Agarak
Agártörténelem
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2003. július 04.

Az agarak "prototípusának" az angol agarat tartják, ő a klasszikus agár, a greyhound, a versenypályák királya. Mivel legfontosabb tulajdonsága az emberek számára mindig is gyorsasága volt, a fajta alig változott a történelem során.


A modern angol agárhoz meglepően hasonló kutyák láthatók egy i.e. 6000-ből származó templomi ábrázoláson Catal-Huyuk városában, a mai Törökország területén. Iránban egy i.e. 4000-ből származó vázára bukkantak a régészek, mely szintén megnyúlt testű, hosszúlábú vadászkutyákat ábrázol. Mivel a művészek nagyon sokáig csak vallásos témájú alkotásokat hoztak létre, és az agár mégis olyan sok műalkotás szereplője, minden bizonnyal nagyon fontos állat volt az emberek számára.


Az agár Egyiptomban

Egyiptomban a modern greyhound őseit vadászatra használták és társként tartották. Sok egyiptomi egy ilyen kutya születésénél csak egy fiúgyermek születését tartotta fontosabbnak. Ha a kedvenc kutya meghalt, az egész család gyászolta. Az uralkodó osztályhoz tartozó személyek kedvenc kutyáit az emberekhez hasonlóan mumifikálták, és tulajdonosával együtt eltemették.

Az egyiptomi síremlékek falait gyakran díszítik kutyaábrázolások. Egy i. e. 200-ból származó egyiptomi sírfestmény olyan kutyákat ábrázol, melyek nagyon hasonlítanak a modern angol agárra. Több fáraóról is tudjuk, hogy agár típusú kutyákat tartott, például Tutankhamen, II. Amenhotep, III. Thutmose Hatshepsut királynő, és a híres Kleopátra. Az egyiptomi istent, a sakál vagy agár típusú kutyára emlékeztető Anubiszt leginkább fáraók síremlékein ábrázolták. Anubisz nagyon hasonlít a mai fáraó kutyára, mely a greyhound közeli rokona.

 

Az antik görögök és a Római Birodalom

A görögök valószínűleg egyiptomi kereskedőktől vásároltak agár típusú kutyákat, valamikor i.e. 1000 előtt. A nyugatiirodalomban az első nevén nevezett kutyafajta a mai agár őse volt. Az Odisszeában, melyet Homérosz ie. 800-ban írt, a hős Ödüsszeusz 20 évig van távol otthonától, a trójaiakkal harcol, majd Poszeidon akarata ellenére megpróbál hazajutni. Amikor végre hazaér, álruhát ölt: csupán egyvalaki ismeri fel, Argus kutyája, mely ábrázolt tulajdonságai alapján egyértelműen agár volt. A görög képzőművészeti ábrázolásokon szintén rövidszőrű kutyák láthatók, melyek szinte azonosak a mai agarakkal, vagyis a greyhound alig változott ie. 500 óta. A változások hiányának oka egyszerű: az agár funkciója mindig ugyanaz maradt: lenyugözni az embert agilitásával, sebeségével, intelligenciájával, ahogy a vadat üldözi. I.e. 325 körül egy Peritas nevű agár volt Nagy Alexander társa hadjáratai során. A görög isteneket is gyakran agarakkal ábrázolják. A gazdagság és bőség istenét, Hekatét is gyakran kísérték agarak, akárcsak a vadászat istenét.

Az egyik görög mítosz szerint egy földi halandó, Actaeon véletlenül meglátta a folyóban fürdő istennőt, Artemiszt, mire az büntetésül illetlenségéért szarvasbikává változtatta. Szegény ember később saját agarai áldozatává vált vadászat közben. Ez a jelenet többször felbukkan a görög és római művészetben. Ovídiusz is megismétli ezt a történetet Methamorphosisában, melyet az i.e. első század végén írt, is. ő és más korabeli szerzők egyébként görög kutyaként említik az agarakat.

