Vadászkutya
Képes vadászkutya-iskola XVII/a
17. fázis: Mesterséges vércsapamunka (sebzett nagyvad utánkeresése)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pomázi Ágoston  |  2009. május 04.

A sebzett nagyvad utánkeresésének specialistái kétségtelenül a vérebek. Erről részletesebben az utánkeresésről szóló sorozatunkban írtunk.)


Azonban tudnunk kell, hogy a vadászkutyafajták többsége alkalmas e feladat ellátására is, főleg az apró- és nagyvadas vadászterületeken. Ezért tanításuk során nem szabad megfeledkeznünk a mesterséges vércsapamunka beiktatásáról.

A természetes vércsapa lényegében nem más, mint a megsebzett nagyvad talajon, illetve a növényzeten hátrahagyott vérnyoma. A vér mellett gyakori, hogy a rálövés helyén csont-, szőr-, faggyú- és húsdarabokat is találunk. Ezek az úgynevezett lőjelek, amiből következtetni lehet a sebzés milyenségére.

A mesterséges vércsapa lényege hasonló körülmények teremtése, mint amilyenekkel a valóságos helyzetekben találkozhat kutyánk. Erre azért van szükség, hogy tanítani tudjuk kutyánkat, mielőtt "éles" bevetésre küldjük, valamint később folyamatosan gyakoroltathassuk. ugyanis nincs mindig lehetőség valódi sebzésen dolgozni. A sebzett nagyvad utánkeresése olyan feladat, amelynek során megbízható eredmény csak attól az ebtől várható, amelyik állandó edzésben van; ezt a nehéz feladatot szereti végezni, és kellően megtanulta a munkáját. ugyanez vonatkozik természetesen a kutyavezetőre is. A munka során használatos parancsok: "Szimat, csapa!", "Szimat, keresd!".

Különös gondot kell fordítani a környezeti tényezők esetleges hatásaira. elsősorban az időjárási viszonyok lehetnek hatással a kutyamunkájára, mert a nyom fektetése és a csapa kidolgozása között olykor jelentős időkülönbség van. A növényzet, az év- és napszakok is döntőek lehetnek a munka kimenetelére.

1. A mesterséges vércsapafektetés eszközei. A flakon egy kivezető csővel a vér kicsöpögtetésére szolgál. Legalább 2,5 dl-es legyen. Egy bot, amelynek a végére csavarral szivacsot lehet rögzíteni, amivel a vért a talajra tudjuk kijuttatni. Csapafektető cipő, amely egy szíjjal a cipőre erősíthető talp. Az alján ki van mélyítve, ebbe kerül a szarvas, vaddisznó, őz vagy muflon körme. Ez a nyom imitálására szolgál.

 

 

2. A mesterséges vércsapakészítés módszerei. a) Csepegtetős módszer. A kijelölt nyomvonal mentén a segéd nyugodtütemben megy, és két-három lépésenként néhány csepp vért spriccel. A vért úgy kell beosztani, hogy 2,5 dl-nek 800-1000 m-en kell elfogynia. A "rálövési helyen" és a "sebágyakba" bővebben tegyünk vért. b) Mártogatós módszer. A segéd egyik kezében edény van, a másikban a szivacsos bot. A szivacson lévő vért a segéd néhány lépésenként a talajhoz és a növényzethez dörzsöli. A vér mennyisége itt is hasonló a másik módszerhez. Mindkét módszernél döntő a "rálövés" helyének elkészítése.

 

 

3. a) A rálövés helyétől 10-15 méterre vezetője elfekteti a tanuló kutyát nyaklóval a nyakán. A rácsatolt hosszú vezetéket gondosan eligazítva, a kutya mögött úgy fekteti le, hogy az akadály nélkül engedje mozogni a munkára induló ebet. b) A kutya fekve marad, a vezető pedig a rálövés helyét vizsgálja úgy, hogy a kutya jól láthassa minden mozdulatát. Ez bizonyosan felkelti a tanítvány figyelmét.

4. A figyelmét összpontosító kutyához vezetője visszatér, felszabadítja fekvő helyzetéből, és a megvizsgált rálövési helyre vezeti. Kezével rámutat a véres talajra, miközben kiadja a "szimat, csapa" parancsot, és biztatja a szimat felvételére.

5. A szabályosan vezetékre vett vadászkutya négy lába között kell futni a vezetéknek. Az orr a talaj közvetlen közelében van, és "zakatoló" orral követi a csapát.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)