Vadászkutya
A kutyák is vadásznak
Munkakutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Zsolt  |  2013. október 27.

A kutyák is vadásznak

A régi vadászlapokat, kalendáriumokat, könyveket lapozgatva mindenütt igen sok vadászkutyákkal foglalkozó anyagra leltem. 1940 és '44 között még egy vadászebekkel foglalkozó szaklap is megjelent, Vadászkutya címmel! Ma, amikor a szakkönyvkiadás reneszánszát éli, érdekes módon e témáról meglehetősen kevés írást fedezek fel a könyvesboltok kínálatában. Vajon mi indokolhatja, hogy a mai nimródok kevesebbet olvasnak a vadászat talán legfontosabb segítőjéről, mint régen?


Kevesebb volna a vadászkutya, vagy netán nincs már szükség rájuk? Amikor e kérdéseknek utánajártam, bizony azt hittem, lehangoló válaszokat kapok. Szerencsére nem így történt. Van elég vadászkutya az országban, s sok közöttük igencsak jól képzett segítőtárs. Ma Magyarországon félhivatalos közlés szerint 59 vadászkutyának minősített fajtát tartanak számon. Természetesen ezek nem mindegyikét használják e célra; a legtöbbjük időközben kedvtelésből tartott eb vagy éppen házőrző lett.

A vizslák között megkülönböztetünk kontinentális és angol vizslákat. Az előbbiek táborából a legkedveltebbek talán a szálkásszőrű német vizslák, és természetesen a magyar vizslák. Ez utóbbinak a drótszőrű fajtája kevésbé fázós, mint a rövid szőrű - ez sem elhanyagolható szempont egy vadászkutyánál! Emellett vadászatokon még lehet találni jó néhány rövidszőrű német vizslát és münsterlandit is, ám a weimari például kevésbé gyakori. Az angol vizslák közül valamennyi szetterfajtát használják, éppúgy, mint a pointert, amely ma meglehetősen gyakori vadászkutyafajta Magyarországon is.

A kajtató ebek közül (ők azok, akik felrebbentik, kiugrasztják, megkeresik az apróvadat) a cocker és a springer spániel a legelterjedtebb, ám mivel az ő feladatukat a mindenes kutyák is el tudják látni, vadásztársként egyre kevesebbet találni belőlük. A cocker spánielből időközben divatkutya lett, s a kizárólag küllemi szempontok szerint történő szelekció miatt fokozatosan veszti el vadászképességeit. Ezért ma nem mindegy, hogy a vadász milyen tenyészetből származó cockerrel indul el fácánozni...

A kotorék- és disznós kutyák között legtöbben a jagdterriert használják. Persze van foxi és tacskó is bőven, s akad welsh terrier is. E kutyák mindegyike remekül dolgozik az erdőben és a mezőn. Ám az elszaporodott vaddisznók "új" élőhelyén, a nádasokban nem igazán tudnak kitérni az éles agyarak elől, ezért ilyen területeken használatuk igencsak megfontolandó.

A vérebekről elmondható, hogy a nagyvadas területeken szinte teljességgel nélkülözhetetlenek. A retrieverek most kezdenek igazán divatba jönni. Igen jól dolgozó, víztől sem ódzkodó ebek. Remekül apportíroznak, de beváltak a sebzett vad utánkeresésében is.

A kopók és agarak ritka segítőtársak, bár akik már dolgoztak velük, ódákat zengenek például a tacskókopóról. E fajtát ma már nem a klasszikus kopózásra használják, hanem inkább univerzális és utánkereső vadászkutyaként.

A szakirodalom szerint azzal, hogy a kutyák részt vesznek a kártevők számának apasztásában (pl. kotorékozás - bár megvallom, e tevékenységet állatvédelmi szempontból igencsak kifogásolhatónak tartom), s azzal, hogy az elejtett vagy sebzett apróvadat megkeresik és apportírozzák, legalább 20-30 %-al növelik a vadászat eredményességet. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a jó kereső kutya a nagyvad-vadászatokon is aranyat ér. A külföldi vendégvadász horribilis összegeket fizet egy-egy trófeáért, de csak akkor, ha azt meg is kapja. Ám jó kutyával minden sebzett vad megtalálható, a szenvedő állat is megkaphatja a kegyelemlövést, és a vadásztársaság is jól jár. Egy szó, mint száz: a kutya ma is legalább annyira fontos kelléke a vadászatnak, mint a puska...

