Tenyésztésről általában
A használati fajták mozgatásáról, edzéséről I.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Reiter László  |  2013. április 02.

A használati fajták mozgatásáról, edzéséről I.

Egészséges, jó teljesítőképességű kutyát csak szakszerű tartással nevelhetünk. A szakszerű tartás fogalmába azonban sok minden beletartozik, például a higiénikus környezet, a megfelelő szocializálódási lehetőség, táplálás, kiképzés és a mozgatás is.


 Az, hogy egy kutyának mozognia kell, mert a mozgás - a vad ősök életmódjából következően - lételeme, magától értetődik. Mozogni kell és kész! - mondhatnánk, minek erről annyit beszélni? Azonban a fiatalkorban nemegyszer csupa jó szándékból elvesztett, vagy megnyomorított, négylábú barátaink elszomorító látványa arra késztetett, hogy a sportolás fontosságának hangsúlyozása mellett felhívjam a figyelmet annak veszélyeire is, hogy kikerülhetőek legyenek. Amíg féléves kölyökkutyát látunk kerékpár mellett zihálva ügetni, akadálysort ugorva, mászva leküzdeni, vagy kánikulában agyonhajszolt bármilyen korú ebet, életéért küzdve levegő után kapkodni, addig úgy vélem, nem lehet elegendő, bármennyi hasonló témájú írás jelenik is meg ezzel kapcsolatban.

A használati fajták egyedeinek - a kedvtelésből tartott és tenyésztett fajták egyedeihez viszonyítva - általában lényegesen több mozgásra van szükségük. Egyrészt azért, hogy egyáltalán jól érezzék magukat, másrészt pedig azért, hogy a munkában, sportban jó teljesítményekre legyenek képesek. Az ehhez szükséges pszichikai és anatómiai tulajdonságokon túl megfelelő erőnlétre kell szert tenniük. Ez pedig nem érhető el másként, mint sok mozgással, rendszeres edzéssel.

Leginkább a kezdő kutyatartók (de sokszor a régi kutyások is) elkövetik a fent említett súlyos hibákat ezen edzések alkalmával, sportolás címszó alatt túlterhelik a fejlődésben lévő állatot. Ezek és a hasonló rendkívül súlyos hibának tekintendő "edzési módszerek" megviselik a fiatal kutya egészségét, negatív módon hatnak anatómiai felépítésére, csontozatának alakulására. Amíg naponta találkozhatunk ilyen agyonhajszolt, vagy helytelenül mozgatott kölykökkel, addig úgy vélem a kutya szakszerű mozgatásáról, edzéséről beszélni nem haszontalan dolog.

 

A kölyökkutya mozgásigényéről

Az újszülött kölykökkel háromhetes korukig nincs különösebb dolguk a tenyésztőknek, hiszen ez idő alatt azoknak a táplálkozáson, alváson, anyjuk gondoskodásán és a tiszta almon kívül egyébre nincs szükségük. Életük negyedik hetébe érvén azonban egyre intenzívebben hatnak rájuk a környezetükből érkező legkülönfélébb ingerek, és a külvilág iránti kíváncsiságuk - amely ebben az időben készteti őket első ízben az alom elhagyására - napról napra nő. A tenyésztők ekkor követik el általában az első hibát, mégpedig többnyire a kutyabébik mozgásának meggátolásával.

 

Hogyan?

Nézzük csak, mi is ilyenkor a szokás! A kutyaól vagy az elletőláda bejáratánál általában egy magasított küszöb védi a pici kutyákat attól, hogy kiessenek, vagy kimásszanak az alomból. Különösen télen jelent ez problémát, hiszen a kiesett kiskutya megfázhat, ha nem veszi észre idejében tenyésztője, vagy az anyja nem viszi vissza a helyére. Azonban a kutyabébik kíváncsisága nem ismer akadályt! Mi fog történni, ha azt a bizonyos küszöböt ebben az időben nem távolítjuk el? Valamennyi kiskutya egymás hegyén-hátán tolongva naphosszat ott fog ágaskodni hátulsó végtagjait terhelve, gerincoszlopát homorítva, s mindent elkövet, hogy kimásszon! Folyton kikukucskálnak, sírnak, nyüszítenek. Vagyis: kijönnének, sőt, többnyire komoly erőfeszítések árán ki is jönnek. Gondoljunk csak bele, milyen gyenge még ekkor a kicsinyek csontozata! Logikus, hogy a hosszantartó ágaskodás - elsősorban a gerincoszlopnak - nem használ. Később sem, de ebben a korban különösen nem! A gerincoszlop kisebb-nagyobb mértékben deformálódhat, s ez a későbbi terhelhetőség rovására megy, hiszen rajta keresztül történik a hátulsó végtagok energiájának előretovábbítása mozgás közben. Kézenfekvő, hogy épségéért mindent meg kell tennünk, nem elegendő a génektől várni a csodát!

