Celebek és kutyák
Rendhagyó beszélgetés Cserhalmi Györggyel
A pulikról és egyéb állatfajtákról
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  1999. november 08.

A Hungária Puli klub kért fel, hogy készítsek riportot Cserhalmi Györggyel. 30 évi ismeretség után "természetesen" beszélgetésre sikeredett.



( Részlet, a www.terasz.hu riportjából: "Az elmúlt év júniusában, második magyarként, megkaptam az Európai Unió Filméletmű díját, Töröcsik Mari után.
- Tegnap hallottam, hogy nomináltak Oscar-díjra egy cseh filmmel.
- Tavaly forgattuk."


Rendhagyó beszélgetés Cserhalmi Györggyel, a Pulikról és egyéb állatfajtákról

Miért rendhagyó? Mert a beszélgetés közben már éreztem , hogy ezt nem szabad irodalmivá tenni, sem tipikus riporttá csonkítanom, sőt, még a párbeszédre jellemző gondolati csapongásokat sem szabad túlzottan rendszerbe szednem, nem vághatom meg, mert ezzel önöket csorbítanám meg.
No, meg Cserhalmit, aki attól lett az és maradt, olyan, amilyen, hogy rendhagyóan zseniális.
Szerény személyemnek tanúi Cserhalmiék, miszerint rólam is lepereg minden, ami langyos, mint a Puli szőréről a nyári eső.
(Előre is elnézést kérek, hogy a hivatalos helysírástól elszakadva, a "Puli"-t és az "Isten" szót, mindig nagybetűvel írom. Ennél a két szónál, nem visz rá az ujjam lelke, a kisbetűre. )
Így engedtessék meg, hogy a szólásszabadság jogán, az "élő írás" formáját válasszam, bízva az Önök fantáziájában, miszerint: Most játsszunk együtt! kuporodjanak körém. Úgy. Mindenki jól elfér? Együtt vagyunk? Akkor jó. "Most valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegedjenek az emberek." - mondta József Attila. Mi az emberi érzelem-gondolatok melege köré ülünk, bekapcsolom a készülék kihangosítóját, tárcsázom a telefonszámot. Linda hívja Gyurit, - két pulis - a megbeszélt időben, 2004-01-30.án este, hogy együtt melegedjen a lelkünk, s tán tüzet kapjanak az Önök gondolatai is.

Gy. - Itt vagyok, ragyogok. Három cigi elég lesz?

L. - Remélem. Én már csiholom a tüzet. Viszed magaddal Hollyvoodba a Mókát?

Gy. - Sajnos nem tehetem.

L. - Miért? Nem csípi a bársony szőnyeget?

Gy. - Mert nem vagyok hajlandó úgy utazni, hogy tudom, a kutyám a csomagtérben szenved, a mínusz húsz celziusz fokban.

L. - Neked nem engednék meg, hogy felvidd az utastérbe?

Gy. - Nem vagyok én olyan, hogy bármit is megengednének.

L. - Öledben vinnéd Ámerikába.

Gy. - Nem öleb, mint tudjuk.

L. - Szokott az öledben lenni?

Gy. - Ha beleveszem. De rögtön le akar mászni. Nem szereti a papáskodást.

L. - Hova akar mászni?

Gy. - A földre. Ahol szeret lenni. Ő földön jár, csak mi járunk máshol.

L. - Mi hol járunk?

Gy. - Tíz centivel fölötte, de ettől nem leszünk közelebb az éghez, csak távolabb a földtől. Ha szabad így mondanom.

L. - Ha már az embereknél tartunk. A jó múltkorában, nagyon pipa voltál egy TV műsorra. Mi is volt az?
Ami a kutyákról szólt. Emlékszel? Te mesélted, hogy nem is mutatták őket, csak a gazdák pofáztak.

