Retrieverek, spánielek
Az ismeretlen rokon, az angol springer spániel
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2011. június 06.

Az ismeretlen rokon, az angol springer spániel

Hazánkban a spániel fajták közül legtöbben csupán az angol és az amerikai cockert ismerik, s talán nemcsak a különlegesebb, nehezebb felépítésű clumber-ről vagy a minden spániel ősének tartott sussex-ről, de az angol springer spánielről sem hallottak még.


     A nem vízi spániel fajták családjában az angol springer a legnagyobb, leghosszabb lábú, s a standard szerint a "legspánielesebb" felépítésű rokon. Hazánkban talán társaihoz képest nagyobb, 51 cm körüli marmagassága miatt nem olyan népszerű még ez a fajta, Őshazájában és a skandináv országokban azonban sokan választják társuknak ezt a vidám, sármos, attraktív vadászkutyát.
     A fajta történetét kutatva felmerül a kérdés, vajon miért hívják egyáltalán spánielnek a spánielt? A legelterjedtebb nézet szerint a spánielek Spanyolországból származnak, s miután a római légiók által a középkorban a brit szigetekre is eljutottak, a szigetlakók Spanyolországra utalva nevezték spánieleknek ezeket a kutyákat. Egy másik variáció szerint a spániel megnevezés a kelta "span" szóra vezethető vissza, mely nyulat jelent. Mivel a spánielt mint vadászkutyát szárnyas és apró vadra - tehát nyúlra is - egyaránt használták, ez a teória is elfogadhatónak tűnik.
     Bár a legtöbb fajtához hasonlóan a spániel történetét sem lehet pontosan lépésről lépésre rekonstruálni, egy biztos, hogy a spániel a legősibb kutyatípusok egyike. Richard Strebel szerint a legrégibb spániel ábrázolás egy Nagy Sándor apjának idejéből származó érmén látható. A történelem során számtalan képzőművészeti mű örökít meg spánieleket vagy spánielhez hasonló kutyákat, de igen korai írásos emlékeket is találni a fajtáról. Egy i. sz. 300-ból származó walesi törvény név szerint említi a spánielt, míg korabeli feljegyzések szerint VIII. Henrik udvarában külön királyi spániel-gondozókat alkalmaztak ("The King's Spaniel Keeper"). 1570-ben Johannes Caius Anglia kutyáiról szóló könyvében 22 korabeli fajtát ír le, közöttük a vízi és földi spánieleket. Caius szerint ezeket a kutyákat akkoriban használatuk szerint nevezték el, pl. fácánkutyának vagy fogolykutyának, de a nép csak spánieleknek hívta őket származásuk miatt. A XVII. századtól e vadászkutyák egyöntetű elnevezése a spániel volt, s a XIX. századtól ezek a fajták már egyértelműen angolnak számítottak. Körülbelül a század végétől kezdve a kisebb spánieleket - valószínűleg az erdei szalonka után ("woodcock") - cockernek, míg a nagyobbakat springernek nevezték. Ekkor még akár egyazon alomhoz tartozó kölykök is lehettek egyaránt cockerek vagy springerek, méretüknek megfelelően. 1902-ben a Sporting Spaniel Society of Britain hivatalosan is a springer elnevezés mellett döntött, s ebben az évben a Kennel Club is hivatalos fajtaként ismerte el az angol springer spánielt. Kiállításokon 1903-tól szerepelhetett önállóan a fajta. Érdekesség, hogy a sokszoros győztes Rivington Sam tulajdonképpen egy cocker és egy angol szetter keresztezéséből származott. A korabeli tenyésztésben fontos szerepet játszott a Boughey család, tenyészetükből került ki az első Field Trial champion angol springer spániel.
     A springer spániel a cockerhez hasonlóan munkájáról kapta nevét, hiszen az angol "spring" ige a vad felverését, felriasztását is jelenti. A springert már kezdettől fogva szárnyas és apró vadra egyaránt használták, még falkában is vagy agarak mellett. Érdekes módja volt a vadászatnak, mikor a spániel által felriasztott szárnyast a sólyom fogta meg. később a lőfegyverek elterjedésével a springert lövés előtti és lövés utáni munkára is használták, akárcsak napjainkban, hiszen a springer spániel feladata a vad felverése majd a lőtt vad megkeresése és apportírozása.
     Az észak-amerikai kontinensre az első nyomon követhető származású angol springer 1913-ban került, Angliából érkezett Kanadába. Alig több mint egy évtized elteltével az angol springer spániel az Egyesült Államokban az ismeretlenség homályából a legnépszerűbb fajták sorába lépett. 1924-ben megalakult az English Springer Spaniel Field Trial Association, és ahogy a klub neve is mutatja, a tenyésztők akkoriban egyforma hangsúlyt fektettek a küllemi és használati követelményekre. A 20-as évek springer spánieljei kiállításokon és vadászversenyeken egyaránt eredményesen szerepeltek, a 40-es években még számtalan kutya szerezte meg párhuzamosan a kiállítási és munka championátust, egy idő után azonban kettévált a kiállítási és munka vonal.
     Az angol springer spániel küllemét tekintve is elgondolkodtató kettősséget figyelhetünk meg az európai és az amerikai típust illetően. Az amerikai kutyák fantasztikusan elegáns, dús szőrzetű, csodálatos mozgású kutyák, azonban egyre kevésbé felelnek meg az eredeti standardben rögzített előírásoknak. A legjelentősebb eltérések a fejen láthatók: az amerikai típus gyakran túlzott stoppal, kissé hosszabb fanggal rendelkezik. A hát rövidebb, erőteljesen lejt a martól a far felé; a mellen és a hason lévő szőr egyre sűrűbb, hosszabb. Ezek a kutyák valóban lenyűgözően szépek - az idei Westminsteren, a világ egyik leghíresebb kiállításán egy angol springer lett a Best in Show -, de azért az sem lenne kívánatos, hogy eltűnjön az évtizedeken át kialakult ősi típus. Talán a megoldás az akitához hasonlóan a két változat két külön fajtaként való rögzítése lenne, hiszen már a skandináv országokban is egyre több az amerikai stílusú kutya, s így egyre gyorsabbá válik a standard által előírt típusnak megfelelő egyedek alkotta állomány felhígulása.
     Az angol springer spániel megjelenése egyszerre sugároz erőt és eleganciát. Felépítése kompakt, szimmetrikus. A hát izmos, enyhén lefelé lejt, nem túl hosszú, de nem is túlságosan rövid. A mellkas mély, a bordák jól íveltek. A koponya meglehetősen széles, erős, közepesen hosszú, a fang viszonylag széles és mély. Az angol springer szeme mandula formájú, sötét; élénk és barátságos pillantása nemes összbenyomást kölcsönöz a fajtának. A szőrzet dús, fényes, "időjárásálló", de sohasem durva tapintású, színe fekete-fehér vagy barna-fehér.
     A springer spániel a vadászok körében is kedvelt, hiszen könnyen tanítható és irányítható, jó szimatú, sokoldalúan alkalmazható kutya. Mérete ideális a lövés utáni munkához, a vizet is kedveli. Konzekvens és szeretetteljes nevelés mellett kellemesen tartható lakásban is. Séta közben vagy éppen vadászaton temperamentumos és szenvedélyes, de otthon nyugodt, barátságos, könnyen kezelhető társ.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)