Kutyák küllembírálata
Általános küllemtan
A bírálat
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2013. április 16.

Általános küllemtan

Tenyészállataink bírálatát a legnagyobb szaktudással és alapossággal kell végezni. Különösen vonatkozik ez a törzskönyvezésre vonatkozó tenyészvizsgákon végzett bírálatokra. A témához kapcsolódóan a Kutya Szövetség februári számában rengeteg hasznos információ olvasható a kiállítások világáról. Keresse az újságárusoknál!


 Amellett, hogy a bírálatok végzéséhez bizonyos fokú adottság is szükséges, kitűnő érzék és "szem" is kell, valamint szorgalmas és hosszas gyakorlás útján szerzett "szakmai" tudás, az általános küllemtan, a fajtajelleg valamint a fajtastandard részletes és alapos ismerete. A bíráló keresi a formákban azt, amire az állat funkcionális tevékenységéhez szüksége van. Keresi azokat a külsőleg jelentkező tulajdonságokat, melyeket az egyed utódaira örökít - különös tekintettel azokra, melyek a kívánatostól eltérőek.

Igaz, hogy a külső megjelenés nem ad valamennyi értékmérő tulajdonságáról megbízható tájékoztatást. Bírálat alkalmával tulajdonképpen a felvezetett kutyát összehasonlítjuk a fajta-standarddal, mennyire közelíti azt meg, vagy mennyire tér el attól. A jó bírálat két részből áll. Az első az ún. analizáló rész, melyben az állati testet részleteiben vizsgáljuk, majd a következő szintetizáló tevékenységnél, az állatot a maga teljességében, környezetének figyelembevételével értékeljük.

 

A jó bíróval szemben, a következő követelményeket támasztjuk:

1. alaposan ismernie kell az általa bírált fajtát.

2. éles megfigyelőképességűnek kell lennie. A megfigyelés legyen teljes és pontos. Ne váljon a bírálat hibakereső jellegűvé.

3. legyen jó ítélőképessége (objektív összehasonlítás, alapos mérlegelés, logikus és igazságos következtetés). Az egyes tulajdonságok értékelése során tudja mérlegelni, hogy ezek mennyire jók vagy rosszak, és viszonylagos jelentőségük mekkora.

4. a jó bírót a bátorság és a becsületesség jellemzi.

5. a jó bíró szakszerűen megindokolja álláspontját. Ez utóbbi ugyan nem kötelező, de nevelő és oktató hatása van.

A bírálat helyes módszerei:

Törekednünk kell, hogy az egyed minden testtájékát kellően megszemléljük álló helyzetben éppúgy, mint mozgás közben.

A felvezetett egyedeket sík talajra "négy lábra" állíttatjuk. Ezután körüljárjuk, megtapogatjuk, majd mozgásukban tekintjük meg. Így általánosabb képet nyerhetünk, valamint a súlyosabb hibák jobban észrevehetők. Majd 5-6 m távolságról bíráljuk az egyes testrészeket álló helyzetben és mozgásban. A testalakulást három irányból bíráljuk: elölről, oldalról és hátulról.

 

Elölről ítéljük meg a fejet és tájékait, általában a szemeket, a tekintetet, az orrhát és a homlok szélességét, a fogazatot, a fül tűzését tartását, a mellkas dongásságát a frontot, és az elülső végtagokat.

Oldalról bírálják magát a típust, a testrészek arányosságát, a fej és a törzs körvonalait, az alkotórészek harmóniáját, a fej hosszúságát, a gerincvonal futását.

Hátulról és felülről vizsgáljuk a kondíciót a hát, a far és az ágyék szélességét teltségét, a váll és a bordázat ívét, a hátulsó végtagok elhelyezkedését és alakját, valamint mozgás közbeni munkájukat, vonalvezetésüket, funkcionális stabilitásukat.

A kutya összbenyomása az a bírálóban kialakult kép, melyet a testrészek egymással kialakított viszonya határoz meg. Ha a testrészek harmonizálnak, az egyed harmonikus felépítésű, egységes (homogén). Ha részei aránytalanok, heterogén felépítésű.

A kutya testének tájékai
A kutyatesttájai a has felől nézve:

1. az ajkak tájéka
2. a pofatájék
3. a torok tájéka
4. fül
5. a nyak oldalsó tájéka
6. a gégecső tájéka
7. szegycsonti tájék
8. a mellkas oldalsó tájéka
9. a borda alatti tájék
10. a lapátos porc tájéka
11. a köldöktájék
12. csípőtájék
13. fancsonti tájék
14. lágyéktájék
15. farok
16. hónalj
17. kar tájéka
18. alkar
19. elülső lábtő
20. elülső lábközép
21. ujjak
22. comb tájéka
23. térd
24. lábszár
25. hátulsó lábtő
26. hátulsó lábközép
27. ujjak


A kutya testének a főbb részei:

a fej

a törzs (a törzshöz tartozik elől a nyak, hátul pedig a farok.)

a végtagok

I. A fejen az agykoponyai és arcorri részt különböztetjük meg. Az agykoponyai részen a következő testtájékok találhatók:

1. a nyakszirt tájéka, ezt a tájékot a mögötte lévő tarkótájék kapcsolja össze a nyakkal

2. a fejtetői tájék, a nyakszirti tájék előtt helyezkedik el

3. a halántéktájék, a fejtetői tájékkal kétoldalt szomszédos. Része a fül tájéka

4. a homloktájék, az agykoponyai és az arcorri rész határán; a fejtetői és az orrtájék között található.