Gy. - Ja, igen. Tényleg. Szeretem nézni az állatokról szóló műsorokat. És akkor van egy, egyetlen egy magyar adó, ami rendszeresen foglalkozik a kutyákkal. Erre a magyarfajta kutyákkal elkezdtek politizálni. Ha már ott is áttevődnek a hangsúlyok, akkor miről beszélünk? Ő egy kutya. Az, hogy magyarfajta, az nekünk egy nagy öröm, hogy vannak ilyen ősi állataink. De ezt már ne használják ki politizálására. Ne legyen már magyarabb érzelmű, aki Pulit tart, mint aki egy német juhászt. Én szeretem nézni azokat a gyönyörű állatokat. Helyettük, ilyen vicsorgó, acsarkodó embereket mutatnak,

L.: Ahogy a Hofi mondta: "Ebben az országban mindenki ugathat, csak a kutya nem."

G. - Így van. Akik azt mondják, hogy ők azért magyarok, mert Pulijuk van. Bocsánatot kérek. Ez egy marhaság. Ezek megint az emberi hülyeség csimborasszói. Ezekbe a "magaslatokba" én nem vágyom, mert szerintem most olyan ritka a levegő, hogy ebben már nem is lehet élni.

L. - Erről jut eszembe. Láttad az Animal Planet-en? Van egy ismétlődő bejátszás, ahol két állat fut, a naplementébe burkolt Óceán partján. Az egyik Puli.

Gy. - Örülök neki, hogy eljutott az Óceánig. Legalább Ő. Ha már Árpád apánknak nem volt ennyi esze.

L. - Jaj, ne röhögtess már, amikor én lírázom. Hihetetlenül gyönyörű látvány volt, ahogy abban a furcsa fényben, a földig érő szőre repült ezer felé.

Gy. - A szoknyácskája.

L. - A nyakig érő rokolyája. Csak fürdetés közben ne lássa őket idegen. Tényleg. Ugye, most már nem zavar, hogy nem látod a szemét? Amikor pici volt, ettől tartottatok az Erzsivel.

Gy. - Már nem is érdekel. Mert tudom a fültartásáról, a testtartásából, ahogy a farkát tartja.

L. - Az egész lényében ott van a szeme lelke.

Gy. - Nyilván. Ez egy tökéletes testbeszéd, amit az állatok tudnak. A Móka előtt, volt egy idős, keverék kutyám. Vele hosszan megbeszéltem olyan problémáimat, amiket emberekkel nem lehetett. tudod, hogy miért? Mert végighallgatta. Nem vágott közbe, én láttam a szemén, hogy érti. Nem ment el, nem ment el pisilni, nem ment el nagydolgát végezni, hanem nagyon érdekes fejtartásokkal, testbeszéddel, pontosan követett és, és "nekem" lehet, hogy most ez nevetségesen hangzik, teljes meggyőződésem volt - a beszélgetés végeztével - hogy én itt, kérem, meg vagyok értve. A Pulinál meg azért érdekes, mert nem látod a szemét.

L. - De ebben érzel valami titkot?

Gy. - Hogy tudom-e a titkát erről a dologról? Nem tudom. De azaz igazság, hogy nem is akarom. Olyan jó nekem, ha valami úgy titokban marad. tudod? Megmarad számomra talányosnak. Ez olyan... Jaj, most egy nagyon-nagyot fogok mondani - Isten bocsássa meg nekem - de ha az Isten dolgaiba belelátnánk, akkor semmi dolgunk nem lenne ezen a földön.

L. - Neked már nagyon sok állat volt az életedben.

Gy. - Igen, kérlek szépen, nagyon sok állat volt az életemben.

L. - Nem az emberekre gondoltam.

Gy. - Haragszom is, amikor egy emberre azt mondják, hogy: "Ez egy állat." Ezért nagyon tudok haragudni.

L. - Ugye? Én is.

Gy. - Nem álljuk ki a versenyt.

