja a kutyák kereskedelmi célra történő tenyésztését, szaporítását. Amely tenyésztőről bebizonyosodik, hogy kereskedelmi forgalomba ad el kutyát (kvázi kereskedőnek értékesít) úgy ott az FCI javasolja az adott egyesületnek, hogy a tenyésztőt zárja ki soraiból. Legalábbis alapszabályzata szerint.

 

Mint majdnem minden állatbírálatban, így az FCI által elismert bírók kutyabírálatában is az egyszemélyi döntés felelőssége kerül kihangsúlyozásra. A bíró munkája ellen – hacsak nem alaki hiba miatt – óvásnak helye nincs.

Ez nagyon nagy fontossággal bír a kinológiában, mert igen sok mindenre szóló magyarázatnak az eredője, hogy a bíró egyszemélyi döntése által és annak megfellebbezhetetlensége miatt elviekben autonóm és szŰverén. Szakmaiságában csak a standard és a standardból adódó trend hat (hathat) rá. Ezt az FCI minden esetben elvárja az általa jegyzett bíróktól. Az FCI által jóváhagyott bírókat minden esetben a tagországok egyesületei terjesztik fel előzetes jóváhagyással. Az FCI ezeket a bírókat szinte minden esetben elfogadja.

A fentiekről azért fontos tudnunk, mert ha mindezek tükrében vizsgáljuk a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét, akkor rá kell jönnünk a MEOE-ben valójában sem tenyésztői, sem bírói munka nem folyik. MEOE-ben a 80-as évek közepéig folyt olyan érdemi munka, amely megfelelt a tenyésztői elvárásoknak, előtérbe helyeződött a fajtaorientáltság is. A 80-as évek közepe vége felé azonban, a MEOE tagjai is inkább üzleti alapokra helyezték tevékenységüket, mintsem a sporttenyésztés érdekeit szolgálták volna. Bizonyára közrejátszott ebben a folyamatban az általános gazdasági helyzet romlása is. Azonban ez önmagában nem lett volna elegendő az egyesület vezetőségében végbement változások nélkül. Az egyesület vezetése elfordult a kinológiai vonaltól, szép lassan, mondhatni észrevétlenül háttérbe szorult az alapvető és a létjogosultságot igazoló cél: az ebtenyésztés. Személyes indíttatású volt az a szervezeti átalakulás, amely az egyesületen belül hibásan létrehozta a bírói testületet, amelynek aztán vezetőséget választatott elnök és négy fő vezetőbíró személyében.

Ezt először az akkori operatív testület az úgynevezett Intéző Bizottság hozta létre és az akkori Főtitkár felügyeletére bízta. Az a faramŰci helyzet állt elő, hogy a Főtitkár férj utasíthatta a Főfőbíró feleségét, legalábbis egy ideig. (1982. március 23.) Ez az a pillanat amelytől kezdve a klubokban zajló szakmai munka ellaposodott, megszűnik az önálló fajtaspecifikus szemlélet és átadja helyét valami másnak ami már nem ebtenyésztés, hanem néhány ember egzisztenciális tevékenysége.

A nyolcvanas évek közepétől a bírói testület megszilárdult és az alapszabályban autonóm részévé vált az egyesületnek. Felépült egy hierarchia, amely hatalmi tényezőként szerepelt, megvonván a tenyésztőktől, a szakosztályoktól, az egyesülettől a szakmai működés minden formájának lehetőségét. Az egyesület illetve annak vezetősége a bíró küldés és hívás jogát átrŰházta a bírói testület Elnöke részére, aki(k) ezt a jogot pallosként, néha mézesmadzagként, a szakmaiságot mellőzve, önös érdekeik céljára „használ(ták)ják”. A jelen időszakra eljutott odáig az egyesület, hogy már senki sem emlékszik arra és nem is tudja senki, hogy mi az ebtenyésztők egyesületének feladata és természetesnek veszik, hogy a bírói testület és annak elnöke az egyetlen szakmai fórŰm az ő teljes felsőbbrendűségében. A szakosztályokban vagy klubokban semmiféle, a tenyésztéssel összefüggő szakmai munka nem folyik, nem is folyhat, hisz a kiállításokon ahol a tenyészállatokat bemutatják a tenyésztők, illetve a kiállítók a bírókat nem válogathatják meg hanem őket kézivezérléssel a bírói testület elnöke jelöli ki. Ez egy nagyon súlyos fogyatékosság egy magát ebtenyésztő szervezetnek valló alakulat működésében.