Az arcorri részen a következő testtájékok találhatók:

1. a szem tájéka; a homloktájék két oldalán, rajta a szemmel, a szemhéjakkal, mélyben a szemgödörrel, a szembolti tájékkal és a szemgödör alatti tájékkal,

2. az orr tájéka; itt található az orrhát tájéka, az orr hegyével, az orrtükörrel, az orr oldalsó tájékai, az orrnyílások tájékával,

3. a rágóizom tájéka; az arc oldalsó és hátrább eső részén itt található az állkapocsizület tájéka,

4. a pofa tájéka; a rágóizom tájéka előtt helyeződik, felső része az állcsonti, az alsó része az állkapocsi tájék, a kettő között a zápfogak tájéka,

5. a száj tájéka; a felső és az alsó ajkakkal, a szájrésszel, a szájzuggal.

6. az állcsúcs tájéka; az alsó ajkak alatt helyeződik,

7. a torokjárat tájéka; az állkapocs szára között,

8. a nyelvcsont alatti tájék; a torokjárat tájéka mögött található.

A fej és a nyak átmenete határán található a tarkótájék, mely a nyakszirt tájékát köti össze a nyakkal.

A nyak tájékai:

1. a felső nyak él tájéka,

2. a nyak oldalsó tájékai,

3. a torok él vagy alsó nyak él tájéka.

II. A törzsnek három fő része van:

mellkas

has

medence

A mellkas részei:

1. a hát tájéka;

2. a mar tájéka;

3. a mellkas oldalsó tájékai;

4. a váll - kartájék a vállbubbal;

5. a bordatájék; alsó részein a könyökbub mögött van

6. a szívtájék

7. a szügy tájéka; a mellkas bejáratánál található

8. a szegycsont tájéka; a mellkas alsó felületén van

A has három részre osztható:

1. előhasi tájék; elülső határa a bordaív, hátulsó határa az a harántsík, amellyel az utolsó borda pár hátulsó szélének vonalában függőlegesen vannak. E tájéknak a bordaív alatt és mögött található része a borda alatti tájék, a két borda alatti tájék között alul a lapátos porc tájéka található.

2. közép hasi tájék; az előbbi tájék hátulsó határától a két csípőszöglet vonalában vont határsíkig terjed, felül található az ágyéktájék; ettől kétoldalt a has oldalsó tájékai, alul a köldök tájék, a köldökkel.

3. utó hasi tájék; a csípőszögleteken át fektetett harántsíktól a medence bejáratáig terjed a combok között. Két oldalon van a lágyéktájék, ezeket oldalról a haskorci redő szegélyezi, alul középen pedig a fartájék található.

A medence tájékán felül van:

1. a kereszttájék

2. az előbbihez csatlakozik két oldalt a far tájéka

3. elől a csípőszöglet tájéka

4. hátul az ülőgumó tájéka

5. belül található a végbélnyílás tájéka, alatta szukánál a szeméremtest, kannál a hímvessző és a herék

6. a végbél és a külső nemi szervek között található a gáttájék

7. a végbél fölött van a farok, a farok tővel és a farok hegyével

Végtagok

Az elülső vagy mellső végtagokon, a hátulsó vagy medencei végtagokon felépítés szerkezet alapján egyenlő értékű és megismétlődő részeket lehet elkülöníteni, ezek:

a vállöv

a medenceöv

szabad végtagok

Az elülső végtag tájékai:

1. a lapocka tájéka

2. a vállizület tájéka

3. a kar tájéka, a mellkas oldalához szorosan hozzáfekszik

4. a könyöktájék, a könyökbubbal

5. az alkar tájéka

6. az elülső lábtő tájéka

7. a lábközép tájéka

8. az ujjak tájéka, a karom tájéka

A hátulsó végtag tájékai:

1. a csípőizület tájéka

2. a comb tájéka

3. a térd tájéka

4. a szár tájéka

5. a hátulsó lábtő vagy csánk tájéka

6. a lábközép tájéka

7. az ujjak tájéka a karommal

Testméretek felvétele

A részletes bírálat legobjektívebb része a testméretek felvétele. A méréseknek mindig azonos körülmények között, azonos módszerekkel kell történni. A feltétele: egyenes talajon nyugodtan álló kutyamely mind a négy lábát egyenletesen terheli. Követelmény, a hibátlan mérőeszközök precíz használata. Eszközei: mérőbot, mérőszalag, ívkörző.

Testméretek

Marmagasság:
a mar legmagasabb pontjának távolsága.
A talajtól bottal, a könyökbub mögött mérve.

