Pszichológus
Lehet egy kutya féltékeny?
A pszichológus válaszol
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Stefan Siman  |  2011. december 26.

Lehet egy kutya féltékeny?

A szakértői oldalainkra az elmúlt évben sok-sok levél érkezett, voltak közöttük hasonló kérdéskörök. Ilyen a féltékenység is, amit úgy gondoltunk két kérdés formájában közreadunk, általános információkkal kiegészítve. Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy féltékeny kutya nincs.


 

Nekünk egy másfél éves kicsi, ivartalanított, Jack Russell terrierünk van. De meglehetősen domináns. Szeretnék tanácsokat kérni, hogy miként kerülhetjük el a családon belüli, főként a csecsemő korú gyermekünk irányába mutatkozó féltékenykedését. Miként függ össze egy kutya domináns viselkedése a féltékenységével? Szeretném, ha ebben segítene.

 

Amit mi, emberek féltékenységnek nevezünk, az egy érzelmi, pszichikai reakció. Szeretünk, érzelmileg kötődünk egy személyhez és nem akarjuk, hogy ez a személy egy másik ember irányába szerelmi, érzelmi kapcsolatot alakítson ki. Irigyeljük a harmadik személytől a számunkra fontos személyt. Egy pszichikai és fizikai reakciót vált ki bennünk, és megpróbáljuk megakadályozni azt a másik kapcsolatot.

Ilyen vagy hasonló reakció, érzelmi és pszichikai értelemben egy kutyában nem játszódik le.

A kutya - ugyanúgy mint őse, a farkas - falkaállat. Csak is egy jól felépített, egyértelmű és jól működő rangsor-rendszerben érzi jól magát, és tud problémamentesen élni. A rangsor-rendszernek az ember-kutya közös falkában is nagy jelentősége van. A problémamentes együttélés csak akkor tud hosszú távon megvalósulni, ha a falka ember tagjai a rangsor-rendszerben mind fölötte állnak a kutyának.

Azokra a kutyákra, amelyek megpróbálnak a ranglétrán egy felsőbb pozíciót kiharcolni, vagy időnként kifejezésre juttatják, hogy elégedetlenek a saját pozíciójukkal, azt mondjuk, hogy domináns. A mindenkori rangpozíció próbára tétele egy normális, örökölt tulajdonsága minden kutyának, és nem egy helytelen viselkedési forma. Ezért nem szabad büntetni. Miközben a kutya a maga módján harcol a jobb pozícióért, olyan élethelyzetekbe kerül, amelyik nagyon hasonlít a féltékeny embernek a kedveséért folytatott küzdelméhez. Egy jó falkavezérnek (gazdának) mindenféle kényszerítés, erőszak nélkül is kell tudnia biztosítani a saját és a család többi tagjának felsőbb rangú helyzetét és ezáltal a "féltékeny a kutya" problémák automatikusan megoldódnak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a helyes rangsor-rendszer hierarchiája semmiképpen nem tévesztendő össze a diktatúrával, amelyet sajnos túl gyakorta tapasztalok kutyatartóknál tett látogatásaim során.

Egy másik helyzetben az áll elő, hogy egyszer csak érkezik egy új tag az ember-kutya falkába (egy újszülött pici gyerek) akinek a kutya logikája szerint a legalsó helyen kéne lennie a rangsorban. De a kutya szempontjából számtalan jel arra enged következtetni, hogy ez mégsem úgy van. Tehát a kutyatudatában fölborul a rangsor-rendszer, a kutya bizonytalanná válik. Ezt megpróbálja valamilyen testbeszéddel, vagy jelzésekkel a falka többi tagjaival tudatni: az ebből fakadó magatartásformákat a gazdik szintén féltékenységnek szokták elnevezni.

A harmadik említésre érdemes tény, hogy bizonyos kutyafajtákban illetve azok keverékeiben az átlagosnál nagyobb a hajlam a védelmi ösztön kinyilvánítására. Ez nem csak abban mutatkozhat meg, hogy nem akar idegeneket a házba beengedni, őrzi a rábízott tárgyakat vagy megugatja, ha az autóba idegen ember ül be. Egyszerű kötelességtudatnak mondható indíttatásból megpróbálja védeni a falkavezérét vagy az ember-kutya falka rangrendszerben fölötte álló tagjait. Megvédeni pld. idegen vagy szokatlan zajoktól, tárgyak használatától, szagoktól, vagy éppen egy hangosan síró csecsemőtől. Sok esetben az emberek a kutyahasonló védelmi reakcióit és ebből fakadó megnyilvánulásait is féltékenységnek nevezik.

A falkán belüli rangrendszer helyes kialakításának módszerei, a domináns kutyákkal való helyes bánásmód könnyen elsajátítható. Az adott helyzetre legjobban megfelelő módszerekkel, 1-2 órás tréninggel szívesen állok rendelkezésükre.