L. - Van különbség a szóval. Nekem az első kutyám Puli volt. Még az ősidőkben. Tizenöt éves voltam. Akkor azt hittem, hogy minden kutya ilyen. S most, hogy visszakanyarodtam hozzájuk, jöttem rá, hogy egy kutyához sem hasonlítható. Számodra a Puli meglepetés volt ?

Gy. - Határtalanul. Különösen most, hogy már kialakult a jelleme. Illetve hát... alakulóban van és alakítja a miénket is. Egy nagyon, nagyon határozott lényről van szó, aki nem ösztönösen, tehát nem az úgynevezett állati ösztönei által vezérel minket, hanem határtalan tudatossággal. Én néha mondom is az Erzsinek, hogy ennek a Pulinak egy katedra kéne valamelyik egyetemen.

L. - Szóval, Ő a törzsfőnök?

Gy. - Ő a főnök, igen. Móka, teljesen öntörvényű. Ő határozza meg, hogy mi történjen, hogy történjen. Szerintem ezt jól el is rontottam, mert nagyon hajlamos vagyok arra, hogy elkapassak egy állatot, most történetesen a Mókát. Egyszerűen nem tudom kutyának tekinteni. Annak kéne, hogy nézzem. Nekem családtag. Nekem fontos - amiért az Erzsi mindig megszid -, hogy miért nem bírom ki, hogy ne adjak neki abból, amit én is eszem.

L. - Mert az Erzsi követte zord utasításaimat, azt is megmondtam, hogy a falka vezérnek az embernek kell lenni, és a Puli is ezt igényli, erre most a negyedik Pulimmal pont úgy jártam, mint ti a Mókával. Ahogy a kisasszony parancsolja. De olyan bájjal csinálja, hogy nem lehet rá haragudni. S ezt ő pontosan tudja.

Gy. - Én legszívesebben egy tálból ennék vele. Már volt olyan, hogy egy kutyámmal ezt kipróbáltam. Hihetetlenül furcsa érzés volt, tudod? Ahogy odatettem a kaját - így szétterítve - és mint két zsákmányát megszerzett állat - így fölé hajoltunk. Megpróbáltam morogni rá, amit ő egyáltalán nem értett, hiszen ő olyan boldogan osztotta meg velem a lehetőséget.

L. - Amikor nálunk vacsoraosztás van és kiviszem a táljaikat, előbb szeretni kell, s csak utána esznek. A férfiak tanulhatnának tőlük.

Gy. - Na látod, nálunk még ez sincs. Mindig van a táljában abból az általad is csodaszernek tartott... Hogy is hívják?

L. - Igen. tudom.

Gy. - Na, abból. Egész nap velünk eszik. De nem kövér a disznó.

L. - Úgy bennem maradt egy nap, amikor Kékkúton voltam az Erzsinél és tele voltam gonddal, bajjal, áradt belőlem a panasz, a kilátástalanság, és akkor a Móka elővette azt a labdát, tudod, amit kiskorában kapott, aminek zsinór van a végén...

Gy. - Igen. A kalapácsvető szerszáma.

L. - Az. És ahogy ti játszottatok vele régen, ő ugyan azt elkezdte a macskával. Szájában a zsineggel, rángatta a labdát, faltól falig, a macska meg futott utána.

Gy. - Igen, ezt megcsinálja.

L. - És akkor úgy felvidámított, hogy már nem is tudtam, hogy most sírnak a könnyeim, vagy nevetnek. Elfeledkeztem társadalomról, emberekről, bajokról... Olyan jó volt.

Gy. - Tudod azért, mert ezeket mind nem ismeri. Én szerintem a kutya, és most a Mókáról beszélünk, mind ehhez nem ért. Nem ért ahhoz, hogy veszekedni kell az emberekkel, nem ért a politikához, "hála Isten" nem érti, és nem is akar efféle dolgokkal foglalkozni. Bajom van ezzel, bajom van azzal. Ő jóba akar lenni a világgal. Neki ez a dolga, hogy jóban legyen a világgal.

