Tenyésztésről általában
Miért van a világon airedale terrier?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Irena Sehnerová  |  2013. március 05.

Hogy a kutya képes beszélni is, azt ma már minden gyerek tudja. Azt, hogy Aura írni is tud, ma már minden cseh kutyabarát is tudja.


Gazdájával együtt ezideig 12 könyvet írtak, ezenkívül Aura külön is számos, "rendkívül szakszerű" cikkel büszkélkedik, amelyek "A kutya, az ember barátja" című folyóiratban láttak napvilágot. Az, hogy Aura pletykás, időnként nagyszájú, beképzelt és mindentudó kutya-nőszemély, meg hogy mindent össze-vissza fecseg? Mi több, amit papírra kapar, az nevetséges? Emberek, éppen erről a minden hájjal megkent szukáról van szó! Aura írásaival az elkövetkező időkben rendszeresen fogunk jelentkezni.  

Hasonló izgatottságot, amit gazdaasszonyom az airedale terrier támadásakor érzett, legutoljára állítólag akkor élt át, amikor kizárták az úttörők soraiból. Jól csinálod, csak így tovább! - mondtam magamban, amikor gazdikám engem oroszlánmódra védett. Akkor tüzeltem életemben először, de ténylegesen gazdikám volt az aki "nehéz napjait" élte. Napokon át készenlétben volt, ereiben fortyogott az adrenalin. Akkor még nem tudta, hogy a kutya-betolakodók ellen nekem csak játék megvédeni magunkat.

A terrier földreküldte gazdikáját, jól megtaposta, majd hurrá, rohant egy kis kutya-nőcskével eljátszogatni. Az airedale terriert nem hiába nevezték munka-terriernek. Ez a kutyafajta ténylegesen "workoholik". Annak gazdája is közben szemmel láthatóan jól érezte magát, nyilván ő is sztahanovista lehetett ezen a téren. Magamról még csak annyit, hogy én juhászkutya-szuka vagyok! Az airedale-t szelíden lebeszéltem, de annak ellenére, hogy egyetlen "drótszálát" sem görbítettem meg, gazdikámmal együtt már-már gyilkosnak kiáltottak ki bennünket. A terrier gazdája egy olyan utálatos és erőszakos alak volt, hogy gazdikám az airedale terrierekre végérvényesen megharagudott. Lám csak, időnként az emberi logika, de különösen a női logika valahogy így is megnyilvánulhat. Szerencsére gazdikám a későbbiekben megismerkedett két okos és mosolygós airedale-lánnyal és egyből rájött arra, hogy annak idején a hiba nem a heves vággyal telt és fékezhetetlen kutyában, hanem annak gazdájában volt, aki a kutyát ráadásul póráz nélkül sétáltatta.

Az airedale terrier kutyafajtát 1850 körül nemesítették ki az óangol terrier és a vidraeb keresztezésével. Ereiben állítólag még a walesi harrier vére is kering, amely vadászkutya volt, a bulldog vére, amely bulldog volt és ma is az, továbbá bull-terier és collie vére is keveredett.

Nevét az Aire folyó nevéről nyerte és 1862-ben airedale terrier néven jegyezték be a tenyészeti törzskönyvbe.

Az airedale terrier fajtát kezdetben csak szuk kitenyésztési területén ismerték. Ha minden úgy maradt volna, akkor az bizony nagy kár lett volna. Az airedale ugyanis univerzális munkakutya, amelyik a nagymama megjegyzése szerint is képes "több ügyet egyszerre intézni".

Elődjeinek köszönhetően nemcsak kitűnő vízi kutya, de vadászkutya is, apportőr, házőrző, juhász, nyomkereső és védelmi kutya is. Ha nem létezne az orosz fekete terrier, akkor a legnagyobb terrier fajta is lehetne.

Az airedale a kivándorlókkal együtt Amerikába is eljutott. A múlt század húszas éveiben az USA-ban annyira kedvelt volt, hogy például a temperamentumos, élénk emberekre azt mondták: "Igazi airedale természete van!" Az airedale fajta az USA-ban kedvelt volt kifinomult intelligenciájáért, kiszámíthatatlan humorérzékéért és örökös terrier-kíváncsiságáért. A háború után népszerűsége jóval csökkent - az airedale valószínűleg átállt a republikánusokhoz.