A rómaiak néhány istenségét is agarak kísérték, Diana is agarakkal vadászott, akit az állatok védelmezőjének tekintettek. Egy népszerű római történet szerint Diana egyik jóbarátjának, Procrisnak egy Lelaps nevű agarat ajándékozott. Procris elvitte a kutyát vadászni, majd üldözőbe vettek egy nyulat. Sajnos az istenek nem akarták, hogy a nyúl meghaljon, ezért az agarat és a nyulat is kővé változtatták. A rómaiak az agarakat a napjainkban coursing néven ismert sportra is használták, mely a kutyák agilitását és sebességét tette próbára zsákmányával szemben. Akkoriban a kutyák nem egymással versenyeztek, hanem csak a nyúllal.

Ovídiusz is több versenyjelenetet örökített meg. Flavius Arrianus is nyúlvadászatról ír 124-ben, és elmondja olvasóinak, hogy a coursing lényege nem a nyúl elejtése, hanem maga az üldözés élvezete. "Az igazi sportember nem azért viszi ki kutyáit, hogy elpusztítsa a nyulat, hanem a küzdelem és verseny kedvéért a kutya és a nyúl között, és boldog, ha a nyúl megmenekül." Arrianus a fényűző kelták coursing-stílusáról is beszámol. Kora reggel felderítőket küldtek ki olyan területekre, ahol sok nyúlra lehetett számítani, majd amikor a követek jelentették, hol és mennyi nyulat észleltek, az urak is kimentek a terepre, és a nyulat üldöző agarakat lóháton követték. Amikor a rómaiak meghódították Britanniát, európai nyulakkal tértek haza, mert azok alkalmasabbak voltak erre a sportra, mint a helyi vadnyulak.

 

Arab tradíciók

Az arab népek már több ezer éve tartanak agár típusú kutyákat. A saluki, melynek szinte biztosan közös ősei vannak az angol agárral, még mindig vadászkutyaként használatos. A beduinok mint igen vallásos muszlimok, szigorú korlátozásnak voltak alávetve, nem érintkezhettek kutyákkal. Azonban a salukit nem tekintették kutyának, ezért ez az eb nem számított tisztátalannak. A Korán a vadászsólyom vagy a saluki - de nem más kutyák - által zsákmányolt vadak elfogyasztását engedélyezte. Egyes afganisztáni törzsek ugyanígy megkülönböztették a salukit a többi a kutyától, ez a szokás valószínűleg már az iszlám születése előtti időszakban, a hetedik században kialakulhatott. A beduinok olyan nagyra becsülték a saluki fizikai tulajdonságait, sebességét, hogy még sátrukat is megosztották agaraikkal, sőt ezek a kutyák a tevék hátán is utazhattak. A korai arab kultúrában a saluki születését csak a fiúgyermek születésének fontossága előzte meg; a salukit Allah ajándékának tekintették. A beduinok a salukival gazellára, nyúlra, túzokra, sakálra, rókára és vadszamárra vadásztak.

 

A greyhound a középkorban

Az agarak majdnem kihaltak a középkori éhínség sújtotta időszakokban. Papok mentették meg a fajtát európában, akik a nemesség számára tenyésztették őket. Ettől kezdve az arisztokrácia kutyájának tekintették az agarat. A X. században, Wales-ben Howel király halállal is büntethető cselekménnyé nyilvánította, ha valaki megölt egy agarat.

Az angol Canute király az erdőre vonatkozó törvényeiben, 1014-ben hatalmas területeket jelölt ki kizárólagosan arra a célra, hogy a nemesség ott vadászhasson. Csak bizonyos személyek tarthattak agarat, ha egy közembernél ilyen kutyát találtak, szigorúan megbüntették, és a kutya lábujjait megcsonkították, hogy ne tudjon vadászni. 1066-ban Hódító Vilmos egyre szigorúbb törvényeket vezetett be. Azok a közemberek, aki a törvényre fittyet hányva mégis agárral vadásztak, olyan színeket részesítettek előnyben, melyeket nehezebb volt kiszúrni: fekete, vörös, őzbarna és csíkos szőrzetű agarakat tartottak.