L. - Tehát, ő neked segít, hogy jóba legyél a világgal.

Gy. - Hát persze. Ránézek és akkor azt mondom, hogy most ott van az a képernyő. Ott van rajta egy hagyományosan hazug ember, aki lehet férfi, vagy nő. Most miért hallgassam őt, amikor én nézhetem a kutyámat is. Vagy akár játszhatok vele, vagy akár nem tudom mit... Dögönyözhetem a földön. Akkor miért nézem az idiótát, aki marhaságokat beszél. Mikor ott van a legőszintébb lény mellettem, aki pedig azt mondja: "Miért nem velem foglalkozol? Miért a TV-vel?"

L. - És neki van igaza. A te kutyád is tud mosolyogni?

Gy. - Röhög. Pofátlanul röhög.

L. - Ugye nem volt túlzás, részemről, amikor előre szóltam, hogy a Puli tud nevetni?

Gy. - Abszolút röhögős. És azt hiszem, hogy nagyon jó a humora. 

L. - Ez családi vonás nálatok. Ezek szerint nem csak a Móka van hatással rátok, hanem ti is a Mókára.

Gy. - Azt nem lehet megállni röhögés nélkül. Egyszerűen a - hogy mondjam neked? - Az életrendjét. A napirendjét. A házirendjét.

L. - Káprázatos a belső órájuk.

Gy. - Egyszerűen nem lehet megállni röhögés nélkül. Bizonyos szavakat nem lehet kimondani - ezt tudjuk a legtöbb kutyánál is -, de hogy még azt sem lehet mondani, hogy: "Szia"...

L. - Nekem mondod? Ha az Erzsivel beszélek telefonon - ami igen gyakori, a MATÁV nagy örömére - már előre félünk, hogy el ne felejtsünk valamit, mert ha kimondtuk a sziát, a Móka úgy elkezd ugatni, hogy a saját hangunkat sem halljuk. Kész. Részéről befejezte. Örömmel konstatálja, hogy vége ennek a fölösleges locsi-fecsinek.

Gy. - Így van. És ha az Erzsivel kitalálunk egy virágnyelvet, azt is megtanulja. Rögtön. Olyan dolgok történnek például, hogy: A stelázsin vannak a különböző kulcsok. Na most. Ha az autókulcsot veszem el, attól ki van akadva, mert tudja, hogy elmegyek. Ha a kamrakulcsot veszem, azt ő pontosan tudja, hogy az a kamra kulcsa, tehát neki velem oda jönnie kell. Ha a szomszéd kulcsát veszem el, mert történetesen nincsenek otthon és be kell kapcsolni a fűtést, vagy virágot kell locsolni, akkor ő megint tudja, hogy neki ott dolga van, tehát ő engem oda átkísér. Ezeket mind tudja. És van egy történetem, amit persze senki nem hisz el. Hála Istennek az Erzsi tanúja volt. Móka, engem mindig reggel fél hatkor kelt. Azt vette észre, hogy nem rögtön vele foglalkozom, hanem gyújtom a lámpát és tapogatok a szemüvegem után. És akkor, egyik alkalommal, gyújtom a lámpát, keresem a szemüvegem, nincs a helyén. Nézek körül. A kutya szájában volt. Ott tartotta nekem. Na, most itt én padlót fogtam. Innét nekem belépett ez a dolog, amit az elején beszéltünk, hogy: van a kutya és van a Puli.

L. - Ez volt az a hajszál, ahol a kutya átlendült Pulivá?

Gy. - Nem is tudom. Én ezt nem hajszálnak mondanám, hanem jó széles kőbástyának.

L. - A kutyák között, vagy a Puli és az emberek között?

Gy. - Most a kutyákról beszélek. Némely ember alkalmas lenne rá, hogy ezt megcsinálja, de vagy nincs kedve hozzá, vagy nem ér rá, vagy nem veszi észre. Na most ez a pici állat, - érted? - még egy éves sem volt. Hát honnan a fenéből tudja?

