Kutyák küllembírálata
Mozgás
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2013. április 29.

Mozgás

A kutya - őseihez hasonlóan - futó állat, természetes tehát, hogy általában rendkívül mozgékony élőlény. Nagy sebességet és erőt képes kifejteni. Mozgékonyságát elősegíti, hogy gerincoszlopa igen hajlékony, ezért gyorsabb futásnál teste mintegy a hátulsó végtagok meghosszabbításaként szabadon mozoghat. A kutyafajták formája mindig a funkció érdekében alakult, azaz a forma szolgálja a funkciót. A föld alatt, esetleg a vízben vagy föld felett végzendő munka más-más alkati kívánalmakkal jár.


A civilizáció sok fajtát eltérített már az eredeti használattól, és a játékos ember saját kedvtelésére, tenyésztői elképzeléseinek végrehajtására használta fel ezeket.

A küllembírálatnál az lenne az ideális, ha minden egyedet munkavégzés közben, természeti környezetében vizsgálhatnánk meg. A kutyakiállítások erre azonban nem adnak lehetőséget.

A harmonikus mozgás legtöbb kutyafajtánál természetes követelmény. A mozgás és a mozgás harmóniája állandó dolog. A kiállításokon a felvezetők a legjobb pozícióban igyekeznek bemutatni a kutyát és álló helyzetben, különösen hosszúszőrű fajtáknál, sok hibát palástolni tudnak. A mozgás viszont felszínre hozza a rejtett hibákat is. Alapvető dolog, hogy csak ott lehet hibátlan a mozgás, ahol a mozgásban részt vevő testtájak ideális felépítésűek és a mozdulatok közötti ritmus a harmónia benyomását kelti.

 

Lépés

 

 

Az állat leglassúbb helyváltoztatása, négyütemű járásmód, mert lépés közben mind a négy láb mozog. A lépés fogyasztja a legkevesebb energiát. Legalább kettő - ha nem három - végtag hordja a testet. A jó felépítésű kutyadiagonálisan vezeti végtagjait. Ha jobb mellső lábával lép ki, ezt a bal hátulsó követi. Minden jó felépítésű állat törekszik a vonalon járásra. Egyensúlyi helyzetét így tudja legjobban megtartani, hiszen mozgás közben a test tengelyének a súlyponton átvezető súlyvonalon kell haladni. Ekkor zökkenőmentes a járás. Ha a súlyvonalban megtörések jönnek létre, akkor ennek az oka felépítési hibában keresendő. Ha a súlyvonal megtörik, a mozgás közbeni egyensúlykeresés előidézi azt, hogy a kutyamozgása letér a haladási irányának vonalától. A deformált végtagok, az aránytalan, egymással nem harmonizáló testtájak éppúgy előidézhetik ezt, mint a végtagcsontok hosszainak aránytalanságai. A talajon hagyott nyomok is sok mindent elárulnak a végtagok vezetéséről. Az ún. talajon tág járás oka a már előzőekben leírt egyensúlykeresés, hiszen mozgás közben a test súlyvonalában megtörések jönnek létre.

 

Ennek anatómiai okai lehetnek:

- A combcsontok fejének a kívánatosnál nagyobb görbülete, és emiatt a kutya enyhe terpeszben áll.

- Hosszú lábszárcsontok, gyenge térdek és ugróízületek. Eredményük a tehénállás. Ilyenkor a mozgás ugyancsak egyensúlyzavarral jár. Az ízületek miatt kialakul a szűk sarokvezetés. A mancsok egymástól távolodni kényszerülnek az egyensúly érdekében, és ugyancsak távol hagynak nyomot egymástól.

- A túl rövid hát esetében a súlypont elöl helyezkedik el. Ilyenkor a végtagok általában hosszúak. Mozgáskor a mellső és hátulsó lábak ütközését a kutyacsak úgy kerülheti el, ha a hátulsó végtagjait enyhe terpeszben viszi. Ilyenkor szintén távol hagynak nyomot a végtagok.

Természetesen ez a járásmód és az egymástól távoli végtagvezetés azoknál a fajtáknál, ahol a mellkas dongás, a medence széles, a végtagcsontok pedig rövidek és az ízületek kellően erősek. (pl. bulldog, bullterrier stb.)

