Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Az angol bulldog történelem
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Juhászné Mályi Edit  |  2013. március 06.

Az angol bulldog történelem

Az angol bulldog ősi harci kutyafajta leszármazottja. Hazájában egyszerűen bulldognak hívják és nemzeti kutyaként tisztelik, büszkélkednek vele. Őse dogszerű, molosszoid kutya volt, amelyet a rómaiak és a görögök vadászatra (nagyragadozók elfogására) és harci játékokra egyaránt használtak.


Valószínűsíthető, hogy kereskedők által került Angliába. Az első írásos bizonyíték, ahol a "bulldog" szót említik, Mr. Preston Eatonból írt levelében található, amelyet Mr. Willinghamnek írt Londonba. Mr. Willingham kereskedő volt, aki hajóval hozatta be a megrendelt árut Angliába, s a levélben szerepel a kérés, hogy két jó bulldogot is küldjön, mégpedig rögvest a következő járattal! Az ebekkel a megrendelő meg volt elégedve, így több egyedet is rendelt; "a költségek nem számítanak" - írta.

Az egykori leírásban már találkozunk a mai bulldogokra illő jegyekkel ("széles pofájú, rövid orrú és masszív felépítésű kutya"). Ez a bulldog azonban sokkal hosszabb lábú és arányaiban könnyebb volt a jelenleginél. A tág állású elülső végtagok a stabilitást biztosították, a rövid, nyomott orr az éppen harapó kutya lélegzethez jutását volt hivatott lehetővé tenni, így nem kellett elereszteni zsákmányát azért, hogy levegőt vegyen. Ezek a testi adottságok természetesen a kutyák egymás vagy vaddisznók, medvék, farkasok elleni harcában találtattak igen fontosnak. Ám az efféle nagyvadak már a XVI. században kihaltak Angliában, így ezeket bikákkal helyettesítették, hogy ne szűnjön meg e furcsa lelkivilágú emberek ilyetén szórakozása.

A masztiff-szerű kutyák erre a célra túlságosan magasnak bizonyultak, ezért alacsonyabb, fürgébb egyedeket alkalmaztak e szörnyű időtöltéshez. Súlyuk 10 kg körüli volt, és hat km/óra átlagsebességgel 16 kilométer futás után is maradt támadókedvükből. 1835-ben szerencsére betiltották Angliában az állatviadalokat, így a bulldogok "munkanélkülivé", és az állatvédők állandó bírálatainak célpontjává váltak. A végső kiirtástól az ezidőtájt divatba jött kutyakiállítások mentették meg őket. A tenyésztők klubokba alakították, és megalkották az angol bulldog standardjét is. Azonban itt kezdődött a baj: a látogatóknak, bíróknak jobban tetszettek a túltipizált, görbe lábú, "vödörfejű", súlyos ráncoktól lötyögő és a végletekig nyomott orrú egyedek. Ez az irányvonal még ma is komoly terheket ró a tenyésztőkre, bár a felelős tenyésztőknek hála, napjaink modern bulldogjai már sokkal egészségesebbek egykori kiállítási őseiknél.

 

A tenyésztés nehézségei (szépségei?)

Az előbbiekben már leírt hatalmas fej, rövid orr és végtagok párosodási, majd később szülési problémákhoz vezethetnek. Az állatorvosok a megmondhatói, milyen gyakori páciens az angol bulldog. No nem feltétlenül betegség folytán: a mesterséges megtermékenyítés, az ovulációdiagnosztika, a vemhességi ultrahang és a császármetszés áll a bulldogtartók kívánságlistája élén. Pedig sokszor lehetne másképp is...

A könnyebb (a mai kívánalmaknak megfelelő) felépítésű, szép, egyenes csontozatú és jól, szabadon lélegző kanok bizony tudnak "természetes úton" is fedezni! Szerencsére egyre több ilyen "talpraesett" egyed van az importált kutyák között is! A szukatulajdonosok pedig egyszerűen meg sem várják, hogy kedvencük elleni merészkedjen: ha leesik a testhőmérséklet, máris rohannak császármetszésre, nehogy egy-két kölyökkel kevesebb maradjon életben a lehetséges alomszámnál. Így a természetes szelekció sem valósulhat meg, és a gyengébb, életképtelenebb egyedeket is mindenáron felnevelik. Vajon a szukák mit választanának? A kisebb alomszámot vagy a császármetszést? Ez utóbbinál sokkal nagyobb a valószínűsége a mesterséges táplálásnak is. Az angol bulldog amúgy is állandó ügyeletet kíván a "gyermekágynál", a tejporral való nevelés még kétóránkénti cumiztatással is tetézi ezt. Ugye, így már nem is olyan furcsa, hogy miért oly drága ez a kutyafajta?!