L. - Ha odafigyelünk a Pulira, észrevesszük, hogy semmi nem véletlen, amit csinál. És ha az emberek is jobban odafigyelnének egymásra? Nem lehetne észrevennünk egymás értékeit?

Gy. - Inkább kifordítanám ezt a dolgot. A Puli feltételezi azt, hogy én ugyanúgy figyelek rá, mint ő énrám. És ez sajnos nem igaz. És ezért aztán vannak bizonyos nyelvi nehézségek közöttünk. Hogy mai szóval éljek: kommunikációs nehézségek.

L. - Igen.

Gy. - Mert ő már rég tudja, amit nekem is tudni kéne. És feltételezi, hogy én is tudom. És nem nagyon érti, hogy én miért nem értem, amikor pofon egyszerű dolog. Na, ezek érdekes dolgok.

L. - Bizony. A szó jól vett értelmében, félelmetes.

Gy. - Nézd. Én a másfél éves Puli tapasztalatom alapján, csak annyit mondhatok: Azok vegyenek Pulit, akik elhiszik nekünk, hogy a Puli egy életforma. Ne vegyen magának Pulit, aki nem tud Puliul.

L. - Akinek nincs meg a tehetsége, hogy megtanuljon Puliul.

Gy. - Meg kell. Ez ugyan olyan nyelv - érted -, mint az angol, vagy a német, vagy nem tudom, a szanksztrit. Meg lehet tanulni.

L. - Latinovits tudott Puliul.

Gy. - Hát nézd. A "Bagó-sztori" arról szól, hogy meg akar tanulni Puliul. Ő tanulta ezt a nyelvet, de rájött, hogy ez a nyelv, ez egy nagyon tisztességes nyelv, és ráadásul olyan a szókincse, amivel nem lehet visszaélni. Tehát nem olyan, mint általában az emberi nyelv. Hogy csak az igazságot fedjük el valahogy a szavakkal. Hanem pont ellenkezője. Minden az igazságról szól, és a hazugság egy másodperc alatt lepleződik le. Ő nem olyan, hogy összeházasodunk és elválunk. Ezt ő nem érti. Ezek emberi fogalmak. Arra valók, hogy visszaéljünk velük. Kutyában nem merül fel ez a típusú rafináltság, vagy rafináció. Föl nem merül benne, egy pillanatra sem. Ő egész életre a társad akar lenni. Ő ezt... Különben lenne annyi eszük, hogy csak olyan helyre mennének, ahol tollas ágyban alszanak, csak gazdagoknál élnének, és akkor ezeket az emberi marhaságokat vennék magukra. De a kutya nem. Valahogy úgy találja meg a kapcsolatot, amire azt gondolom, hogy ember nem képes. Tehát, ő komolyan veszi.

L. - Bizony, bizony. Nem úgy, mint az emberek többsége. Ezért nem is tudják, mit tesznek, ha önkényesen megválnak a kutyáiktól. Te ismerted a Bagót.

Gy. - Persze, hogy ismertem.

L. - És akkor nem ugrott be neked, hogy te is Pulit szeretnél?

Gy. - Idefigyelj Linda. Ha a Latinovitsnak Puli kutyája van, akkor én azt úgy nézem, hogy ő az egyetlen ember, akinek Puli kutyája van. Én annyira tiszteltem a Zolit. Kicsit zavaros ez a mondat,

L. - Nem, tökéletesen tiszta.

Gy. - De van benne rendszer. "Bolond beszéd, de van benne rendszer."

L. - Így van.

Gy. - És én annyi mindenben utánoztam Őt, hogy ebben már nem kellett volna.

L. - Ezt leírhatom?

Gy. - Le hát.