A végtagok tengelyének vezetése mellett figyelnünk kell elmozdulásuk irányát, hiszen ez az irány utal az izomcsoportok kiegyensúlyozottságára vagy ennek hiányosságaira.

 

Ügetés

 

 

Ez a mozgásforma ideális az egyenetlen talajon viszonylagos gyors haladásra úgy, hogy a test számára a legkisebb rázkódtatást biztosítja. Diagonális kétütemű jármód. A jobb mellső végtagot a bal hátulsó, a bal mellsőt a jobb hátulsó követi átlósan. Ideálisan kivitelezve könnyed, harmonikus, tért ölelő. Sebességtől függően lassú, vagy sebes ügetést különböztetünk meg. Különböző fajták ügetésmódjai eltérhetnek egymástól. Ennek oka a mellső és hátulsó testfelekből éppúgy adódhat, mint a hátulsó végtagok különböző izmoltságából, hiszen, mint az anatómiából ismert, a hajtóerő a hátulsó végtagokból indulva halad át a testen és tolja előre azt, míg a mellső végtagok az energia tovagördítését segítik elő, fenntartva a stabilitást.

Természetesen mindenütt az vizsgálandó, hogy az összehasonlított egyedek közül melyik végzi leggazdaságosabban, a legkisebb energiabefektetéssel ezt a jármódot.

Az ügetéshez nélkülözhetetlenek a jó felépítésű végtagok. Általában a jó felépítésű kutya ugyanakkorát lép mellső végtagjaival, mint a hátulsókkal, a képzeletben meghúzott testközépvonalhoz viszonyítva. Kihasználva végtagjai hosszúságát, hátulsó végtagjait a mellsők nyomába helyezi.

A szabad tért ölelő ügetés egyik formája az elnyúló, vagy nyújtott ügetés, ami jellemző pl. a németjuhász kutyafajtára.

A guruló ügetés a törpe fajták jellemzője, különösen ott, ahol a mellkas dongás, a végtag csontok hosszúsága viszonylag rövid.

Affektálónak nevezzük azt az ügetés formát, ahol a lépéshossz viszonylag rövid és a test előrehaladás közben ingadozik.

Ha a hát, az ágyék, vagy az ágyékfal kötése nem kellően feszes, létrejön az ún. ingadozó ügetés, amely úgy néz ki mintha a test mellső fele és a hátulsó fele között nem lenne kellő harmónia és összeköttetés. Lehet az ügetés csoszogó, vagy ugráló, illetve szökdécselő jellegű is. Ezeket hibaként értékeljük.

A bírálatkor használt kifejezések a standard által meghatározott formában használandók, mert ami az egyik fajtánál hiba, az a másiknál kívánatos lehet.

 

Vágta

 

 

A kutya leggyorsabb mozgásformája. Tökéletes végrehajtásához szükség van a mellső végtagok minél messzebbre történő előrenyújthatóságára, a hátulsó végtagok ideálisan hosszú csontozatára, valamint a nagy tömegű hátulsó izomzatra. Természetesen a vágta fázisainak gyors végrehajtása nélkülözhetetlen az ideális sebesség eléréséhez. Vágtázóktól tehát megkívánjuk a hosszú végtagokat, nagy ferde lapockákat, feszes vállakat, nagy izomzatú, hosszú combokat, az enyhén ívelt, rugóként működő hátat és ágyékot, tehát mindazt, amelynek a vágtában szerepe lehet.

A vágta különleges formája a versenyvágta, másképpen kettős lebegő galopp. Ennél a mozgásformánál valamennyi láb egyszerre nyújtódik ki és húzódik be, mert ahogy a letett láb befejezi a mozgást, rögtön indul is tovább, elemelkedve a mögötte érkező láb útjából. Ehhez természetesen még több anatómiai adottság szükséges, mégpedig a kiváló ugróízület, a flexibilis csukló, az összehúzódást biztosító erős hasizomzat, valamint kitartó izomzat, hiszen ez nemcsak a leggyorsabb hanem a legfárasztóbb mozgásforma is.

