Vadászkutya
Képes vadászkutya-iskola XX/a
20. fázis: III. Kotorékmunkára használt vadászkutyák felkészítése (mikotorékban)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pomázi Ágoston  |  2009. május 04.

Az előző részben utaltam rá, hogy minden vadászati módnál rendkívül nagy jelentőségű a rejtőző vad megtalálása és jelzése a vadász számára.


 

 

A jelzésnek mindig meg kell felelni az egyes vadászkutyafajtákra jellemző öröklött tulajdonságnak. Így van ez a föld alatti vadászatnál is.

Természetesen erre a különleges vadászati módra a fegyelmező gyakorlatokon túlmenően különleges felkészítésre van szükség. Ennek alapja a műkotorékban végzett munka, ami felkészítést jelent a természetes kotorékvadászatra. Itt minden helyzetet modellezni tudunk, amivel a valódi kotorékban találkozhat a kutya.

A tanítás során rendkívül fontos a következetesség és a folyamatos sikerélmény nyújtása a fiatal tanuló kutyának. E munkára a tacskók és terrierek, mint vadászkutyafajták alkalmasak, de csak azok az egyedek, amelyek fizikailag, pszichikailag és idegrendszerüket tekintve "rendben" vannak. A túlfűtött és a túl enervált egyedek e munka végzésére alkalmatlanok, és használatuk esetén előbb-utóbb a "természetes szelekció" áldozatává esnek.

A műkotorékban fel tudjuk készíteni kutyáinkat a föld alóli apportírozásra, aminek vadgazdálkodási jelentősége felbecsülhetetlen, főleg az ivadékgondozás időszakában. Ilyekor nem csak a lefojtott rókákat, hanem a táplálékul behordott zsákmányállatok maradványait is kihozhatjuk. Ezekből értékes információk birtokába jut a vadgazda az ott élő róka, borz és egyéb kotoréklakók táplálkozási szokásairól.

Szintén itt mérhető le a hangjelzési készség megléte vagy hiánya. Csahol-e megfelelően kutyánk a kotoréklakóval való találkozáskor? Ha igen, milyen intenzitással, mennyire folyamatosan és kitartással. Esetleg néma marad, és csak fogni akar. Ez utóbbi eset nem kívánatos. Minden körülmények között ragaszkodni kell a határozott csaholással kísért jelzéshez. Ebből kaphatunk információt a föld alatt történtekről. A jó kutyamásképp csahol, ha elakad egy gyökérben, és küzd, hogy tovább tudjon haladni. Más hangot ad, ha beomlott a kotorék, és földakadályt kell elhárítania. Megint mást, ha utolérte a "házigazdát". Mindenképp fontos a hanggal történő kapcsolattartás. Ennek hiánya céltalanná teszi ezt az egyébként rendkívül izgalmas és nem mindennapi vadászati módot.

A műkotorék pályák használata mindenkor a kutyák tanítását, felkészítését hivatott szolgálni egy olyan vadászatra, amely feltétlenül kétesélyes. A felkészületlen vagy rosszul felkészített kutya természetes kotorékba küldése sokszor végzetes. Ezért nem támogatandók azok a versenyek, ahol a vadászati kívánalmaktól eltávolodtak az elvárások.

A műkotorékban gyakorláskor mindenkor tekintettel kell lenni a kutyák korára és fizikai állapotára, teljesítőképességére. A leküzdendő ellenfelet úgy kell kiválasztani, hogy a kutya győzelme ne legyen kétséges. Csak így biztosítható a folyamatos pozitív élmény és az állandó önbizalomnövelés, valamint a kitartó "küzdővé" válás.

 

1. A kutya ellenszenvét a szőrmés kártékony állatokkal szemben már egész fiatalon felszínre kell hozni. Ezt szolgálja a felszíni előkészítés, a ketrecbe zárt patkány, görény, macska stb., amelyeket kutyánkkal ugattatjuk úgy, hogy azokat nem tudja birtokba venni. Ezzel növeljük azt a vágyát, hogy meg akarja fogni ellenfeleit. Amikor ráébred, hogy ez nem lehetséges, minden dühét a csaholásba adja ki. Így kialakul benne a feltétel nélküli határozott csaholás, ami természetes viselkedési formává válik minden hasonló helyzetben. Amikor kutyánk ezt már tökéletesen végrehajtja, továbbléphetünk.

 

 

2. Egy rövid, földbe süllyesztett, kb. 20 cm átmérőjű csövön a segítőnk keresztülhúz egy kimúlt patkányt, üregi nyulat vagy egyéb szőrmés állatot úgy, hogy mindezt kutyánk lássa. Amikor a segéd áthúzta a csövön és elrejtette a tetemet, engedjük kutyánkat a bejárathoz, és biztassuk a járatba való behatolásra. A szag és a látvány hatására minden valószínűséggel átmegy az alagúton.

 

 

3. Az előző feladat tökéletes végrehajtását követően, az új munka a föld alatti járatból való apportírozás. Az előzőekhez hasonlóan, a segéddel húzassuk a szőrmés tetemet a csőbe úgy, hogy a kijáratnál csak a zsineg lógjon ki. A kutyát engedjük a bejárathoz, és biztassuk a bemenetelre, majd az elhozásra adjunk parancsot. Amikor a segéd érzi, hogy a kutya közeledik a tetemhez, azt a zsineg segítségével mozgassa meg. A kutya fogása esetén próbálja enyhén húzni, ezzel ösztökélve a kutyát az ellenállásra és az ellenkező irányba történő mozgásra. Ennek következtében a kívánt célt fogjuk elérni, vagyis hogy a vezetőjéhez vigye a kivonszolt vadat. Az akció közben a vezető harsányan biztassa ebét az apport kihozására. Amennyiben ez sikerrel járt, soha ne maradjon el a kiadós dicséret. Néhány gyakorlás után a segéd munkájára már nem lesz szükség, a kutya önállóan is végre fogja hajtani az elhozást.

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)