Kiképzés, kutyaiskola
Excellent Dog Training Center
Kutya (jó) sulik
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Kovács Violetta  |  2007. június 21.

Fél a kedvence? Vagy éppen ellenkezőleg: túl agresszív? Esetleg máris annyira okos, hogy szeretné kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket? Akkor nosza, irány a kutyaiskola!


 

Sorozatunkban ehhez olyan kutyaiskolákat ajánlunk, ahol minden bizonnyal megtalálja az önnek na meg a kutyájának leginkább megfelelőt.

 

Persze, amikor kutyaiskolát választunk, nem mindegy előre tudnunk, hogy mit szeretnénk a kutyánkkal elérni. Nyilván ha csak azt akarjuk, hogy a kedvencünk szót fogadjon nekünk, és tudja az alapvető engedelmességi szabályokat, elég, ha felkeressük a hozzánk legközelebb lévő ebtanodát. Ám ha sportolni akarunk vele, szeretnénk levizsgáztatni , vagy esetleg a kutyánkkal együtt még jól is szeretnék érezni magukat, akkor mindenképpen érdemesebb alaposan körbenéznünk, és megkeresni azt az iskolát, ami a céljaink eléréséhez a legtöbb lehetőséget nyújtja. És ha egy iskola mindhárom feltételnek megfelel, akkor biztosan nyert ügye van.

 

Visszajáró tanítványok

Az Excellent Dog Training Center vezetőjéről, Vörös Lajosról legendákat mesélnek a valaha hozzá járók. Azt mondják róla, még nem született meg az a kutya, akivel ő ne értett volna szót. S hogy mi a titka? Egyszerűen csak nagyon szereti a kutyákat.

"Annak idején közel laktam a régi MNJK iskolához, és oda jártam a keverékkutyámmal. Miután a kutyaVörös Lajoshoz került, olyan sokat fejlődött, hogy letette a VK1-es vizsgát, és versenyeztem is vele." - meséli Luczay Ildikó. Ildikó közben férjhez ment, gyerekei születtek, és Lajos iskolájától is jó messzire költözött. Mégis tizenegynéhány év múlva az új kutyájával - hiába is nézett szét a környék iskoláiban - nem talált olyat, ami visszahozta volna a régi kutyasuli hangulatát. "A végén megkerestem Lajost az új iskolájában, és bár harminckét kilométerre van tőlünk, inkább visszajárunk hozzá. A kutyák nem félelemből dolgoznak nála, hanem egyszerűen együttműködnek vele. Lejön közöttük az a kapcsolat, ami csak kevés kiképző és kutyaközött alakul ki." - teszi hozzá Ildikó. Ám Vörös Lajosról nem csupán a "tanítványai", hanem más kiképzők is jó véleménnyel vannak. Még akkor is, ha az illető másik egyesülethez tartozik. "Lajos karizmatikus egyéniség, még sincs elszállva magától, mint sok más kolléga. Ő szereti is a kutyát, és sokakkal ellentétben nem egy egót építő tárgyként kezeli az állatot. Bár ezer éve űzöm az őrző-védő sportot, mégis többször kértem ki a tanácsát, mert egy rendkívül kreatív és jól gondolkodó tréner. Talán nem véletlen, hogy Keszthelyről többször elmegyünk hozzá tréningezni. Sokszor mondom, a kutyakiképzéshez 70 IQ is elég Szerencsére Vörös Lajos tudja, hogy ez csak egy vicc." - meséli kollégájáról Hornai László

 