Az állatbírálatok, azon belül a kutyabírálatok minden esetben egyszemélyi döntésen alapulnak a kellő felelősség tudatában, amely párosŰl az adott standardből történő maximális felkészültséggel, melyből természetszerűleg nem küszöbölhető ki némi szŰbjektivitás, de megkövetelendő a lehető legteljesebb objektivitás is és mentesség mindenféle befolyás alól. Ezt az alapelvet a világ minden kinológiai szervezete magáénak vallja. Sehol a világon nem folyik olyasféle szakmai munka, amely a bírálatot helyezné előnybe a tenyésztői munkával szemben. Azonban a magyar egyesületben kialakult egy olyan gyakorlat, amelyben a bírókat a tenyésztők előjáróiként tüntetik fel illetve a bíró útmutatásai alapján működik a tenyésztés. A bírókat pedig irányítja a bírói testület vezetősége és bírói testület elnöke. Mindezek természetesen a törzskönyvezést és a kiállításokat, sportkutyázást is erősen befolyásolták. Ez a szakmai kontroll nélküli gyakorlat rettenetesen felhígította minden fajta populációját és kész Isten csapása volt ha valamelyik fajta kapóssá vált. Gyártották és tehették. Ez odáig fajult, hogy iszonyatos mennyiségű kutyát törzskönyvezett a MEOE. Amíg a hasonló adottságokkal rendelkező Ausztriában alig 10 ezer kiskutyaszületett évenként addig Magyarországon ez a szám 100 ezer felett volt. Ez nagy megnyugvással töltötte el az egyesületet, hiszen törzskönyvezésből származó bevétele óriási volt. Minőségi kutyatenyésztő napjainkra alig maradt az országban. Az FCI tagországai kételkedve fogadják a magyar ebtörzskönyv hitelét és néhányan (mint például Dánia) fel is függesztették a magyar törzskönyvek elfogadását. Az FCI-n belül is foglalkoztak a nagymérvű magyar exporttal, de nem szankcionálták a MEOE-t, mondván, hogy nincs egyértelmű bizonyíték az ellene felhozott vádakra. A MEOE semmit nem tesz a tenyésztők képzése érdekében, így a tenyésztők minden esetben autodidakta módon próbálnak érteni az általŰk tenyésztett fajtához vagy csak leegyszerűsítve üzleti tevékenységként szaporítják a fajtát, fajtákat. A MEOE-ben a jogi helyzet tisztázatlan, perek sokasága, a jelenlegi vezetés legitimitását a jogi felügyeletet gyakorló Legfőbb Ügyészség megkérdőjelezte. Az FVM 64/1998(XII.31.) számú rendelete alapján elvileg és gyakorlatilag törzskönyvezésük illegális. Tenyésztők hiányában ez az egyesület megszűnt ebtenyésztő egyesületként működni és inkább csak egy hatalmi csoportosŰlás érdekeit képviseli. Lassan de biztosan lényegtelen lesz, hogy FCI törzskönyvet adnak-e ki vagy egy bármilyen papírt, hiszen a törzskönyvek vezetése pontatlan és ezáltal értéktelen. A kiállításokon résztvevők létszáma évről évre folyamatosan csökken, a külföldi kiállítók pedig messze elkerülik a MEOE rendezvényeit. A MEOE vezetősége minden esetben az FCI jog birtokában érvel, kiemelve fontosságát és nélkülözhetetlenségét a kutyatenyésztésben. Lassan eljutottak azonban oda, hogy már csak FCI jogŰk maradt, mert kutyatenyésztésük, az nincs.

Itt az ideje és helye feltenni azt a kérdést, mi történt az államilag szabályozott ebtenyésztés területén az elmúlt közel fél évben?

Álságos ez a kérdés, tudjuk ezt mindannyian. Nem történt semmi, legalábbis az erre kijelölt szövetség házatáján. Az államilag elismert ebtenyésztő szövetség nem tesz semmit. Elnökét annyira megzavarta az FCI (nem) válasza, hogy a jelek szerint elfelejtkezett arról, hogy kötelezettségeit a Magyar Köztársaság határain belül kell teljesítenie. De tulajdonképpen mit is várhatunk attól az elnöktől aki azonos a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének 1982-ben működő Főtitkárával, akinek tevékenységéhez köthető – mint azt feljebb láthattuk – a hazai ebtenyésztés elindítása a semmi felé.