Ezzel szemben a nemesek a fehér és fehérfoltos kutyákat favorizálták, melyeket könnyebben meg lehetett találni, ha elvesztek az erdőben. A vadászati ünnepeket ábrázoló festményeken és gobelineken gyakran látni agarakat.

Európában és Ázsiában a speciálisan tenyésztett és tréningezett kutyákkal való vadászat a nemesség és papság sportja volt, már csak azért is, mert az ő tulajdonukban volt szinte az összes vadászatra alkalmas terület. Számukra a vadászat nem megélhetés volt, hanem sport, mely szinte alig változott a rómaiak óta.

A középkorban általánosságban lenézték a kutyát, de az agarakat nagyra becsülték, a legnemesebb, legelegánsabb, leggyorsabb és legjobb vadászkutyának tartották. A greyhound emblematikus figura volt, sírokon is gyakran szerepelt, gazdája lábánál a lovagias erényeket szimbolizálva. A férfiakat leginkább agarakkal, míg a nőket ölebekkel ábrázolták.

A greyhound az első olyan fajta, melyet az angol irodalomban név szerint említenek. A XIV. századból származó Canterbury mesékben szerepel egy szerzetes, aki hatalmas összegeket költött agaraira. Edmund de Langley "Mayster of Game" c. művében az ideális agár leírása is szerepel. Langley a könyvet a későbbi V. Henrik kegyeibe ajánlotta, aki nagy rajongója volt az agaraknak. Talán ezt Shakespeare is tudta, hiszen egyik művében Henriknek számos agara van.

Pontosan nem tudjuk, honnan ered a greyhound elnevezés. Valószínűleg a középkor végére vezethető vissza a szó kialakulása. Talán az óangol "grei-Hunkr" kifejezésre vezethető vissza, mely vadászkutyát jelenthetett. A másik elképzelés szerint a greyhound a "gre" vagy "gradus" szóból alakult ki, mely kb. annyit tesz, "első a rangsorban". A harmadik teória szerint a greekhound-ból ered, mert az angolokhoz a görögökön keresztül jutottak el az agarak. Nagyon kevesen képviselik azt a nézetet, hogy az eredeti agarak színe általában szürke volt, ezért a név egyszerűen a kutyák színére utal.

 

Reneszánsz

A reneszánsz művészek megörökítésre méltó modellnek tartották az agarat. Veronese, Uccello, Pisanello, Desportes, stb. művei. számos témában ábrázolnak agarakat, vallásitól a világi jelenetekig, természetesen legtöbbet vadászatokat ábrázoló festményeken szerepelnek.

A XVI: században nagyon népszerűvé vált a coursing, az élő nyúlra való vadászat agarakkal. I. Erzsébet királynő (1533–1603) parancsára Norfolk hercege szabályokat fogalmazott a coursing bírálatáról. A győzelem nem feltétlenül attól függött, hogy a kutyaelkapja a nyulat, bár ezt magas pontszámmal jutalmazták: a nyúl gyakran megmenekült. A versenyekre fogadásokat is kötöttek. Norfolk hercegének szabályzatát még akkor is alkalmazták, mikor megalakult az első hivatalos coursing klub 1776-ban Swaffham-ben (Norfolk, Anglia).

Lényegében azóta sem változtak a coursing fő irányvonalai. I. Jakab (1566–1625) is nagy rajongója volt a nyúlvadászatnak. Amikor a helyi nyulak kitartásáról és erejéről hallott Fordham falucska környékén, Suffolk és Cambridge határán, odavitette agarait, hogy ezekre a híres nyulakra vadászhasson. Newmarket közelében, Griffin Innben volt a király és udvara szállása. Jakab annyira élvezte itt a coursinget, hogy külön vadászlakot építtetett Newmarketben. A vadászat színvonalának érdekében minden évben 100 nyulat és 100 foglyot engedtek szabadon Newmarketban. Eközben a királyt lóháton követő hívei körében ugyanolyan versennyé vált a lovaglás, mint az agarak versenye egymással. Mindez az alapja és kezdete a ma is élő newmarketi versenyhagyományoknak.