Törzshosszúság:
a vállbub távolsága az ülőgumótól.
Bottal mérve

Testhosszúság
tarkó és faroktő távolsága, a felső vonalon.
Végigsimított szalaggal mérve

Frontszélesség
vállbubok közötti vízszintes távolság.
Bottal mérve

Dongásság
mellkasszélesség, a lapockák mögötti bordák legtávolabbi pontjainak egymástól való távolsága.
Harántirányban bottal mérve

Mellkasmélység
a mar legmagasabb és a mellkas legmélyebb pontja között mért távolság.
Bottal függőlegesen, a könyökbub mögött mérve

Fejhosszúság
orrhegytől a tarkóbubig mért távolság.
Ívkörzővel mérve

Fejszélesség
a fülek előtt az agykoponya legkeskenyebb részének átmérője.
Ívkörzővel mérve

 

A testméretek értékelésénél nem szabad az abszolút számok értékét mérnünk, ugyanis az arányokat nem fejezik ki tökéletesen. A test arányossága viszont egy kutya értékelésénél nagyon fontos. Ezért a bírálatoknál alapméretként a marmagasságot szoktuk venni, ehhez viszonyítjuk az egyes méreteket, az arányokat százalékában fejezzük ki.

A speciális - fajtastandard szerint - küllemi értékelést megelőzőleg, néhány olyan alapvető dolgot kell megvizsgálni, amelyek a bírálat teljességét szolgálják és azok figyelembevétele nélkül a bírálat szakszerűtlen.

Az összbenyomás és a harmónia jelentős befolyásolója, a fejlettség. Ez alatt értendő, hogy korához, neméhez képest mekkora, milyen az izmoltsága, és a testtömege. Jó munkakészség nincs munkabírás nélkül. Ennek előfeltétele a kívánatos fejlettség, hiszen a szervek harmonikus működése csak emellett valósulhat meg.

A jó kondíció a kiegyensúlyozott szervezet külső megjelenési formája.

Helytelen az a gyakorlat, hogy a kondíció fogalmát azonosítják a tápláltsági állapottal. ugyanis a kondíciót a tápláltságon kívül meghatározza az izmoltság, az izmok kidolgozottsága, akcióképessége, egyéb szervek állapota, a bőr, a bőr alatti kötőszövet és a zsírszövet minősége, valamint szőr fénye.

Megkülönböztetünk:

1. tenyész kondíció

2. használati vagy munkakondíció

3. versenykondíció

4. kiállítási kondíció

5. hízó kondíció vagy plusz kondíció

6. rossz kondíció vagy mínusz kondíció.

A kiállítási kondíció voltaképpen azonos a tenyész kondícióval, ebből következik, hogy a kiállításra ne vezessük fel túltáplált, + kondícióban lévő ebeket, mert ezeken az egyes testformák elbírálása a megszaporodott zsírszövetek (zsírpárnák) miatt nem lehetséges. Túlságosan sovány se legyen a kutya, mert nem szép és hátrányt szenved a jó formájukat mutatókkal szemben. A soványság nem csak a zsírtartalék leapadását jelenti, hanem megfogyatkozik az izmok tömege is. Az ilyen kutyával nem tudunk kitartó munkát végeztetni, az ellenálló képessége csökkent, vagyis tenyésztésre nem alkalmas.

 

Az arányosságon értjük tulajdonképpen az összbenyomás képét, amely érzékszerveinken keresztül bennünk kialakul. Itt vizsgáljuk, hogy a fajtának, a kornak, a típusnak, az ivarnak és a hasznosításnak megfelelően arányában állnak-e az egyes testtájak egymással.

Az összbenyomás kialakulására jelentős hatással van a színek harmóniája.

A pigmentációt, a színt, a bőr, a szőr és a szivárványhártya színét a melanin nevű festékanyag adja.

A melanintartalom szerint beszélünk:

1. melanizmusról, amelynél sok a festékanyag, jellemzője a fekete színárnyalat

2. flavizmusról, az előbbinél mérsékeltebb forma

3. leucizmusról, amelynél már csak a bőr és a szivárványhártya pigmentált

4. albinizmusról, erre jellemző a teljes pigment hiány. Itt már a szivárványhártya is festékmentes, amiért a szemfenék pirosan tűnik elő.

A pigmentáltság és a szervezet ellenálló képessége között pozitív összefüggést kell feltételezni.

Általános vélemény ugyanis az, hogy a jól pigmentált bőr nagyobb biológiai értékű. Jobb az ilyen bőr vérellátása, könnyebb a hő leadás és a hő reguláció, valamint a bőr táplálóanyagokkal történő ellátása. Védi a bőrt a pigment, az ibolyántúli sugaraktól is. Ezért a világos bőrű kutyák érzékenyebbek a napsugárzással szemben. Kivéve a járványos és hiánybetegségeket, a jól pigmentált bőrű állat ellenállóbb különböző betegségekkel, mechanikai és kémiai behatásokkal szemben.

A pigmentáltságot a szemen, a szemhéjak szélein, az orrtükrön, az ajakszéleken, a talppárnákon és a karmokon vizsgáljuk.

A szín öröklődő tulajdonság, ezért a bírálatoknál nyomatékosan figyelembe kell venni.

