Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Szent-bernáthegyi kutya FCI 61 sztenderd
Svájc
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu  |  2009. május 04.

A Nagy Szent Bernát-hágó menedékházába valószínűleg 1660 és 1670 között kerültek az első kutyák, melyeket őrzésre használtak. Egy 1703-as írás szerint a menedékház konyhamestere hatalmas mókuskereket készített, melybe egy kutyát zárt, hogy azzal forgattassa a nyársat.


 Egy 1707-es feljegyzés már arról számol be, hogy a menedékház egyik kutyáját betemette a lavina. A legismertebb mentőkutyakétségtelenül Barry I. volt, aki 1800 és 1812 között élt a menedékháznál, és 40 ember életét mentette meg. 1802-ben a kiöregedett kutyát Bernbe vitték, ahol végelgyengülésben halt meg 1814-ben. A prior kívánságára a kutyát kitömték; a nem túl jól sikerült preparátumot 1923-ban újították fel, s ma a berni természettudományi múzeumban látható. Heinrich Schumacher mészáros és fogadós, a fajtatiszta bernáthegyi-tenyésztés alapítója, a menedékházból származó kutyákkal kezdte tenyésztői munkáját. 1962-től rendszeresen adott el kölyköket Angliába és az Egyesült Államokba. 1881-ben 2000 dollárért vettek meg egy Apolló nevű kant, mely kitömve ma is látható a Metropolitan Múzeumban. A bernáthegyi nagy népszerűségre tett szert Angliában, itt alapították az első fajtaklubot 1882-ben. Az 1887-es zürichi nemzetközi kinológiai kongresszuson azonban - Anglia kivételével - valamennyi résztvevő nemzet elismerte Svájc fennhatóságát a fajta felett, s megszületett a nemzetközileg elismert, hivatalos fajtaleírás is.

Szent-bernáthegyi kutyastandard (FCI 61)

