A kiállítások története
Kiállítások története V.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2001. szeptember 21.

John Douglas nevére 1866-ban a hatodik Manchester Dog Show egyik bírójaként bukkanunk. Ettől kezdve minden évben bírált ezen a kiállításon, 1871-ben pedig már kiállítási menedzserként találkozhatunk vele Edinburgh-ben és Dublinban.


 

Kettős karriert futott be, 1873-ban Glasgow-ban bírált, Edinburgh-ban kiállítást rendezett, és gondjaiba vette a Kennel klub első kiállítását is, mielőtt ezt a sűrű évet egy manchesteri bírálattal fejezte volna be. Az elkövetkező néhány évben Douglas több kiállítást is menedzselt egy évben, miközben bírói karrierjét sem szakította félbe. Kiállításokat szervezett számtalan városban - Brighton, Bristol, Dublin, Edinburgh, Hull, London, Manchester - és első osztályú, teljesen professzionális kiállítási menedzser lett belőle. Hatalmas tapasztaltságával nagymértékben segítette a kiállítások és a törzskönyvezett kutyák jövőjének fejlődését, és rávilágított azokra a jelentős problémákra, melyeket egy nemlétező szervezet irányításának hiánya okozott a kiállítások világában.

Az arisztokrácia támogatása ellenére, vagy talán éppen ezért, gyakran még a létező szabályokat is megszegték. A kiállítások olyan méretűvé nőtték ki magukat, hogy az egyes újonc kutyás szervezetek már képtelenek voltak egyedül irányítani a történéseket. A káosz sohasem állt messze ezektől a rendezvényektől.

A már homogén fajtáknál például gyakran előfordult, hogy egy szép példányt kiállítottak mondjuk kedden, majd éjszaka elvitték, szerda reggel behoztak egy cserepéldányt, a szebbik kutyát pedig kiállították valahol másutt szerdán, vagy alkalomadtán, ha a dátum és távolság engedte, két vagy több alkalommal is kiállították a héten, sem nevét, sem pedigréjét megadva, vagy esetleg ugyanaz a kutya minden kiállításon más néven szerepelt. Ha ugyanaz a tulajdonos több ugyanolyan színű kutyát birtokolt, szinte biztos volt, hogy alkalomadtán kicseréli őket. Ezekben az időkben nem volt szerencsés egyedül hagyni egy kutyát a kiállításon, hacsak valami különleges azonosítóval nem rendelkezett, különben nagy volt rá az esély, hogy a tulajdonos kutyája hűlt helyén a kiállítás végén egy gyengébb egyedet talál. Mindennapos volt a kiállított kutyák kölcsönzése és kölcsönadása; ha a kutyaéppen nem volt csúcsformában, kicserélték egy másikra.

A Kennel Club pontot tett ezeknek az anomáliáknak a végére, de legalábbis megnehezítette és veszélyessé tette őket, és már például kevesebb befestett kutyát lehetett látni, ami amúgy igen gyakori volt (általában foltos kutyák kicserélésekor pótoltak egy-egy hiányzó jelet festékkel). A kutyás atmoszféra tisztább és átláthatóbb lett. Korábban az olyan embert, akiről úgy hírlett, különleges kutyás tudással rendelkezik, nagy ívben elkerülendő személynek tartották, míg most őfelsége és a királynő sem szégyellték, hogy kutyás embernek számítanak, és még sorolhatnánk a nemesi származású embereket, akiknek a kutyáitpéldául Charles Henry Lane is bírálta. Az 1873-ban alakult Kennel Club véghezvitte Lane javaslatait, sőt még többet is, de nem azzal a céllal, hogy a királyi családnak megfelelő kiállításokat rendezzen. Azért jött létre, hogy a kutyás világot irányítsa.

1870 júniusában G.H. Nutt a londoni Crystal palace-ben rendezett kiállítást First Grand Exhibition of Sporting and other Dogs néven. (Úgy tűnik, a kiállítások elterjedése után még évekig rendeztek "első" kiállításokat.) Nutt erőfeszítései 895 nevezést eredményeztek. Kiállítását megismételte 71-ben és 72-ben is, ekkor már a mindenütt megtalálható Douglas menedzselésével. Ezek a rendezvények azonban anyagilag nem voltak éppen sikeresek.

Az elkövetkező kiállítások, melyek már közelítettek a nyereséges jelzŐhöz, csak alátámasztották egy jól átgondolt szabályzat szükségességét, mely a jövő kiállításait irányítaná. Ezeket a szabályokat S.E. Shirley, a Kristály Palotában rendezett kiállítások ötletgazdája és egy 12 fős bizottság vetette papírra 1873 áprilisában. Az ő ülésük keretében jött létre a Kennel Club. A tizenkét személyből négy szerepelt a "kristály" kiállítások eredeti rendező bizottságában is: a pointeres J.H. Whitehouse, J.C. Macdona, J.H. Dawes és S.Lange, aki mindhárom Crystal Palace kiállításon bírált, akárcsak számos más helyen. A Kennel klub első saját kiállítása 1873 júniusában volt, a megalapozott kristály kiállítások folytatásaként és továbbfejlesztéseként. Ez a rendezvény volt az új szabályok első gyakorlati megmérettetése.

Éveken át a kennel Club évi két kiállítást szervezett, egyet a Cryístal Palace-ben, egyet az Alexandra Palace-ben, szintén Londonban. 1878 decemberében már a Kennel Club tizenkettedik kiállítását menedzselte Douglas az Alexandar Palace-ben, melyre 1058 nevezés érkezett, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy ez a rendezvény mentes volt a többi kiállítást körülvevő problémáktól, a jól átgondolt és megfogalmazott szabályoknak köszönhetően. John Douglas hamar elismerte ezeknek a szabályoknak az érdemeit és más, általa menedzselt kiállításokon is alkalmazni kezdte őket, és nemsokára más kiállítások szervezői keresték meg a Kennel Clubot, hogy engedélyezze számukra szabályai használatát.

1886-ban, mikor Charles Cruft az első terrier show-t rendezte, mely később a híres Cruft's kiállítássá növi ki magát, a Kennel Club évente 54 kiállításra adott liszenszet, kétszer annyira, mint három évvel korábban. 1887-ben a Kennel Club Barn Elms-i kiállítására már 2012 nevezés érkezett, s a kutyakiállítások a maguk kis aprócska vidéki és városi kezdeményeikből jelentős, kedvelt szórakozási programmá nőtték ki magukat, mely az egész országból a legkülönbözőbb korú és állású embereket vonzotta.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)