A XVI. század végére a világ jelentősen megváltozott. A feudalizmus vége minden szempontból több szabadságot engedélyezett a közembereknek is. Megnőtt a városi lakosok száma. Egyre több ember vált képessé saját vadászkutyák, így agarak tartására is. Ahogy a középosztály nőtt, növekedett a megművelt földek iránti igény is. A sűrű erdők és mocsarak egy része szántófölddé, legelővé, várossá változott. Ezekre az új területekre azonban a nyulak, rókák és borzok is beszivárogtak, és nőtt az igény a nemkívánatos állatok kiirtására. Ennek eredményeként az arisztokrácia által "leselejtezett" agarakat (és más fajtájú kutyákat is) az alsóbb néposztály tenyésztette.

 

XVIII. század

Oxford grófja alapította az első nyilvános coursing klubot 1776-ban Swaffhamban. Ekkoriban a lóverseny is nyilvános sporttá vált, és az agárversenyekkel együtt nagyon népszerűvé vált minden társadalmi osztály körében. Ekkoriban próbáltak bulldogokat agarakkal keresztezni a nagyobb kitartás és állóképesség érdekében, illetve afgán agarakkal is kísérleteztek, de egyik próbálkozás sem volt sikeres, és nem maradtak fenn ilyen kevert vérvonalak. A század egyik híres angol agara volt Snowball, aki négy kupát és 30 kisebb versenyt nyert coursing karriere során. Ebben a században kezdtek ügyelni a tenyésztők kutyáik törzskönyvére és nyilvántartására.

 

XIX. század

A királyi udvar és a nemesség köreiben még mindig elterjedt kutyavolt az agár. Viktória királynő férjének egyik kedvence egy fekete-fehér greyhound volt, Eos, aki számos udvari festményen szerepel.

Ebben a században kezdték el hirdetni a pénzért "szolgáltató" fedezőkanokat. Ez a korábbi gyakorlathoz képest drámai változást jelentett, hiszen korábban egy tenyésztő sohasem engedte volna meg, hogy egyike bajnok kutyája egy olyan eb apja legyen, mely később ellene versenyezhet. King Cob volt az első sikeres fedezőkan.

A XIX. században jelentősen nőtt a coursing népszerűsége, mivel az ipari forradalom révén a kézművesek, céhmesterek is megengedhették anyagilag és időben, hogy ilyen tevékenységeket űzzenek, és a vasút elterjedése könnyebbé tette a versenyekre való eljutást is. A hivatalos coursing találkozók népszerűsége az 1800-as évek végén érte el csúcspontját. Ezen rendezvények némelyikét napjainkban is megtartják, pl. a Waterloo Kupát. Az élőnyulas versenyeken két kutyát engedtek el egyszerre.

A bíró pontozás alapján választotta ki a győztest: 1-3 pont járt a sebességért, 1 pont a fordításért (legalább 90 fokos törés), 1/2 pont a 90 foknál kisebb fordításért, 1-2 pont a nyúl megöléséért és 1 pont azért, ha szegény nyuszi kitörte a lábát. A Waterloo Cup az egész században a legfontosabb coursing versenynek számított, a Grand National lóverseny hetében rendezték. Az elsőt 1837-ben tartották Sefton grófjának birtokán, és Mr. Stanton kutyája, Fly győzött.

Észak-Amerikába nagy számban importáltak agarakat a század közepén, egyelőre még nem versenyzésre, hanem a farmokat tönkretevő nyúlinvázió megakadályozására. A háziállatokat pusztító kojotra is vadásztak velük. Kansas, Missouri, Oklahoma és Texas farmjain megszokottá váltak az agarak, és az amerikaiak hamarosan felfedezték, hogy az agarakkal sportot is lehet űzni. Az első nemzeti coursing versenyt Kansasban tartották 1886-ban. Az amerikai coursing az USA nyugati államaiban vált a legnépszerűbbé.