Rövid történeti áttekintés: A Nagy Szent Bernát-hágó 2469 méteres magasságában szerzetesek a XI. században utazók és zarándokok részére menedékházat alapítottak, ahol a XVII. század óta őrzés és védekezés céljából nagy hegyi kutyákat tartottak. E kutyák ottlétét 1695 óta festmények, 1707 óta pedig írásos emlékek is bizonyítják. A kutyákat hamarosan kísérőkutyaként, sőt elsősorban mentőkutyaként alkalmazták a hóban és ködben eltévedt utazók megsegítésére. Számos több nyelven publikált krónika és az 1800-ban Napóleonnal a hágón átkelő katonák elbeszélései tanúskodtak a kutyák által a fehér haláltól Napóleonnal a hágón átkelő katonák elbeszélései tanúskodtak a kutyák által a fehér haláltól megmentett emberéletekről; ennek köszönhetően a XIX. században egész európában elterjedt a szent-bernáthegyi híre, melyet akkor még Barry-kutyának neveztek, és a legendás Barry a mentőkutyák mintaképévé vált. A szent-bernáthegyi közvetlen ősei a környéken elterjedt parasztkutyák voltak, melyeket néhány nemzedék belül, egy meghatározott ideális típus szerint, a mai fajtává tenyésztettek. Heinrich Schumacher, a Bern melletti Holligenben 1867-ben, elsőként állított ki kutyáinak származási oklevelet. Amikor 1884-ben megnyitották a svájci ebtörzskönyvet (SHSB), a legelső bevezetett kutyaegy Leon nevű bernáthegyi volt, sőt a további 28 bejegyzés is bernáthegyiket dokumentált. 1884. március 15-én Baselben megalakult a Svájci Szent-Bernáthegyi klub. 1887. június 2-án egy nemzetközi kinológiai konferencia keretében hivatalos svájci fajtának ismerték el a szent-bernáthegyit és a hivatalos fajtaleírást kötelező érvényűnek nyilvánították. Azóta a bernáthegyi svájci nemzeti kutyának számít.
Általános megjelenés: A szent-bernáthegyinek két változata van: a rövidszőrű és a hosszúszőrű. Mindkét változat különösen nagy, harmonikus, erőteljes, kemény és izmos testtel, impozáns fejjel és éber arckifejezéssel.
Magatartás és karakter (wesen): Barátságos, éber, temperamentuma a nyugodttól az élénkig terjed.
Fontos arányok: A marmagasság és a törzshossz (a szegycsonttól az ülőgumóig mérve) ideális aránya 5:6. A marmagasság és a mellkas mélységének ideális arányát az alábbi ábra szemlélteti:
Fej: Erőteljes és lenyűgöző.
Agykoponya: erős, széles, oldalról és elölről nézve enyhén ívelt. Oldalt enyhe gömbölydedséggel megy át az erőteljesen fejlett, magas pofatájékba. A fang irányában meredeken csapott. A nyakszirtcsont csak mérsékelten hangsúlyozott. A felső szemboltívek erősen fejlettek. A stopnál kezdődő, az agykoponya közepén futó homlokbarázda fokozatosan eltűnik a nyakszirtcsontig. A homlokbőr a szemek fölött a homlokbarázda irányában egymást megközelítő ráncokat képez, melyek izgalmi állapotban erősebbnek tűnnek. Szintén izgalmi állapotban a fül tűzése az agykoponyával egyenes vonalat képez.
Stop: Markánsan kifejezett.
Fang: Rövid, egyenletesen széles, az orrhát egyenes, enyhe barázdával. A fang hossza rövidebb, mint a fang mélysége (a fang tövénél mérve).
Orr: Széles és szögletes. Az orrnyílások tágasak, az orrtükör fekete.
Ajkak: Az ajkak széle fekete. A felső ajkak erősen fejlettek és túl lógnak az alsókon, az orr irányában széles ívet képeznek. A szájszöglet látható.
Harapás: Erőteljes, rendezett és teljes ollós vagy tétreharapás. Fordított ollós harapás és P1 foghiány megengedett.
Szemek: Közép nagyok, színük a sötétbarnától a mogyoró barnáig terjed, mérsékelten mélyen ülők, barátságos tekintettel, lehetőleg zártak. A szemhéjszélek teljesen pigmentáltak. Természetes, szilárd szemhéjzáródás kívánatos, kis gyűrődés a felső szemhéjon és kis lehajlás az alsón, alig látható kötőszövettel alul, megengedett.
Fülek: Közép nagyok, magasan és szélesen tűzöttek. A fülkagyló erősen fejlett. A fülek hajlékonyak, háromszögletűek lekerekített véggel. Hátsó szélük enyhén eláll, az elülsők a pofához simulnak.
Nyak: Erőteljes, mérsékelten fejlett lebernyeg.
Test: Lenyugöző és harmonikus.
Felső vonal: A mar határozott. A martól az ágyékig egyenes. A far finoman csapott, törés nélkül olvad össze a farktővel.
Hát: Széles, erőteljes, szilárd.
Mellkas: A mellkas mérsékelten mély, jól ívelt bordákkal, nem nyúlik a könyöknél mélyebbre.
Has és alsó vonal: Hátrafelé enyhén felhúzott.
Farok: Tövénél széles és erőteljes. Hosszú és nehéz, az utolsó csigolya legalább a csánkízületig ér. nyugalmi állapotban egyenesen lelógó vagy utolsó harmadában enyhén felfelé görbülő, izgalmi állapotban magasabban hordott.
Mellső rész: Inkább széles végtagállás, elölről nézve egyenes és párhuzamos végtagok.
Lapocka: Ferdén elhelyezkedő, izmos és a testhez simuló.
Felkar: ugyanolyan hosszú vagy kissé rövidebb, mint a lapocka. A lapocka-felkar szögelés nem túl tompa.
Könyök: Testhez simuló.
Alkar: Egyenes, erős csontozatú, szárazan izmolt.
Lábközép: Elölről nézve függőleges, oldalról nézve enyhén hajlott.
Mellső mancsok: Szélesek, zártak, erőteljes, erősen ívelt lábujjakkal.
Hátulsó rész: A hátulsó végtagok mérsékelten szögelltek és izmosak. Hátulról nézve párhuzamosak és egymáshoz nem túl közel állóak.
Comb: Erőteljes, izmos, széles.
Térdízület: Jól szögelt, sem kifelé, sem befelé nem fordul.
Lábszár: Ferdén elhelyezkedő, meglehetősen hosszú.
Csánkízület: Enyhén szögelt és szilárd.
Hátulsó lábközép: Hátulról nézve egyenes és a két lábközép egymással párhuzamos.
Hátulsó mancsok: Szélesek, zártak, erőteljes, erősen ívelt lábujjakkal. Farkasköröm megengedett, amennyiben a mozgást nem zavarja.
Jármód: Harmonikusan térölő mozgás, jó hátsó toló mozgással. A mellső és a hátulsó mancsok egyenes irányban mozognak.
szőrzet Rövidszőrű változat: A fedőszőrzet sűrű, sima, testhez simuló és durva. Az aljszőrzet dús. A combokon enyhe gatyaképződés. A farkszőrzet dús.
Hosszúszőrű változat: Közepesen hosszú, egyenes fedőszőrzet dús aljszőrzettel. A csípőnél és farnál legtöbbször kissé hullámos. Erős gatyaképződés a combon, a mellső végtagok zászlósak. Az arc- és a fülszőrzet rövid. Bozontos farok.
Szín: Fehér alapszín kisebb-nagyobb vöröses barna foltoktól (foltos kutyák) összefüggő vöröses barna kabátig (kabátos kutyák) a háton és a lágyékon. A fehérrel vegyített, nem összefüggő kabát azonos értékű. Csíkozott vöröses barna foltok megengedettek. Barnás sárga foltok elfogadottak. Sötét szegély a fejen kívánatos. Fekete nyomok a testen megengedettek.
Jegyek: A szügy, a mancsok, a farok vége, az orrhát, a fej- és tarkófolt fehér. Kívánatos a fehér gallér és a szimmetrikus sötét maszk.
Méret: A kanok marmagassága 70-90, a szukáké 65-80 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet
az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni, amennyiben az lényeges dolgot érint.

hiányzó másodlagos nemi jelleg
nem harmonikus összbenyomás
erős ráncképződés a fejen és a nyakon
túl rövid vagy túl hosszú fang
kifelé forduló alsó ajkak
előre- vagy hátraharapás
foghiány (kivéve P1)
mélyen tűzött fülek
világos szemek
entrópium, ektrópium
túl laza szemhéjak
beesett hát, pontyhát
túlépített vagy erősen csapott far
a hátra kunkorodó farok
görbe vagy erősen kifelé forduló mellső végtagok
meredek hátulsó végtagok, O-lábak vagy tehénállás
hibás mozgás
göndör szőr
hiányos vagy hiányzó pigment az orrtükrön, az orr körül és a szemhéjakon
hibás jegyek, pl. vöröses barna pöttyök a fehér területeken
magatartásbeli hiányosságok, agresszivitás
Tenyésztésből kizáró hibák:
teljesen fehér vagy teljesen vöröses-barna szőrzet
az előírttól eltérő színű szőrzet
kék szemek, foltos szemek
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)