 

Mi hát a teendő?

Amint a kölykök betöltik a háromhetes kort, de legkésőbb a negyedik hét közepén, a bejárat elé tett akadályt el kell távolítani! Az első egy-két napon a kölykök csak közvetlenül a bejárat elé jönnek ki, és ha nem zavarjuk meg őket, hamar vissza is mennek. Elejét vesszük tehát annak, hogy ágaskodva követeljék - többnyire hosszú időn át hiába - a kibocsátásukat. Ez az első dolgok egyike, amivel a gének segítségére lehetünk az egészséges, teherbíró csontozat és korrekt anatómiai felépítés kialakításában. Azért csak egyike és nem a legelső, mert már a vemhes szuka szakszerű - vagy éppen helytelen tartásával hatással vagyunk ezekre a dolgokra, de ezt másik fejezetben tárgyaljuk majd.

A kiskutyák miután kijöttek az alomból, csak hadd totyogjanak, szaglásszanak, tájékozódjanak, ismerjék meg környezetüket egyre jobban és jobban, minden kényszer nélkül, a fokozatosság elvének betartásával. Semmi plusz mozgásra ne próbáljuk őket rábírni, mint amennyire maguktól hajlandók. Ez pedig kezdetben egyáltalán nem sok, hiszen idejük legnagyobb részét még sokáig alvással töltik. Amikor pedig ébren vannak, benn a helyükön rövid ideig esetlenül püfölik, lökdösik egymást, játszanak egy kicsit, s aztán játék közben - mintha csak parancsszóra tennék - hirtelen újra elalszanak. Ebben az időben csak ritkán jut eszükbe, hogy ki kellene jönni, leginkább akkor, ha akadályozva érzik magukat benne. Akkor pedig keserves sírással, folytonosan ágaskodva követelik szabadságukat.

Tehát a 3-4 hetes kiskutyák mozgásigénye még egyáltalán nem nagy. Jól érzékelhető változás az ötödik héten következik be. Az öt-hathetes alomban már igen látványos és komikus csaták dúlnak. A kölykök játékos civódásaik közepette vezetik le fölösleges energiájukat, és készülnek az életre. Már jóval többet mozognak, de még mindig nagyon sok alvásra van szükségük. Ebben az életkorban ugyancsak érvényes szabálynak tekintendő, hogy semmiféle plusz mozgásra ne késztessük őket, mint amennyire saját kedvükből, hangulatukból futja, természetesen azon végletesen lusta természetű kiskutyák kivételével, amelyek a nap 24 órájában legszívesebben egyfolytában heverésznének.

Öthetes korukban már arra is lehetőséget kell kapniuk, hogy a kennelből kijöjjenek, s feltérképezzék az azon kívüli környezetet. Itt sem szabad semmiféle kényszert alkalmazni, hagyni kell, hogy önmaguktól merészkedjenek mind messzebbre. Ha egyszer már kiengedtük a csemetéket, ezt később is el fogják várni. Rendszeres időközönként kiengedve őket, hangosan lármázva fognak arról "gondoskodni", hogy el ne felejthessük, itt a "kirándulás" ideje. Eme kirándulásokon nemcsak a kölykök csontozata és izomzata erősödik, helyes szocializálódásuk miatt is szükség van rá. Figyeljük őket, s a fáradtság első jelének észlelésekor hagyjuk visszavonulni helyükre, illetve tegyük be őket a kennelbe. Ez a mozgás ebben az életkorban szükséges és egyben elegendő is.