A kutya testtájainak bírálata

A fej az egyik legfontosabb fajtajelleg hordozó. A típus és az összbenyomás lényeges meghatározója. Egyes részeinek alakulásából következtethetünk az ivarra, vérmérsékletre, a szervezeti szilárdságra, sőt az életkorra is, ezen kívül a jó összbenyomás lényeges velejárója.

Megkívánjuk, hogy a fej legyen arányos a testtömeggel.

A legtöbb kutyaközéphosszú fejű. Vannak ettől eltérően rövidfejű és hosszúfejű ebek. Az előbbiekhez tartozik néhány törpe fajta, az utóbbiakhoz a skót juhász, agár, stb. A túlságosan nagy, burkolt fej gorombának tűnik. Burkolt a fej akkor, ha durvacsontú, vastag, szivacsos laza bőr fedi, és tömeges a bőr alatti kötőszövet. A goromba fejhez még szúrós tekintet is párosul. Nem szeretjük, mert lomhasággal, flegmatikus vérmérséklettel párosulhat. szukánál ilyen esetben "kanos" fejről beszélünk.

Lehet a fej nemes, amikor arányos a testtömeggel Túlságosan finom fejnél a nem túl széles agykoponyai rész, elhegyesedő, finomcsontú arcorri részbe folytatódik, valamint gyenge a fang. Az ilyen fej nemkívánatos, mert gyenge áll és állkapocscsonttal párosŰl, ez pedig húsevőknél komoly probléma, ezen kívül, mint csontrendszerbeli tulajdonság, öröklődhet. Kanoknál az ilyen fejet "szukás" fejnek mondjuk.

Felülről nézve a fejet láthatjuk hasáb alakúnak, ék alakúnak, oválisnak vagy éppen kerekdednek. Ez fajtánként változó de a standardtól való eltérés, hibának számít.

A fej bírálatánál vizsgáljuk az orrhát tulajdonságait, szőrzetet színezetet, egyes fajtáknál ahol ez kívánalom, a maszkot. Az arcorri rész fontos része az orrszivacs. Vizsgáljuk ennek nagyságát elhelyezkedését, az orrlyukak kellő tágságát és pigmentáltságát. Az osztott orrtükör legtöbb fajtánál hiba. Megvizsgáljuk még a fang teltségét, mélységét, szélességét. Az ajkak akkor megfelelőek, ha feszesek, jól zártak és a színük fekete. Rajtuk hússzínű, foltok nem kívánatosak. A nagy laza ajkak bizonyos fajtáknál megengedettek. A laza kiforduló ajakszöglet ugyancsak hiba.

A koponyai részt az arcorri résszel profilból a stop köti össze. Ez a hajlás is változó fajtánként.

Az orrhát a legtöbb fajtánál egyenes. Ettől eltér a kosorr, melynél az orrvonal kis- vagy nagyfokú domborulatot képez. A csuka orrnál az orrhát homorulatát látjuk (oldalnézetből).

A fogazatról tudni kell, hogy akkor jó, ha teljes és szabályos. A koponyaforma változatossága mellett a csontos összetevők száma és a fogak száma nem változik. Az óriás fajtáknál a fogak száma éppúgy 42 mint a törpe fajtáknál!

Az alsó és felső fogsor záródását nevezzük harapásnak.

 

Az ideális ollós harapásnál a felső metszőfogsor ív belső-alsó egyharmada érintkezik az alsó fogsor ív külső-felső felszínének egyharmadával.

Az állkapocs enyhe túlnövekedésénél a fogak metszőfelületeiken találkoznak és harapófogószerűen záródnak.
Ezt hívják harapófogó vagy tétre harapásnak.

Ha az állkapocs nagyobb mértékben nő túl az állcsonton, létrejön az előreharapás, más néven csukaharapás.

Amennyiben az állkapocs enyhén fejlett és az állcsont túlnő rajta, hátraharapás vagy ponty harapás alakul ki.

 

Keresztharapás: amikor az egyik oldali felső és alsó metszőfogak ollósan harapnak, a másik oldali metszőfogak előreharapást mutatnak

Ferde harapás: Az állkapocs és az állcsont nem illeszkedik megfelelően, egyenlőtlen a fogzáródás. előfordulhat, hogy az állkapocs úgy elferdül, hogy a felső szemfog az alulsó metszőfog elé kerül.

Kulissza harapás: A metszőfogak nem állnak pontosan harapófogó szerűen, hanem úgy állnak egymás mellett, hogy enyhén takarják egymást. Legtöbbször ezzel a problémával az állkapocsnál találkozunk.

Cölöpszerű harapás: Amikor az állkapocsban az alulsó fogak nem egyenlő hosszúak.

Rendezetlen harapás: Nem mindegyik metszőfog áll egyformán fog a foggal szemben, hanem egyes fogak kissé elferdülve, a függőlegestől eltérően állnak.

Előreálló metszőfogak: Mind a hat metszőfog függőlegesen és helyesen áll, de alul vagy felül a két középső metszőfog előre áll.

Nem záródó harapás: a szemfogak helytelen vagy éppen ferde állásakor a felső metszőfogsor nem takarja rendesen az alsókat, látható hézag marad a két fogsorív között.