Az amerikai hadsereg lovassága sajnos indiánok felderítésére is használta az agarakat, mert azok elég gyorsak voltak lépést tartani a lovakkal. George Custer generális minden magántermészetű útjára magával vitte 22 agarát. Szeretett a nappaliban szunyókálni, agaraival körülvéve. Állítólag minden csata előtt vadászni ment, a Little Big Horn-i csata előtt is.

Angliában a National Coursing Club of England 1858-ös megalakulásával a coursing egyre inkább üzletággá vált. 1882-től regisztráltatni kellett a kutyákat a versenyzéshez, ami a The Greyhound stud Book létrehozásához vezetett Nagy-Britanniában, és később hasonló törzskönyveket nyitottak az Egyesült Államokban, Írországban és Ausztráliában.

A coursingből 1876-ban kezdett kialakulni a pályaversenyzés, mikor megtartották az első zárt pályás vagy park coursing-et. Ez a pálya csupán 800 yard hosszú volt a 3 mérföldes tradicionális pálya helyett. Emiatt a zárt pályákon még fontosabbá vált a sebesség. Ezek a park coursing versenyek Írországban népszerűvé váltak, Angliával ellentétben, azonban segítettek meggyőzni a versenyrendezőket, hogy csökkentsék a pályák méretét. A mai értelemben vett agárversenyzés szintén 1876-ban kezdődött, amikor Welsh Harbban (Hendon, Anglia) hat kutya futott egy egyenes pályán egy mechanikus nyúl után. Ez a nyúlbarát verzió nem aratott sikert, egészen 1921-ig kellett várni a következő próbálkozásra. A pályaversenyek kialakulását az is elősegítette, hogy muszáj volt a nézők tömegét valahogy kontrollálni, hogy ne tapossák el egymást és a kutyákat.

A kerítésen lyukakat hagytak, és a befogott nyulakat arra tréningezték, hogy ezeken a lyukakon kibújjanak, így esélyük volt az életben maradásra. Párosával indították a kutyákat, bírálták a "felfutást" a nyúlra, a fordulatokat - az éles fordulat több pontot ért -, és hogy megölték-e a nyulat vagy sem. A "felfutás" nagyon sok pontot ért, ezért a sebesség még fontosabbá vált.

A mesterséges, motor mozgatta csalétek feltalálása nagyban elősegítette a mai értelemben vett pályaversenyzés kialakulását. Az első ilyet Angliában használták 1876-ban: egy kitömött nyúl volt, melyet hosszú távolságon át egyenesen húztak. Azonban ez a versenyforma nem vált népszerűvé, sőt a zárt pályás coursing népszerűségét növelte. Az 1900-as évek elején az amerikai Owen Patrick Smith fejlesztett ki olyan csalétket, melyet egy lóversenypályához hasonló területen, ovális nyomvonalon lehetett húzni.

 

A XX. század és a jelen

Miután Owen Ptarick Smith feltalálta a mechanikus nyulat, megnyitotta az első agárpályát Emeryville-ben, Kaliforniában. Hat évvel később már 25 pályája volt, egy-egy Floridában, Montanában és Oregonban is. Florida vált az agárversenyzés amerikai fővárosává. Angliában az első agárpálya 1926-ban nyílt. Ez a sport roppant népszerűvé vált a munkásosztály körében az Államokban és Angliában egyaránt, akárcsak Írországban és Ausztráliában.

Amerikában minden sportág tekintetében az agárversenyzés az egyik legnépszerűbb sporttá vált, 1922-ben közel 3,5 millió látogatót vonzott, és 3,5 billió dollárnyi fogadás köttetett a száguldó négylábúakra. A legnagyobb pálya a Gulf Greyhound Park Houston közelében, átlagosan 6000 nézővel minden versenyen.

Nagy-Britanniában az agárversenyzés a hatvanas években érte el népszerűsége csúcsát, a hetvenes-nyolcvanas években sok pálya bezárt. Amerikában a nyolcvanas évek jelentette a csúcspontot, a kilencvenes években több kisebb pálya fejezte be működését, de az agárversenyzés még mindig Amerika hatodik legnagyobb látványossága a sportágak között.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)