Vadászkutya
Képes vadászkutya-iskola XVI.
16. fázis: Vonszalékmunka (sebzett apróvad utánkeresése)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pomázi Ágoston  |  2009. május 04.

Az apróvad vadászta nem csupán a nyílt, zömében mezőgazdasági művelésű területeken zajlik.


 

1. Erdei vonszalék

Gyakran nádasok, sűrű vadrejtők, jó aljnövényzetű erdők nyújtanak biztonságosnak vélt búvóhelyet az apróvadnak. Az ilyen körülmények közötti vadászat új feladatok elé állítja a vadászokat, vadászkutyavezetőket és kutyáikat.

Vadászaton a lövés utáni munkát, vagyis a sebzetten menekülő nyúl, fácán vagy más lőhető vad felkutatását és terítékre hozását kutyánk csak megfelelő felkészülés után képes maradéktalanul elvégezni. A felkészítésben jelentős szerepet kap az erdei vonszalék kidolgozásának tökéletes elsajátítása, illetve a körülményekhez való alkalmazkodás gyakorlása.

Kutyánknak a vonszalék követése nem jelent problémát, ezt a mezei vonszalék kidolgozásánál már megtanulta. Amiért külön foglalkozom e témával, az abból ered, hogy a fedett terepen végzendő munka kapcsán megszűnik a vezető és kutyája közti vizuális kapcsolattartás lehetősége, ami sok kutyának problémát jelent. Ahogy a vezetékről lekerül a vonszalékon dolgozó kutya, önállóságra van utalva. Ez teljesen kiegyensúlyozott, lelkileg stabil állapotot kíván. Sokszor előfordul, hogy a vonszalékmunka teljesítését követően, visszafelé jövet a kutya eltéved. Ettől előbb-utóbb pánikba esik. Nem ritka, hogy leteszi, elhagyja a vadat, és keresni kezdi a gazdáját. Ezek a problémák csak kellő gyakorlattal szüntethetők meg.

A parancs hasonló a mezei vonszalékmunkánál leírtakkal. A parancs kiadása mindig határozott, félreérthetetlen legyen.

A megjelölt kiindulási pont előtt fektessük el a vadászkutyát. A vezető menjen a "rálövés" helyére, és győződjön meg a vonszalék helyes irányáról. Ezután térjen vissza kutyájához, szabadítsa fel és vezesse a vonszalék kezdetéhez. Ott vetessen szimatot, és a "szimat, csapa" paranccsal indítsa munkára. Nem árt kezdetben, ha egy segéd a vonszalék végén lévő vadtól megfelelő távolságra elbújik és figyeli a kutya viselkedését a vadnál. Vigyázzunk, hogy a kutya ne vehesse észre a segédet, mert az negatívan hathat a kutya viselkedésére: esetleg megijed vagy agresszivitást mutat.

A környezeti tényezőktől itt sem tekinthetünk el. Különös szerepe van az aljnövényzetnek, a szél irányának (az erdőben mindig más a légmozgás) és általában az erdőnek, mint munkaterületnek. Vigyázzunk, hogy az erdőben soha ne érje a kutyát rossz élmény, mert elveszítheti a bátorságát és magabiztosságát.

1. Az első számú követelmény, hogy kutyánk biztosan tudja felvenni a talajon hátrahagyott szimatot. Éppen ezért a rálövés helyének imitációja rendkívül nagy jelentőséggel bír. A gyakorlás során használt kitömött bőrt vagy lőtt vadat a talajhoz kell dörzsölni, erősítve a szaghatást. Ezután szőrt tépünk és teszünk az indulási pontra. Arra figyeljünk, hogy mindig a vonszalék készítéséhez használt vadból származzon a kitépett szőr.

 

 

2. Az erdei vonszalék készítésekor második számú követelmény, hogy a terep fedettsége miatt a kutyavezető számára jól láthatóan jelöljük a vonszalék nyomvonalát. Ez akkor szakszeri, ha szemmagasságba rajzszöggel fehér papírlapkákat rögzítünk a fákra olyan sűrűn, ahogy azt az erdő fedettsége megkívánja. Ezt a műveletet végezheti a segítő, de magunk is kitűzhetjük a nyomvonalat.

 

 

3. A kitűzésnél használjunk egyezményes jeleket, ami azt szolgálja, hogy még véletlenül se tévedjünk el, és a kutyamunkája bármikor ellenőrizhető legyen. A jelrendszer az erdei vonszalék és a vércsapa készítésénél megegyező, tehát ezt a következő részben már nem fogom említeni. Az indulás helyét jól láthatóan "X" alakkal jelöljük, ugyanígy a vonszalék vagy a vércsapa végét is. Az egyenes irányba haladást egy-egy jól láthatóan rögzített kis lapkával oldjuk meg. Amennyiben valamilyen irányba törést alakítunk ki, úgy a lapkákat "L" alakba rakjuk fel, ahol az "L" rövidebb része mutatja a követendő irányt. A különböző szögbe történő visszatörés jele "7". Itt mindig a hosszabb szár jelenti a kívánt irányt.

4. Ezt követően fektessük le a vonszalékot, a végén otthagyva a húzott tárgyat vagy vadat. A segédünk rejtőzzön el a vonszalék végén úgy, hogy a kutya ne láthassa, de ő az eb viselkedését a vadnál szemmel tudja tartani. A nyomfektető mindig úgy térjen vissza, hogy nagy ívben kerülje el a nyomvonalat.

5. A kutyát néhány méterrel az indulási pont előtt a vezető fektesse le, és adjon helyben maradási parancsot. Ezután menjen előre, és jól látható módon ellenőrizze a "rálövés helyét". Ezzel felkelti a kutya érdeklődését, fokozza a munka iránti vágyát.

  1. Visszatérve, dicséret kíséretében szabadítsa fel kutyáját fekvő helyzetéből. Tegye nyakára a vezetőzsinórt, és menjenek az azonosított kiindulási pontra. A vezető mutasson a kívánt helyre, és "Szimat, szimat, csapa!" paranccsal indítsa kutyáját a vonszalékmunkára. A vonszalék végén rejtőző segéd szerepe abban áll, hogy figyelje a kutya vaddal való találkozásának pillanatát. Mit csinál a kutya a vaddal?
    - gondolkodás nélkül felveszi a vadat, és lendületesen indul vissza a saját nyomán;
    - hosszabb-rövidebb gondolkodás után felveszi a vadat, és indul vezetőjéhez;
    - a vad megtalálását követően tépni kezdi, rázza, ropogtatja, elássa, esetleg játszik vele;
    - a vonszalékot követve a vonszalék végére ér, de nem veszi fel a vadat, és "üres szájjal" érkezik vissza;
    - nem követi végig a nyomot, nem ér el a vadig, ennek ellenére visszaindul;
    - a vonszalékot elhagyva, légszimattal keres.
    A vadon túlhaladva szagot kap, és felveszi a vadat, azzal gazdájához megy. A felsorolt lehetőségek közül az első megoldás hibátlan, a második elfogadható. Minden más kivitelezés rossz, további tanításra szorul a kutya.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)