Juhász- és pásztorkutyák
Egy kutyámat sem szeretném menhelyen viszontlátni! Von Dorlatos Malinois kennel
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2005. augusztus 05.

Rudas Gabriellával, a Von Dorlatos malinois-kennel tulajdonosával igazán kellemes helyen, a kutyakiképző-iskolán találkoztam. Gabi szabadkozással kezdte mondandóját, de én tudtam, hogy jó helyen járok.


Hisz ahhoz elég régóta ismerem, hogy tudjam: szavaiból, viselkedéséből mindig is áradt a fajta iránt érzett elkötelezettség és szeretet. Beszélgetésünknek szomorkás apropója volt, hogy a Nagy Zolival együtt működtetett Érdi kutyakiképző Iskola, mely sok malisnak adott lehetőséget a szakszerű segítséggel támogatott gyakorlásra, a közelben elkezdődött, nagyszabású útépítés miatt költözni kényszerül holott munkájuk gyümölcse épp most kezdett beérni, aminek ékes bizonyítékául szolgált az iskolát immáron rendszeresen látogató 20-30, tanulni és ebét tanítani vágyó kutyás.

 

Mennyire törvényszerű, hogy a malinois-val foglalkozók általában nagy hangsúlyt fektetnek a fajta munkakészségére?

 

Szerencsére azt mondhatom, hogy a malinois-tenyésztők közel 70%-a a munkavonalak felé orientálódik. A malinois számomra is mindenekelőtt munkakutya, és mint ilyen, mindig is a munkakészséget tartottam szem előtt a tenyésztés során. Annak ellenére azonban, hogy rendszeresen dolgozunk a kutyáinkkal az iskolán, ezidáig a versenyzéssel nem próbálkoztam. Ennek oka részben az, hogy kezdeti lépéseimnél nem kaptam olyan szakmai támogatást, melynek segítségével elindulhattam volna, másrészt hiányzott belőlem az a fokozott bizonyítani vágyás, versenyszellem, vagy ha úgy tetszik, exhibicionizmus, ami szerintem szükséges a versenyen való részvételhez.

Fiatalon német juhászom volt, ám a fajta kapcsán akkor tapasztalható problémák kissé elbizonytalanítottak, de továbbra is juhászkutyát szerettem volna tartani, mert nevelhetőségük és munkakészségük nagyon megragadott. Ennek köszönhetően 93-ban egy tervueren kant (Tigrisszem Armadilló Szindbád) vásároltam, aki lenyugözött intelligenciájával, érzékenységével, gyorsaságával, de a számomra vágyott őrző-védő munkában egyszerűen nem tudtunk előrelépni. Sok utánaolvasás után rájöttem, hogy elvárásaimnak leginkább a malinois felelne meg, ezért 95-ben vásároltam egy szukát (Tigrisszem Hexe). Benne megtaláltam mindazt az érzékenységet, amit a tervuerenemben is, ugyanakkor ő már rendelkezett azzal a keménységgel, ami az eredményes őrző-védő munkához elengedhetetlen. Ennek ellenére az iskolában csalódnom kellett. Nem a kutyával volt gond, és nem is panaszkodni akarok, de kissé úgy éreztem, hogy magamra maradtam.

 

Ezt hogy érted? Egyfajta kakukktojásként kezeltek?

Hogy is fogalmazzak anélkül, hogy bárkit megbántanék? Akkoriban a kutyaiskolák többsége még igen erős gyökerekkel kötődött a klasszikus német iskolához. A poroszos kiképzés, ami általában működött a német munkakutyafajták esetében, a malinois-hoz túlzottan erőteljesnek bizonyult. Mivel a fajtát profi munkakutyaként ismerték, elvárták, hogy gyorsan, látványos eredményeket mutasson fel. Mikor a korábban bevált sablonok nem bizonyultak hatásosnak, lemondtak róla, mondván, nem jó a kutya. Ez nemcsak a saját tapasztalatom, hanem nagyon sok helyről hallottam vissza. Egy időben általánosan elterjedtté vált a nézet, miszerint Magyarországon egyszerűen nincsenek jó malinois-k, ideggyengék, érzékenyek, stb., holott a legtöbb kutyát külföldről hozták be, illetve külföldi fedeztetésből születtek. Nem a fajtával, az egyedekkel volt baj, hanem a hozzájuk való viszonyulással. Egyszerűen arról volt szó, hogy az itthon megszokott kutyakiképzési eszköztár és felfogás nem alkalmazható a malinois esetében. Sok neves kiképző beletörte már a bicskáját, mindössze azért, mert megszokásból nem akartak változtatni hozzáállásukon, és türelmetlenségükben túlterhelték a kutyájukat.

Az, hogy a malinois kiváló képességű munkakutya, nem vitatható. Mik azok a jellegzetes különbségek, melyeket szem előtt kell tartani kiképzése során?

 

Mindenekelőtt azt, hogy a malinois nagyon érzékeny lelkű kutya. A durvaságot, túlzott keménységet nehezen viseli. Mindemellett igen későn érő típus. E két jellemző tulajdonságának figyelmen kívül hagyásával a túlzott elvárások pillanatok alatt megtörik, kedvetlenné, idegessé teszik. A fent említettek miatt nagyon fontosnak tartom a korai és igen alapos szocializációt. Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy az első oltás után azonnal vigye közösségbe, kutyák és emberek társaságába a kiskutyát, mivel a fertőzések kockázata eltörpül annak a veszélye mellett, hogy később egész életében félős kutyával kell bajlódniuk.

A kiképzés terén már más a helyzet. A malinois-t sokan extra kutyána tartják, de tudomásul kell venni, hogy csak a megfelelő gazda, kiképző mellett válik azzá. Tanítása mindenekelőtt magas empátiakészséget és sok türelmet igényel. Felesleges fiatalon belehajszolni képességeit meghaladó feladatokba azt hangoztatván: ezt egy malinois-nak tudni kell! Maximálisan egyetértek Peter Engel (Löwenfels Malinois Kennel) szavaival, aki 2002-ben, a német munkakutya című újságban eképpen fogalmaz a malival kapcsolatban: A malinois olyan, mint egy üres lap. Sok fajta esetében ezen a lapon néhány dolog már szerepel; a malinois lapját nekünk kell kitöltenünk, de óvakodjunk attól, hogy idő előtt teleírjuk. Úgy vélem, ezzel nagyszerűen megfogalmazza a lényeget. A malit fokozatosan terhelve, aprólékosan, türelmesen kell felépíteni.





Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)