A füleket alakjuk, tűzésük, nagyságuk, mozgékonyságuk és érzékenységük szerint értékeljük. Van felül tűzött, középmagasan vagy jól tűzött és alul vagy oldalt tűzött fül. Lehetnek a fülek felállóak, megtörtek, lógóak, nagyok, középnagyságúak és kicsik, vastagok, húsosak és vékonyak.

A fülek alakját és tartását a fülporc határozza meg. Mozgatásukat a porcról a koponyára sugárzó izomzat végzi.

Felálló fülű fajtánál súlyos hibának minősítendő a megtört, lógó vagy a túlságosan oldalt tűzött, szétálló, ún. tehénfül. A fülek állásából és mozgékonyságából értékes következtetést vonhatunk le az intelligenciára. Az éberség jele a mozgékony fül. Ideges, heves vérmérsékletű egyedek fülei túl élénken mozognak, félénk kutyák gyakran hátracsapják fülüket. Ezek hibák.

A szemek vizsgálatánál tekintettel vagyunk azok nagyságára, alakjára, helyeződésükre és színükre. Akkor mondjuk a szemeket elfogadhatónak, ha nagyságuk arányos a fejjel, az alakjuk jellemző a fajtára, helyeződésük szabályos és sötétbarna színűek.

Törpe fajtáknál aránytalanul nagy és kidülledő ökörszemeket találunk fajtajellegként. Más fajtáknál ezt hibának minősítjük. ugyancsak hiba a mélyenülő, mandulavágású disznószem is.

A szivárványhártya színe a leghívebb tükrözője a pigmentációnak. Azt szertejük, ha a szem sötét színű. Hiba a borostyánsárga és a kékes csókaszem. Egyes fajtáknál megengedett a világoskék szemszín. Az albínó szemnél a szemfenék pirosan tükröződik a szivárványhártya teljes festékhiánya miatt. Ritka, de igen súlyos hiba.

Figyelendő a szemhéjjak feszessége.

A jó szemhéj takarja a pislogóhártya nagy részét.

A laza szemhéj hiba, gyulladások forrása. A pigmentmentes pislogóhártya egyes fajtáknál szintén hiba. ugyancsak súlyos hiba a befelé forduló (Entrópium), és a kifelé forduló szemhéj (Ektrópium).

A nyak a tarkónál kezdődik és az első hátcsigolyáig terjed. A tarkótól megkívánjuk, hogy arányos széles és izmos legyen. A nyaknál figyeljük a hosszúságát, izmoltságát és a gerincvonallal alkotott szögét, vagyis az illesztését, irányát. Általában a nyak tengelye a törzs vízszintes tengelyével 50 fokos szöget zár be. Gyorsfutású kutyáknál, így agaraknál a hosszú nyak nemcsak megengedett, hanem kívánatos is. Más fajtáknál mind a túlságosan hosszú. Mind a túl rövid nyak kifogásolható.

A hosszú és izomszegény nyakat deszkanyaknak mondjuk, mely még keskeny és merev is, ezért csekély a mozgékonysága.

A disznónyak az előbbi ellentéte: rövid és végig feltűnően vastag.

A hattyúnyak, mely magasan illeszkedik, hosszú, a kezdeténél erősen ívelt, rajta a fej mélyen tűzött. Rendszerint hajlott gyenge háttal párosul.

A szarvas nyak, amelynek tengelye csaknem merőleges a test vízszintes tengelyére. Mindkét nyakél enyhén S alakú, a nyakon a fej csaknem vízszintes tengellyel illeszkedik.

 

 

A törzs bírálatát a hátvonallal kezdjük. A hát legkiemelkedőbb része a mar. Vizsgálatánál nézzük az izmoltságát, teltségét, magasságát, hosszúságát. Ha a mar magas, de rövid, púposnak mondjuk, a magas de izomszegény az éles mar. Süppedt marnál a gerincél a két lapockaporc közé süppedt. Valamennyi hibás testalakulás, mert azon kívül, hogy rontja az összbenyomást, laza izmoltságra is vall. A süppedt mar főleg fiatal állatokon gyakori.


Szabályos felsővonal

A hát adja a kutya felső kontúrját. A hát legyen telt, széles, izmos, feszes.

Vonalát tekintve vizsgálhatjuk együtt a hát-, ágyék keresztvonalat, de hosszúság szempontjából jó, ha az egyes részeket külön vesszük, mert gyakran előfordul, hogy megfelelő hosszúságú hát után rövid vagy éppen túl hosszú ágyéki rész következik, ami természetesen hiba, mert mozgáshibának lehet az eredője.

 

 

Süppedt marnál a hát egyenesebbnek látszik, de a mar hiánya, gyenge izmoltsága hibának minősül.

Ha a hát vonala a mar után megemelkedik és a felső vonal emiatt enyhe ív alakúvá válik, pontyhátról beszélünk. Ennek következménye a far ideálisnál nagyobb lejtése az ún. csapott far.

Ha a mar jól kifejezett, a hát egyenes, az ágyék vonala felfelé ívelt, pontyágyékról beszélünk, aminek ugyancsak kísérője a csapott far alakulás.

Ha a far felső vonala a mar magassága fölé kerül, a far túlnőtt és a hát hajlottá válik. Ekkor túlnőtt farról és nyerges hátról beszélünk.