 

 

Karakter

Talán meglepő, de egy mai szlenggel lehet a legkifejezőbben megfogalmazni: az angol bulldog egy "hatalmas arc". Igen, akár vehetjük szó szerint is: e fajtának arca van, sok-sok gondolat látszik a szemmozgásán, mimikáján; arckifejezése, ráncainak különböző elrendeződése finoman érzékelteti éppen aktuális érzéseit.

Gyengéd a gyermekekkel, türelmes a gazdájával. Kellemes társ a lakásban, hiszen imádja a kényelmet, a sok alvást, a henyélést (bár tévét nézni mellette kissé problémás, mert hangosan horkol). Tunyának és lustának tűnik, ugyanakkor hihetetlen gyorsan fut, ha kell: mint a rakéta, oly sebes tud lenni. gumilabdaszerűen ugrik, akár másfél métert helyből. Őrző-védő feladatot is rá lehet bízni. Sértődékeny, ilyenkor hátat fordít. Kerüli a felesleges mozdulatokat: bármilyen érdekes szituációban, amikor más kutyakiugrik a bőréből (pl.: új kutyaérkezése), képes csak a szemét az érdekesség felé fordítani, hitelesen alakítva a "hidegvérű angolt". Ha valaki közel kerül hozzá, elvarázsolja hűsége és különleges karaktere. Aki ismeri, vallja: már-már nem is kutyaez az angol bulldog!

Fajtaleírás


FCI, II. Fcs, 149. sz. bulldog Angol fajta


Általános megjelenés: Rövid szőrű, erős, nehéz, inkább alacsony, de széles, tömör kutya. A feje igen erős, széles.
Fej és koponya: A fejtető széles, nagy, erős és lapos, az arcorri rész fölött nem kiemelkedő. A fej körmérete egyenlő a kutyamarmagasságával.
Fül: A fül derékszöget alkot a stoppal. Egymástól távol álló, magasan tűzött, kicsi, finom, nem egyenesen hordott és nem vágott. Az úgynevezett rózsafül nem kívánatos.
Szem: Mélyen az arcorri részben ülő, távol álló, kerek, középnagy, az alsó szemhéj nem nyúlik túl a szem szélén.
Arcorri rész: Rövid, széles, nyomott, a szem sarkától a szájszögletig terjed. A szájszöglet ráncolt.
Stop: Kifejezett, széles, a szemek között mély, a fejtetőig nyúlik.
Állkapcsok: erősek, szélesek, szögletesek, előreharapók, a szájszélek vastagok, szélesek, az állkapcsot jól fedik.
Fog: Kicsi, szabályszerű ív a szemfogak között.
Rágóizmok tájéka: Kerek, oldalról kiálló.
Nyak: Rövid, vastag, mély, a hátulsó vonala erősen ívelt.
Mellkas: Széles, mély, dongás. Jól fejlett és széles a mellső végtagok között.
Mellső végtagok: Rövidek, egyenesek, vastagok, izmosak. Tág állásúak, az alkar jól fejlett, kissé befelé hajló, de a csontozat egyenes.
Mancs: Középnagy, tömör, zárt, szabályosan nyugszik a talajon, az ujjak vastagok, egymástól jól elkülönülők, a lábközép hosszú, a karmok rövidek, egyenesek vagy enyhén hajlottak.
Könyök: Mélyen helyeződő, kifelé forduló, nem simul a testhez.
Lapocka: Jól izmolt, nehéz, jól elkülönülő, előre lejtő.
Törzs: Közepesen vastag, elég alacsony, erőteljes.
Hát: Rövid, jól izmolt, a lapockánál széles, az ágyék felé keskenyedő, enyhén ívelt vagy gömbölyödő.
Hátulsó végtagok: erősek, izmosak, hosszabbak, mint a mellsők, a csánkok enyhén szögellők, mélyen fekvők, a végtagok felső része rövid és egyenes, a mancsok kissé kifelé állók.
Farok: Egyenes vagy kampó alakú, rövid, alacsonyan tűzött, lefelé hordott, a tövénél vastag, a hegyénél vékony.
Szőrzet: Egyenes, rövid, sima, finom szerkezetű és fényes.
Ráncok: Súlyos ráncok borítják a koponyát és az arcorri részt. A szügyön a szájtól kezdődő ráncok lazák és csüngők.
Szín: Egyenletesen fényes. Kedvelt színek: 1. vörösen csíkozott, 2. egyéb színnel csíkozott, 3. tiszta fehér, 4. vörös, fakó, foltos.

 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)