L. - Ez gyönyörű. Nos, te naponta tanulsz Puliul.

Gy. - Nézd. Én a feleségemtől tanultam meg, hogy mit jelent az, hogy: Állat. És, sok minden mellett, amit ő tőle kaptam, ez is egy hatalmas nagy kincs. Lehet, hogy a mai világba nem illik, vagy éppenséggel a mai világ érzékenyít el annyira, hogy én meglátok egy állatot és azonnal könnybe lábad a szemem. Mert olyan gyönyörűek.

L. - A lelkük.

Gy. - Nem tudom, mert még nem is álltam vele szóba. Csak nézem és egyszerűen ott áll valami, ami... ami szebb, mint mi vagyunk. És sokkal, sokkal szebb, mint minden. Annyira a természet része. Tehát a... az építetlen természet része. Hogy mondjam...? A kultúra része és nem a civilizációé.

L. - Én se tudom felfogni ép ésszel, hogy az ember, mint faj, milyen alapon hiszi, hogy az egész földgolyóbis érte van, őt szolgálja, mikor csak egy része, a sok millió élőlény közül. S lehet, hogy Isten az embert gondolta a legtökéletesebb teremtményének, de valahogy a gyakorlatban másképp sikeredett. Bár az tagadhatatlan, hogy a legszaporább. Ja. jut eszembe. Móka, leány, mint tudjuk.

Gy. - Igen. Kislány.

L. - Apás elfogultság. Légy erős, Gyurikám - kémeim jelentették -, hogy Nagy lány. Szerinted lesznek utódok?

Gy. - Vele született joga, hogy anya legyen, és ezzel a jogával éljen is. Remélem, hogy jövőre azt fogja nekem mondani: "Anyának érzem, óh Gyuri, magam!" De nem engem fog terhelni a felelősség.

L. - Egy gibicnek semmi sem drága. Így könnyű.

Gy. - Így van.

L. - Az Erzsi már felkészített, hogy egy héttel előre be kell rendeznem a szülő szobát.

Gy. - Az biztos, azt nekem is mondta, ő a Linda nélkül nem tudja levezetni a dolgot.

L. - Hát... Nem kis történet.

Gy. - Ezt is megtanuljuk.

L. - Apás szülés lesz. Fura dolog. A szülés olyan fájdalom, amit nem lehetne elviselni, ha nem szülés lenne. De beindul valami olyan plusz, ami... ahol az ember átlép egy valamit...

Gy. - Igen. Transzcendens dolog.

L. - És ugyanez történik velem az ellésnél. Bekattan valami. Sokan nem értenek velem egyet. Hagyjam magára a kutyám, ösztönösen elintézi, ne szóljak bele a természet rendjébe.. Hogy tudnék akkor aludni? Hogy hagyhatom magára, amikor mindig "követ, mint a Puli kutya". A legtermészetesebb, hogy vele vagyok, tele vagyunk dologgal. Turkálok a vérben, keresem a placentát, faros szülésnél feszítem szét a zezettjét (péra), ha kell, kiszakítom a burkot...

Gy. - Azt hiszem, nagyon szép dolgokról beszélsz. Hát mi a fene csúnyaság van ebben?

L. - Nem is az, de ha valaki ezt mondja nekem, 1976-ban, a debreceni színész klubban... Itt a helyzet, akkor még csak nem is kérdés. És... és... és... A világ egyik legnagyobb csodája.

Gy. - Erről van szó.

L. - Ez egy akkora csoda, Gyuri! Amikor az a kis hülye, az a vézna, nedves semmiség, tudod, ahogy ráteszem a cicire,

Gy. - Jaj, de drága.

L. - Még meg sem született és már véleménye van. Ahogy anyám mondta: "Ilyen pici és máris Puli". Az egész kölyök egy óriási száj. És húsz perc alatt kétszer akkora lesz, mint amekkorának megszületett. Mert miközben megszárad a szőre, csak szívja, szívja be az életet. Hát az...