 

Az ágyék a háthoz sorolandó. Jó akkor, ha széles, mértékelten hosszú és jól izmolt, valamint természetszerűleg a hátvonalat követően egyenes vagy enyhén felfelé húzódó. Oldalnézetből hasonló hibás alakulásokat észlelhetünk rajta, mint a hátnál. Megemlítjük a kígyóágyékot, mely igen hosszú, keskeny és izomszegény, így szintén súlyos hibának számít.

A far a medencecsonton, a keresztcsonton és az első farok csigolyákon terül el. Jó a far alakulása, ha a farbúbtól enyhe lejtéssel húzódik a farok tő és az ülőgumók felé, arányosan hosszú és ennek megfelelően széles, kellő izmoltságú és - felülről nézve - az ülőgumók felé finoman elkeskenyedik. szukáknál a far szélesebb. Leggyakoribb rendellenes faralakulás a csapott far.

A farok fajtajelleg hordozó. Fajtánként változik alakja, formája, szőrözöttsége, valamint hordása, mozgás közben és álláskor.

 

Lehet magasan,
középmagasan,
és mélyen tűzött,
gyakran enyhe ívbe, máskor gyűrűbe kunkorodik

 

Mozgás közben hordása megváltozhat, a csánkok közül előemelkedve a hátvonal alatt, enyhébben a hátvonal fölött hordott vagy a hát fölé kunkorodó lehet.

Az angol farok általános küllemtan szerint nem ér a csánkig. Az uszály-farok majdnem a földig ér.

A patkány-farok ha kopasz vagy erősen szőrhiányos. Hátulról vizsgálva mozgás közben a hát középvonalában van a tengelye. Ha ettől jobbra vagy balra eltér, indexel a jelzett oldalra.

A farkatlanul született ebek, torzulások.

A mellkas foglalja magába a tüdőt és a szívet, a légzés a vérkeringés legfontosabb szerveit. Minthogy az izmok és szervek munkaképessége az oxigénnel való ellátottságtól függ - ezt pedig a tüdő és a szív végzi - fontos, hogy ezek a szervek megfelelő nagyságúak legyenek, vagyis legyen hely a kifejlődésükhöz. Ebből következik, hogy a mellkas alakulása akkor értékes, ha az mély, széles, megfelelően dongás és hosszú.

A mellkas bejáratát a szügy alkotja.

1. Az átlagos szügy a mellkas kellő dongássága mellett közepesen széles, jól izmolt, a lapockák és a könyökök a mellkasfalhoz záródnak.

2. Dongás mellkas esetén a lapocka ferde szögben fekszik fel a bordákra és a felkarok sem záródnak a mellkasfalhoz. A könyökök elállnak. Kialakul az ún. oroszlánszügy. Feszes izomzat esetén rövid végtagoknál ehhez talajon tág állás párosul.

3. ha a bordázat íve enyhe és a mellkas mély, a lapockák jól felfekszenek a mellkasfalra, de a vállbúbok távolsága kevés, keskeny szügy jön létre.

 

1
2
3

 

Előmellről beszélünk akkor, ha a mellcsont a vállburok síkja elé nyomul és a szügyizmok a vállbúbok elé domborodnak. Egyes fajtáknál ez a testalakulás kifejezetten jó, másoknál hiba, mert durvaság jele lehet.

 

A has alakulása fajták és típusok szerint változó. Akkor ideális a has, ha megfelelő helyet biztosít a benne helyet foglaló zsigeri szerveknek és nem akadályozza a mozgást.

Alakját oldalnézetből a szegycsontról és a bordaívek alsó részéről eredő és a medence száraihoz tapadó hasizmok határozzák meg. Ezek alsó kontúrja adja a hasvonalat. A mellkas alsó szélével közösen alkotják az alsóvonalat.

 

A kutyának általában enyhén felfelé ívelő hasvonala van, melyet a nemiszerv vagy az emlők vonala tör meg.

A vágtázó típusoknál a has erősen felhúzott, ún. agárhas figyelhető meg. Ehhez gyakran pontyágyék társul.

Ha a hasvonal a mellkas vonalában folytatódik, laza vagy más néven szalmahasról beszélünk.

A vemhesség idejében természetesen a has vonala a mellkas vonala alá ér. Ha ez szülés után is megmarad, hibaként értékelendő, ez az ún. csüngőhas.

A has tájékhoz tartozik a horpasz is, melynek teltségére vagyunk tekintettel, mert az ágyék kialakításában játszik szerepet.

Az elülső végtagok bírálatát a lapockatájékkal kezdjük, melynek alapját a hasonló nevű csont és ennek porca adja. Az ideális lapocka széles, jól izmolt, felfekszik a mellkasfalra és kellően mozgékony. Hibás lapockaalakulások: laza lapocka fiatal állatoknál gyakori, ha kisfokú, elnézhető. Lényege, hogy a vállak között a törzs lesüllyed. Általában süppedt mart idéz elő, ezért az egyik tulajdonságot a másikkal együtt vizsgáljuk. A kötött lapocka a rövid és nem kellő izmoltság miatt csekély kilengésű, kevésbé mozgékony. A mozgást zavarja, mert következtében a járás tipegővé válik, a lépés pedig rövidebb lesz. A kopár lapocka izomszegény, a vállöv túl szabaddá válik, a könyökök elemelkednek mozgás közben Ellentéte a terhelt lapocka, melynél túl fejlett izomzat és igen bőséges bőr alatti kötőszövet, valamint megszaporodott zsírszövet található.

