Nem FCI besorolású fajták
Itt gyűjtöttük össze azon kutyafajtákat, amelyek nem rendelkeznek FCI besorolással
Persona non grata vagy farkasbőrbe bújt bárány?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2004. július 05.

1960-ban történt, hogy egy az USA-beli Pennsylvania államban élő állatorvos, bizonyos John Swinford megálmodta magának a tökéletes őrzőkutyát.


Elképzelése szerint erre a feladatra egy középnagy méretű, széles fejű, villámgyors mozgású és mindenekelőtt rettenthetetlen eb felelt volna meg. Történelmi ismeretei és olvasmányélményei alapján fel kívánta támasztani a középkor legendás és félelmetes házőrzőjét, a rettegett Bandog-ot. Ezen célját egy meghatározott keresztezéssel kívánta elérni: egy Mastino Napoletano szukát párosított egy Pit bull Terrier kannal. Az így született remek kutyák teljesítették a doktor elvárásait, ám Swinford alig egy évvel később autóbalesetben elhunyt, így az általa megkezdett program is elveszni látszott.

Szerencsére az első kölykök gazdái között akadtak olyanok, akik folytatták a megkezdett munkát. A '80-as évekre már komoly tábora lett ezeknek a kutyáknak, s a híveket egy fajtaklubban összefogva megkezdték a törzskönyvezést. Kezdetben csak az őspárosításnak megfelelő almok eredményeit, illetve ezen elsőgenerációs Bandog-ok egymással való keresztezéséből született kölyköket regisztrálták. Vannak, akik ma is csak a Pit bull-Mastino keverékeket fogadják el, ők ma az Original Bandogge Club-ban tömörülnek.

A fajta jobbításának érdekében később már bármilyen molosszoid szuka (bullmasztiff, Masztiff, bordói dog) felhasználhatóvá vált, sőt a munkakészség javítására elkezdték a rottweiler bevonását is a következő módon: egy Pit bull apától és rottweiler anyától született kannnal fedeztették a molosszoid szukát. Fontos kiemelni, hogy a folyamat mindegyik lépcsőjében a szuka a nagyobb testű fél. Azonban még ennél is lényegesebb, hogy csak a saját fajtájukban kifogástalannak számító példányokat szabad tenyésztésbe venni.

Később, a homogenizáció érdekében egymással párosították a tenyésztői folyamat eredményeit. Ezt követően még vissza-vissza nyúltak az ősfajtákhoz egy esetlegesen nem kívánatos tulajdonság elnyomása, illetve egy kívánatos jellemző felerősítése érdekében.

A legfontosabb tenyésztői elv azonban az egyed alkalmassága az eredetileg kitűzött feladatokra. A Bandoggal való foglalkozás nem öncélú tevékenység. időpocsékolás lenne újabb és újabb keverékeket szaporítani, ha azok puhányok, lusták, vagy éppen agresszivitásuk miatt kezelhetetlen, éppen ezért alkalmatlan őrkutyák lennének. Az ilyen példányokat ki kell zárni a tenyésztési folyamatból.

Az alkotó folyamatban a Pit bull-hoz sem ragaszkodtak: számos amerikai staffordshire terriert is felhasználtak helyette. Az USA-ban még mindig elég nagy az átjárás a két fajta - vagyis a fajtaszervezetek, az UKC és AKC, ADBA és UKC - között. Ennek jogosságát mutatja, hogy a váltás semmilyen változást nem jelentett a végeredmény, vagyis a Bandog szempontjából.

Éppen a fentiek, vagyis a Pit bull Terrier "részvétel" miatt vált a Bandog is célpontjává azoknak a figuráknak, akik a "kemény kutya=kemény gazda" elv megtestesülését vélték felfedezni benne. Az ilyen alakokat természetesen nem a tökéletes őrzőkutya kitenyésztésének nemes feladata vonzotta. Ezt bizonyítja, hogy mindenféle keverékeket Bandog-ként igyekeztek eladni. Ami még szomorúbb, ez a remek fajta miattuk vált áldozatává a "gyilkos kutyák" elleni háborúnak. Noha ilyen kutya elvétve harapott csak meg embert (szemben pl. a németjuhászszal), a ködös fejű aktivisták és törvényhozók mégis a kiirtandó fajták közé sorolták.

Így történt ez Magyarországon is. A '97-es ún. Pit bull-törvény tiltja a "Bandog fajtájú kutyák" tartását, illetve teljesíthetetlen feltételekhez köti az egyedek tartását. Ezen kritériumok közül most csak egyet emelnék ki, amely mégis a maga teljességében tükrözi a rendelet ésszerűtlenségét: tilos az ilyen kutyák kutyaiskolában való kiképzése (?!). Vagyis törvényileg eltiltják ezeket az ebeket a kulturált és kontrollált viselkedés elsajátításától. A kiképzés egy Bandog, vagy bármilyen más őrző-védő fajta esetében nem egy lehetőség, hanem elkerülhetetlen, sőt kötelező feladat!

Ezzel együtt vannak, akik idehaza is "tovább viszik a lángot", azaz nemes céltól vezérelve folytatják a tökéletes őrző-védő kutyakitenyésztésének feladatát. Bár hazánkban tilos a fajta tenyésztése, semmi sem tiltja pl. amstaff-rottweiler-bullmasztiff keverékek "létrehozását". Már csak egy találó nevet kell találni a születendő új fajtának, hogy azonosítható, körülhatárolható legyen. Erre a célra alkalmas a "szelindek" szó, amely a középnagy testű vadelfogó, marhalefogó kutyákat jelölte a középkori Magyarországon.

Már esett szó azokról, akik minden alapot nélkülözve veszélyesnek tartják az új fajtát. Most azokhoz szólok, akik feleslegesnek tartják az ezirányú tenyésztési munkát. Minek újabb őrző-védő fajta, amikor már úgyis annyian vannak? - kérdik. Nos, mi lett volna a legkedveltebb kutyafajtákkal, ha száz-százötven éve ugyanúgy megkérdőjelezték volna kitenyésztőik tevékenységét? Ha Dobermann, Robert és mások vajon hallgattak volna a kétkedőkre, vagy saját igazukba vetett hitük további munkára késztette volna őket? Meggyőződésem szerint igen. Eltökéltségüket, szilárd jellemüket ma is őrzik a nagyszerű kutyák.

Ez a szellem vezérli azokat, akik folytatják a cikk főszereplőinek nemesítését.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)