Olykor - valami régi, rossz beidegződés következményeként - a hat-nyolchetes kölyök mozgásbiztonságát úgy próbálják tesztelni, hogy valami magas helyre, például egy gyümölcsösláda tetejére teszik, s nézik, vajon le mer e ugrani. "Ha igen jó kutya lesz, ha nem, semmirekellő!" Jó, ha tisztában vagyunk vele, ezzel a "teszteléssel" semmire nem megyünk (akkor sem, ha régi szakirodalmak esetleg javasolják), ellenben kockáztatjuk a kiskutya testi épségét. Ugyanis a hat-nyolchetes kölyök minden magasságból le fog ugrani, s nem azért, mert egy különlegesen bátor kutya, hanem azért, mert a veszélyérzete ilyen irányban még nem alakult ki. Később, amikor már veszélyérzete, s térérzékelése is fejlettebb, akkor sem árul el sokat e "tesztelési" módszer arról, mivé fog alakulni a kölyök fejlődése során. A kiskutya csontozatának, ízületeinek viszont semmiképpen nem fog hasznára válni az ilyen ugrálás. Egyetlen rossz ugrás kellemetlen következményei egy életen át végigkísérhetik.

Tehát akkor járunk el helyesen, ha a kölyök úgy 10 hetes koráig a tenyésztő, vagy az új gazda udvarán kap szabad mozgási lehetőséget, plusz mozgás kényszere nélkül. Ekkorra meg kell szoknia a nyakörv és póráz viselését is.

10 hetes korban elérkezett az ideje, hogy megismerkedjen a tágabb környezettel. Ez nyilván a mozgásban is némi pluszt fog jelenteni. Az első néhány napon elegendő 10 percnyi időt eltölteni a kapu előtt és annak közvetlen környezetében az utcán. De itt is hagyjuk, hogy a kölyök maga induljon el, amerre akar, és olyan távolságra, amilyenre jónak látja. Ne kényszerítsük semmire, bízzuk rá a "felderítést". A következő napokban az időt és a távolságot fokozatosan növeljük. Az addig helyesen szocializált kölyök élénken, kíváncsian fog velünk az utcán közlekedni.

Mire vigyázzunk ilyenkor? Most csak a mozgatás szemszögéből vizsgáljuk ezt meg, a többi dologgal a szocializációról és a nevelésről szóló fejezetekben foglalkoztam (KutyaSzövetség 2002/február - márciusi számok).

Vigyázzunk arra, hogy a póráz ne feszüljön, ne hagyjuk, hogy a kölyök minden erejét megfeszítve húzzon. Ez nem válik hasznára az intenzív fejlődésben lévő csontozatának, ízületeinek. Legjobb ebben az időszakban, ha olyan helyet keresünk számára, ahol nyugodtan elengedhetjük, s rábízzuk mozgásigénye kielégítését. Az ilyen korú kölyök még nem tud kellőképpen vigyázni magára. előszeretettel csinál olyasmit, ha engedjük, ami meghaladja erejét. Sokszor azonban éppen a gazda készteti erre, kihasználva kutyája jó vérmérsékletét. Például: A gazda séta közben átugrik egy árkot, s a kölyök ellenállhatatlan csábítást érez az utánzásra, több-kevesebb biztatásra utánaugrik. Ha nem sikerül, megüti magát, ha pedig sikerül, laikus gazdája sokszor a megunásig ismételteti vele a zsenge testet nagyon megerőltető produkciót. Az árok átugrásakor az elülső lábtő, a könyökízület, valamint a vállöv van különösen próbára téve, míg ha a kutyus belepottyan, a kimászáskor a csánkízület és a csípőízület kénytelen a nemkívánatos terhet nagyobb részben elviselni. Az ízületi kötések lazulása, fejlődésük zavara lehet az efféle produkciók következménye.

4-6 hónapos kutyánkkal már hosszabb sétákat tehetünk, ám az akadályokat még mindig kerüljük. Semmi szükség arra, hogy egyéves kor előtt palánkot másszon, vagy egyéb, hasonló akadályokat küzdjön le (sajnos kutyaiskolákon sem ritkaság az ilyesmi!). Mindenesetre a féléves kölyök mozgásigénye megsokszorozódik. Ezzel azonban nem szabad visszaélnünk. Energiagazdálkodása, csontozatának szilárdsága, izomereje meg sem közelíti a felnőtt állatét.

A rendszeres hancúrozás fajtársaival, biztosítja a csontozat és az izomzat egészséges fejlődését. Ilyenkor a kölyök maga gazdálkodik erejével, s a gondos gazda a fáradtságot észreveszi, mielőtt az kimerültséggé változna. Ezzel a szemlélettel mozgassuk kutyánkat egyéves koráig.

 

(Folytatjuk! Következik: Edzések az egyéves kor betöltése után)



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)