A lapocka hibái mindig mozgáshibát eredményeznek!

A felkar vizsgálatát oldalról és elölről végezzük. Nézzük a hosszát, izmoltságát, a vízszintessel bezárt szögét és a test hosszanti síkjához való viszonyát. A tértölelő lépések biztosítása érdekében azt szeretjük, ha a felkar hosszú és kellőképpen izmolt. A rövid felkar igen súlyos hiba.

 

Normál vállszögelésnél
a felkarcsont hossza,
megegyezik a lapocka hosszával.
Túlszögelt váll esetén,
a felkarcsont hosszú,
íve kifejezett

Meredek váll esetén,

rövid lapocka, csaknem

egyenes felkarcsont

 

Jól izmolt elülső végtagok mellett, a hosszú lapocka és a rövid felkarcsont a terriereknél kívánatos. Az ilyen végtagcsontokkal rendelkező kutyák mozgása rövid lépéshossz mellett, nagy energiájú pattogó dinamikus mozgást eredményez.

A versenyvágtára kitenyésztett agarakra jellemző, a hosszú lapocka, hosszú felkarcsont, és a minél nagyobb lépéshossz érdekében, a hosszú lábszárak.

Ezek eredménye a nagy, telt, de rendkívül laza izomzat mellett az a mozgásforma, melyet versenyvágtának hívnak. Természetesen számtalan adottság mellett. (erős enyhén ívelt hát és ágyék, hosszú izomzattal telt far, extrém módon izmolt hosszú csontozatú hátulsó végtagok).

Jó vállszögelésnél a lapocka és a felkar tengelye, valamint a lapockacsúcstól a könyökhöz húzott egyenes, egyenlőszárú derékszögű háromszöget alkot, melynek csúcsa a vállizület. A lapocka forgástengelyén át, bocsátott merőleges felezi a mellső mancsot.

Az alkar a tulajdonképpeni szabad végtag alsó része. Ettől megkívánjuk, hogy legyen erős csontú, arányosan hosszú és megfelelő állású. Akkor elegendő a hosszúsága, ha a végtag hosszúságának mintegy 2/3 része.

A jó lábtő száraz, inas és feszes. A csontok körül az inak között kevés legyen a kötőszövet. Kívánatos, hogy a lábtő a megterhelés alatt feszes legyen. A laza lábtő megterheléskor inog.

A lábközéptől megkívánjuk, hogy száraz, terjedelmes legyen, acélos inak vegyenek részt az alkotásában. Ne legyen túl hosszú, mert ez esetben bizonytalan az alátámasztás.

A mancsok legyenek boltozatosak, ún. macskaszerűek, és jól zártak. A túlságosan hosszú ujjak okozta laza nyúlmancs súlyos hiba.

A karmok akkor megfelelőek, ha palaszürkék. A viaszsárga karom pigment hiány jele, hibának számít.

A talppárnákat is vizsgálni kell, ezek jól pigmentáltak, feketék, vagy szürkék és tömötten rugalmasak legyenek.

A hátulsó végtagok bírálatát a törzzsel összefüggő testrésszel, a combtájékkal kezdjük. A comb alakulása akkor jó, ha elég hosszú és jól izmolt. A medence - combcsonti izület alkotta szög, minél kisebb, annál jobb, ugyanezt kívánjuk meg a hátulsó lábszártól is. A nyúlcomb hátulról nézve lapos, a nyurgacomb pedig feltűnően izomszegény. A békacombnál a lábszár alsó része hirtelen elkeskenyedik, az Achilles-ín egészen magasan indul.

A csánk megítélésénél hasonló szempontokat veszünk figyelembe, mint a lábtőnél.

A hátulsó végtag többi részét az elülső végtag azonos részeihez hasonlóan bíráljuk.

 

A far alakulásáról

Az ágyékcsigolyákhoz kapcsolódó keresztcsont és medencecsontok együttesen alkotják a far alapját. Az ágyék tengelyének és a keresztcsonton át húzott hossztengelynek az együttesen bezárt szöge jelentős mozgást befolyásoló tényező. A különböző faralakulások, a fajtajellegnek megfelelően változhatnak. A far csapottsága a hátulsó végtag elhelyezkedését befolyásolja. Az ülőgumón át vezetett tengely és a végtagok viszonya jól látható.

 

Jó far
Enyhén csapott far
erősen csapott far

 

A csípőszögletből a talajra húzott merőleges érinti a térdkalácsot, az ülőgumóról a talajra bocsátott merőleges pedig, egyenesen a hátulsó végtag mancsának a közepén halad át.

