Mentőkutya
Elmennek a világ végére is
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2002. április 09.

A katasztrófamentés megszállottja, elkötelezett állatvédő, vagy ahogyan a rexes dr. Király Péter emlegeti: "visszaeső bűnös".


 A Budapesti Készenléti Mentők Alapítvány ("leánykori" nevén Magyar Katasztrófakutyákért Alapítvány) nemzetközi mentésvezetőjének, a 32 éves Pribil Sándornak igen markáns véleménye van a kutyás (és nem kutyás) katasztrófamentés mai magyarországi helyzetéről és megismerhetjük hitvallását erről az önként vállalt misszióról.

Az idén januárig Magyar Katasztrófakutyákért Alapítvány nevet viselő mentőcsapat - sok másikkal együtt - nem tartozik azok közé, akiket szárnyára kapott a média. Nem kapnak állami pénzt, nem dúskálnak szponzorokban. Pedig ugyanazt vallják, tudják, teszik.

 

KIRÁZZÁK OTTHON A MALACPERSELYT

Hét éven át a tűzoltóság speciális mentőcsoportjánál dolgozott Pribil Sándor, aki azért lett tűzoltó, mert "jó dolog bajba jutott embereken segíteni", és ezt hivatásszerűen akarta tenni. A legkomolyabban, ahogyan csak lehet. Tavaly februárban leszerelt, s "főállásban" az MKA elnöke, a Budapesti Készenléti Mentőszolgálat egyik mentésvezetője lett. A 33 tagú, összeszokott csapatot 13 lány, 20 fiú és 20 kutya alkotja.

- Mentőkutyások, orvosok, ápolók, alpinisták, vízimentők, statikus szakemberek, gépkocsivezetők. De mindenki kicsit univerzális, legyen az kötéltechnika, mentés mélyből és magasból, gépek, speciális mentőeszközök - feszítő-vágó kés stb. - kezelése. Van mentőkutyás, aki egyben orvos is. A mentőápolói gyakorlatot a Máltai Mentőszolgálat rohammentőjénél sajátítottuk el, nincs a tűzoltóságnál olyan speciális mentési tér, ahol ne fordultunk volna elő. Szolgálatvezénylés szerint dolgozunk, 5 fős csapatokban. Egy csapat 24 órában riasztható, egy másik készenlétben áll, ha váltásra, több emberre, kutyára van szükség. De ha kell, mind a harminchárman megyünk. Természetesen ingyen.

- Természetes - nektek. Miből?

- Kirázom otthon a malacperselyt, eladom a lakásomat, kevesebbet eszünk, nem járok nyaralni - mit tudom én! Ez a hobbim, ezért élek-halok. Ezzel kelek, ezzel fekszem. Nekem ez a munka jelent örömet. Nem az ilyen-olyan adományok. Annyi pénzünk mindig lesz, szoktuk mondogatni a társaimmal, hogy megtankoljuk az autóinkat. Egy a fontos: van megfelelő felszerelésünk, 33 jól képzett, lelkes önkéntesünk, és ha fölveszem a telefont, csak annyit kell mondanom: indulunk! Hogy ki kit, miért és mennyivel támogat, nem érdekel! Csak az, hogy a csapat teljesítse, amiért létrehoztuk.

Eddy, Sándor négyéves golden retriever kanja ott sertepertél körülöttünk. Egyetlen pillantásból, félmozdulatból értik egymást, hangos szóra nemigen van szükség. Mondhatni, egy húron pendülnek. A krémszínű kutyafiú nyugodt, fegyelmezett, kiegyensúlyozott, "emberszámba vett", egyenrangú társ.

- Ő a harmadik kutyám, de az első, amelyikkel dolgozom. Tíz éves korom óta, amióta le tudtam vinni sétáltatni, mindig volt kutyám.

- A többiek milyen kutyákkal dolgoznak?

- Golden retrieverek, németjuhászok, labradorok, border collie-k, westie-k és keverékek.

- Westie-ket mondtál?

- Igen. Jó kutya. Befér oda is, ahová a nagyobb testű kutyák nem. Jó orra van, agilis, megy, mint a golyó.

- Miből vesztek felszerelést, ruházatot? A kutyákat is etetni kell, a repülőjegyet sem adják ingyen...

- Semmit sem adnak ingyen. Amikor elvállaltam az MKA irányítását, többek között azt is vállaltam, hogy minderre előteremtem a hátteret. Mintegy 5 millió forint kellene évente (azaz ennyi normatív finanszírozásra lenne szükség) ahhoz, hogy fedezni tudjuk a kutyaiskolákat, a felszereléseink karbantartását, cseréjét, pótlását, a kutyák etetését stb. Az állami mentőerőkel való együttműködés mellett sok civil felkérést is teljesítünk. És mindaddig, amíg erre szükség van, számíthatnak ránk.

 

ÉN TALÁLTAM MEG! NEM! A CSAPAT!

- Például?

