Vadászkutya
Képes vadászkutya-iskola XI.
11. fázis: Az ültetés
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Pomázi Ágoston  |  2009. május 04.

A legegyszerűbb, egyben az egyik leglényegesebb feladat. Tanítását már korán, 8-10 hetes korban megkezdhetjük.


 

 

Természetesen ekkor még játékos formában késztessük a kutyát ülő helyzetbe úgy, hogy behajlított jobb kezünk mutatóujját figyelmeztetően tartjuk, a hüvelyk- és a középső ujj közé pedig jutalomfalatot téve próbáljuk figyelmét magunkra irányítani. Amikor észreveszi vagy megérzi a falatot, néhány felugrási kísérlet után magától leül, és minden idegszálával ránk figyel. A kutya vezetője eközben folyamatosan hangoztassa az "Ülj!" hangjelet. Amikor az ülés megtörtént, haladéktalanul adja oda a jutalmat, és dicsérő szavakkal árassza el a kölyköt.

Amennyiben később, növendék- vagy felnőttkorban kerül sor az ülés tanítására, más módszert kell alkalmazni. Nagyon lényeges a tanítás során, hogy milyen környezeti hatások érik a kutyát. Törekedjünk arra, hogy minél kevesebb figyelemelvonó inger érje, ezért az alapvető fegyelmi feladatokat ingerszegény környezetben tanítsuk kutyáinknak. Amikor itt már eredményes a munka, vigyük idegen helyre és fokozatosan egyre ingergazdagabb területekre. Fordítsunk itt is nagy figyelmet a következetességre.

A tanítás során szükséges segédeszközök: nyakörv, rövid és hosszú vezeték, jutalomfalatok.

A feladat rövid ismertetése: A kutya közvetlen előttünk üljön, és folyamatosan nézzen a szemünkbe. A tanítás végén el kell érni, hogy külön parancs nélkül automatikusan üljön le az alábbi feladatoknál:

- láb mellett követéskor, ha megállunk, üljön a láBunk mellé;
- behíváskor mindenkor üljön elénk;
- apportírozáskor a behozott tárggyal a szájában üljön közvetlenül a gazdája elé.

A tanításkor alkalmazott parancsok:

- hangjel, az "Ülj!" parancs;
- kézjel, a figyelmeztetően előretartott, hajlított kar, a mutatóujj előre mutatásával.

  1. A fiatal és felnőtt kutyák tanításánál célravezető az enyhe kényszer alkalmazása. Ez abból áll, hogy az egyik kézzel a nyakörvnél fogva felfelé húzó mozdulatot, a másik kézzel viszont a vesetájékon lefelé ható nyomó mozdulatot végzünk egyidejűleg. Ennek hatására a kutya leülésre kényszerül annak ellenére is, hogy eleinte ellenállást fog kifejteni.

 

 

2. Az előbbihez hasonlóan végezzük a feladatot annyi különbséggel, hogy rövid pórázon tartjuk kutyánkat. Ezzel fogjuk a felfelé irányuló húzást végezni jobb kezünkkel, míg bal kézzel a fart nyomjuk lefelé. Amennyiben ellenállást tanúsít ebünk, úgy a bal kéz hüvelyk- és mutatóujjával a vesére enyhe nyomást gyakorolunk, vagyis fájdalomérzetet keltünk. Közben folyamatosan az "Ülj!" parancsot ismételgetjük. Amikor leül, megdicsérjük, és a kényszerítő cselekvést megszüntetjük, majd simogatással megnyugtatjuk. A feladatot így gyakoroljuk többször egymás után, majd játékkal oldjuk fel a feszültség alatt lévő kutyát. Néhány napos gyakorlás után már szinte alig kell alkalmazni kényszert.

 

 

3. A kutyában rögzül a feladat lényege, és szinte már önállóan, az "Ülj!" parancs hallatán leül. Esetleg még jelzésértékkel, a fartájék érintésével és a póráz enyhe felfelé mozdításával tökéletes végrehajtást kapunk.

4. Következő lépés, amikor szemben állunk a kutyával, és minden kényszerítő eszköz és mozdulat nélkül kiadjuk a már ismert hangjelet. Ezzel egyidejűleg jobb karunkat környékben behajlítva, a kutya orra előtt felemeljük, és mutatóujjunkat figyelmeztetően tartjuk. Ez a mozdulat utal az előzőekben használt húzó mozgásra, ami a kutyában a negatív élmény emlékét ébreszti fel, és ellenállás nélkül végrehajtja a kapott parancsot: leül. A dicséret természetesen most sem maradhat el. Ez lehet dicsérő szó, jutalomfalat, simogatás stb. Arra mindig ügyeljünk, hogy a tanítandó kutya üléskor keresse szemével a kiképzője tekintetét, vagyis akarjon kontaktust teremteni. Ez a későbbi bonyolultabb feladatok végrehajtásánál elengedhetetlen lesz.

5. Amikor közvetlen közelünkben az ültetés végrehajtása tökéletes, továbbléphetünk, és fokozatosan, először néhány méterről, majd távolabbra menve próbáljuk végrehajtatni a parancsot. Az "Ülj!" hangjellel azonos időben alkalmazzuk a már ismertetett kézjelet is. A feladat végrehajtását követően soha ne hívjuk magunkhoz kutyánkat, hanem menjünk vissza hozzá, és látványos dicséret közepette szabadítsuk fel az ülésből.

 

Amikor úgy érezzük, hogy kutyánk ismeri a kéz- és hangjelet, áttérhetünk a mozgás közbeni feladat végrehajtására, vagy kombinálhatjuk az ülést más feladatok végzésével is, amiket majd az elkövetkezendőkben fogunk bemutatni.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)