Motiváció és jutalmazás

A XVII. kerületben, a Határhalom utca 2-4. alatt működik Vörös Lajos iskolája. Minden bizonnyal a hely varázsa is közrejátszik abban, hogy sokan szeretik ezt a kutyasulit. A város zajától néhány percre ugyanis egyszerre csak a természet közepén találja magát kutyás és kutyája. Hirtelen egy másik világba csöppen a kedvencét esetleg csak a városi aszfalton sétáltatható gazdi. És van még valami, ami miatt ez az iskola más, mint jó néhány másik ebtanoda. Ez pedig nem más, mint a kutyák szeretete. Ha itt valaki durva, goromba a kutyájával, Lajos nem sokat gondolkodik az eltanácsolásán, sőt a kiképzők kiválasztásánál is első rendű szempont a kutyák szeretete volt. Itt maga a kiképzés is az állatszereteten alapul. Minimális kényszer alkalmazásával, és rengeteg dicsérettel, megfelelően motiválva folynak a foglalkozások, három csoportban. "Van egy kölyökiskolánk, amelyet kimondottan kiskutyák részére hoztunk létre. Itt szocializáljuk őket, és olyan csoportba kerülnek, ahol nagy és kistermetű kölyök egyaránt megismerkedhet a másikkal. A kölykök gyorsan megtanulják, hogy senki nem akarja őket megenni, bekapni, és a későbbiekben nem lesz velük szocializációs probléma." - meséli Vörös Lajos. A szoktatás időszakát követi az az előképzés, amely során a gazdinak megtanítják a jutalomfalat és a dicséret használatát, helyes arányát. Itt már tudatosabban készítik elő a gazdát és a kutyáját a komoly munkára, a gazdi meg egyénre (bocsánat, kutyára) szabva kapja meg azokat a feladatokat, amelyeket majd otthon sem árt gyakorolni kedvence előmenetelének az érdekében. "Nem egy út vezet Rómába! Ha a gazda jelzi nekünk a nehézségeit, akkor a kiképző kollégáimmal együtt megtaláljuk a számukra legoptimálisabb megoldást. Egy, vagy több kiképzési tematikát készítünk. Ezt minden esetben megbeszéljük a gazdával, majd megkapja ennek a gyakorlását a gazdi házi feladatnak. utána persze visszatérünk arra, hogy milyen nehézségek jelentkeztek a gyakorlás során, és itt, az iskolában kiküszöböljük azokat. Ha pedig a kutyaebben a csoportban is jól teljesített, következhet a harmadik csoport, ahol már vizsgára való előkészítés, illetve komolyabb munka folyik, bár gyorsan hozzá teszem, nem vizsgacentrikus iskola a miénk, mi inkább a gazdák és a kutyák igényeinek szeretnénk megfelelni." - mondja Vörös Lajos.

 

Kutyázás és barátság

Hogy az iskola hangulatában kicsit más, mint a többi, nem csupán magának a helyi adottságainak köszönheti. "Nálunk egy közösség alakult ki, hiszen amellett, hogy valaki idejár a kutyájával iskolába, itt barátságok is szövődnek. Közösen bográcsozunk, vagy éppen karácsonyi ünnepséget szervezünk. Persze, ezeken is már alapból megvan a közös téma, ez pedig nem más, mint a kutya." - meséli Lajos. S hogy mindezt miért csinálja? Miért nem elég maga a kutyák kiképzése? "Szeretem az embereket, a közösséget, és jó látni, ahogy formálódnak és előrébb jutnak." - hangzik a válasz. Persze, azért ebben az iskolában is előfordul, hogy a gazda és a kiképző nem tudnak egymással együtt dolgozni, és ilyenkor a két és négylábú nebuló egy másik iskolát keres magának. "Harminckét éve foglalkozom kutyákkal, és ennyi idő alatt nagyon sok mindent megtanultam. Természetesen én is követtem el a kiképzések során hibákat, amelyeket nem szeretnék még egyszer megismételni. S van úgy, hogy a gazda nem fogadja el ezeket."

Vörös Lajos tehát joggal büszke az iskolájára, de az is jól eső érzéssel tölti el, hogy saját maga mellett több tanítványa is többször eljutott a német juhászkutyavilágbajnokságokra. Ez az iskola ugyanis a Magyarországi Német Juhászkutyaklub, valamint az MNJK 1107-es alapszervezetének a bázisa, és az MNJK versenyzői is itt tréningeznek. Lajos még sem maradéktalanul elégedett. "Szívesen elfelejteném azt a sok problémát, ami most a kutyások között zajlik. Azt hiszem, nagyon sokan nyugodtan szeretnének végre kutyázni, és semmi mást nem akarnak ek, mint a hobbijuknak élni. Senki nem szeretne azzal foglalkozni, hogy vajon holnapután mire ébred, kihez, mihez kell igazodnia, kinek kell megfelelnie. Mert ez így nem hobbi. A kutyázás így elveszíti azt a lényegét, amiért hajdanán belekezdtünk, és amiért szeretjük ezt az egészet."




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)