 

Megugatom, mert idegen

Örömmel olvastam magazinukban, hogy a gazdik szakértői tanácsokat kaphatnak kedvencük viselkedésével kapcsolatban. Én egy kistermetű, 4 éves, keverék kutyus, Piri, gazdája vagyok. Körülbelül 1 éve azt vettem észre, hogy a kutyám minden idegent - még azokat is, akik az utcában laknak és többször találkozik velük - megugat. Ha kiengedjük az utcára, akkor utánuk ered, és még inkább ugat és morog. A családtagokkal és ismerősökkel szemben azonban nagyon barátságos és játékos. Eddig még senkit nem harapott meg, de félek, hogy ez bármikor bekövetkezhet, ezért szeretnék választ kapni arra, hogy miért viszonyul így az idegenekhez, és mit lehet ez ellen tenni.

 

A kerítésnél rohangálva, őrjöngve ugató kutya szinte minden ember számára közismert. Számtalan konfliktus, veszekedés, pereskedés kiindulópontja volt ez a kutyaszempontjából nézve normális viselkedésforma. Egy falkaállat természetes tulajdonsága közé tartozik, hogy aktívan részt vesz a falka életterének őrzésében, védelmében. A terület közelébe jövő idegent figyelmezteti vagy elűzi, jelzést ad a falkavezérnek, vagy megpróbálja a falkatagokat motiválni a feladatban való részvételre. Az egész cselekvéssorozatnak megvan a maga rituáléja. Hogy ez az egész milyen intenzitással zajlik le, az szinte esetenként változó és nagymértékben függ a kutya fajtájától, korától és genetikai felépítésétől, de nem utolsósorban a helyszín adottságaitól és a tartási körülményektől is.

Az ön által röviden leírt helyzetben - nagy valószínűség szerint - azonban másról van szó, hiszen 3 éven keresztül a Piri normálisan viselkedett, és utána következett be a viselkedés megváltozása. Ez esetben a kutya magatartási formáját kiváltó ok valószínűleg külső tényező. Ilyen, a kerítés túloldalán történt ok számtalan lehet. A kutyának elég egyetlen negatív élmény ahhoz, hogy egy tartós viselkedésváltozást okozzon. Például valaki bedobott valamit, hangoskodó részeg ember üvöltözött vele, lármás gyerekek idegesítették a biztonságot nyújtó kerítésen kívül, postás vagy díjbeszedő viselkedett vagy reagált félreérthetően. Az is elég, ha valaki megállt a kerítésnél, és mélyebb hangon, a kutyaszemébe nézve próbálta megnyugtatni, stb. A példák szinte vég nélkül sorolhatók. Az esetek túlnyomó részében egy olyan emberi viselkedés, reagálás történik a kerítés túloldalán amelyet a kutya a maga kommunikációs jelrendszere szerint sértőnek, fenyegetőnek, ijesztőnek értelmez. Mivel ez egy kritikus helyszínen, az ember-kutya közös falka életben maradásához elengedhetetlenül szükséges terület (ez esetben egy családi ház és annak kertje) határán történt ezért a kutyaőrző, védő ösztöne aktivizálódik, és egyre fokozottabban kezd működni. A kiváltó esetet, az egyszeri negatív élményt követően, biztos ami biztos alapon minden hasonlónak vélhető helyzetben úgy reagál ahogyan memóriája és ösztöne diktálja: megmorog, megugat, védekezni, elűzni, megfélemlíteni, támadni akarja kerítéshez közelítőt, vagy az utcán haladót. Nagy a valószínűsége, hogy a kutyát ennek következtében újabb negatív élmények érik. Az ön által vázolt helyzet az egyike azoknak, amikor a kialakult állapot mögött a kutya és az ember közötti óriási kommunikációsa probléma, értetlenkedés és az ebből fakadó kölcsönös félreértés van.

Meg kell még említeni, hogy vannak esetek amikor a kiváltó ok a kerítésen belül történik. főleg kölyökkutyáknál nagyon mókás és jópofa dolog, hogy a kerítéshez szalad és "ártatlanul" megugat valakit, vagy valamit. A falkatagok nevetik, megdicsérik, megsimogatják, tovább játszanak vele. Ezt a kutya dicséretnek, tehát egyfajta pozitív megerősítésnek értelmezi. Legközelebb megint csinálja. De közben egyre nagyobb lesz, ösztönrendszere eléri a normális szintet, amelyben az a viselkedési forma, hogy "odarohanok a kerítéshez és jól megugatom az idegent" különösen megerősített formában fog kialakulni.

Az Ön félelme - amely szerint esetlegesen a kutya megkap, megharap valakit - nem minden alap nélküli.

Még egy év távlatából is egy tesztsorozat elvégzésével megállapítható a kiváltó ok. Az ok ismeretében már elkezdhető egy speciális, egyénre szabott leszoktató tréning, amelynek célja a kutya reakciójának normális szintre való visszaállítása. Természetesen az eredményesség előfeltétele, hogy a Piri elfogadható szinten tudja az alapengedelmességi dolgokat, valamint hogy egyértelmű rangsor-rendszer legyen az ember-kutyafalkán belül.

Az engedelmesség elsajátításánál csak a pozitív megerősítés módszert ajánlom: néhány kutyaiskola ezt már eredményesen alkalmazza. De még hatékonyabb, ha csak ön tanítja, azon a helyszínen ahol a probléma jelentkezik. A pozitív megerősítés módszer technikájáról és a helyes rangrendszer kialakításának módjáról a helyszínen, a kutya jelenlétében tudok önnek többet mondani.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)