Vadászkutya
Képes vadászkutya-iskola XV.
15. fázis: Vonszalékmunka (Sebzett apróvad utánkeresése)
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pomázi Ágoston  |  2009. május 04.

A vonszalékmunkával kutyánkat felkészíthetjük a vadászaton gyakran előforduló sebzésre, a menekülő apróvad felkutatására, terítékre hozására. Ezt a munkát két részben tárgyaljuk: 1. mezei vonszalék, 2. erdei vonszalék.


 

 

A vonszalékmunka lényege mindkét esetben a sebzett apróvad - szárnyas és szőrmés egyaránt - megkeresése a talajon hátrahagyott szagnyoma alapján, és akár kimúlt, akár élő állapotban való terítékre hozása. A vonszalék vagy csapa követésekor a vadászkutyának mélyen, a talaj közvetlen közelében tartott orral kell dolgoznia.

Parancs: az imitált leesési hely mutatása a kéz mutatóujjával, közben a "Szimat!" vagy "Csapa!" hangjel adása.

Végrehajtás: kutyánknak az indulást megelőzően érdeklődőnek, de türelmesnek kell lennie. Az induláskor körültekintően vegyen szimatot, majd gyorsan, de ne idegesen kövesse a vonszalékot.

Környezeti tényezők figyelembevétele: szélirány, növényzet, időjárási viszonyok, ingerszegény, illetve ingergazdag terület.

1. Mezei vonszalék

1. A vonszalék készítése a szélirány pontos meghatározásával kezdődik. Fontos, hogy a lefektetett nyomvonal mindig hátszéllel készüljön. A tanítás ideje alatt el kell érnünk, hogy kutyánk csak a talajon lévő nyomra koncentráljon. Ezt pedig a hátszél segítségével oldhatjuk meg. Fordított esetben a légszimat erősebb ingert vált ki kutyánkból, és felhagy a talajon történő nyomkövetéssel. A szélirány megállapításának egyszeri eszköze egy cérnára erősített madártoll, amelynek mozgásából pontosan meghatározhatjuk a kívánt irányt, majd a vadászkalap zsinórja mellé tesszük. Dohányosok a cigarettafüst sodródásából is pontos képet kapnak.

 

 

2. A szélirány megállapítását követően, ki kell alakítani a természeteshez hasonló leesési helyet, a sebágyat. Ezt úgy készítjük el, hogy a lőtt fácánból néhány tollat kitépünk, és a talajra helyezzük, ugyanott a fácánt a földhöz és a rajta lévő növényzethez dörzsöljük, imitálva a sebzett vad vergődését. Ezzel megfelelő kiindulási pontot tudunk készíteni kutyánk számára. A tanítás alatt álló vadászkutyáknak fontos, hogy biztos kiindulási pont álljon rendelkezésre, mert csak ez vezethet a határozott és megbízható nyomkövetés elsajátításához.

 

 

3. A vonszalékot kezdetben mindig mezőn, réten, legelőn készítjük, és a lehetőségeknek megfelelően, ingerszegény területen gyakoroljuk. Fontos a hátszél használata, elősegítve a talajon lévő nyom "mély orral" történő követését. A lőtt fácánt nyakánál fogva felerősítjük egy kb. 2 m-es zsinórra. A már elkészített és jól láthatóan megjelölt "sebágytól" kiindulva, a segéd vagy a kutyavezetője kezdetben egyenes vonalban, később törések beiktatásával elhúzza 80-100 m-re. Ott a zsinegről leveszi a tetemet, és a vonszalék végén a földre teszi. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a kutya a ceremóniát ne láthassa. A kutyát csak akkor vihetjük a vonszalék közelébe, ha a nyomfektető már visszaérkezett az indítás helyére.

4. Másik módszere a vonszalék fektetésének, amikor a segéd nyomától távolabb vezetjük a vad nyomát. Ezt egy kb. 2-3 m-es botra erősített, zsineghez rögzített fácán vagy preparátum végighúzásával végezzük. A szél iránya itt is hasonló, mint az előző módszernél. A vonszalékmunka gyakorlásán mindig arra kell törekedni, hogy a lefektetett nyom hosszát fokozatosan növeljük, de csak akkor, ha a rövidebb nyom kidolgozását már biztonsággal végzi ebünk. később, amikor már készségszintre emeltük e munkát, folyamatosan változtassuk a vonszalék távolságát. Ennek elmulasztása esetén kialakul a kutyában, hogy adott távolságon hajlandó csak végezni a feladatot.

5. Rendkívül fontos mozzanat a szimat felvétele, más szóval az indítás. Ez ha nem megfelelő, akkor a kutya bizonytalanul kezdi munkáját, és könnyen elveszti a vonszalékot. Ilyenkor vagy feladja és újra kell indítani, vagy légszimat alapján próbálja megkeresni az elrejtett vadat. Ekkor szintén csak az ismételt precíz indítás a megoldás. A vonszalék kezdeténél kialakított "sebágy" előtt kutyánkat ültessük le és nyugtassuk. Ezután a vezető adjon helyben maradási parancsot, és menjen a vonszalék kezdetéhez. Figyelje meg, hogy a kiindulási ponttól merre van a vonszalék húzási iránya. Térjen vissza kutyájához. Helyezze nyakára a vezetőszíjat úgy, hogy az ne legyen rögzítve a nyakörvhöz, hanem minkét vége a vezető kezében maradjon. Vezesse a kutyát a kívánt ponthoz. Ott a "Szimat!", "Szimat!", "Csapa!" paranccsal biztassa a szag felvételre és az indulásra. Eközben a jobb kéz mutatóujjával mutasson rá a kihullott tollakra, majd a követendő irányra. Miközben fogja a vezetéket, induljon el, figyelve, hogy a kutya megfelelően koncentrál-e a szimat felvételére.

  1. Amennyiben a vezető a vezeték feszülésén érzi, hogy a kutya határozottan és jó irányba indul, tehát felvette a szimatot, úgy a vezeték egyik végét elengedve, álljon meg. Eközben a vezeték akadálytalanul lecsúszik a kutya nyakáról, és az észrevétlenül függetlenné válik vezetőjétől. Az ezután következő munka a vad megtalálása, felvétele, a vezetőkhöz vitele és az ülve vagy állva történő átadása az előző részekben már ismertetett módon történik. Természetesen a vonszalékot egyaránt készíthetjük preparátummal és vaddal mind a tanulás, mind később a gyakorlás kapcsán. E munka megfelelő begyakorlása esetén megnő a vadászat eredményessége, de nem kevésbé fontos állatvédelmi és etikai jelentősége sem.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)