Környezeti tényezők hatása a vadászkutyák munkájára társas apróvad-vadászatokon

Az 1970-es évektől kezdődően egyre több apróvad fajra, jellemzően a társas vadászati utódokat alkalmazzuk. Ez elsősorban a mezőgazdaság és a vadászat társadalmi és politikai átalakulásának volt köszönhető. Ettől kezdődően a vadászkutyák szerepe és munkája is megváltozott. A klasszikus "vizslázásra" nem, vagy csak kevés lehetőség nyílt. A mai napig problémát jelent, hogy a vadászkynológia nem követte a megváltozott vadgazdálkodási igényeket, a vizsga követelményei és a megrendezés formái nem felelnek meg a mai vadászati elvárásoknak. A vadászkutyatenyésztők jelentős része nincs tisztában a vadászat szakmai ismereteivel, a kutyával szemben támasztott igényeivel, ami rendkívüli problémákat takar. Ezek elsősorban a "felhasználóknál" jelentkeznek. A vadászat "veszélyes üzem", a vadászkutya pedig a vadászat "eszköze". Ennek tudatában felelőtlenség a vadászkutyák tenyésztését szakmailag felkészületlen, netán vadászat ellenes kezekre bízni!

A vadászkutyák használhatóságát döntően befolyásolják az öröklött hajlamok, valamint a tanult viselkedési formák. Ezeken kívül nem kis szerepük van a környezet élő és élettelen tényezőinek. Ezek együttes hatása a vadászkutyára nagy jelentőséggel bír a munkában.

 

I. élő (Biotikus) környezeti tényezők

- Az első tényezőként kell említeni a vadásztársadalom tudatformálását.

Fontos, hogy az a vadász is akinek nincs lehetősége, avagy nem akar vadászkutyát tartani becsülje meg és értékelje a kutyás vadász és kutyája jelenlétét, munkáját a vadászaton. tudomásul kell venni, hogy a kutya és vezetője nem cselédje a kutyát nem tartó és vezető vadászoknak, még akkor sem, ha az illető hivatásos vadász. A kutyabár a vadászat "eszköze", de nem gép és nem bábú, hanem "érző" és "gondolkodó" megbecsülendő segítőtársunk. Sokszor hallani olyan véleményt, miszerint a társas vadászati formákhoz nem használhatók vadászkutyák és e vadászati módok elrontják a "jó" kutyákat. Ez nem így van. Olyan vadászkutyákat kell alkalmazni, amelyek erre a célra vannak tanítva! Ezzel elértünk a második fontos tényezőhöz.

- Ez nem más mint a vadászkutya szoktatása és tanítása a társas vadászatra.

A legfontosabb követelmények: a fegyelem, a folyamatos kapcsolattartás (reláció) a vezetővel, csak és kizárólag a gazdával való együttdolgozás, közömbösség más kutyákkal és emberekkel szemben. Fegyelem nélkül a vadászat a kutya számára öncélúvá válik. Ösztöneinek kielégítésére fog törekedni, ami valószínűleg nem egyezik meg a vadászati elvárásokkal. A kapcsolattartás és a fegyelem szorosan összefügg. Bármilyen vadfaj vadászatánál lényeges, hogy a vadászkutya és gazdája állandó kapcsolatban legyen. Ennek hiánya meghiúsítja a sikeres vadászatot.

Mit is nevezünk relációnak?

Tulajdonképp azt az optimális távolságot, amin belül a kutya és vezetője kommunikálni tud és vizuális kapcsolatban maradnak egymással a terep fedettségétől független.

- Növényzet: Fontos tényező a levadászandó terület növényzetének ismerete. Minden növényi kultúrában másképpen viselkedik úgy a vadászkutya, mint a benne rejtőző vad. A vadászat szempontjából a legjellemzőbb növényzetek: rét, legelő, lucernás, burgonya, káposzta, takarmányrépa, kukorica, napraforgó, árokparti gazosok, erdősávok, csendderesek és nádasok.

- A vadfajok viselkedési szokásai: A kutyás vadászoknak ahhoz, hogy a vadászat eredményes legyen tisztába kell lenni az egyes vadászható apróvad fajok viselkedésével, a külső zavarás (vadászat) hatására történő reakciójánál és a kutyaegyes vadhoz való iszonyával. A vadászat szempontjából számottevő vadfajok, fácán, fogoly, récefélék, mezei nyúl.

A fogoly viselkedése, a környezeti tényezőktől való függése:

A fogoly szoros családi kötelékben élő vad, ennek következtében csapatokban él. Az ideális vadászati idő a délelőtti és kora délutáni időszak. Ilyenkor a csapatok rejtekükön pihennek.

A vadászebek feladata - az időjárási tényezők figyelembevételével - a fogolycsapatok felkutatása és jelzése a vadászoknak.

A csapatokat tűző napos időben az árnyékot adó növényzetben pl. kukoricás érdemes kerestetni. Borús, szeles időben jellemzőbb a burgonyatáblákban, káposztásokban, répaföldön rejtőzködésük. Kánikulai melegben vízpartokon lévő nádasokban, gazosokban keressük. késő délután főleg legelőkön, réteken találhatók. A kutya szempontjából azért lényegesek a fentiek, mert részben más-más stílusban keresik le a területeket, részben pedig másként terjed a vad szaga az egymástól jelentősen eltérő növényzetű és fedettségű területeken.

