Agility
Nem csak agility versenyzőknek
Helyben maradás a startvonalnál
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2002. január 21.

Kutyánk megbízható helyben maradására nemcsak az agility-pályán, hanem számos hétköznapi szituációban szükség van: ajtónyitásnál, kocsiba szállás elôtt, vagy éppen a lakásban, ha mondjuk a vendég nem lelkesedik kutyánk túl meghitt közelségéért, de azért kizárni sem akarjuk az ebet a helyiségbôl.


 

 

Az agility-pályán, ha a rajtnál a felvezető nem tud kellőképpen eltávolodni kutyájától, igen megnő a hibázás esélye, sőt olykor egyszerűen olyan kombinációval kezdődik a pálya, amit helyben maradás nélkül szinte lehetetlen megoldani.

Gyakori probléma, hogy egy kutya hétköznapi szituációkban, de még edzésen is megbízhatóan helyben marad, de versenyen mindig előbb indul el, mint ahogy felvezetője a kiszemelt pontot elérve kiadná a megfelelő vezényszót. A gazda ilyenkor persze rohanni kezd a kutyával együtt, hiszen versenyen vannak, és ha már az eb átugrotta az első akadályt, kizárás nélkül nem lehet visszavinni a rajthoz. Ezzel azonban csak a helytelen magatartást jutalmazza és erősíti meg a felvezető! Ez a jelenség általában a "pörgős" kutyáknál és az olyan felvezetőknél fordul elő, akik maguk is meg vannak győződve arról, hogy a szokásos helyben maradási parancs versenyen semmit sem ér. Tehát itt sem feltétlenül a kutya hibázik! De akkor mi a teendő?

Gyakoroljuk a helyben maradást minden lehetséges környezetben és szituációban! A leghasznosabb, ha ott és úgy gyakorolunk, ahol tudjuk, hogy kutyánk a legkevésbé megbízhatóan teljesíti parancsunkat. Ha ezekben a helyzetekben már sikeres a feladat-végrehajtás, a startvonal már semmiség! Tehát válasszunk olyan szituációt, ahol kutyánk biztosan nem fog helyben maradni, például mikor a kutyafuttatón társairól lekapcsolják a pórázt, és azok már boldogan rohangálnak, mialatt hősünknek a gazda mellett kell egy helyben ülnie. először persze pórázon gyakoroljunk. Amit ezekben a szituációkban megtanulunk, kamatoztathatjuk a startvonalnál.

Nagyon fontos például a határozottság. A rajtnál kiadom a vezényszót - "marad!", "ott ül!" stb. -, majd határozott léptekkel, fürgén úgy sétálok el a kutyától, mintha neki lenne a világon a legjobb helyben maradása. Ha vissza-visszafordulunk a kutyafelé, lassan, tétovázva távolodunk el, vagy meg-megismételjük a parancsot, csak arra emlékeztetjük, hogy nem vagyunk a helyzet urai. Érdemes verbális vezényszót alkalmazni az indulásra. Ha egyszerre adunk fizikai jelet és vezényszót, a kutyát arra tanítjuk meg, hogy a fizikai utasítást kövesse. A legtöbb kutyanagyon hamar rájön, mi az a mozdulat vagy testtartás, amivel együtt elhangzik az indulásra felszólító parancs, és egyszerűen akkor fog elindulni, mikor ezt érzékeli, s nem vár a vezényszóra. Ezzel nem cselekszik rosszat, egyszerűen a gazda tanítására válaszol. Ha például az ültetést tanítjuk a kutyának, és az "ül!" vezényszó kiadásakor akaratlanul is felemeljük a kezünket, mi leszünk a legboldogabbak, ha a kutyaidővel meg sem várja a parancsot, hanem a kézmozdulatra leül. ugyanez történik a rajtvonalnál is: a kutyamegtanulja, hogy miután eltávolodunk tőle, majd megfordulunk, Ő már rohanhat is. Sok kutya abban a pillanatban elindul, mikor a felvezető éppen csak elkezd visszanézni a válla felett. Érdemes úgy tanítani a kutyát, hogy csak egyetlen bizonyos vezényszóra indulhat el. Mikor elértük a pályán a kitűzött pontot, forduljunk meg, várjunk egy kicsit, majd adjuk ki a vezényszót anélkül, hogy testünk bármely részét megmozdítanánk, mintegy neutralizáljuk magunkat. Az első akadály átugrását mozdulatlanul figyeljük, csak utána kezdjünk el rohanni.

Ha lehetséges, járjunk bemutatókra, ahol tét nélkül, de mégis egyfajta versenyszituációban gyakorolhatunk. Ha kutyánk elmozdulna, parancsunk nélkül ugraná át az első akadályt, vigyük vissza a starthoz és engedjük a következő párost a pályára. Amíg nem marad helyben őkelme, addig nincs agility. Nem árt arról is meggyőződni, hogy nem magunk fokozzuk-e a problémát azáltal, hogy a túlságosan is lámpalázas, konrtollját vesztett felvezetők közé tartozunk. Próbáljunk nyugodtak maradni a versenyeken is, csináljunk mindent úgy, ahogy az edzéseken szoktuk. Érdemes a futam előtt többször is gyakorolni a helybemaradást, ezáltal magunkat is megnyugtatjuk. Bízzunk a kutyában, és legyünk képesek elhinni, hogy helyben fog maradni a rajtnál! Ha ez edzésen százból százszor sikerült, akkor a felvezetőn múlik, hogy ez versenyen is így legyen.

 

Folytatjuk!




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)