Celebek és kutyák
Kuncze Gábor, a kutyabarát
Mindig az embert minősíti, hogy hogyan viszonyul az állatokhoz
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Violetta  |  2001. augusztus 17.

Volt belügyminiszterünknek, az SZDSZ elnökének tököli otthonában nagy csend fogad bennünket. Pajti, Kuncze Gábor rakoncátlan ebe ugyanis most "ebtanodában" próbálja bepótolni az alapvető engedelmességi gyakorlatok hiányait.


A "renitens" négylábú az ORFK Dunakeszin működő kutyavezető képző iskolájában sajátítja el azokat a kutyajó tudományokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ne hozzon szégyent a gazdi fejére. Ha aztán Pajti kézhez - pontosabban mancshoz - kapja "diplomáját", igazán kutyához méltó környezet várja.

- Pajti fajtájára nézve német juhászkutya - meséli nekünk a gazdi. Annál is inkább, mert az előző kutyánk is ilyen fajta volt. Vandát nagyon szerettük, és amikor elköltözött az örök vadászmezőkre, egy darabig nem is volt kutyánk. És akkor jött Pajti! Őt ajándékba kaptuk.

 

- Mit tett ez a kutya, hogy most bentlakásos suliban kell "móresre" tanítani?

- Semmit, de ő egyedüli kutya. Nem nagyon találkozik a többi négylábú "kollégájával", és a feleségemmel együtt úgy gondoltuk, nem fog megártani neki, ha némi ismereteket szerez a "kutyaetikett" című tudományból. És hát valljuk be: az sem lesz Őkelme kárára, ha egy kis fegyelemre szoktatják.

 

- És hogy halad Pajti ezek elsajátításában?

- A napokban meglátogattam. Gyorsan kiderült, hogy egészen fegyelmezett kutya lett belőle. Az őszinteséghez azonban hozzátartozik, hogy ez egészen addig tart, amíg engem meg nem lát. Ilyenkor azonnal visszaesik, és mindent elfelejt, amit eddig belésulykoltak. Ilyenkor kezdhetik elölről a tanítását... Lassan befejeződik a "kurzus", és akkor már végérvényesen hazahozhatjuk Őkelmét.

 

- Egyszóval: hajdani belügyminiszterünk legnagyobb örömünkre kutyabarát. Hadd kérdezzem meg, minisztersége alatt felmerült-e, tegyenek valamit az ellen az állatvédők szerint tarthatatlan állapottal szemben, hogy az állatokra leadott lövés nem minősül fegyverhasználatnak...

- Nem, de ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy nem történt olyan kirívó eset, amely ezt a problémát a figyelem középpontjába állította volna. De hát van itt más gond is. A vadász az erdőben kószáló kóbor kutyát a többi állat védelmében lelövi. Vannak olyan esetek is, amikor a kutya emberre támad, és ezekben az esetekben szintén indokolt a fegyverhasználat. Persze, előfordul az is, amikor bizony alapos túlkapásról beszélhetünk. Ez történt egy Tökölön élt komondorral is. A kutya nap mint nap békésen megtette az utcánkban a maga kis útvonalát. Gyönyörű, nyolc év körüli, békés állat volt. Egyszer aztán a szokásos napi sétáján egy vadász egyszerűen agyonlőtte. Valóban hiba, hogy az ilyen eseteket nem követi szigorú felelősségre vonás. Ha ilyen történik, ténylegesen meg kellene vizsgálni a fegyverhasználat jogosságát.

 

- Arról nem is beszélve, hogy a kutyákra lövöldözők elfelejtik azt a nagyon egyszerű kitételt, miszerint lakott területeken lövöldözni tilos...

- Ez pontosan így van, ezt a kérdést valóban meg kellene oldani.

 

- Talán ennek a kérdésnek is elősegítheti a rendezését, ha az Országgyűlés elfogadja az állatvédelmi törvény módosító indítványait, amelyet dr. Szili Katalin alelnök asszony és Hegyi gyula MSZP-s képviselők terjesztenek a T. Ház elé...

- Máris megmondom, mi lesz ennek a módosító indítványnak a sorsa: a kormánypárti többség le fogja szavazni, így még a plenáris ülés lé sem fog kerülni.

 

- Bízzunk a média segítségében, és a jó lobbyimunkában! Ha mégis eljut a plenáris ülés elé a módosítás, Önnek mi a véleménye arról a kezdeményezésünkről, miszerint emeljék be a Büntető Törvénykönyvbe az állatkínzás tilalmát?

- Egyetértek vele! De én azt sem szeretem, ha valaki megveszi magának a kutyát, és mikor kiderül, hogy nagyobb lesz, mint gondolták, vagy nem számoltak azzal, mivel is jár az állattartás, akkor egyszerűen kidobják szerencsétlent az utcára. Ezt majdnem ugyanolyan állatkínzásnak tartom, mint a többi kegyetlenkedést. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy egy olyan kutyától, amely ott nőtt fel egy család mellett, hűségesebb társ nem igen található.

 

- Reméljük, hogy a T. Ház is józanul mérlegel akkor, amikor a szavazásnál az "igen" vagy a "nem" gomb közül fog választani. Annál is inkább, mert Magyarország imázsának sem tesz jót az a washingtoni újságban megjelent írás, amely már a címében felteszi a kérdést: Szörnyella de Frász Magyarországról szerzi be a dalmatákat? Az Olaszországban megjelenő kutyaexportról szóló cikkekről nem is beszélve! Nem hiszem, hogy egy EU felé tartó ország megengedheti magának azt, hogy ilyen kép alakuljon ki róla a világban!

- Ez nem is az EU-val összefüggő kérdéskör. Ezeknek az eseteknek a végére kell járni, és csírájában el kell fojtani. Nem az Európai Unió miatt, hanem egészen egyszerűen azért, mert ha egy nemzetnek tartása van, akkor semmi olyan dolgot nem engedhet meg, amely embertelen. Márpedig szerintem az állatkínzás is egy embertelen tett. Úgy gondolom, ehhez a témához kapcsolódik a Székesfehérváron megtalált, megnyúzott kutyatetemek esete is. S hogy honnan a téma iránti affinitásom? Egyik frakció társam, Hankó Faragó Miklós elvitt magával egy sintértelepre. Az ott lévő kutyák nagy részén látszott, hogy hajdanán egy családdal élhettek együtt. Megmondom Őszintén: nem lehetett ezeknek a kutyáknak a szemébe nézni. Olyan mérhetetlen könyörgés volt a tekintetükben, hogy rettenetesen éreztem magam.

Éppen ezért tisztelem nagyon a tököli állatotthon aktivistáit, akik fölvállalták azt, hogy segítsenek ezeken a szerencsétlen állatokon. Az, pedig hogy valaki hogyan viszonyul egy állathoz, szerintem mindig az embert minősíti. Ez jut az eszembe akkor is, amikor kutyatámadásokról hallok. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: hol az az ember, aki eddig azt a kutyát nevelte, tenyésztette?

Véleményem szerint akkor is az ember a hibás, amikor esetleg a vizsgálatok során ezt nem lehet kimutatni. Ha pitbullokról szól a történet, akkor se felejtsük el: ezt a fajtát is mi, emberek hoztuk létre!

 

- Végezetül: számíthatunk-e az állatvédelmi törvény módosító indítványának a tárgyalásakor az SZDSZ támogatására?

- Remélem, hogy a válaszom ebből a beszélgetésből is egyértelműen kiderül: igen!

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)