- A Pesthidegkúton eltűnt orvos, akiről később kiderült, hogy öngyilkos lett. Több száz rendőr kereste a helyszínen, s mi segítettünk nekik.

- Végül is a ti kutyáitok találták meg?

- Nem szeretem ezt a fogalmazást. A keresés csapatmunka. Volt ott egy rendőr, aki kitalálta, hogy merre kellene menni, egy másik javasolta, hogy sok rendőr alkosson csatárláncot. Egy erdész, aki eligazított minket: hol vannak utak, merre érdemes menni. Vagy 15 kutya, aki dolgozott. Az egész csapat érte el azt, hogy azon az útvonalon valaki megtalálta. Hogy ez ki volt, az szerintem mellékes. Dühít, amikor valaki azt mondja: ÉN megtaláltam! Nem, öreg! Ahhoz, hogy TE megtaláld, ott kellett még állnia nyolc embernek, meg amott nyolcnak, kellett az erdész, a rendőr, kellett rádió, világítás, meg az összes többi. És alkalmasint még a lakosság segítsége is.

- Mi volt a közelmúlt legemlékezetesebb mentésetek?

- A Pilisszentkereszten lezuhant helikopter. Tizenöten mozdultunk azonnal a keresésére, a végére mind a harminchárman ott voltunk. Nem csak a mentőkutyáknak volt nagy szerepük, hanem többek között az alpintechnikai mentésben is járatos személyeknek is. Olyan sziklás területen közlekedtünk a térdig érő hóban - éjszaka -, ahol kötélbiztosításokkal le lehetett lerövidíteni az utat. A légihatóságokkal egyeztetve, helyzetmeghatározó felszerelésekkel kerestük a szerencsétlenül járt gépet. Ehhez terület- és térképészeti ismeretek kellenek. Az éjszakai keresésnek is megvannak a külön szabályai: hogyan lehet a legbiztonságosabban dolgozni, hogy ne sérüljön meg a mentőszemélyzet. Természetesen négy orvost is vittünk magunkkal, akiknél volt a helyszíni életmentő beavatkozáshoz szükséges felszerelés, hiszen előfordulhat (és itt elő is fordult!), hogy a terepviszonyok miatt a mentőautónkat jónéhány kilométerrel távolabb kell hagynunk. Mint köztudott, sajnos, a mentőcsapatok minden erőfeszítése hiába való volt.

Sikeresen vettünk részt Soproni Ágnes földi maradványainak keresésében is.

Arra viszont nagyon jó visszagondolni, hogy a Pepsi Szigeten - ahol 33 emberrel és két motorcsónakkal mi láttuk el a vízimentést - a tavalyi volt az első év, amikor nem volt halálos áldozata a Dunának. Kilenc embert húztunk ki a vízből, egyet újra kellett éleszteni. Vecsésen a Pest megyei Rendőr-kapitányság munkatársaival együtt mentettünk meg egy öngyilkosjelölt hölgyet, aki összevissza kaszabolta magát, azután meg segítségért kiabált. De mire odaértünk, eltűnt. Kétórás közös keresés után az erdőben találtunk rá. Életben maradt. Ellentétben azzal a tavaly szeptember végén eltűnt fiatalemberrel, akit egy napig hiába kerestek a rendőrök a Hármashatár-hegyen. A kutyáink húsz perc alatt rátaláltak.

- Miért nem hívtak korábban benneteket?

- Mert a rendőrségnek a szolgálati utat be kell tartania, mégha ez hátrányt jelent is a munkájukban.

- "nem beszélve a bajba jutottakról"

- Csak jót mondhatok azokról a rendőrökről, akikkel eddig együtt dolgoztam. A szűkre szabott korlátaik között is megtesznek minden tőlük telhetőt. Már egy éve működünk együtt, szükség esetén. Idén január elején pedig szerződést írtunk alá a Pest megyei Rendőr Főkapitánysággal s ezzel jelentősen lerövidül a szolgálati út. Ez számunkra nem csak azzal a presztizssel jár, hogy az ország összes ilyen rendőrségi akciójában részt vehetünk, de beszállnak a költségeinkbe is. ugyanis attól, hogy - például - a tűzoltóautó 365 napot áll a szertárban, mert nincs munkája, még fizetni kell a kötelező biztosítását, karban kell tartani stb. ugyanez érvényes a kutyákra is. Amikor használnak bennünket, a rendőrség bizonyos költségeinket megtéríti, de a "normatív finanszírozásunkra" nincs lehetősége. Az év 365 napjából az összes többi a miénk, amikor nem a rendőségnek vonulunk. De nincs olyan pillanata a napnak, hogy azt mondjam: most nem tudunk menni, most nincs kutya. Megosztjuk a feladatokat és az éppen szabad - öt fős - csapat megy. Mindenkinek van állása, főfoglalkozásban egyedül én csinálom. Fizetésem ugyan még nincs, de majd csak lesz az is.

- De valamiből mégiscsak működtök...