Az airedale terrier fajtának halhatatlan emléket állított John Steinbeck író, aki nagyon szerette ezeket a kutyákat. A saját airedale-t úgy jellemezte hogy bizonyos pillanatokban - a kutya jobban megállta helyét, mint a legjobb tulajdonságú ember. Ugyanakkor olyan helyzeteket is leír, ahol az airedale a kutyáknál is rosszabbul viselte magát.

"A kutyák, hasonlóan az emberekhez. képesek aljasan is viselkedni" - írja Steinbeck azt követően, amikor airedale terrierje legyőzte a helyi notorikus verekedőkutyát, amely "juhászkutya, szetter" megfejthetetlen keveréke volt. A küzdelem befejeztével a győztes fél általában büszkén elhagyja a küzdőteret, ahol csak a szűkölő legyőzött fél maradt. Nem így az író airedale-je: ismét rávetette magát a legyőzött kutyára, most már hátulról és egyszerűen kiherélte! Jaaaajjj!!

Steinbeck könyvkiadójának is airedale kutyája volt. Annyira szerette azt, hogy vele szemben a kritikát is nélkülözte, sőt fanatikussá vált. Steinbeck is megsokallta ezt a túlfűtött imádatot, és kiadóját airedale-ellenes történetekkel bosszantotta. A két úr barátságát azonban ezen "kutya-pletykák" nem veszélyeztették, inkább rajtuk nevetett egész Amerika.

Az airedale izmos, rendkívül mozgékony kutyafajta. Több ereje van, mint gazdaasszonyomnak, több intelligenciával rendelkezik, mint a Mon kutya és a Tichon macska együtt, szimatját még gazdám is irigyelhetné.

Gazduram mindjárt az első nyári szünidői napon elkezdett fel-alá rohangálni és ijedt hangon kiabálta: "A pincében valami történt, füstöl a hűtőszekrény! Nem, a szén gyulladt be..., Nem, égett gumiszagot vagy mi a fenét érzek?" És keresett, szimatolt, amíg gazdaasszonyom nem szólt rá, hogy nyugodjon meg, és közölte vele, hogy csak a szomszédok grilleznek. Uramisten, ők nem csak hogy grilleznek, hanem azt még meg is eszik!
Előfordulhat az, hogy a kutya éhségében vagy vitamin hiányában bármit is eszik, de hogy erre az emberek is képesek legyenek?

Ne gondolják, hogy az airedale terrier dolga egyszerű. Általában olyan követelményekkel kell megbirkóznia, amitől szegénynek néha egészen elállnak a fülei. "Bátor tekintettel" kell néznie, hiszen a "szemtelen tekintet" nem kívánatos, "állandóan tettre készen kell állnia, minden körülmények között ébernek" lennie, és persze legyen "nyílt jellemű, barátságos", "nem szabad támadóként viselkednie, de nem szabad félnie sem", szemeiben a "tipikus terrier tekintet" tükröződjék...

Ahogy mindezt sorolom, és hozzáadom az esetlegesen megkívánt "lapos fejet", úgy gondolom mindezen igényes követelményeknek csak választott képviselőink tehetnek eleget.

A városokban élő airedale terrierek már átképzéssel rendelkeznek, a hegylakók és vadászok kutyáiból kiváló családi kutyákká váltak. Jól érvényesülnek, mint kitűnő mentőkutyák, figyelmes őrzőkutyák, és állhatatos védelmi kutyák is.

Javaslom, ha jó társaságot szeretnének, akkor válasszanak airedale terriert, és ha még jó humorérzékkel is rendelkeznek, akkor a kutyának önöknél lesz a legjobb dolga.

Amíg a Mon kutya gazdaasszonyunktól mindent ellop, amit tud, addig az airedale terrier is lop, de nem a gazdaasszonyától, hanem hazalop mindet, amit csak tud. Reggel kiengedik, hogy szülőfalujában elintézze szükségét, visszatérőben gazdaasszonyának hoz egy üveg tejet, frissen lenyúzott házinyulat, egy cipó kenyeret, gyermek játékbabát, szárítókötélről lehúzott női pongyolát. Ezért mondogatom: az airedale terrier az igazi férfi!




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)