A fácán viselkedése és előfordulása a vadászterületeken:

A fácánra is jellemző a csoportos életmód, de soha nem olyan szoros kapcsolatban élő madárfaj, mint a fogoly.
Tartózkodási helyük általában: a fiatalos erdők, ligeterdők, remízek, csendderesek. Szeretik a mezőgazdasági területek közül a kukoricásokat, szőlő- és gyümölcsösöket, lucernásokat, vetéseket. Nem vetik meg a "tocsogós" nádasokat, fasorokat, árokpartokat sem.

A társas vadászatokon jellemzően vegyes területekkel találkozunk, ahol a kutyának rövid idő alatt sokféle módon kell a vadat keresni és mindig az adottságoknak legmegfelelőbb stílusban. Az nagyrészt a kutya intelligenciájától függ, hogy mennyire tud ezekhez a körülményekhez alkalmazkodni.

A mezei nyúl viselkedése és előfordulása:

A nyúl vadászata jelenti a kutyának a legnagyobb kihívást. Épp ezért kevés jó nyulas (nyúl tiszta) vadászkutyával találkozhatunk a vadászatokon.

A mezei nyúl viselkedése korántsem olyan nyitott könyv a vadász és kutyája számára, mint a többi vadfajé. Oka ennek az is, hogy éjszakai életet élő állat, ezért megismerése nehéz. A vadászterületen az időjárási elemek hatásától függően változtatja előfordulási helyét. Szeles időben a szélmentes domboldalakon húzza meg magát. Nagy melegben a kukoricásban, napraforgóban keresendő. Enyhe, kellemes melegben, borús időben lucernásban, burgonyatáblákban, késő ősszel és télen sík területeken, vetésekben, vackában rejtőzik. Szélben a mélyszántásokban találjuk. Téli napsütésben szívesen húzódnak meg gazosokban, nádasok szélén, fasorokban.
Vadászaton a kutya elől csak utolsó pillanatban ugrik ki a vackából, feladva ezzel a kutyának a leckét. A "nyúlűző" kutya ilyenkor végkimerültségig, vagy amíg látja, hajtja a menekülő nyulat. Ez természetesen a vadászat rovásaira megy. Jól megjegyzendő, hogy a fegyelem minden vadászati módnál lényeges, de a nyúl vadászata e nélkül elképzelhetetlen! Ezért fiatal kutyát soha ne vigyünk nyulászni!

 

II. Élettelen (abiotikus) környezeti tényezők

A kutya szempontjából leglényegesebb az időjárás és ennek elemei:

Szél: A szél iránya, erőssége a vadászkutya munkájának az alapját képezi. Nyílván a levegőben terjedő vad szagának érzékelése ezek függvénye. Természetesen a szél hatásait a már említett növényzet milyensége jelentősen befolyásolja. A kutyamunkáját a szél nehezíti vagy könnyíti. A vadászat vezetőjének ezeket mindenkor figyelembe kell venni a területi adottságoknak megfelelően.

Hőmérséklet: A vadászatokon a szélsőséges hőmérséklet nagyban gátolja a vadászkutyák munkáját.

Csapadék: Az itt előforduló szélsőségek sem hatnak pozitívan a feladatok végzésére. Az aszályos időszakban a száraz, poros talajon a szaganyag és annak kipárolgása veszít intenzivitásából, így akár légszimat, akár a talajon hátrahagyott nyomok szaga gyenge. Nagy igénybevételre készteti a kutyát munka közben. A tartós, jelentős csapadék szintén kedvezőtlen vadászati lehetőséget nyújt, negatívan hat a vadászkutyák eredményességére.

Domborzat: Hatása lehet közvetett és közvetlen a vadászatokon alkalmazott kutyák munkájára. Befolyásolja a szél hatásokat, ugyan így hatással van a napszaki hőmérsékletre (északi, déli lejtő), a növényzetre. Ezek összességében döntően alakíthatják a vadászkutyák hatékonyságát.

Az élő és élettelen környezet hatásait a vadászaton alkalmazott vadászkutyák szempontjából mindenkor együtt kell figyelembe venni. Egy-egy kiragadott tényező és annak hatásai megtévesztők lehetnek.

A környezet hatása nem elhanyagolható a sebzett vad felkutatásában sem. Itt azonban figyelembe kell venni a vadász ismereteit is, ami abban nyilvánul meg, hogy tudni kell, milyen lövés, hogy jelez találatot szenvedett vad.

Az utánkeresés a vadászat etikai és gazdasági kimenetelét jelentősen emeli, elmaradása pedig súlyos mulasztás!

Ezek ismeretében lehet eldönteni a kutya alkalmazásának szükségességét, illetve irányítani lehet annak munkáját.

A különböző környezeti hatások ismeretében a vadászeb használata eredményesebb és könnyebb a társasvadászatokon. Természetesen sok egyéb hatás is éri és érheti a kutyát, de mindezek ismertetésére itt nincs mód, és valószínű szükség sem.


 



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)