 

Poroszkálás

 

 

Fiatal állatok gyakran előforduló mozgáshibája a poroszkálás, melynek oka a még ki nem alakult ideális mozgáskoordináció. Az elnevezés a lovaktól ered. Lényege, hogy a lábak mindegyik oldalon úgy mozognak előre és hátra, mintha az azonos oldaliak alkotnának egy párt. Ennek eredménye, hogy szemből és hátulról szemlélve a poroszkáló kutya jellegzetes ingadozást mutat, hiszen egyensúlyát csak így tudja megtartani. idősebb kutyák csak akkor járnak így, ha fáradtak vagy betegek. Ebben a formában ügetni alig-alig lehet, hiszen bizonyos sebességnél a kutya egyszerűen felborulna. Épp ezért, ha a poroszkáló járásból rövid ügetés után sikerül a kutyát kiléptetni, a hibát sokkal enyhébbnek tekintjük, mintha ügetésből lassulva ismét poroszkálva jár. Amennyiben a fáziseltolódást nem sikerül a végtagok között leküzdeni, a hibát súlyosnak kell tekinteni.

 

Hackney

Nevét attól a lófajtától kapta, mely erre a jellegzetes ügetésformára van kitenyésztve. Lényege, hogy a mellső és hátulsó lábak ügetés közben feltűnően magas, mutatós akciót végeznek, amihez nélkülözhetetlen a jó felépítésű izület rendszer. A magasra emelt végtag, nem helyeződik kellően előre, emiatt a mellső lépéshossz beszűkül. Ez akkor következik be, ha a hátulsó végtagok csontjai a mellsőkhöz képest aránytalanul hosszúak. Így a mellső végtagot gyorsan magasra kell kapni ahhoz, hogy a hátulsó végtaggal ne ütközzön. Maga a hackney igen látványos, de rendkívüli módon energia pocsékoló, fárasztó. Természetesen, emiatt hibaként értékelendő. Az akciós mozgás vagy a hackney-akció elnevezés jellegzetessége is lehet egy-egy fajtának (pl. pincherek). Itt ez a mozgásforma a kívánatos. Ízületek gyengesége esetén a mozgás eleganciája megtörik, a hátvonal hullámzó formát vesz fel, ami tovább súlyosbítja a hibát.

 

Cammogás

Általában nagy testű, tömeges, túlkondícióban lévő kutyák jellegzetes mozgáshibája. Anatómiai oka a meredek mellső szögelés, rövid felkar, enyhén túlnőtt far és a far fokozatos csapottsága. Ennek következtében a mellső végtagok lépése éppúgy beszukül, mint a hátulsó végtagoké. A rendellenes végtagállások következménye lesz a puha hát és ágyék is, és ebből adódóan a nehézkes, gyakran döcögő, cammogó járás, amit kövérség esetén hangsúlyoz a ringó zsírtömeg, vagy a nagy és hosszúszőrű fajták esetében a szőrzet ritmustalan elmozdulása. Különösen szembetűnő a hiba, ha a lapockák lazák, és a mellső lábtő és lábközép sem kellő feszességű, mert így minden talajfogásnál az állat eleje szinte megroggyan. A nagytestű fiatal állatoknál jelentkező cammogó járás előrevetíti azt, hogy a kor előrehaladásával, és a súlybeli gyarapodással ez a hiba tovább fokozódik és jelentős állapotromlás következhet be. Ügetés közben az egyes ízületek lazasága még feltűnőbbé válik és az ilyen felépítésű kutya olyan korán fárad, hogy a bírói körben rövid ügetés után lefekszik.

 

Oldalazó mozgás

Magasra állított rövid testű, hosszú hátulsó végtagokkal rendelkező állatok gyakori mozgáshibája. A kutya ekkor a haladás egyenes irányához viszonyítva ferdén, elfordított testtel közlekedik Mivel a hátulsó végtagok lépéshossza nagyobb a mellsőéknél, az állat végtagjait egymással keresztezve viszi, ezzel elkerülve a végtagok ütközését. A test ferde haladásiránya is a végtag aránytalanság kompenzációjaként jön létre. Ha az ilyen állatot ügetésre kényszerítik, nem jön létre az ügetés rendes fázisa, hanem ún. rövid vágtába csap át.

 

Kenter

Más néven rövid vágta. Háromütemű mozgás. Amikor a kutya előrenyújtja bal mellső lábát, akkor a jobb mellső és a bal hátulsó egyszerre mozog. A hatalmas mozgásakcióhoz képest az előrehaladás mértéke viszonylag kevés. Természetesen ez előfordulhat akkor is, ha a felvezető nem kellő ritmusban vezeti kutyáját, hanem visszafogja.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)