- Leginkább saját zsebből, és, sajnos, valami mindig elmarad. Például ha bakancs kellene a 30 embernek, akkor vagy hordják még egy évig, vagy saját zsebből vesznek másikat. Általában ez utóbbi szokott történni. De nehogy azt hidd, hogy sírok. Azért vannak segítőink. Nemrég igen nagy öröm ért bennünket. A Citroen Hungáriától - támogatásként - kaptunk egy 5,2 milliós autót. Ebből az összegből ugyan egy évig működhetnénk, de végre elértünk odáig, hogy a kisebb csapatot igénylő helyszínre nem a nagy mentőautónkkal kell mennünk. Ez jelentős költségkímélés, mert az új autó csak 5 litert fogyaszt, és csak legekben tudok róla beszélni.

 

A mentőkutya nem mindenható

- Külföldre is jártok menteni?

- Tavaly ott voltunk a földrengés sújtotta Indiában.

- Rólatok nemigen hallottunk...

- Úgy gondolom, nem ez a munkánk lényege. Ma Magyarországon a mentés kritikátlanul alulfinanszírozott tevékenység, de nagyon jó reklám, ha az ember megtalálja az egyensúlyt, eljár rendezvényekre és népszerűsíti a valós munkát. Ami alatt azt értem, hogy el kell mondani: a mentés szakma. El kell mondani, hogy a kutya nem mindenható, nem gép, tehát nem lehet százszázalékosan bízni benne, annak ellenére, hogy számokkal kimutatható: velük 70 %-kal több esélye van a túlélőknek. Mi egyetlen kutyát sem vittünk Indiába, de vittünk hat orvost meg három speciális mentőt. Rájuk nagyobb szükség volt, mint a kutyákra.

- Miért gondoltad így?

- Pénteken éjszaka volt a földrengés, másnap reggel értesültünk róla. Már nyolc óra eltelt. Újabb 24 óra, mire összeszerveződik a mentőcsapat, megvan a repülőjegy és minden más. Harminchat óra a repülőút Indiába, majd még egy kis buszozás a helyszínre. Gyakorlatilag a negyedik napra érünk oda, amikor már igen csekély a valószínűsége, hogy a kutyatúlélőt talál a romok alatt. Viszont tudtuk, hogy az indiai infrastruktúra nagyon gyenge. Hiába talál a kutyaembert a romok alatt, nincs daru, nincs teherautó, amivel kiszabadítsuk. Tehát olyan mentési felszereléseket kell vinni, amivel elsődleges orvosi segítséget tudunk nyújtani a túlélőknek. Így gondolkodott az Egészségügyi Minisztérium is - elsősorban dr. Horváth Zsolt államtitkár - és felszerelt bennünket rengeteg gyógyszerrel, kötszerrel, gumikesztyűvel, fertőtlenítőkkel, antibiotikumokkal. Ennek köszönhetően tíz nap alatt 1500 olyan sérültet láttunk el, akiket majdhogynem a romok közül kellett kiemelnünk, vagy olyan jellegű sérüléseik voltak, amelyeket az ottani orvosi egységek még nem tudtak kezelni. Részben, mert nem volt hozzá felszerelésük. Ilyen helyzetben pusztán a mentőkutyára hagyatkozni édeskevés.

- Készenlétben voltatok szeptember 11-e után is?

- Utazásra kész állapotban voltunk, mert természetesen mi is felajánlottuk segítségünket az amerikai mentőerőknek. Mint tudjuk, egyetlen külföldi mentőerőt sem fogadtak. Európa azóta is készültségben van, a hazai rendőri szervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is megtette a szükséges biztonsági intézkedéseket. s napi kapcsolatban vagyunk a Katasztrófavédelmi Igazgatósággal és a Polgári Védelmi Parancsnoksággal.

- Mi a helyzet, ha több mentőcsapat is érkezik a helyszínre?

- Nagyon fontos, hogy tudjunk egymásról, és képesek legyünk együtt dolgozni. Elég szomorú lenne, ha acsarkodnánk egymással, mert az akár emberéletekbe is kerülhet. Sajnos, mégis előfordul ilyesmi, hiszen mindenki pénzből él, a támogatásért pedig nagyon meg kell küzdeni. Aki ma Magyarországon akár csak száz forinttal is hozzájárul egy mentőcsapat működéséhez, kicsit biztonságban tudhatja saját magát is. Ezt mi sokkal jobban érzékeljük, mint - mondjuk - egy biztosítási ügynök, mert az eddigi munkánkra nem volt panasz. Talán ez a legfontosabb. De nem gondolom, hogy a lakosságnak kellene minket támogatnia. Sokkal inkább elvárható lenne ez az államtól. Mindenki kerülhet bajba, legyen az gyerek, munkáját végző felnőtt, kiránduló, vagy éppenséggel miniszter. És ha bajba jutott, tudnia kell, hogy érkezik a segítség. És nem csak azért, mert annak idején rászánt száz forintot az ügyre. Hanem azért, mert tudja, hogy vannak olyan elhivatott emberek, akik éjjel kettőkor is mennek segíteni - kis túlzással - a világ végére is.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)