Gy. - Frenetikus.

L. - És, hogy az az anya, micsoda anya... Sokan, sokan tanulhatnának

Gy. - Nagyon sokan.

L. - Tőlük. A saját boldogságukra és épülésükre. Az emberek. Azt hiszem.

Gy. - Már most mondom az Erzsinek: Itt lesz egy szakajtó gyerek, én tudom, hogy nem lesz szívünk egytől sem megválni. előre tudom. Nekem mindegy, hogy egy kóbor kutya, vagy egy CACIB-CAC fajta...

L. - Jó, én ezt megértem, nekem is volt "utcagyőztes" almom, ugyanúgy kuporogtam mellettük, mint a Puli-Pulikkal, de ahogy a Móka hátravágja a fejét, jelezve, hogy itt a sétaidő...

Gy. - Olyan, mintha nem is lenne csontja. Mint a madarak, úgy forgatja a fejét.

L. - Ezt csak egy Puli tudja. Vannak dolgok, amit én sem kedvelek a tenyésztésben. Azzal vígasztalom magam, ha nem lennének tenyésztők, nem lennének Pulik. Az Erzsi gyakran aggódik értem, hogy: "És a lelkes tenyésztő egy reggelen arra ébred, hogy 1324 kölyök, és"... De rá kellett jöjjek, hogy a kölykeimnek az a dolguk, hogy valahol boldoggá tegyenek másokat. Én ezt most nem fogom beleírni, de tudod, amikor a Csillagvirág, Champion Junior lett, örültem, de sokkal kedvesebb a szívemnek az a fotó amit róla küldtek, ahol Őt hozta az angyalka, Karácsonyra. És tényleg nem azért, de a Móka a Rábcamenti-Huncut Kennel egyik szeme-fénye, és holnap megy kiállításra a testvére. Tudod, a maszkos-fakó.

Gy. - Én azt szeretném neked ezzel kapcsolatban mondani, hogy nagyon meg is sértődnék, ha ezt kivágnád.

L. - Már, mit?

Gy. - Hogy ő a Rábcamenti -"Rettenetes" Bazsa. A Móka nevet azért kapta, mert ő egy Móka, úgy ahogy van. Ő az a Móka, akire az ember ránéz és boldog.

L. - Na látod, erről van szó. Tehát egy kis fénysugár az életetekben.

Gy. - Ez egy nagy fénypászma, asszonyom!

L. - Óh, bocsánat, uram. Nem állt szándékomban, ilyen mélységesen megsérteni. De azt sem látom, hogy ezt a beszélgetést megkurtítsam.

Gy. - Lesz egy - Móka-sztori - Következő fejezet: "Hogyan szültünk, Móka?" Tudod, mit? Az... Várj. Várj, beleszóltak. Amerika hív.

L. - Akkor csókollak.

Gy. - Szia, drágám.

(Öt perc múlva csöng a telefon.)

Gy. - Na.

L. - Baj van?

Gy. - Csak annyi, hogy azt még nagyon szeretném elmondani: Nem a kutyák édesgettek minket magukhoz, nem tudom hány ezer évvel ezelőtt.

L. - A jelenlegi kutatások szerint, harminc ezer éve.

Gy. - Pontosan fordítva történt. Ami azt jelenti, hogy mi olyan felelősséggel tartozunk, ami páratlan a világon. És ha már ennyi ideig kitartottak mellettünk,

L. - Mindennek ellenére.

Gy. - Így van. Akkor nekünk a világ végezetéig ki kell tartani mellettük. Ők a barátaink. Nem a kutyáink, nem a lábtörlőink, nem a házőrzőink, hanem családtagok. A mondat igaz: "Lehet állat nélkül, kutya nélkül...

L. - Puli nélkül...

Gy. - ... élni. De minek?!?"

L. - Kösz. Jó érezni, hogy nem vagyok egyedül.

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)