Végtagállások

Az elülső végtag akkor tekinthető szabályos állásúnak, elölről nézve, ha a lapocka csúcsán, a vállizület tengelyén és a csuklóízület közepén át olyan egyenes húzható, amely egybeesik a lábszár tengelyével, és a mancsot a harmadik és negyedik ujj között felezi. A két végtag tengelyének egymással párhuzamos egyenest kell alkotni. Oldalról nézve a könyökizület közepéről a sík talajra bocsátott merőleges a végtagok középvonalában halad a lábtőig, a lábközép pedig a talajjal általában 70-80 °-os szöget zár be (ez fajtánként eltérő lehet). Ha szabályos végtagállású kutyabírálatát végezzük szemből, akkor ügetés közben a végtagok tengelye - a talajra mutató csúccsal - hegyes szöget zár be.

 

Hibás elülső végtagállások

Talajon tág állás

A végtagok kifelé tartanak és tengelyeik egymástól túlságosan távol érintik a talajt. Ez lehetséges egyenes lábszárcsontok mellett, valamint enyhén kifelé görbülő lábszárcsontok mellett. Ezzel a hibával rendelkező kutya mozgás közben szemből szemlélve láttatja, hogy végtagjainak tengelye nem hegyes szöget zárnak be és a mancsok egymástól távol érintik a talajt.

 

Szűk állás

Az előbbi ellentéteként azt testesíti meg, hogy a talajt érintő mancsok egymáshoz a kívánatosnál közelebb helyezkednek el. Ennek is kétféle oka lehet:

1. egyenes végtagok mellett, kifordult könyöknél jön létre,

2. jól záródó könyökök mellett enyhén görbe lábszárak okaként alakul ki.

A végtagok tengelyei mozgáskor az ábrán látható módon, a talaj fölött keresztezik egymást. Ekkor a könyökök nyitottsága még jobban látható.

 

 

Franciás állás
Ha az elülső végtag tengelye a könyöktől,
a lábtőtől vagy a mancsoktól kifelé fordul.
Hegyfaltipró állás
A lábtő, a lábközép, és a mancsok befelé fordulnak,
a kutya mancsainak külső élén áll.

 

O - állásról akkor beszélünk, ha az alkar-tengely kifelé, a lábközép tengelye pedig befelé irányul.

X - állás: ha az alkar befelé, lábközép pedig kifelé tart mindkét elülső végtagon.

A hátulsó végtagok

Akkor szabályosak, ha tengelyei egymással párhuzamos egyeneseket alkotnak. Az ülőgumótól a combcsont tengelyében a sarokgumón át a lábszár és lábközép tengelyében húzódó merőleges egyenesek a két végtagon egymással párhuzamosan helyezkednek el. Ha a szabályos végtagállású kutyát mozgás közben hátulról szemléljük, a jó végtagtengelyek ügetéskor egymással a talajra mutató csúcsú hegyesszöget zárnak be.

 

Hibás, hátulsó végtagállások

 

Tehén vagy gacsos állás

A térdek kifelé fordulnak, a sarkak közelítenek egymáshoz, a lábközép és a mancsok kifelé forduló tengellyel helyezkednek el egymás mellett. A sarkak távolsága egymás között az ideálisnál kevesebb.

 

 

Mozgás közben a sarkak csaknem koptatják egymást a gyakori ütődésektől, a végtagvezetés kaszáló, a nyomok egymástól távol helyezkednek el.

 

A hordó, ill. dongás állás

 

A combcsont és a lábszárcsontok enyhe ívben meggörbültek, és ívük a test középvonalától kifelé hajlik. A lábtő és lábközép tengelye enyhén befelé tart.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mozgás közben ebből az álláshibából két egymástól különböző mozgáshiba adódhat:

 

A. ha a csánkok puhák, az izületek lazák, a hátulsó végtagok alátámasztása közben a sarok inog és kifelé fordul.

B. ha a csánk kellően feszes, a kutyaenyhe terpeszben vezeti hátulsó végtagjait és a végtagok tengelye egymással párhuzamosan halad, a mancsok nyomai egymástól távol helyezkednek el.

A
B

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kardállás esetén a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 135 °-nál kisebb.

 

Karó állásnál a lábszárcsontok és a lábközépcsontok tengelye által bezárt szög 160 °-nál nagyobb.

A hátulsó végtagok újai között gyakran előfordul egy járulékos is, melyet farkaskörömnek nevezünk. Egyes fajtáknál születés után eltávolítják, másoknál fajtajelleg a megléte.

A nemi szervek

Épek és működő képesek legyenek. A kanok mindkét heréje legyen a herezacskóba. Ezt mindenkor gondosan ki kell tapintani. Ha az egyik vagy másik heréje hiányzik, vagy nem ereszkedett le, hanem a lágyékcsatornában maradt (rejtett heréjűség, kriptorchizmus), az állatot a tenyésztésből ki kell zárni. A hímvessző fejlettsége és elhelyezkedése ugyancsak ellenőrizendő.

A szukánál ellenőrizzük a péra nagyságát és elhelyezkedését, vizsgáljuk, hogy folyástól mentes-e, esetleg a szuka nem tüzel-e, hiszen ez esetben a kiállítási bírálatból ki kell zárni. A gyakran előforduló hüvely-előesés, azaz amikor a hüvely a péra nyílásán át előtüremkedik - ugyancsak kizáró ok.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)