 

juhász László

Nyílt levél az ebtenyésztő szervezetekhez

Tisztelt elhivatott ebtenyésztő!

Az állatok egészségvédelme rendkívül sokrétű feladat. Megfelelő tartással, táplálással, gondozással számos, nem kívánt bántalom megelőzhető. Ma Magyarországon a társadalom egésze egységesen elítéli, ha egy kutyanem kap megfelelő ellátást és ezért megbetegszik. Ezzel szemben egy másik betegségcsoport, az örökletes jellegű bántalmak mindennaposak, jelentős részük gyógyíthatatlan, kutyák százezreinek okoz állandó kellemetlenséget, szenvedést. Ennek ellenére az emberek, néha még az ezzel foglalkozók sem tulajdonítanak kellő fontosságot az itt alkalmazható leghatékonyabb módszernek, a megelőzésnek.

Az örökletes jellegű betegségek esetében a megelőzés az állatorvosok és ebtenyésztők következetes, együttes munkájával valósítható meg. A fajtánkénti szurővizsgálatok bevezetésével fokozatosan visszaszoríthatók a különböző, vakságot okozó örökletes szembetegségek, a tartós sántaságot, fájdalmat okozó ízületi fejlődési rendellenességek (csípő- és könyökdiszplázia) stb. Fontos hangsúlyozni, hogy az öröklődés természetéből adódóan a leggondosabb tenyésztői munka mellett még száz év múlva is fognak születni beteg egyedek, de ezek száma jóval alacsonyabb lesz és a felelősség nem a maximális gondossággal eljáró tenyésztőt terheli majd.

Az elmúlt évtizedekben a különböző fajtakluboknál történtek lépések bizonyos szurővizsgálatok bevezetésére és ebben az állatorvosi oldalról a Független Diszplázia Bizottság úttörőszerepet vállalt. Mostanra, az európai integráció közeledtével nem odázható egy egységes, a külföldi normákhoz igazodó rendszer bevezetése. A tenyésztők részéről a szükséges lépés a következő:

* Minden fajtaklubnál meg kell határozni a leggyakoribb örökletes bántalmak körét

* Részletes tájékoztató munkával a tagságot meg kell győzni az ellenük való következetes fellépés szükségességéről

* A tenyészthetőség feltételévé kell tenni a megfelelő szurővizsgálatok elvégzését

* Meg kell bízni egy állatorvosi szakértői csoportot, akik a szakma szabályai szerint a vizsgálatokat pártatlanul és objektíven elvégzik

* A különböző fajtáknál az anyaországi előírásokat figyelembe véve külön-külön meg kell határozni a szurővizsgálatok eredményeinek pontos felhasználását. Pl. a csípőízületi diszplázia esetében vannak fajták, ahol csak mentes egyedekkel lehet tenyészteni, más fajtáknál még az enyhe minősítés is elfogadott.

Hiszem, hogy a magyar állatorvos társadalom felkészült a feladatra. Az utóbbi évek kongresszŰsai, a továbbképzések és a szaksajtó az elméleti alapokat széles körben ismertté tette. Egyre több praxis rendelkezik megfelelő röntgenkészülékkel. Tavaly megalakult a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület, amely egyebek mellett célul tűzte ki a korszerű szurési módszerek meghonosítását. Ennek első lépése volt egy ingyenes, az állatorvosok számára készített kiadvány megjelentetése, amely részletesen leírja a leggyakoribb örökletes jellegű ortopédiai elváltozások szurésének szempontjait. A továbbiakban az egyesület vállalja, hogy az elismert tenyésztői szervezetek felkérésére, három fős bírálói csoportokban elvégzi a hozzá küldött felvételek értékelését, erről tanúsítványt állít ki, amit a tenyésztői szervezeteknek küld meg. A tenyésztők szervezet a szakértői véleményt saját szabályzata alapján hatékonyan illesztheti be az egészséges egyedek tenyésztését célzó programjába.

 

Dr. Diószegi Zoltán
MKOE elnök




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)